A ketyere, ami kell is meg nem is

Egy ketyeréről lesz szó, ami a magyar fordító szerint baromira nem is kéne az orosz kémeknek, még akkor sem, ha hozzájuk vágnák. Pedig amúgy de. Bónusz véleményes, némi kihívással fűszerezve a szinkronszínész számára.

Gábor még 1932-ben (nem biztos, de nagyjából) küldte az alábbi két találatot. Az első egyértelmű marhaság, méghozzá abból a fajtából, ahol az ember el sem tudja képzelni, hogy mégis mire gondolt a fordító. Ugyanis sikerült éppen az ellenkezőjét fordítania, mint ami az eredeti szövegben állt. Íme:

Egyik kedvenc filmem a Komputerkémek, ami korábban már szerepelt a Jakabon, de nem az alábbi probléma miatt.

A sztori - és itt kötelező spoiler következik, úgyhogy ugorja a postot az, aki még nem látta a filmet, de megnézné - egy üzenetrögzítő dobozába rejtett ketyere körül forog, amely képes bármilyen amerikai kódot feltörni, és így akár a kormányzati rendszerekbe is könnyedén be lehet jutni vele. Amikor a cucc – miután szülőatyját, egy Janek nevű tudóst meggyilkolnak – illetéktelen kezekbe kerül, hősünk (Robert Redford) első nekifutásra egy régi orosz (szovjet) ismerősét gyanúsítja, aki a magyar szinkron szerint elég furcsán védekezik.

„Barátom, semmi közünk sincs ehhez az ügylethez, meg se próbáltuk, higgye el. A maguk kódjai alapvetően különböznek a mienktől. Nem tudtuk őket megfejteni, akkor miért kellett volna az a doboz? Nem mi vittük el."

Ennek semmi értelme. Hát nem pont azért jött volna jól az oroszoknak a szerkezet, mert így megfejthették volna az addig megfejthetetlen kódokat?

Meghallgattam hát az eredeti szöveget.

„My friend, we have nothing to do with this Janek business. Not for lack of trying, mind you. Your codes are entirely different from ours. We've never had any luck breaking them, so Lord knows, I wanted that box. But we did not take it."

Ez így egészen más... Magyarul:

„Barátom, semmi közünk ehhez a Janek-ügyhöz. Nem mintha nem próbálkoztunk volna. A maguk kódjai teljesen különböznek a mieinktől. Sosem tudtuk megfejteni őket, tehát Isten a tanúm, akartam azt a dobozt. De nem mi vittük el."

Odáig értem a dolgot, hogy a not for lack of trying kifejezés annyira nem adja magát könnyen, ha az ember esetleg nem találkozott hasonlóval korábban, önmagában a mondat semmiképpen sem kisiskolás. Persze azért úgy erős középfok körül már illik megbirkózni vele, egy fordító pedig ideális esetben rég elhagyta az erős középfokot.

Az új divatnak megfelelően nem túl könnyű képrejtvény (de nem is túl nehéz)
(Forrás: aphrodite-in-nyc/Wikimadie Commons/CC BY 2.0)

Ha meg mégsem érti, és pusztán a szavak alapján rosszul logikázza ki a dolgot, még mindig felmerül a kérdés, hogy hogy a tücsökbe nem sikerült rájönnie, minek lenne értelme a történetből kiindulva.

Plusz az örök probléma: oké, a fordító elszúrta, van ilyen. De utána sem tűnt fel senkinek, hogy ez így logikátlan? Azért bőven lett volna még lehetőség javítani.

Gábor még egy érdekességgel is meglepett bennünket.

Bónuszként egy apró kukacoskodás, véleményes hétvégére [Akkor még volt ilyen, és soha ne adjuk fel a reményt, hogy megint lesz! – pocak]: a főhös barántője (Mary McDonnell) úgy férkőzik egy öntudatlan tégla kegyeibe, hogy úgy tesz, mintha egy számítógépes társkereső hozta volna össze őket. Amikor a „főgonosznak" mondja, hogy na, ez volt az utolsó komputerrandija, a kurafi elgondolkodik, és a magyar szinkronban a következőt mondja:

„Várjon. Egy komputer hozta vele össze? Azt én nem hiszem."

Ezt így kép és hang nélkül nehéz elmondani, de sosem klappolt, mi keltette fel a gyanút, főleg úgy, hogy a magyar szinkronhang a kérdést teljesen normális hangsúllyal mondja, vagyis nem emel ki egy szót sem. Hogy érthető legyen a problémám, az eredeti változat így hangzik:

„Wait. A computer matched her with him? I don't think so."

Kingsley kiemeli a „her" és a „him" szavakat, vagyis azt nem hiszi, hogy van olyan ostoba számítógép, amely összepárosítaná ezt a gyönyörű(nek mondott) nőt egy kopaszodó szemüveges fickóval. Nehéz dolog, mert a kérdés közben végig látjuk Kingsley arcát és szájmozgását, vagyis nincs nagy mozgástér a szinkronrendezőnek, de talán szerencsésebb lett volna egy köztes megoldás, mint például „Komputer hozta össze *magát* *vele*?", megfelelően megnyomva a „magát" és a „vele" szavakat. Az „I don't think so" pedig érzésem szerint jobb lett volna (és szótagszámra is passzol), ha „Képtelenség". Kifejezőbb.

Ez igazából persze még csak nem is véleményes, hanem egyszerűen nem félrefordítás. Mégis van itt létjogosultsága, hiszen a néző megakad, és nem érti miről van szó. Szerintem még annyi is elég lett volna, ha a szinkron felvételénél nem feltehetőleg az ilyenkor szokásos kapkodás megy, hanem végiggondolja mindenki, miről van szó. Még az eredeti szöveggel is működhetne a dolog, talán csak szórendet kellene cserélni, ekképp: „Egy komputer hozta össze vele?" Persze ez nem lenne elég, a vele szóra hangsúlynak kellene kerülnie, hogy minden világos legyen.

Nyilván Gábor megoldási javaslata is tökély, ráadásul ő azzal a vitathatatlan előnnyel indul, hogy látta a filmet.

Hasonlóan szórakoztató félrefordításokat várunk a felrefordit@gmail.com címen.

Kapcsolódó tartalmak:

• Rossz zokni a rossz cipőben
• Bámulatos tűzfegyverek
• Orrán találta a szalmaszálat
• Szépen száll a világító gyalu
• Kákilencre nem hat az Elgőzösítő ellenszere

Hasonló tartalmak:

• Speciális para
• A csatornatisztítók trükkös kis társasága
• A gengszter, akinek elhunyt édesanyja Észak-Karolinába költözött
• A kisdolog is lehet nagy dolog
• A sajnálkozó hátsó

Hozzászólások (16):