0:05
Főoldal | Rénhírek

A nyelvi ismeretterjesztéssel van-e baj?

Ha tíz évvel ezelőtt Ön ott állt volna abban a nyitrai ligetben, megvédte volna Malina Hedviget? Milyen eszközöket szabad használnunk mások védelmében? A maró gúny már túlságosan durva eszköz? A szlovákiai magyarok nyelvi indítékú bántalmazásáról is szó lesz.

Fejes László | 2016. november 4.

Korábban már írtunk arról, hogy Szűcs Gábor a nyelvi ismeretterjesztés problémáival kapcsolatos írása eleve kisiklik azon, hogy fő példája nem is a nyelvi ismeretterjesztésről, hanem a pedagógus-továbbképzésről szól. A folytatásban arról lesz szó, hogy mi a helyzet a nyelvi ismeretterjesztés és a nyelvművelés viszonyával, illetve arról, hogy mi a nyelvi ismeretterjesztés sikertelenségének valódi oka.

Contra ventum

A konferencián tapasztaltak leírása és értékelése után Szűcs azt fejti ki, hogy a nyelvi ismeretterjesztésben túl nagy teret foglal el a nyelvművelőkkel való küzdelem. Igaza van. Gyakran mi is unjuk a kérdést. Ám például a nyest tematikáját sok esetben az olvasói levelek határozzák meg (vagy legalábbis erősen befolyásolják), és nem a mi hibánk, ha több éves felvilágosító munkánk ellenére rendszeresen olyan leveleket kapunk, melyekben azt kérik, mondjuk meg két (gyakran egyaránt teljesen bevett) alak közül melyik a helyes; vagy mondjuk meg, miért mondanak valamit sokan helytelenül; sőt: intézkedjünk, hogy az emberek ne használják ezt vagy azt az alakot – nos, addig kénytelenek vagyunk ezzel foglalkozni. Sőt, amíg a laikusok többsége azt hiszi, hogy a nyelvészek azzal foglalkoznak, hogy megmondják, mi a helyes (vagy hogyan kell helyesen írni), addig bizony az lesz a fő feladatunk, hogy rámutassunk, mennyire téves elképzelések ezek.

Amíg a nyelvművelők folyamatosan folyóiratokkal és rovatokkal, tévé- és rádióműsorokkal aknavetőzik az egyszerű nyelvhasználókat, ledobhatják a Nyelvművelő kézikönyv több mint 2500 oldalas atombombáját, magyarító szótárakkal és weboldalakkal golyószórózhatnak, és már az iskolában is beültethetik butaságaikat a gyerekek fejébe, addig bizony meg fogják határozni a nyelvről szóló diskurzust. Ez pedig nem a mi választásunk.

Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozhat
Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozhat
(Forrás: antikvarszakkonyv.hu)

A lingvicizmus ordas eszme

Szűcs számunkra teljesen váratlanul, látható előzmények nélkül kezd feszegetni egy, a korábbiaktól teljesen független kérdést:

„Lenyelvtannácizhatjuk”-e azt, aki másokat nyelvhasználata alapján minősít? Ráragaszthatjuk-e a „nacionalista” és a „diszkriminatív” címkét arra, aki szerint igenis fontos kapcsolat van nyelv és nemzet között? Komolyan gondoljuk-e, hogy aki purista nézeteket vall, az feltétlenül xenofób is? Úgy rasszistázhatunk, nácizhatunk, ahogy a nyelvművelők liberálisoznak? Kirekesztően emeljük fel a szavunkat a kirekesztés ellen? 

