0:05
Főoldal | Rénhírek

A Nyelvstratégiai Intézet megálmodói

Végre mindenki megtudhatja, hogy kiknek a fejéből pattant ki a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, s talán azt is, hogy mit terveznek már megint a nyelvművelők. De szó lesz az összmagyar közösségélmény neoliberális szétveréséről is.

Kiss József | 2016. május 27.

Az „intézet alapításával kapcsolatban őt nem keresték meg a kormány részéről” – nyilatkozta az Origónak Balázs Géza 2014. március 5-én, miután megjelent a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) létrehozásáról szóló 55/2014. (III. 4.) számú kormányrendelet a Magyar Közlönyben. A nyelvművelő megkeresésére azért kerülhetett sor, mert a sajtó munkatársai őt sejtették az intézet igazgatói széke várományosának. Most viszont a Balázs Géza alapította és vezette Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) honlapján a 2016. május 14-én rendezett, a Balázs Géza szerkesztette Jelentés a magyar nyelvről (2010–2015) című – a magyar kormánynak ajánlott (!) – kötet sajtóbemutatójával egybekötött „közép-európai nyelvstratégiai fórum”-ról készült beszámolóban a következő olvasható: „A főszervezők a magyar nyelvstratégia szorgalmazói (Balázs Géza, Pomozi Péter és Pusztay János) voltak” (a dőlt szedés a szerzőtől származik – K. J.). Ennél is félreérthetetlenebbül fogalmaz Pomozi Péter a Magyar Időkben: „E sorok írója Balázs Gézával és Pusztay Jánossal együtt […] már letett egy komoly programot, amelyet a két évvel ezelőtti (55/2014.) kormányrendelet fő céljai elég jól, olykor betűhíven tükröztek. A rendelet nyomán létrejött [a] Magyar Nyelvstratégiai Intézet”.

Balázs Géza
Balázs Géza
(Forrás: Youtube)

Tehát a három nyelvművelő elkészített egy programot, amelyből „olykor betűhív” átvétellel állították össze a kormányrendeletet. Ez persze nem zárja ki azt, hogy március 4-e előtt az intézet alapításával kapcsolatban nem keresték meg Balázs Gézát a kormány részéről. Elképzelhető például, hogy valóban nem tájékoztatták őt március 3-án arról, hogy 4-én lehozza a Magyar Közlöny a kormányrendeletet. Csakhogy Balázs Géza – ugyan nem mondta ki, de – azt sugallta, hogy korábban az intézet létrehozásának szándékáról sem volt tudomása. Azt persze soha nem titkolta, hogy saját gyermekének tekinti a magyar nyelvstratégiát, így üdvözölte az intézet létrehozását is. Annak tevékenységét azonban kevésbé örömittasan értékeli az említett beszámolóban:

Magyarországon 2014-ben létrejött ugyan a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, de kétéves működése nem mutat szervezett tevékenységet, nem dolgozott ki magyar nyelvstratégiát, nem működik együtt a nyelvstratégiát megalapozó és az intézet megalapítását kezdeményező szakemberekkel, elismert nyelvészekkel, nincs nemzetközi kapcsolata, nem látja és ezért nem tudja orvosolni a problémákat. Így a 2014. III. 4-i kormányrendeletben foglalt alapvető nemzetstratégiai feladatainak sem tud megfelelni.

Pomozi Péter a Magyar Időkben rohant ki a Manysi ellen: „A rendelet nyomán létrejött Magyar Nyelvstratégiai Intézet azonban menten Csipkerózsika-álomba süllyedt, és a kormányrendeletben megfogalmazott nemzetstratégiai célokból vajmi keveset valósított meg.” Tegyük hozzá mindjárt: a kormányrendeletben, legalábbis nevesítve, nem esett szó nemzetstratégiáról.

A nyelv és a fogorvos esete

Balázs Géza és köre tehát hosszú hallgatást követően nyíltan bírálta a Manysi működését. (Noha a nyelvművelő korábban azt írta, hogy az intézet létrejöttével „a 2000-ben alakult (informális) Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport […] befejezheti működését”, valamint Bencze Lórántra, a Manysi igazgatójára utalva: „Felléphetnék ellene. De nekem nem módszer és nem cél a harc”.) A konfrontációnak nincs tétje, hiszen Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter január 21-én a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet is a július 1-jétől jogutód nélkül megszüntetni kívánt intézmények között említette. A kormánynak azonban fontos lehet a „magyar nyelv ügye”.

