Egy megszeghető szabály
Egy olyan angol hangtani szabályszerűséget mutatunk be, amit meg lehet szegni és a beszélők egyre gyakrabban meg is szegik. Más szabályokhoz ugyanezek a beszélők azonban kitartóan ragaszkodnak. Hogyan lesz az ’egészség’-ből [euf]?
Közismert dolog, hogy egy nyelv hangjai nem követhetik egymást tetszőleges sorrendben. Például a magyarban a [mb] kapcsolat előfordulhat szó végén, de csak úgy, ha [a], [o] vagy [ö] áll előtte. Ráadásul ezek közül csak egyben van [a] (galamb), [omb]-os kicsit több van (pl. comb, domb, gomb, lomb), [ömb]-ös kettő (gömb, tömb). Nincs viszont sem [umb], sem [ümb], sem [imb], sem [emb] végű szó. A nyelv mai állapotát vizsgáló nyelvész értetlenül áll ez előtt, hiszen ez a korlátozás nem következik a résztvevő hangok tulajdonságaiból. Az angolban is vannak hasonló rejtélyek, most ezek közül egyet vizsgálunk meg tüzetesebben.
Rejtélyes hang- és fényjelenség
(Forrás: Wikimedia Commons / San Francisco Call)
Koronális és nem koronális
(Forrás: Wikimedia Commons / San Francisco Call)
A mássalhangzókat képzési helyük szerint két csoportra szokás osztani: a koronálisokra és a többire. A magyarban koronális a [t], [ty], [d], [gy], [c], [cs], [dzs], [sz], [s], [z], [zs], [n], [ny], [l], [r] és [j], nem az a többi mássalhangzó, vagyis a [p], [k], [b], [g], [f], [v], [m] és [h]. A magyar ilyen szempontból is nagyon hasonlít a világ legtöbb nyelvére: koronális mássalhangzóból többet találunk, mint nem koronálisból.
A koronális mássalhangzók jellemzően nem csak többen vannak a világ nyelveiben, de szabadabb az előfordulásuk is. Vannak olyan nyelvek például, ahol csak koronálisok állhatnak szó végén (pl. az ógörög, a finn vagy a spanyol). Az arab hagyomány nap betűknek hívja a koronális mássalhangzókat jelölő betűket, a többit pedig hold betűnek. Az előbbiek előtt ugyanis a határozott névelő, az [al] [l]-je hasonul (pl. [as samsz] ’a nap’, [an níl] ’a Nílus’), az utóbbiak előtt viszont nem (pl. [al kamar] ’a hold’, [al furát] ’az Eufrátész’).
(Forrás: arabicinad.com)
Az angol koronálisok
Most pontosnak kell lennünk, ezért a th-val írt két koronális mássalhangzót az IPA jelükkel [θ]-nek, illetve [ð]-nek írjuk át.
Az angolra is jellemző, hogy a koronális mássalhangzók „többet tudnak”, mint a többiek. Az egyik tulajdonságuk, hogy a mássalhangzók közül egyedülálló módon előfordulhatnak az [áu] kettőshangzó után. Lássunk példákat: out [áut] ’ki’, loud [láud] ’hangos’, couch [káucs] ’kanapé’, gouge [gáudzs] ’véső’, mouth [máuθ] ’száj’, mouths [máuðz] ’szájak’, mouse [máusz] ’egér’, browse [bráuz] ’böngész’, crown [kráun] ’korona’, owl [ául] ’bagoly’. Nem koronális előtti [áu]-t viszont szinte csak nevekben és összetett szavakban találunk. Az utóbbiak (pl. a cowboy [káuboj] ’gulyás’, tkp. ’tehén’+’fiú’) nem számítanak, hiszen minden szóvégi hang állhat minden szó eleji hang előtt. Van olyan szó, ami [áu]-ra végződik és nem koronális mássalhangzók is gyakran előfordulnak szavak elején.
A nyelvtörténet művelői is használják a csillagot, de más értelemben. Ott rekonstruált alakot jelöl, tehát azt, hogy az adott alak nincs dokumentálva, csak más adatokból következtették ki.
Ezt a hangtani korlátot röviden így írhatjuk le: *áuC[−kor], ahol a csillag azt jelenti, hogy ami utána áll, az nem fordul elő, a C[−kor] pedig egy tetszőleges nem koronális mássalhangzót jelöl.