Nemcsak azt nem értjük, hogyan jut el ehhez a kérdéshez, de azt sem, hogy mire gondol. A nyelvi ismeretterjesztők a lingvicizmus ellen szokták felemelni a szavukat. Lingvicizmusnak azt nevezzük, amikor valakit a nyelvhasználata alapján ítélnek meg (pl. „suksüköl, tehát műveletlen”), vagy ha valamilyen nyelvhasználati tulajdonsága alapján egy csoportként kezel egyébként nagyban különböző személyiségeket. Ez semmiképpen nem azonos a rasszizmussal (ami a származáson, bőrszínen alapuló előítéletesség elnevezése), de természetesen abban rokon vele, hogy valamilyen külsődleges, nem meghatározó jegy alapján ítél meg egy személyiséget. A purizmus és a xenofóbia között még közelebbi a párhuzam, hiszen az egyik az idegen szavak, idegen eredetű fordulatok stb., a másik az idegen származású emberek, idegen kultúrák elleni érzésekre, megnyilvánulásokra vonatkozik. De ahogy mondjuk homofób kijelentések alapján sem szokás senkit rasszistának minősíteni, ugyanúgy lingvicista kijelentések alapján sem. Kíváncsiak lennénk, tud-e Szűcs Gábor egyetlen olyan esetet is felmutatni, amikor valakit pusztán lingvicista kijelentései alapján rasszistának minősítettek.

Természetesen a különböző előítéletek nem mindig választhatóak el élesen. Ha például valaki kijelenti, hogy a szlovákok mind hülyék, akkor nem könnyű eldöntetni, hogy nyelvi vagy nemzetiségi alapúak-e az előítéletei. Előfordulhat, hogy valaki az arabokat szidja, de közben a muszlimokra gondol, csak éppen maga sem ismeri a különbséget. Lehet, hogy egy munkaadó a telefonon jelentkező potenciális munkavállaló palóc kiejtését érzékeli „cigányosnak”, és rasszista alapon utasítja el a jelentkezőt – aki viszont ezáltal lingvicista kirekesztés áldozata lesz. 

Szűcs ide keveri a nyelvtannáci kifejezést is: a kérdés nem egészen világos, hiszen a kifejezés éppen azokra vonatkozik, akik kijavítják mások nyelvhasználatát (vagy helyesírását). Ilyen alapon Szűcs azt is kérdezhetné, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy a városokban sínen, tipikusan a felszínen közlekedő, árammal hajtott tömegközlekedési járműveket csak úgy levillamosozzuk. Naná, hiszen a villamos szót pont az ilyen járművekre használjuk. Szűcs talán azt hiszi, hogy ha valakit lenyelvtannácizunk, azt nácinak is nevezzük – ez azonban tévedés: ha valakit filmbuzinak nevezünk, akkor sem állítjuk, hogy szexuálisan a saját neméhez vonzódik. A csőgörény sem görény, és még csak nem is azért kapta a nevét, mert szintén büdös, hanem mert szűk helyekre is képes bebújni.

Végképp érthetetlen, mit akar Szűcs a kirekesztők kirekesztésével. Aki kirekesztő, az magát rekeszti ki, hiszen eleve elzárkózik embertársai bizonyos csoportjától. Persze lehet, hogy a mi jellemhibánk, ha nem barátkozunk olyan emberekkel, aki elfogadna minket, de csak azért, mert nem nákolunk (lánnyal, járunk, nem fiúval; alacsony a pigmentszintünk; nincsenek galíciai felmenőink). Ismerjük az olyan jellemzéseket, miszerint „igaz, a zsidókat mind egy szálig a Dunába lövetné, de egyébként nagyon rendes ember”, de nem veszi be a gyomrunk. Ha Szűcs ezt hánytorgatja fel, hát lelke rajta.

Természetesen lingvicizmus és lingvicizmus, rasszizmus és rasszizmus, homofóbia és homofóbia között van különbség. Egészen más az, amikor valaki azt hiszi, hogy a nákolás helytelen, mint az, amikor valaki magát tudósnak kiadva hirdeti ezt. Más hinni azt, hogy tudományosan kimutatták, hogy a négerek butábbak a fehéreknél, mint egy népcsoport kiirtására biztatni. Más dolog ellenezni a melegházasságot, mint megverni két fiatalembert azért, mert kézen fogva sétáltak az utcán. Két dolgot azonban szem előtt kell tartanunk. Az egyik, hogy ezek ugyanazokra az előítéletekre épülnek. A másik, hogy a kirekesztés enyhébb formái könnyen változhatnak erőszakosabb formákra. Lehet, hogy az előítéleteket sosem fogjuk megszüntetni, ám az ellenük folytatott harc azért is fontos, hogy kordában tartsuk őket.