2000-ben Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte a magyar nyelv hete országos megnyitóünnepségének hallgatóit, s beszédében a magyar nyelv „megkopott”-ságáról és „leegyszerűsödött” voltáról, „sekélyesedés”-éről és „kiüresedés”-éről beszélt, az idegen szavak kerülésére egy „magyarító könyv”-et reklámozott, s úgy nyilatkozott, hogy ha Széchenyi szerint a magyar nemzetnek a nyelv olyan, mint fognak a zománc, akkor bizony „a magyar nyelv is rászorul egy jó kis fogorvosi kezelésre”. A mostanság sokat magasztalt 2010 előtti (liberálisnak nevezett) tankönyvpiac magyarnyelv-tankönyveit előállító szerzők némelyikének a nyelvtudomány eredményeiben való jártasságát, naprakészségét és a nyelvszemléletét jól mutatja, hogy Hajas Zsuzsa a 10. évfolyamos középiskolások részére összeállított tankönyvébe (Magyar nyelv 10.) szükségesnek érezte fölvenni ezt az ünnepi beszédet. 2001-ben a Fidesz–FKGP–MDF pártkoalíció fogadta el a „magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról” szóló nyelvtörvényt a magyar nyelvhasználat egy speciális területe „idegen szavaktól” való megtisztításának eszközéül, természetesen a nyelvművelők kezdeményezésére, a nyelvész szakma tiltakozásának ellenére. Kis Tamás nyelvész érzékletesen domborította ki a törvény abszurditását: a „Gut, Besser, Gösser!” szlogen a törvény szerint talán „Jó ser, jobb ser, Gösser!”-ként kezdhet új életet.

A schmittelés atyja
A schmittelés atyja
(Forrás: Forrás: Wikimedia Commons / Európa Pont / CC BY 2.0)

2010-ben Schmitt Pál frissen megválasztott „álamfő” (!) a készülő alaptörvénybe javasolta fölvenni a magyar nyelv ápolását, mégpedig azért, mert „a magyar köznyelv és a tájnyelvi változatok óvása, ápolása, fejlesztése alapvető és elsődleges nemzeti érdek”. Ez az ajánlás – amely a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján természetesen már elérhetetlen – nem vett tudomást arról, hogy nem csak „köznyelvi” és „tájnyelvi” változatai vannak a magyar nyelvnek. Nem is így került bele az alaptörvény nemzeti hitvallásába, hanem ekképp: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját […] ápoljuk és megóvjuk.” Az ún. alapvetés H cikkelyébe pedig így: „Magyarország védi a magyar nyelvet”. Az alaptörvény szövege sem tekinthető épp szerencsésnek, hiszen minden nyelv egyedülálló, nem csupán a magyar, ez a jelző mégis elmaradt a nemzetiségek nyelve elől; a különböző nyelvek „fejlesztése” pedig tudományosan értelmezhetetlen.

Az önzetlen összefogás és a milliárdok

Aztán 2014 áprilisában a kormány létrehozta a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet többek között a középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozására, a „nyelvi gazdagság megőrzésére” és a „magyar nyelvi értékvesztéssel szemben” irányelvek kidolgozására a kormány számára. A nyelvészek értetlenül fogadták az intézet létrehozását, hiszen erről korábban nem egyeztettek a szakma képviselőivel (csak az intézet létrehozásáért lobbizó nyelvművelőkkel), továbbá a kormányrendelet egy része – pl. az említett „nyelvi gazdagság” és annak megőrzése, vagy a „nyelvi értékvesztés” – szakmailag értelmezhetetlen, más részének felsorolt feladatait pedig ellátja a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv és Irodalomtudományok Osztálya, a Nyelvtudományi Intézet, valamint egyetemek és főiskolák megfelelő intézetei és tanszékei, vagy például a Termini Kutatóhálózat.

Így képzelhetünk el egy nyelvőrt.
Így képzelhetünk el egy nyelvőrt.
(Forrás: Wikipedia Commons / Carlos Latuff)