Vannak, akik sokszor még nevekben sem [áu]-t ejtenek nem koronális mássalhangzó előtt. Pl. Cyndi Lauper nevében az egyik útmutató [loupör]-t ír (britesen [löupa]), de alatta [lápör]-t ejt és ez utóbbit ajánlja több más kiejtési útmutató is. Hasonló a helyzet a Bowker névvel, bár ezt sokan ejtik a helyesírás sugallta [báukör]-nek is.
A dzsungel könyvének főhőse Maugli. A nevet a szerző, Rudyard Kipling találta ki és szerinte [máuglij]-nak kell ejteni. Ennek ellenére az amerikaiak inkább [ou]-val ejtik, láthatólag idegenkedve attól, hogy a nem koronális [g] előtt [áu] álljon.
Az egészben az a különös, hogy a másik két [u]-végű kettőshangzó – az [öu] és az [üu] – egyáltalán nem ennyire finnyás abban a tekintetben, hogy milyen képzési helyű mássalhangzó követi őket. Nagy számban találunk olyan szavakat, amelyekben ezek nem koronális előtt állnak: comb [köum] ’fésű’, folk [föuk] ’népi’, hope [höup] ’remény’, boob [büub] ’cici’, duke [dzsüuk] ’herceg’, group [grüup] ’csoport’, move [müuv] ’mozog’. Nincsen hangtani magyarázata annak, hogy ha [öu] és [üu] állhat [p], [b], [m], [f], [v], [k], [g] előtt, akkor [áu] miért nem.
A nyelv átlép korlátain
Azt, hogy a a *áuC[−kor] korlát nem stabil, az is mutatja, hogy korántsem áthághatatlan. Több olyan változás is végbement a közelmúltban az angolban, aminek az eredménye megsérti, és ez láthatóan nem zavarja a beszélőket. Az egyik ilyen változás a szóvégi [t]-nek glottális zárhanggal való helyettesítése, ezt a [ʔ] jellel jelöljük. Ez a hang – ahogy a neve is mutatja – glottális, azaz a hangszalagoknál képezzük, tehát nem koronális. A folyamat mégis ugyanúgy végbemegy az [áu] után, mint bármelyik másik magánhangzó után: about [öbáuʔ] ’(valami)ről’, doubt [dáuʔ] ’kétség’.
(Forrás: languagelog.ldc.upenn.edu)
A rövid [á]-t [ȧ]-val jelöljük.
Egy másik folyamat, ami nagy sebességgel terjed Angliában az [l] gyengülése, [u]-vá válása akkor, ha nem áll utána magánhangzó. Így lesz az asphalt [ȧszfȧlt] helyett [ȧszfáut] ’aszfalt’, a Vivaldi [vivȧldij] helyett [viváudij]. Ezekben a példákban nem jön létre korábban nem létező hangsorozat. De ugyanez a folyamat minden további nélkül nem koronális mássalhangzók előtt is végbemegy: pl. Alps [áupsz] ’Alpok’, Albert [áuböt], alcohol [áuköhol] ’alkohol’, Calvados [káuvödosz], annak ellenére, hogy ez megint csak áttöri a korlátot.
Ugyanez játszódott le a görög eredetű orosz szavak közül néhányban: pl. a görög Theodorosz az oroszban Фёдор [fjodor], amit a forradalom előtt nem is Ф-fel, hanem a hasonló alakú Ѳ-fel írtak.
Szintén terjedőben a th-előrecsúszásnak (th-fronting) nevezett folyamat, amelyről már ejtettünk szót itt a nyesten is. A th-val jelölt, furcsa [θ] hang ejtésében sokaknál a nyelv szerepét átveszi az alsó ajak, tehát megszabadulunk ettől a nyűgtől, és [f]-t ejtünk helyette. Mint koronális hang, a [θ] előfordul [áu] után. Az előrecsúszás után viszont már a nem koronális [f]-t találjuk ugyanebben a helyzetben: mouth [máuθ] > [máuf] ’száj’, south [száuθ] > [száuf] ’dél’.