A gyűlöletkeltés az erőszak alapja
A gyűlöletkeltés az erőszak alapja
(Forrás: Wikimedia Commons / liftarn / CC0)

Mentsétek meg Malina Hedviget – Balázs Gézától!

Szűcs szerint 

Már-már nélkülözhetetlen ezekből az ismeretterjesztő cikkekből (a sajátjaimból is) az irónia, a malícia, nem egyszer a maró gúny, a szarkazmus és a cinizmus, s mindez rendre egyfajta elitizmussal, sznobizmussal, elefántcsonttoronyba zárkózott gőggel párosul.

Félig-meddig igazat is adhatunk neki ebben. A következőkért csak félig-meddig.

Először is, tény, hogy a nyest több szerzője is szereti vitriolba mártani a tollát. Ez azonban egyáltalán nem jellemző Nádasdy Ádámra, aki mindig nagyon óvatosan fogalmaz, gondosan ügyelve arra, hogy senkit se bántson meg. Nádasdy fő ismeretterjesztő korszaka a nyestet megelőző időkre esik. Munkája azonban sajnos minden kiválósága ellenére sem volt hatásos, gyökeres fordulatot nem hozott sem a közfelfogásban (de még a tanárok személetében sem). 

Másodszor: nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a 21. század elejére a magyar sajtó stílusa is megváltozott – elsősorban a Magyar Narancs, később az Index hatására, ma pedig a 444 a meghatározó. Az olvasók egyre kevésbé kíváncsiak a visszafogott elemzésekre, annál jobban igénylik, hogy az írások érzelmileg is megmozgassák őket. 

Harmadszor: kétségtelen, hogy az irónia, a gúny és társai együtt járnak a téma, és ezáltal a témát erőltető nyelvművelő fölé emelkedéssel. Szó sincs azonban elitizmusról vagy sznobizmusról, ez egyszerűen a felszabadultság élménye. Persze a kívülálló érezheti úgy, hogy hübrisz, ha a kis nyikhaj újságírócska egyáltalán megkérdőjelezi a tanszékvezető, sokszoros műsorgazda és még többszörös cégvezető kijelentéseit, de mit lehet tenni? A küzdelem valójában éppen az elitizmus és a sznobizmus ellen folyik, hiszen mi más lehetne elitizmuspártibb és sznobabb dolog, mint azt állítani, hogy én jobb vagyok másoknál, mert nem suksükölök? Persze érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt miért nem érzi mindenki, de alapjában éppen a hamis tekintélyek rombolásáról van szó, nem a saját tekintély építéséről és ápolgatásáról.

Negyedszer: a gúnyolódást nem mi kezdtük, a nyelvművelés régi hagyománya kipécézni egyes nyelvhasználókat. Érdemes például elolvasni Kontra Miklós Mi a lingvicizmus és mit lehet ellene tenni? című írását, azon belül is a Balázs Géza által vezetett 2005. április 17-én Édes Anyanyelvünk című műsor leiratát. Ebben Balázs – olvasói levél alapján – többek között azon gúnyolódik, hogy a szlovákiai magyarok a Magyarországon elterjedt német eredetű virsli helyett a szlovák eredetű párki, a nemzetközi vándorszó mustár helyett a szintén szlovák eredetű horcsica szót használja. Balázs a műsor végén egyenesen azt sugallja, hogy a szlovák szavak használatával a szlovákiai magyarok elszlovákosodnak – éppen hogy nemzetárulással nem vádolja őket. (Balázs ostora a szlovákiai magyarokon kívül „az érvényes magyar nyelvészet álláspontján” csattan, mely ezt a tényt nem tartja problémának. Ha valaki kíváncsi a nyelvészek valódi álláspontjára, olvassa el a témáról Nádasdy Ádám cikkét.)