Deutsch Tamás, az internet fejlesztésével kapcsolatos kormányzati feladatok, azaz a Digitális Jólét Programja összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos (pontosabban az Internetről Szóló Nemzeti Konzultáció Titkársága) a Manysival közösen, Az internet nyelvváltozatai címmel rendezett holmi konferenciát a Miniszterelnökség épületében, ahol is a miniszterelnöki biztosnak azt sikerült megállapítania, hogy az internet nyelve „írott nyelv”. Igaz, azt is elejtette, hogy „a magyar nyelv, köszöni szépen, jól van” – erről valószínűleg nem egyeztetett a magyar nyelvet  leegyszerűsödöttnek, sekélyesnek, kiüresedettnek és megkopottnak látó felettesével. A nyelvművelők nagyobb rendezvényein rendszeresen képviselteti magát a kormány, idén azonban egy független méltóság vállalta el a magyar nyelv hetének fővédnökségét: Áder János köztársasági elnök. Az Anyanyelvápolók Szövetsége pedig rendkívül szoros kapcsolatot ápol az immár 7,2 milliárd forintból gazdálkodó Magyar Művészeti Akadémiával (MMA). Nem pusztán azért, mert számtalan közös rendezvényük van, hanem azért is, mert a szövetség elnöke Juhász Judit újságíró, az MMA díjazottja, első sajtófőnöke és szóvivője.

Balázs Géza szerint „a legfontosabb: a civil nyelvművelés fölé állami védőernyőt vonni.” A nyelvművelő a nyelvstratégiát, a saját köre szervezésében megrendezett konferenciákat általában, s a most bemutatott könyvet is úgy láttatja, mintha tudományosan megalapozott és széles körű összefogás eredménye volna. „Kötetünk a magyar nyelvi kultúráért elkötelezett társadalmi szervezetek önzetlen összefogásaként született meg. Az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Magyar Szemiotikai Társaság a nyelvstratégiai kutatócsoporttal és a Manyszival közösen szervezi a magyar nyelv hete, a nyelvésztábor, az anyanyelvi juniális és a magyar nyelv napi rendezvényeket is.”

Emeljetek fel egy követ, és ott megtaláltok engem

Nézzük meg közelebbről a fenti beszámolóba bujtatott reklám szövegében felsorolt önzetlen támogatókat! Az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke: Balázs Géza. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke: Balázs Géza. A Magyar Szemiotikai Társaság főtitkára: Balázs Géza. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda alapítója és vezetője: ugyancsak Balázs Géza. De előfordulnak olykor más önzetlen támogató szervezetek is: az Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft. (alapítója és vezetője: Balázs Géza), a Bolyai Önképző Műhely (ügyvezetője: Balázs Géza) vagy a Diák és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete (DUE), amelynek nem találnák ki, de Balázs Géza az egyik alapítója és alelnöke. Ez utóbbi egyesületre egyébként üzleti vállalkozás is épül: a DUE Produceri Iroda Kulturális, Oktatási és Szolgáltató Kft. a folyóirat- és könyvkiadástól a hírügynökségi, számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői és reklámtevékenységen át a sportszer-, valamint lábbeli- és bőráru-kereskedelemig mindennel foglalkozik, nemrég kávézót is nyitott. 2014. évi nettó árbevétele meghaladta a 115 millió forintot. A cég partnerei között minisztériumokat és állami intézményeket is találunk, például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot. Az egyesület rendezte idei sajtófesztiválon véletlenül két államtitkár is köszöntőt mond, képviselteti magát az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Honvédelmi Minisztérium. De közönségtalálkozón is részt lehet venni Gönczi Gáborral, a TV2 hírműsorának egyik új műsorvezetőjével, aki a híradót a szakma „királykategóriájá”-nak nevezte, s aki a kormány nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosa által felvásárolt kereskedelmi televízión lejárató riportokat konferálhat fel, vagy rejtélyes Csongrád megyei gabonakörökről és ördögűző papokról tájékoztathatja a nagyérdeműt.

Valójában tehát azt a fajta nyelvstratégiát, amiről immár két éve kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan hallani lehet, a doktorátusát néprajztudományból szerző Balázs Géza és köre szorgalmazza, nem pedig önzetlen támogatók, és végképp nem elismert nyelvészek. Amint arról korábban a Magyar Narancs is beszámolt: a Magyar Tudományos Művek Tára szerint Balázs Géza műveinek „külső idézettségi indexe […] zéróˮ. Korábban foglalkoztunk Pusztay János Gyökereink című könyvével is, amelyben a szerző a nyelvrokonsággal összefüggésben rendszeresen genetikai kapcsolatokra hivatkozik, amit a nyelvtudomány általában, de a finnugristák külön is elutasítanak. A Honti László szerkesztésében, A nyelvrokonságról címen megjelent kötetben Merlin De Smit és Cornelius Hasselblatt nyelvészek is bírálták Pusztay elméletét. Hasselbatt szerint Pusztay áltudományos nézeteket vall, nem vizsgálható tényekből állít föl hipotézist, amint azt a nyelvrokonság-kutatók teszik, hanem hipotéziseit próbálja meg igazolni szelektíven feldolgozott tényekkel.

