Angolul – de szögletesen
Szögletesebbek-e a kelta nyelvek, mint az angol, és érezhető-e ez a skóciai és írországi angol anyanyelvűek beszédén? Vagy éppen ők beszélnek úgy, ahogy valaha az óangolok beszéltek? Cikkünkben megkísérlünk választ adni a problémára, és az is kiderül, mit tudhatunk meg azokról a nyelvekről, melyekről nem tudunk semmit.
Péter a következő kérdéssel fordult hozzánk:
Egyik nap azon gondolkodtam, hogy a skótok és az írek még a sokszor nehezen érthető északangol tájszólásokhoz képest is milyen "szögletesen" beszélik a nyelvet. Mintha még mindig a második nyelvük lenne, és kelta (gael) nyelvük máig átütne beszédükön. Kérdésem az, hogy ez valóban lehetséges-e, azaz hogy az egykori kelta nyelvjárások hangzása érződik-e a skót/ír akcentusban, vagy csak arról van szó, hogy a nyelvcserékkor aktuális angol nyelvjárások archaikusabb hangzása őrződött meg náluk? Voltak, vannak-e olyan nyelvészeti kutatások, amelyek egy nyelvcserén átesett népcsoport nyelvjárási sajátosságaiból próbálnak meg visszakövetkeztetni az egykori (esetleg ismeretlen) nyelvre?
A választ előre is köszönöm! (Tippjeim: ez nem a gael hatása, hanem egy archaikus(abb) angol, illetve voltak ilyen kísérletek, de nem tudományosak :)
A kérdés nagyon hasonlít ahhoz, amelyet nemrég válaszoltunk meg az oroszt ért finnugor hatásról. (Ez a kérdés még a cikk megjelenése előtt érkezett.) Igyekeztünk alaposan utánajárni, de sajnos nem találtunk olyan szakértőt, aki egészen pontos választ tudna adni a kérdésre.
Először is le kell szögeznünk, hogy ma már a skótok és írek töredékének második nyelve az angol, tehát olvasónk pontosan fogalmaz, amikor azt írja, hogy „mintha” második nyelvként beszélnék a nyelvet. Legalábbis abban igaza van, hogy az angol nem a második, hanem az első nyelvük, azaz az anyanyelvük. Más szempontból nézve viszont csapdába esik: ezek a nyelvek csak a máshol beszélt angol(ok)hoz képest tűnnek rendellenesnek, vagy akár nehezen érthetőnek. Ha az iskolában, nyelvtanfolyamon birminghami, glasgowi vagy dublini angolt tanulnánk, és ha minden film vagy híradó ilyen változatban szólalna meg, akkor ezek bármelyikét egyszerűnek és természetesnek éreznénk – legfeljebb a királynő változatát gondolnánk érthetetlenül nehéznek.
(Forrás: Wikimedia Commons / AxaxaxaxMlö)
Sajnos azt nem derül ki, mire gondol az olvasó, amikor az ír és skót angolt „szögletesnek” nevezi. E változatoknak legfeltűnőbb vonása, hogy az [r] szótag végén sem hajlamos kiesni, és előtte a magánhangzó nem szélesedik. Ha olvasónk erre gondol, akkor teljesen igaza van: ez egészen biztosan archaizmus (azaz régies vonás). Ugyanakkor természetesen ez nem jelenti, hogy ezek a változatok maguk archaikusak, hiszen több olyan újításuk van, melyek a többi változatban nincsenek meg: a skótból pl. eltűnt a hosszú és rövid (feszes és laza) magánhangzók szembenállása.
Olvasónk azt is kérdezi, hogy vannak-e olyan nyelvészeti kutatások, amelyek egy nyelvcserén átesett népcsoport nyelvjárási sajátosságaiból próbálnak meg visszakövetkeztetni az egykori (esetleg ismeretlen) nyelvre. No, ilyen kutatások vannak, de ez valószínűleg csak a szókincsre vonatkozóan lehetséges. Ha ugyanis megfigyeljük, hogy egy nyelv ismeretlen szavai közül egyesek hasonló jelentéskörhöz tartoznak, akkor valószínűsíthetjük, hogy ezek egy ismeretlen nyelvből származnak. Így például a balti-finn nyelvekben előfordul jó pár olyan térszínforma-megnevezés, melynek eredete ismeretlen, ezért feltételezik, hogy ezek egy valaha a Baltikumban beszélt, de azóta kihalt nyelvből származnak. A nyelvről azonban ezek alapján nem sokat lehet elmondani – még az is lehet, hogy több ilyen nyelvről van szó.
A problémával kapcsolatban azt is érdemes leszögezni, hogy kelták nem csupán a mai Írország, Skócia, Wales és Cornwall területén éltek, hanem eredetileg a Brit-szigetek teljes területén. A kelta hatás tehát bárhol érvényesülhetett. Feltehetjük persze a kérdést, hogy ha egy adott helyen, adott időben, a nyelvtan egyik vagy másik területén érvényesült, akkor máskor, máshol vagy más módon miért nem. Erre a kérdésre aligha tudunk megnyugtató választ adni.
A témával kapcsolatban fontosnak tartjuk még felhívni a figyelmet az angol Wikipédia ír angolról szóló szócikkére, mely hosszasan sorolja, hogy az ír angol milyen sajátosságai származnak az írből, de csak egészen kivételesen említ olyan kiejtésbeli jelenségeket, melyek az ír hatásának tudhatóak be.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (16):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
AZ ír kiejtés nem mondható szögletesnek. épp ellenkezőleg lágyabb, kerekebb mint a szokványos angol.
Ezt 20 év angliai élet (jó iskola, egyetem, stb) tapasztalata alapján merem állítani.