Ötödször: a gúny esetében nem mindegy, hogy milyen helyzetből használják. Én gúnyolódhatok Balázson, az maximum egy vélemény lesz a sok közül. Komoly károkat akkor sem okozhatok neki, ha ez a szándékom: kritikámat közszereplőként el kell viselnie, de alig hiszem, hogy érdekelné. (Szűcs szerint nem is csinálom jól, tehát aligha én fogok bárkit is meggyőzni arról, hogy gazember.) Ellenben Balázs a hatalmi helyzetében, az egyetemi struktúrában elfoglalt helyével, a műsoraival és az intézetecskéivel igenis az egész magyarságnak súlyos károkat tud okozni.

Alig több mint egy évvel Balázs megidézett műsora után támadták meg Malina Hedviget. A támadás oka az volt, hogy telefonján magyarul beszélt: az ügy hátterében tehát lingvicista motiváció áll. Az elkövetőket azóta sem vonták felelősségre, Robert Fico akkori és azóta újra miniszterelnök hazugsággal vádolta meg a lányt. Róluk minden tisztességes embernek megvan a véleménye. Az ügy már tíz évbe húzódik, és még mindig nem zárult le.

Jó okunk van feltételezni, hogy Malina Hedvig – számos szlovákiai magyarhoz hasonlóan – magyarul beszélve is használja a párki és a horcsica szavakat. Ha nem, akkor is akad jó néhány százezer Malina Hedvig, aki használja. Balázs Géza a maga módján, lingvicista indulattól fűtve – igaz, csupán verbálisan – maga is végigrugdosta a saját Malina Hedvigjeit. Aki hallgatta a műsort és hitt neki, az később magabiztosan megállapíthatja a párkit és horcsicát mondó szlovákiai magyarokról, hogy nem rendes magyarok. A nemzeti egységet pedig nem az bontja meg, hogy a határ két oldalán különböző szavakat is használunk, hanem az, ha ezért rosszat gondolunk egymásról. 

Megosztó étel?
Megosztó étel?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tinoelf )

A nyelvi ismeretterjesztéssel foglalkozók számára etikai kötelesség, hogy az ilyen jelenségek ellen felszólaljanak, és az ilyen nézeteket terjesztők hiteltelenségét mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék. Ebben a helyzetben nem korlátozhatjuk a nyelvi ismeretterjesztést szótörténeti nyalánkságokra, nyelvtani furcsaságokra, elemzési finomságokra.

Balázs Géza nemzetmegosztó munkálkodása azonban nem oda vezetett, hogy közmegvetés tárgya legyen – éppen ellenkezőleg. Rövid időn belül másodszorra fejte meg sikeresen százmilliókkal a magyar kormányt. Igaz, először nem sikerült elérnie, hogy az összeg nála landoljon, de most bőven lesz forrása a lingvicista uszításra.  Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ostobaságok nehézbombázói ellen ne használjuk fegyverként a gúny parittyáját.

Fejétől bűzlik

Bár véleményünk szerint Szűcs Gábor érvelése számos helyen kisiklik, úgy véljük, egy botlásának köszönhetően éppen fején találja a szöget: éppen azzal, hogy az ismeretterjesztés helyzete helyett a tanárok továbbképzéséről kezd beszélni. A nyelvi ismeretterjesztés helyzete ugyanis valóban reménytelen lesz mindaddig, amíg az iskolában nyelvi babonákkal töltik meg a gyerekek fejét, torz képet sugallnak a nyelvről. De azt sem várhatjuk feltétlenül, hogy az összes pedagógus belássa: téveszméket terjesztett évtizedeken át. A helyzeten változtatni a leendő magyartanárok képzésében lehetne: az ő szemléletük még formálható, és nem kell megküzdeniük azzal, hogy valamit hosszú időn át – nagyrészt önhibájukon kívül – rosszul csináltak. Az újonnan pályára lépő, már felvilágosult szemléletű fiatal tanárok (önkorrekcióra képes idősebb kollégáikkal együtt) viszont már egészségesebb nyelvszemlélettel ismertetnék meg a diákokat. E diákok előtt már nem is kellene érvelni a nyelvművelők által terjesztett előítéletek ellen, viszont nyitottan és érdeklődve fogadnák a nyelvvel kapcsolatos egyéb megfigyeléseket. Ehhez azonban az kell, hogy az egyetemi magyartanárképzés, illetve általában a pedagógusképzés nyelvi szemlélete újuljon meg. 