A neoliberális összeesküvők

E nyelvművelő kör tagjai a szakmai elismertséget és mellőzöttséget ellensúlyozandó különféle egyesületek (a sikeresebbek: egyetemek és főiskolák) vezető pozícióit igyekeznek megszerezni, ügyesen helyezkednek, folyamatosan jelen vannak a médiában és különböző súllyal a közéletben is; nem véletlen, hogy a nyelvművelés tévedései, hiedelmei és ideológiái a mai napig népszerűek a laikusok között (hiszen van hol népszerűsíteni), ahogy az sem, hogy a rendszerváltás előtti szüntelen állami dotáció, sőt ideológiai támogatottság után a rendszerváltást követően is minden kormánytól sikerült kiharcolniuk kisebb-nagyobb összegeket. A tudományos életben való sikertelenségüket nem szakmai alapon, hanem ideológiai, s gyakran kifejezetten politikai alapon igyekeznek magyarázni. Pusztay János szerint például „vannak neoliberális nyelvpolitikai nézetek, amelyek az anyanyelvet nem tekintik kiemelkedő státuszúnak”. Pusztay tehát azt az általános nyelvtudományi közhelyet, miszerint nyelvészeti-nyelvrendszertani értelemben minden nyelv és nyelvváltozat egyenértékű, csupán a nyelv- és beszélőközösségek tagjai tulajdonítanak presztízst az egyiknek (például az angolnak vagy a magyar standardnak), és stigmatizálnak másokat (például a pidzsin és kreol nyelveket vagy az ún. szlenget), nyelvpolitikai nézetté degradálja – tehát egyetlen nézetté a sok közül, amely nézet ráadásul nem is nyelvtudományos, hanem nyelvpolitikai, egészen pontosan: liberális.

Pomozi Péter pedig így ír a Magyar Időkben:

…a közös anyanyelv (lenne) az egyetlen biztos kapocs a világban magyar és magyar között […] Az egyetlen összmagyar közösségélmény neoliberális szétverési kísérletei nem új keletűek, a harsányak között éppúgy akad magát »igazi« nyelvészként meghatározó, mint híres karmester. Mérgezett szavaik kétszeresen veszélyesek, mert egy Trianon óta sebzett közösségtudatot roncsolnak tovább. A kommunizmus évtizedei alatt a kétharmados területi veszteségnél százszorta fájóbb veszteség, lelki Trianon érte az anyaország széles tömegeit, a végkifejlet az állampolgársági népszavazás gyurcsányi puccsa volt.

Pomozi szerint a kommunizmus évtizedei alatt „lelki Trianon érte az anyaország széles tömegeit”. Nem világos, mit ért Pomozi azon, hogy „lelki Trianon”, de valami olyasmire gondolhatunk, hogy Magyarország beszélőközösségét nemcsak területi és jogi sérelmek érték, hanem lelkiek is. Ebben még biztosak lehetünk. De mik azok a sérelmek, amelyeket a „lelki Trianon” metaforikus kifejezéssel lehet illetni? Próbálkozzunk a megfejtésével! Trianon után, s az átmenetiséggel és teljes bizonytalansággal jellemezhető második világháborút – a terület-visszacsatolásokat – követően, tehát zömében a „kommunizmus évtizedei alatt” nem csak Magyarország politikai-közigazgatási határai változtak meg, s csökkent ezzel az ország területe, hanem a magyarság nyelvi jogai is csorbát szenvedtek. A határon túl rekedt magyarokkal szembeni – erősebb-mérsékeltebb – asszimilációs politika következtében a magyar nyelvközösség csökkenő tendenciát mutat (emellett demográfiailag is csökken), felgyorsultak a nyelvcsere-folyamatok, s a magyar nyelvközösség határai egyre közelebb kerülnek Magyarország politikai-közigazgatási határaihoz. Vagyis Magyarország államhatárai nyelvi határokká válnak. Ha Pomozi erre gondol, akkor téved, hiszen ő maga is kiemeli Erdély és Csallóköz térségét, ahol a magyarság tömbszerűen él, és „a magyar nyelv, köszöni szépen, jól van”, ráadásul a magyar nyelvközösség határait csak a Kárpátokig terjeszti ki, s nem számol a csángókkal vagy az USA-ban, Kanadában, Dél-Amerikában, Ausztráliában stb. élő magyarsággal. Ha Pomozi arra gondol, hogy nem a két határ közelít egymáshoz, hanem csak egyszerűen visszaszorul a magyar nyelvközösség a demográfiai csökkenés és az erőszakos, kényszerített vagy természetes, önkéntes asszimiláció következtében, akkor statisztikailag ugyan igaza van, de a népesség biológiai fogyásának nincs köze a kommunizmushoz, a természetes, önkéntes asszimilációnak úgyszintén, s bár az erőszakos, kényszerített beolvasztáshoz nagyon is van köze, de azt is látjuk, hogy ez nem a kommunizmus speciális intézkedése, hanem globális jelenség: nem találunk olyan kontinenst és államformát, ahol ne lettek volna vagy ne volnának asszimilációs törekvések a múltban vagy a jelenben. De még így sem érhető, hogy a „lelki Trianon” miért csak az anyaország, tehát Magyarország széles tömegeit érintette.