De azt sem szabad elfelejteni, hogy az angolban - ellentéttben a magyarral - nemcsak helyi tájsólás ok vannak, hanem a kiejtés alapján a társadalmi helyzetet is meg lehet állapítani.
"Ha viszont hatásra következik be, akkor az nem gyengülés, hanem hangváltozás."
Nem értek egyet. A gyengülés is egy fajta hangváltozás (a bogár is egy fajta rovar).
Hangváltozások különböző irányt mutathatnak: egy hangváltozás lehet konkrétabban gyengülés, erősödés, eltolódás, asszimiláció, stb...
@tenegri: @scasc: Jelenségszinten lehet ugyanaz, de elemzésszinten nem. A gyengülés nem hatás, ill. nem hatásra következik be. Ha viszont hatásra következik be, akkor az nem gyengülés, hanem hangváltozás.
@El Mexicano: Az intervokális szonorizáció elég elterjedt dolog. A latin honos>honoris is ennek egy példája. Az areális egybeesést azért alaposan meg kellene nézni: délolasz nyelvjárásokban ugyanúgy van ilyen, mint északon (pl. Gorgia Toscana). A románhoz sajna nem értek, de múltkor olvastam egy cikket, hogy a _da_ ‘igen’ etimonja a latin _ita_ lenne. (Persze egy fecske nem csinál nyarat.)
Ha a felvetésed kapcsán mond valaki egy ellenérvet, azon nem kell megsértődni, hogy neked úgyse lehet igazad.
@Fejes László (nyest.hu): Igen, egyet értek tengrivel. Félreérted El Mexicanót, mert ő pont olyasmit állít, amit te leírsz. A fonotaktikai szabály átvitele a második nyelvre a nyelvcsere folyamán pont olyasmi, amit a "szubsztrátumnyelv hatása a ... nyelvre" jelenséggel lehet kifejezni. Most helyettesíds konkrét esetben a szubsztrátumot a keltával és a ...-t a latinnal.
Az areális egybeesést azért nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. (Itt El Mexicano arra utal, hogy ez a fajta intervokális gyengülés csak a nyugati újlatin nyelvekre jellemző, a román nyelvekre (román, isztroromán, arromán) nem).
@tenegri: Köszi. Szerintem az urak tökéletesen értik, amiről beszélek, de már megszoktam, hogy úgysem lehet igazam, ha nem vagyok nyelvész.
@Fejes László (nyest.hu): Amit El Mexicano írt és amit te írtál mint elképzelhetőt (pusztán teoretikusan), az tkp. pont ugyanaz :)
@szigetva: A latin nyelvekhez nem értek, de abból, amit El Mexicano írt, nem következik, hogy az említett jelenségeket minden más nyelvben is a kelta nyelvek hatásának tudná be - csak a latin nyelveknél vél felfedezni ilyen kapcsolatot. Egyébként hogy hazabeszéljek, a mongol nyelvekben is a gyengülés és a palatalizáció a két legmeghatározóbb hangtani változás, de persze még jó pár másik helyen is a világban.
@El Mexicano: Mivel a gyengülés természetes folyamat, nincs abban meglepő, ha az újlatin nyelvekben és a keltában is végbement. Sőt, azt is el tudom képzelni (pusztán teoretikusan), hogy a keltában végbement változások létrehoztak bizonyos fonotaktikai szabályokat amelyek érvényesültek az átvett (latin) nyelvben is. Pl. ha egy nyelvben mássalhangzók között csak zöngés explozíva lehet, akkor ezt a fonotaktikai szabályt átviszik az új nyelvre is. Annak a nyelvnek a szempontjából ez olyan lesz, mintha gyengülés lenne. De ez nem azt jelenti, hogy a gyengülést vették át! Szóval ne keverjük már a dolgokat!
@El Mexicano: Nade és a mai magyar _nagyon_ [najon, naon], _tudom_ [tuom, tom], _szabad_ [szavad, szaad] az is a kétezer éve itt élt kelták miatt lenne?
@Fejes László (nyest.hu): Pusztán területi alapú feltételezés. Észak-Itália, Gallia és Hispania az érintett területek, ahol ez a gyengülés gyanúsan erős volt, és legfőképpen Galliában. Az ókori Hispaniai helységnevek is azt tanúsítják, hogy az indoeurópai eredetű zöngétlen zárhangok az ókeltában zöngésülnek. Meg a ma beszélt kelta nyelvekből is következik: pl. PIE *kwetwor(es) > velszi pedwar, gael cethair [kjehör] (vö. lat. quattuor).
@El Mexicano: Nem értem, a gyengülés mitől lenne kelta hatás. A gyengülés tipikusan belső folyamat, amit belső okok váltanak ki.
Tudomásom szerint a kelta nyelvek eddig felmerült két lehetséges hatása (amivel több nyelvész is egyetért), az egyrészt a magánhangzók közötti zöngétlen zárhangok gyengülése (zöngésülés > frikativizáció > kiesés) és a palatalizáció. (Az újlatin nyelvek esetében például az a terület, ahol ezek jellemzően és szisztematikusan megfigyelhetőek, szinte teljesen egybeesik azzal a területtel, ahol ókelta nyelveket beszéltek.)
A kérdező szerintem inkább az /r/ rendes, pergetett [r]-ként való megvalósulására gondolt a "szögletes" szóval, ami nem valószínű, hogy kelta hatás, mivel pl. a hollandban is pergetik az r-t...
@Fejes László (nyest.hu): Igen, volt módom szembesülni ezzel két szemeszternyi lív során... :-)
Igazad van, ez így — még tovább — árnyalja.
@scasc: Hát ugye a mai balti nyelvek eleve délebbre voltak valaha... A mai Lettország területének nagy részén még a dokumentált időkben is lívek éltek.