Hogy erre mennyi lehetőség van, az viszont már végképp nem e cikk tárgya.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (22):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
2 éve 2016. december 30. 10:36
22 nadivereb

@mederi: te a #20-ban citált mondatodban azt állítottad, hogy az "értéket képviselő" változatot veszélyezeti az egyszerűsödés. Ezzel egyételműen implikáltad, hogy az általad preferált változat összehasonlításban is értékesebb, mint a másik.

Szigetva kérdésére amúgy továbbra sem feleltél, csak jó hosszan habosítottad azt, hogy "azért helytelen, mert szerintem az".

2 éve 2016. december 30. 10:10
21 mederi

@szigetva:

-Ami "értéket képvisel", szerintem nem ugyanaz, mint "értékesebb".

Az első kifejezés önmagában értendő, a második valamit valamivel összehasonlít (igazad van, hogy a magyar nyelven belüli nyelv változatokra is érthető, de szerintem nem minden nyelvváltozat őrzi meg az eredeti magyarnyelvi értékeket, mint pl. a matematikai gondolkodásmód jelleget. Mindez azért van, mert általában a tájnyelvek úgy jöttek létre Magyarországon, hogy a többször is kiürült országba betelepítettek olyan környékbeli többnyire paraszt embereket, akik később elmagyarosodtak, de eredeti hazájuk nyelvére "építve" tanulták anyanyelvüket szüleiktől. )

- Az „XY összes művei” továbbra is helytelen kifejezés, még akkor is ha egyébként művelt emberek "hozták divatba".

Általános megközelítésben fogalmazva (nem értem alatta, hogy minden műve benne van, csak amit pillanatnyilag össze gyűjtöttek) "XY művei",

vagy konkrétan (pillanatnyilag elfogadott, hogy minden műve "mint egy egység", mert mind az ő alkotása, benne van) "XY összes műve".

Az "összes" kifejezés számok (egységes, azonos típusú) összességére vonatkozik, nem a "halmaz" (vagy "kategória") elnevezésére/" jellegére". Ezért nem lehet többes szám az "összes" kifejezés után a magyarban, mint ahogy a sor számok után sem. (pl. 6 egyenkénti darab almából===>6 alma). Jobban sajnos nem tudom megvilágítani..

2 éve 2016. december 29. 22:17
20 szigetva

@mederi: „Semmi ilyet nem mondtam, hogy értékesebb volna.”

Ezt mondtad: „Ami értéket képvisel [ti. a két kutya], azt nem kéne veszni hagyni olyan módon, hogy szabad folyást engedünk az "egyszerűségesedési" folyamatnak.” Amit továbbra se értek, az az, hogy a „két kutya” miért érték a „két kutyák”-hoz képest, továbbá, hogy miért volna egyszerűbb az, hogy „két kutyák”. Valamint miért kevésbé „értékes”, ami „egyszerűbb”? Más esetekben ugyanis a nyelvművelő hajlamúak az „egyszerűbbet” tekintik „értékesebbnek”.

Arra meg talán nem véletlenül nem reagálsz, hogy az a szokás, hogy „XY összes művei” (nem „műve”). Akkor itt most az összes kiadó helytelenül írja ezt?

2 éve 2016. december 29. 21:31
19 mederi

@szigetva:

Semmi ilyet nem mondtam, hogy értékesebb volna.

Azt azonban gondolom, hogy valamikori népességek szemléletét tükrözi a mai népek anyanyelve. Más kérdés, hogy a valamikori népességek, akik ma már nem léteznek , hagytak ránk, ahogyan másokra is olyan értékeket, amiket először is érdemes analizálni, megérteni a mikéntjét, és igyekezni megőrizni belőle azokat az elemeket, amik nemhogy hátráltatnák a modern gondolkodást, inkább segítik.