Szerencsére segítenek tájékozódni
Szerencsére segítenek tájékozódni
(Forrás: FSP Vintage Collection)

A nyelvőrség aranykora

Mindehhez pedig szükséges hozzátenni, hogy azokban a bizonyos kommunista időkben vált kiemelten (akadémiai szinten) intézményessé a nyelvművelés, egészen pontosan a Magyar Tudományos Akadémia 1950-ben megkezdett átszervezése után. Az oktatásba már korábban is beszüremkedtek nyelvművelő tanok (a nyelvvédők vagy puristák a ’20-as, ’30-as években is feltűnően egy követ fújtak az akkori hivatalos ideológia prominenseivel), de a nyelvtudomány addig nem foglalkozott vele. Simonyi Zsigmond 1905-ben még így írt: „helyes [az], ami a népnél akármilyen csekély területen szokásban van”. Horger Antal – aki korának kiváló, elismert nyelvésze volt annak ellenére, hogy a legtöbben csak József Attila híres versének hírhedt sorából ismerik – 1914-ben pedig ekképp fogalmazott: „Némelyek szerint a nyelvművelés is feladata volna a nyelvtudománynak, vagyis az, hogy bírálja a nyelveket és igyekezzék egyes, a nyelvtörténet folyamán kifejlődött sajátságaikat a szépség, a célszerűség, vagy a logika szempontjai szerint megjavítani. Ezt a feladatot azonban a nyelvészek túlnyomó nagy többsége, mint nem a nyelvtudomány körébe tartozót, határozottan elutasítja magától.” 1939-ben Laziczius Gyula pedig világosan kimondta: „a nyelvtudomány és a nyelvművelés két különböző dolog. A nyelvtudomány nem nyelvművelés, a nyelvművelés nem nyelvtudomány.”

Mindebből tehát az derül ki, hogy a szocialista államhatalom központosító törekvéseinek megfelelően a hatalom érdekeit kiszolgáló, a kimondatlanul állandónak és változatlannak tételezett, egyközpontú (mégpedig standard-, vagy ahogy gyakrabban nevezik: köznyelvközpontú) nyelvi norma ideológiáját valló, nyelvművelővé visszaszelídült nyelvvédők tették a nyelvművelést évtizedeken át a magyar nyelvtudomány részévé. A nyelvművelők ennek a káros tevékenységnek a révén karriert építhettek: elsősorban persze nem a nyelvtudományban, hanem a magyar rádióban és a televízióban (előbbinek több mint harminc éven át működött külön Nyelvi Bizottsága), valamint a nyomtatott sajtóban, amelyekben nyelvművelő műsorokat és rovatokat vezettek, eldöntve, hogy mi helyes vagy helytelen, igényes vagy igénytelen, választékos vagy pongyola, követendő vagy kerülendő a magyar nyelvhasználatban. A rendszerváltozás után ezek a nyelvművelők többnyire kiszorultak a nyelvtudományból, néhányan maradtak csak egyetemi-főiskolai oktatók, de a nyelvművelés hatékony tudományos intézményi támogatottsága megszűnt. Talán ezért mondja Balázs Géza, hogy „a legfontosabb: a civil nyelvművelés fölé állami védőernyőt vonni”? Elképzelhető, hogy a mozgalom most újra támogató partnert találhat a centralizációt és politikai erőteret hirdető államirányításban? Mert lehet „liberális nyelvészekről” beszélni (érdekes, liberális biológusokról senkinek eszébe nem jutna, ahogy Nádasdy Ádám korábban fölvetette: „Hogy lehet egy tudós liberális? Vannak meleg vérű rovarok, vagy nincsenek – a liberális biológus az lenne, aki megengedné őket?”), de a nyelvművelők mindig a hatalomhoz húznak, nem társadalmi-politikai ideológiákhoz. Ha a romantikus pozitivizmus karolja fel a nyelvművelő mozgalmat, akkor annak potentátjaihoz dörgölőznek; ha a magukat nemzeti-keresztényeknek nevezők neobarokk kultúrharcosai teszik ugyanezt, akkor azokhoz; ha a népi demokráciát hirdető szocializmus segíti ügyüket, akkor annak funkcionáriusaihoz; ha pedig a magát konzervatívnak nevező nemzeti együttműködés rendszere ideológusai támogatják, hát azokhoz. Mert ahogy már többen is megfogalmazták: látványosan összefonódni látszik az, ami mindig is összetartozott: a hatalom és a nyelvművelés.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (44):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
3 éve 2016. május 31. 21:27
44 Untermensch4

