Ukrajnára vagy Ukrajnába?
Az ukránokat és az oroszokat az is megosztja, hogy hogyan kell oroszul helyesen beszélni.
Az oroszban ’Ukrajnába’ jelentésben kétféle szerkezet használatos: a на Украину [na ukarjinu] (szó szerint ’Ukrajnára’), illetve a в Украину [v ukrajinu] (szó szerint ’Ukrajnába’). Az oroszban ugyanis olyasmi tendencia érvényesül, mint a magyar városnevek esetében: Pécsre, de Bécsbe – míg azonban a magyarban az a döntő, hogy a magyarországi városneveknél a -ra/-re használatos (és Magyarországra utazunk), addig a külföldi város- és országneveknél a -ba/-be jellemző. Kivételek persze vannak: Egerbe, Debrecenbe, Komáromba megyünk, sőt, Szentpétervárra utazunk. Az oroszban az a tendencia érvényesül, hogy a tájegységek esetében általában a на, míg önálló államok esetében a в [v] elöljárószót használják. (Természetesen itt is vannak kivételek, pl. в Сибирь [v szibir] ’Szibériába’, в Крым ’a Krímbe’.)
Ukrajna esetében azonban a szóhasználat ideológiai töltetet is kapott (még az orosz parlamentben is vitatkoztak róla). Vannak, akik úgy értékelik, hogy Ukrajna függetlenné válásával a в használata vált helyessé, és a на használata lényegében egyenértékű e függetlenség el nem ismerésével. Bár a vita már több negyed százados, az utóbbi időben érthetően újra hangsúlyt kapott. A Газета.ru két munkatársa, Vlagyimir Korjagin a tudományos és Dmitrij Jevsztyifejev a politikai rovatból leültek, hogy rövid vita keretében sorolják fel a fő érveket.
Jevsztyifejev úgy véli, hogy a на a helyes változat. Szerinte ez az orosz nyelvi norma, és már a gyerekek is ezt tanulják, igaz, hogy még abból az időből származik, amikor Ukrajna a nagy birodalom része volt, de a nyelvet nem lehet a politikai változásokhoz igazítani.
Ezzel szemben Korjagin úgy gondolja, hogy a használatot a szövegkörnyezet szabályozza: adott esetben az, hogy mi a helyzet Ukrajnával. Emlékeztet arra, hogy habár Oroszországban a на használata az általános, az ukrajnai oroszban már a в a bevett. Felidézi azt is, hogy a в előfordul az orosz irodalom olyan klasszikusainál is, mint Puskin vagy az ukrán származású Gogol. (Az ukrán Sevcsenko viszont a на-t is használta). Végül úgy foglal állást, hogy szerinte az elöljárószó használata elsősorban politikai korrektség kérdése, politikai kérdés.
Jevsztyifejev ezzel szemben azt állítja, hogy lvovi ismerőse szerint ők is mindig a на-t használták,A valóságban a csehben és a lengyelben is ingadozik a használat, bár tényleg a na a domináns. Bár a csehben, a lengyelben és a szlovákban is érvényesül az oroszhoz hasonló tendencia, a na felcserélése Szlovákia függetlenedése után sem merült fel egyik nyelvben sem. és a в-s forma csak a tréfa kedvéért hagyta el a szájukat. Véleményét azzal is alátámasztja, hogy tudomása szerint Ukrajnával kapcsolatban a cseh és a lengyel is a na elöljárószót használja.
Korjagin ezzel szemben arra hivatkozik, hogy más olyan földrajzi egységek is vannak, melyek korábban nem voltak önálló államok, és на-t használták velük, amikor azonban önállóvá váltak, a в-t. A legutóbbi ilyen példa Szlovákia. Igaz, azt maga is elismeri, hogy Belorussziával kapcsolatban a mai napig a на-t használják.
Jevsztyifejev úgy gondolja, hogy nincs értelme a в-t erőltetni. Megjegyzi, hogy a diplomáciában és a médiában már a в-t használják, de annak semmi értelme, hogy ezt a hétköznapi beszédben is erőltessük. Párhuzamként felhívja a figyelmet arra, hogy míg korábban a кофе [kofe] ’kávé’ szót hímneműnek tekintették, a köznyelvben ezt inkább semleges neműként használták, és ma már a normában is elfogadják mindkettőt.
Az ügy egyik pikantériája, hogy bizonyos orosz források szerint a на használata az oroszban ukrán hatására jött létre. (Ma azonban az ukránban a в-t használják.)
Korjagin szerint itt mégiscsak az a döntő, hogy Ukrajna függetlenné válásakor maga az ukrán kormány kérte, hogy az országról szólva a в-t használják. Jevsztyifejev szerint viszont az ukrán kormány nem kérhet ilyet: maguk használják, ahogy akarják, de hogy másokat ilyesmire kérjenek, szerinte nevetséges. Korjagin szerint viszont senkit nem kell megsérteni.
Tegyünk igazságot!
Nem, igazságot nem szeretnénk tenni, azt azonban érdemes végiggondolni, kinek miben van igaza.
A vita kezdetben arról folyik, hogy nyelvileg melyik forma a helyes. A nyest olvasói persze tudják, hogy az a helyes, ami megfelel egy adott közösség nyelvszokásának. Valójában mindkét fél erre hivatkozik, csak másképp közelítik meg a kérdést. Jevsztyifejev szerint azért a на a helyes, mert Ukrajnával kapcsolatban ezt szokás használni – Korjagin szerint viszont azért a в a helyes, mert független államokkal kapcsolatban meg ezt szokták használni. Valójában persze egyiküknek sincs igaza, hiszen a klasszikus irodalmi formákra való hivatkozásból kiderül, hogy a в-t korábban is használták Ukrajnával kapcsolatban, és az országrész–ország szembenállás sem mindig érvényesül (amit pl. Szibéria és Belorusszia példája mutat).
A vita ezután inkább a politikai korrektség kérdésére terelődik. Korjaginnak igazat kell adnunk abban, hogy ha egy nyelvi forma egy csoport érzékenységét – akár okkal, akár ok nélkül – sérti, akkor azt kerülni illik. Jevsztyifejev álláspontja csupán annyiban védhető, hogy ha valaki nem is szereti a на-s szerkezetet, akkor sem kell feltétlenül támadásnak értékelnie. Ahhoz azonban, hogy ne kelljen feltétlenül sértőnek érezni, az egyik alapfeltétele, hogy ne használják kifejezetten sértően. A leghelyesebb azonban valószínűleg az lenne, ha senki sem csinálna nagy ügyet a kérdésből.
További olvasmányok oroszul tudóknak
A tongai internetes tartományi kódú képen mi a (minden bizonnyal) valamilyen polinéz népviseletbe öltözött személyek szájába adott mondatok értelme?
Bocsi, de ezt nem lehetett kihagyni...