Annak nem látom semmi előnyét, hogy a nyelvek egyediségét ne igyekezzünk megtartani.

A kérdésedre csak annyit, hogyha nem matematikai halmazokra gondolok, a "két kutyák" magyar megközelítéssel egyszerűen túl határozott kifejezés. Senki sem gondolja, hogy a kettő az egy volna.. :)

2 éve 2016. december 29. 20:50
18 szigetva

@mederi: Pontosan miért értékesebb a „két kutya”, mint a „két kutyák”?

2 éve 2016. december 29. 19:50
17 mederi

@szigetva: 16

www.bethlen.hu/matek/Mathist/Forras/Halmaz_reszhalmaza.htm

A halmaz neve pl. A, benne a részhalmazé B. Nem "A-k" és nem "B-k". Ha több részhalmaz is van A-ban, egyenként nevezem el azokat is, önállóan, egyes számban.

Pl. tekinthetjük így:

-Ma minden (egyes) gyerek jó volt. (A halmaz neve: gyerek)

-Ma minden óvodás gyerek jó volt. (A halmaz neve: gyerek, benne a B rész halmaz neve: óvodás gyerek)

-Ma minden kiscsoportos óvodás gyerek jó volt. (A halmaz neve: gyerek, benne a B részhalmaz neve: óvodás gyerek, abban a C részhalmaz neve: kiscsoportos óvodás gyerek). Ezt én "ráfókuszálásnak" nevezném..

Amit a nyugati nyelvek szemszögéből nézve "hibásnak" vél valaki a többesszám nem jelölésének vonatkozásában a magyarban, az szerintem nem látja a matematikai szemlélet meglétét nyelvünkben.

Ami értéket képvisel, azt nem kéne veszni hagyni olyan módon, hogy szabad folyást engedünk az "egyszerűségesedési" folyamatnak..

2 éve 2016. december 29. 09:27
15 mederi

@Untermensch4: 13

Egyet értek veled bizonyos fokig..

Ha egy újabb rossz hasonlattal élhetek, nem mindegy az, hogy pl. egy négy ezer éves hajó maradványát akarom konzerválni, vagy egy kissé elavult, modernizálásra szoruló, néhány tíz éves hajót javítgatok igény szerint.

A nyelveknél az a "gond", hogy egyszerre több ezer évesek, és modernek. Ha volna olyan hajó, ami több ezer éves és ma is használnánk, valljuk meg, hogy nem volna könnyű modernizálni.

Külön kéne választani az egyedi, értékes elemeket, amiket mindenképpen meg kívánunk őrizni (különösen akkor, ha a használhatóságot ma is jól segíti, de a jelleget megőrzi) és külön kéne választani a modernitást hátráltató elemeket, amiken feltétlenül javítani kell.

A "különválasztást" nem kéne szavazásra bocsátani (simán csak a használat gyakoriságára hagyatkozni), mert a többség nem "látja át" a gyakorlati hasznát annak, ha "jó irányba" igyekszik terelni (megőrizni a megőrzendő részeket) a használókat a "tanító réteg" (ami majd mindenképpen visszahat a használati statisztikára is).

2 éve 2016. december 29. 09:05
14 mederi

@szigetva: 12

Bizony helytelen.

Egy analógia:

Ha azt mondom pl., hogy - "Kati néni összes (vagy "minden") gyereke barna hajú." -látható, hogy nem mondhatok "összes gyerekei"-t..

Azt viszont mondhatom, hogy "Az összes gyerekének a gyerekei barna hajat örököltek (vagy "gyereke.. örökölt", attól függ hány van nekik egyenként)."

Az ok pedig a matematikai szemlélet, ami megtalálható a magyar nyelvben.. Az "összes", vagy a "minden" után pontosítás következik (amit vagy kiírunk, vagy nem): ez lehet "bent foglalás" (egy közös helyen található mind, pl. "kötetben"), vagy közös tulajdonságuk van (pl. szín, vagy állapot), ami MINDEN EGYES valakire vagy valamire igaz.