@El Vaquero: " kusza az egész. Miért kell álnéven cikkezni, "

Nekem már az elején furcsa volt hogy valaki(k) úgy gondolják, nyelvészeknek meg lehet magyarázni meggyőzően hogy a ny.str.int egy jó és szakmai dolog miközben nem az mert abban az esetben nem kéne magyarázni. Nem olyan furcsa ha arra gondolunk hogy sikertelen magyarázat esetén a nyers erő -stratégia is rendelkezésre áll. Akkor viszont indokolt biztonsági óvintézkedés a fenyegető túlerő ellen álnevet használni.

Az összefüggés a tintással részemről annyi hogy névhasználatot kritizál miközben a neve a reklám-stratégiájának része. Az meg nem derült ki hogy ezt a két dolgot (álnévvel írni rossz, reklámnévvel reklámozni jó) hogyan egyezteti össze. Ebben vagyok kíváncsi arra hogy nekem nagyon rossz a nézőpontom vagy vmi tényleg nem stimmel.

3 éve 2016. május 31. 21:21
43 Untermensch4

@Irgun Baklav: Nem követem ugyan nagyon naprakészen a nyestet de időnként gyakran nézelődtem és úgy tűnt, saját elhatározásból viseli a nevet. Amennyiben szerkesztőségi kiegészítés volt akkor választhatott volna másikat, kivéve ha a reklámot mint célt azzal hátráltatni véli.

Ha elképzelem a feltűnő spam-jeit akkor a név mindegy is lene, önmagában reklám.

3 éve 2016. május 31. 14:56
42 El Vaquero

@Irgun Baklav: nekem ebből semmi nem jött le, kusza az egész. Miért kell álnéven cikkezni, meg álnév-e egyáltalán, hogy hogyan függ össze a tintás fazonnal, hacsak annyiban nem, hogy ő kifogásolta az álnevet.

A „didzsitál audiou téjp” viszont oridzsinál bikicsunáj a javából :D

3 éve 2016. május 31. 14:33
41 Irgun Baklav

@Untermensch4: "(, az illetőre nem rákényszerített) nicknévben"

(Vö. #39 "Szerkesztőségi döntéssel úgy határoztunk, hogy a spammelő nickhez tartozó egyéb metaadatokat is megadva meghagyjuk neki a trollkodás lehetőségét")

Nekem ebből az jön le, hogy az illető eredetileg Kiss Gábor volt, de mivel folyton szpemmelt, a nevét a szerkesztőség egészítette ki azzá, ami, hogy mindenki számára látszódjon, hogy mi a helyzet.

@Kincse Sz. Örs: Hát ez elég csúnya sztori önmagában is, de ezek után valóban nehéz mire vélni az álnévhasználat kifogásolását.

3 éve 2016. május 31. 13:47
40 Untermensch4

@Kincse Sz. Örs: Újra előzetes elnézés-kéréssel kell kezdenem de ha konkrét cégnév szerepel egy (, az illetőre nem rákényszerített) nicknévben, az sztem reklám. Ha a blogmotor/szolgáltató technikailag lehetővé teszi hogy az illető név blogja automatikusan megjelenjen a név mögött, az nem az. Viszonylag gyakori neveknél is megoldhatónak látom hogy a reklám elkerülésével is beazonosíthatóbbá tegye magát vki, adott esetben a kiadó "keresztnevének" (tinta) kihagyásával vagy más módon. Az meg ahogyan még spammel is, a névválasztásával együtt már eléggé egyértelműsíti a dolgot.