![Dél-Londonban is divat az [f]-ezés](/media/del-londonban-is-divat-az-f-ezes.jpg)
(Forrás: zazzle.co.uk)
Ezen a ponton már szinte megvan a bevezetőben feltett kérdésre is a válasz: az ’egészség’ angolul health [helθ]. Tipikus londoni beszélőnk a [h]-t nem ejti, a többi változást már ismerjük, ami ebből kijön, az az [euf].
Szigorúbb korlátok
Vannak az itt bemutatott *áuC[−kor]-nál jóval szigorúbb korlátok is. Az angliai angol legtöbb változatában például csak magánhangzó előtt állhat [r]. Ezt annyira komolyan veszik a beszélők, hogy mindenáron elkerülik, hogy szó végére [r] kerüljön. A Timothy beceneve például lehet Timmy vagy Tim, a Jenniferé Jenny vagy Jen. Ezzel szemben a Harold Harry lehet, de *Har nem, ez utóbbi helyett a Hal használatos. Ugyanígy egy Terence lehet Terry vagy Tel, *Ter nem, a Bartholomew pedig Barry vagy Baz, de *Bar nem.
Hasonlóképpen a magyarban a méh vagy juh szó [h]-ját a konzervatívabb beszélők nem ejtik ([mé], [ju]), a dohét és a potrohét viszont muszáj ([doch], [potroch]), mert van egy szigorú korlát, hogy tudniillik szó végén nem állhat rövid [o]. (Ezzel szemben [é] vagy [u] igen.) Példáink bizonyítják, hogy az egy-egy nyelv hangsoraira vonatkozó korlátozások önkényesek és vannak köztük szigorúbbak és áthághatók is.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (16):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@korhely: "Az imb kapcsolatot szó belsejében is csak mély hangrendű i-vel találok"
Nem az újabb átvételekre gondolok, hanem régebbi szavak képződményeire.
"Például a magyarban a [mb] kapcsolat előfordulhat szó végén, de csak úgy, ha [a], [o] vagy [ö] áll előtte."
Mintha ez a korlátozás a -bVl alakú képzőkben is meglenne.
Nem néztem szótárakban, de fejből most csak ilyenek jutnak eszembe:
-bál: kiabál, ordibál, lóbál, himbál stb.,
-bol: rombol, kaszabol stb.,
-böl: bömböl, dörömböl.
Esetleg még a zsémbel.
Az imb kapcsolatot szó belsejében is csak mély hangrendű i-vel találok (pl. imbolyog, himbál). Van ilyenekből más is?
@szigetva: Igen, erre én is gondoltam, de ez fonotaktikai szempontból egyébként sem számítana (gondolom: különb < *különebb; de bevallom, nem néztem utána).
@Sultanus Constantinus: Tényleg, a helyesírásban kerestem csak. Mondjuk nem monomorfemikus (de az a magyarban nem annyira számít).
@szigetva (cikk): "[ömb]-ös kettő (gömb, tömb)"
Három: különb [külömb]. :D
@Pesta: nagyon gyanús vagy nekem ilyen arab nevű kollégával, szerintem Terrorpesta vagyol. Valahol Krizsa is tuti moszados.
Az intervokális glottal stop ma már nem stigmatizált.
@Pesta: „de ha valaki felnőtt korában is így beszél, az nem számít az iskolázottság jelének” Az attól függ, milyen helyzetben: mássalhangzó előtt teljesen elfogadott (pl thaʔ table, greaʔ joke, wiʔness, Scoʔland, ha valami, akkor már csak a mgh előtti ʔ van stigmatizálva, de majd ez is elmúlik.
@honestesiologist:
ahogy írja előttem a szerző, nem a bevándorlók hatása. Főként, hogy az angol jellemzően képtelen bármiféle „idegen" hang vagy hangkapcsolat kiejtésére (hacsak nem tanult előtte idegen nyelveket).
Pl. a cikk végén említett r -> l dologhoz kapcsolódik, hogy egy kollégámat Kadernek hívták (az Abdelkader rövidítése [talán pontosabb írásban Abd-el-Qader lehetne]), és ahelyett, hogy a megszokott módon ejtették volna a szóvégi er-t (tehát schwa-val kb. ö), hosszan kiejtve -el lett belőle, tehát Kadel, a szóhangsúly a második szótagra esve Ka-DEL lett (és l-lel is írták le).