2 éve 2016. december 29. 08:20
13 Untermensch4

@szigetva: Annyiból jó hasonlat hogy ugyanolyan vallási jellegű igény, vágy munkál emberekben nyelv és genetika kapcsán is. A vágy hogy legyen egy "pillanatkép", egy olyan tökéletes állapota akár a nyelvnek, akár az élőlények genetikai térképének amikor a világ "pont úgy jó ahogy van", és ezt a szent pillanatot szeretnék megőrizni az örökkévalóságnak.

Mindkét területen nem szakmai hanem irracionális "érvek" uralják a vitát, mintha azt mondaná vki hogy a fék az amitől gyorsabban haladunk.

2 éve 2016. december 28. 23:08
12 szigetva

@mederi: Azért rossz a hasonlatod, mert a genetikával szembeni fenntartások oka az, hogy a genetic engineering létrehoz dolgokat és ezzel szemben morális kifogások merülhetnek fel. A nyelvtudomány nem hoz létre semmit, az csak leírni, esetleg magyarázni akar. A nyelvészeknek az ellen van kifogásuk, amikor a nem nyelvészek tényeket tagadnak („olyan nincs magyarul, hogy…”). Azt te sem akarhatod állítani, hogy a holokauszttagadás a történettudomány fékje.

Egyébként figyeld meg, a legtöbb „opera omnia” köteten az van, hogy „összes versei” vagy „összes novellái”. Ez akkor „nyelvtanilag helytelen”?

2 éve 2016. december 28. 22:45
11 mederi

Elgondolkoztam azon, hogy a tudományt művelők, akik fontosnak tartják a tudományágukkal kapcsolatos ismeretterjesztést, miért nem fogadják el azt, hogy a tudományágukhoz kapcsolódó szakmák gyakorlói mint "fékek" működnek, míg a tudomány mint "motor" szabadon kíván szárnyalni.

Viták vannak nem csak nyelvtudományi kérdésekben. Például a genetikailag módosított növények a genetikai tudomány speciális eredményei, de az elfogadásuk a felhasználás területén szintén nem megy simán.

Fékek nélkül szerintem hamar egy "őrült" világban találhatjuk magunkat sok vonatkozásban. Azért ezt érdemes volna megfontolni a nyelvtudomány és nyelvhasználat területén is.

pl. "Kint vagyunk az összes vizekből." Szleng mondat, elterjedten használjuk, nyelvtanilag helytelen, a maga nemében mégis elfogadjuk.. De (ma még) nem általánosítjuk!

3 éve 2016. november 10. 20:26
10 nadivereb

@Sultanus Constantinus: oké, részemről te azt írsz, amit akarsz, azt olvasol, amot akarsz, és azon húzod fel magad, amin akarod. De te egyrészt azt írtad, hogy "nem engednéd meg" az újságíróknak a "közönséges és vulgáris" fogalmazást, ami egy fokkal erőteljesebb annál, hogy "nem tetszik".

Plusz azt is írtad, hogy szerinted egy tanult olvasó nem ezt igényli. Én meg felajánlottam magam ellenpéldaképp.

3 éve 2016. november 10. 20:25
9 Untermensch4

@Sultanus Constantinus: "aki ilyen stílusban fogalmaz, arról pedig meg is van a véleményem"

A hely és idő is számít. Bölcsészben és mérnökben is láttam már olyat aki "hétköznapi társadalmi szerepében" más stílus(oka)t ad elő mint "szabadidejében" amikor is alkalmasint vulgáris beszédben is vezet le némi feszültséget/agressziót.

A bulvár meg, (sztem) színvonala okán inkább "szabadidő" mint "művészet/közélet/diplomácia" kategóriás.

3 éve 2016. november 10. 20:08
8 Sultanus Constantinus

@nadivereb: Nem vagyunk egyformák. Én pl. még egy bulvárcikkben sem írnék le olyat, hogy "szar" -- aki ilyen stílusban fogalmaz, arról pedig meg is van a véleményem.