Ez persze csak az én egyéni reklámgyűlöletem által torzított nézőpontom alapján hibásan kialakított vélemény, fenntartva a tévedés lehetőségét. Csak az külön zavar hogy eddig úgy tűnik, silány termékeket reklámoz...

3 éve 2016. május 31. 12:16
39 Kincse Sz. Örs

@Untermensch4: Kedves Untermensch4! Igen jó kérdés. A név önmagában nem reklámhordozó. KG viszont folyamatosan spammel. Megkértük ennek beszüntetésére, nem volt erre hajlandó. Elkezdtük kimoderálni a kommentjeiből a kéretlen reklámokat, de erre egyszerűen nincs kapacitásunk. Letiltani nem szerettük volna - felesleges is. Szerkesztőségi döntéssel úgy határoztunk, hogy a spammelő nickhez tartozó egyéb metaadatokat is megadva meghagyjuk neki a trollkodás lehetőségét. Mely lehetőséggel azóta is él.

3 éve 2016. május 31. 12:08
38 Untermensch4

@Kincse Sz. Örs: Elnézést a trollkodós stílusomért, a korábbi "munkakapcsolat" miatt kérdezném csak mint "legközelebbi ismerősét", Kissgábortintakönyvkiadótulajdonosigazgató nevében a "Kiss Gábor" utáni rész is anyakönyvezve vagyon? Mert ha igen, akkor nem rugóznék tovább azon hogy mások álnévhasználatát kritizálja, miközben ő maga is... főleg hogy a nicknév így (de lehet hogy rosszul látom, gondolom), reklámhordozó.

3 éve 2016. május 31. 11:00
37 Kincse Sz. Örs

Jó, elszámoltam százig, aztán most úgy döntöttem, hogy ide azért ezt leírom, hadd lássa mindenki. Cikket nem teszek ki róla, mert sajnálom rá a pixelt.

Kiss Gábor annak idején az MTA szótári bizottság tagjaként, saját kérésére, álnéven kívánta tudósítani a nyestet a szótári bizottság egyik üléséről. Ugyan fel nem foghatom, miért kellett ehhez művésznevet használni, de rendben, miért is ne, az ülés témája akár tematikába is vághat, helyt adtunk a kérésnek. KG ezután elküldte művét, amit némi kétkedéssel fogadtunk: egyebek mellett egy, a német Langenscheidt kiadó nevére hajazó nevű kiadó is megemlíttetett a hírben, ami egészen egyszerűen elgépelésnek tűnt. KG ennek ellenére jelezte, hogy az jól van így írva, nem a nagy hírű kiadóról van szó. Anyag lejött.

Néhány napra rá kaptam egy reklamáló levelet a bizottság elnökétől, amit ő a bizottsággal egyetértésben fogalmazott meg, felháborítónak találva a számtalan pontatlanságot, külön kiemelve azt, hogy a nyest még a Langenscheidt nevét sem tudja helyesen leírni.

Később tudtam meg, hogy KG végig ott ült a nyestet számonkérő bizottsági ülésen, nagy hidegvérrel egy szót sem szólt a nyest védelmében, és a többiekkel egyetértésben részt vett a döntésben, miszerint egy reklamációs levelet minimum megérdemlünk a tudósításért.

Eddig még rendben is volna, mert nekem még az is belefért volna, hogy ezután felhív, ír egy emailt és személyesen exkuzálja magát. Nem vártam, hogy ott, azonnal hülyét is csináljon magából. De nem: egyáltalán nem jelentkezett, sőt, ezt követően durcásan viselkedett, majd elkezdte szpemmelni a cikkeinket, a kommentszekciót kéretlen reklámokkal elárasztva - saját kiadványait kínálgatva a cikkeink alatt.

Ez a mostani viszont az utolsó csepp a pohárban: egy ilyen ügyben, ezekkel az előzményekkel ő legyen az utolsó, aki comingoutolja a szerzőimet. A cikkért a szerkesztőség vállalja a felelősséget, a tartalomért természetesen személyesen szavatolok. Szerzőm motivációjához, hogy miért visel álnevet, neki lesz a legkevesebb köze.

3 éve 2016. május 31. 00:22
36 Irgun Baklav

@El Vaquero: Ja, a déjtöbéjsz a lehetőségekhez képest precíz variáns lenne, de így igazából magyar szövegben/környezetben így kevesektől hallani. A détabéz/databéz szerintem jóval gyakoribb, olyannyira, hogy aki így ejti, gyakran azt hiheti, hogy ez a „helyes”, angolos kiejtés.