Csak egy megjegyzés: beceneveknél jellemző a z/s más esetekben is. Tehát mint ahogy az r-es Aaron becézve Az, vagy pl. Carol -> Caz, ugyanúgy van pl. Deborah -> Debbie -> Debz, vagy Hayley -> Hayz ('Ayz) és hasonlók. Vezetékneveknél szintén előfordul, pl. Beckham -> Becks.
Egyébként ezt a th -> f irányt jellemzően a lenézett chav beszéddel azonosítják, sumfink és társai... I ain't go' nuffink. A t glottálissá válása meg külön tanulmány tárgyát képezné, de ha valaki felnőtt korában is így beszél, az nem számít az iskolázottság jelének. :)
@honestesiologist: Nem, ezek már korábban elindult folyamatok. A nyelv bevándorlók nélkül is folyamatosan változik.
@El Vaquero: Ezt már egy klasszikus taxonómus se venné meg. A [f] nem lehet a /θ/ allofónja, ha van /f/ is: a [fɪn]-ben vajon a /f/-nek vagy a /θ/-nek volna az allofónja?
Jó gondolatok vannak a cikkben, ez a koronálisok, nem koronálisok előtt mi állhat újdonság számomra. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az au utáni [ʔ] és az [f] megsértené a fonottkalácstaktikát vagy mit. A fonémák számítanak ilyenkor, márpedig a [ʔ] ilyen környezetben a /t/ fonéma helyén áll, az [f] pedig /θ/ helyén. A fonéma lehet koronális attól, hogy néhány realizációja, allofónja pont nem az. Az /l/ o, u-ra szintén ez vonatkozik, az l-vocalization ingadozik is.
Én meg mostanában US cot-caught megkülönböztetés és cot-caught összeolvaszttás helyett caught-cot összeolvasztok, az /ɒ, ɔː/ -> / ɔː/ = félkerekített [ɑː]-zok. Még az /ɑː/ fonémát is bedarálom félkerekített [ɑː]-vá kerekítetlen [ɑː] helyett, de csak l és r előtt (aal, car), viszont nem tudom, hogy m vagy más kerekített mássalhangzók előtt megtegyem-e, azaz a .com hangozzon-e daht calm-nak, vagy fenntartsam a különbséget az /ɒ, ɔː/ és /ɑː/ között. Belemosni az /ɑː/-t az /ɒ, ɔː/-ba, akár csak kerek mássalhangzók után is, túl merész szerintem, jórészt ilyenek előtt fordul előtt, ritka, ha nem. Egyelőre nem merem meglépni, csak /r/ és /l/ előtt.
Találgatok: nem lehet, hogy a bevándorlók akcentusa miatt jött létre az eltolódás? Rengeteg nem anyanyelvi beszélő él az országban, és mivel az ember környezete kihat a saját beszédére is, elkerülhetetlen, hogy átvettek néhány hangelemet a bennszülöttek a jövevényektől.
@szigetva: Igen. "Hivatalosan" persze ejteni kellene, de csak akkor ejtik rendszerint, ha magánhangzó jön utána (mivel *[xC] sincs a spanyolban, vö. Kazahsztán neve Kazajistán [kasaxis'tan].) Önmagában csak a választékos nyelvben ejtik [x]-val, egyébként inkább [ɣ] (amúgy a reloj is jövevényszó, a katalán vagy provanszál relotge < lat. horologium átvétele). Mindenestre a spanyol fonológusok sem tekintik "saját" végződésnek. Hangutánzó és egyéb jövevényszavakban persze szintén lehet nem koronális végződés: pl. álbum, clic, club stb. (bár az -um végű latin jövevényszavak sem igazán játszanak, mert rendszerint ott is [n]-t ejtenek az [m] helyett).
@szigetva: Ja bocs, [x]-ról van szó. Hát akkor azért nem ejtik.
@Sultanus Constantinus: Plusz a [j] is koronális :)
"Egy másik folyamat, ami nagy sebességgel terjed Angliában az [l] gyengülése, [u]-vá válása akkor, ha nem áll utána magánhangzó."
Ez meg gondolom a szótag végi [l] velarizáltságával van kapcsolatban, tehát igazából az [ł] válik [u]-vá, ami eléggé általános.