Lásd még az alábbi, felbecsülhetetlen értékű forrásmunkát, amiben további gyöngyszemek is vannak (pl. didzsitál audiou téjp): 195.228.228.126/aletom/szamitastechnikai%20tankonyv/fej19d.htm

@Fejes László (nyest.hu): Találó kritika, ezért a kiadványért én egy petákot nem adnék – ha választékos akarnék lenni, akkor vennék szinonima-szótárat, ha meg idegen szavakat akarnék megismerni, akkor az Idegen szavak szótárához nyúlnék. Ez egyik szerepet sem tölti be rendesen, de árad belőle a purista előítélet...

3 éve 2016. május 30. 15:28
35 El Vaquero

@Irgun Baklav: ott van még a /ˈdɑː.təˌbeɪs/ is, de azt nem ajánlom magyarosításra, egyrészt mert mocsok ritka kiejtés az angol anyanyelvűek között, másrészt magyarosítva nehezebb visszaadni. Maradjunk a déjtöbéjsz-nél. A /ˈdæt.əˌbeɪs/ éppenséggel játszhatna, de azt meg a Hunglish met-mat merger miatt ez sem jó ötlet, azt a javaslatom meg úgyse támogatná senki, hogy az /æ/-t ejtsük hosszú e-nek, míg az /ɛ/-t rövidnek, mert az milyen lehetetlen már, hát persze, sokakat elvinne a mentő.

3 éve 2016. május 30. 15:23
34 Fejes László (nyest.hu)

@tkis: Ha már ennyire betintázunk: buksz.c3.hu/0702/07fejes.pdf

Egyébként – micsoda véletlen! – erről is írt egy Cserháthalápy: http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=20&content=newspaper

3 éve 2016. május 30. 13:27
33 Untermensch4

@Fejes László (nyest.hu): Lehet hogy az a kiadó egy magyar alapú kreol nyelv megalkotásán munkálkodik... :)

3 éve 2016. május 30. 12:45
32 tkis

Mivel Kissgábortintakönyvkiadótulajdonosigazgató feltűnése ennél a cikknél már eleve felment az offtopic vádja alól (vö. még gatling.ikk.sztaki.hu/~kissg/harc/a-magyar-nyelv-vedelmeben.html), csatlakozok Fejeshez: a Tintát valóban nem a precizitásáért és szakszerűségéért szeretjük...

„Ideje mérleget vonni. Megállapítható, hogy a magyar könyvkiadás ismét egy megbízhatatlan, rossz munkával gazdagodott, s az ismételt szakmai kritikák ellenére ugyanott tart, ahol egy évtizede. Miután sorjában immáron a harmadik rokon tárgyú, színvonaltalan munka jelenik meg, talán ideje volna, hogy a szerzők és a kiadók egyaránt elgondolkodjanak. A szerzők azon, hogy miért akarnak olyan témáról írni, amelyben nem járatosak. A kiadók meg azon, miért akarnak hozzá nem értő emberektől könyvet kiadni, vagy ha már mindenképp ki akarják adni, miért nem vetik alá gondos lektorálásnak. Kár a fákért.” (Simon Zsolt a Tinta kiadó Kihalt nyelvek, eltűnt népek c. könyvéről).

Nagyon gáz, amit a Tinta magát nyelvészeti kiadónak álcázva művel.

3 éve 2016. május 30. 09:38
31 Fejes László (nyest.hu)

@szigetva: Hiába, na, a Tintát nem a precizitásáért és szakszerűségéért szeretjük.

@Irgun Baklav: www.nyest.hu/hirek/az-erthetetlenseg-jeg...o-magyar-sznobszotar

3 éve 2016. május 30. 05:45
30 Irgun Baklav

@szigetva: „adatbázis – database [déjtebéz]”

Lol. Ez szerintem nem átírás, hanem valami fura hibrid a kifejezés angol kiejtése (/ˈdeɪtəbeɪs/, /ˈdætəbeɪs/) és szokásos magyarosch /ˈdeːtɒbeːz/, /ˈdɒtɒbeːz/változat között (persze utóbbinál mindig nagyobb a kiejtési változékonyság, pl. a svát tekintve, még azt is el tudom képzelni, hogy valaki tényleg úgy ejti, ahogy írják).

Mindenesetre az előszót olvasva ebben a szótárban szerintem nem (csak) az átírás az igazán gáz.