Ukrajna: egy nyelven sem tudnak beszélni?
Miközben a politikusok az Ukrajnában használatos különböző nyelvek státusáról vitatkoznak, addig az ukránok több mint fele hibásan beszél és ír ukrán és orosz nyelven egyaránt – írta pénteki számában a Korreszpondent című ukrán hetilap.
A kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) felmérése szerint a szurzsikot – azaz a kevert orosz-ukrán nyelvet – használja szóban és írásban a lakosság 11-18 százaléka, azaz 5-8 millióan. A két nyelv keverékét előszeretettel használók zöme az ország keleti és középső részében él, ahol arányuk eléri a 21,7 százalékot. A legkevesebben – 2,5 százalék – Nyugat-Ukrajnában használják a szurzsikot. Az újság szerint azonban az Ukrajnában élők közül valójában sokkal többen használják a kevert nyelvet, ám a közvélemény-kutatások során ezt általában nem ismerik be, hanem azt állítják magukról, hogy tökéletesen beszélnek ukránul és oroszul is.
Jarina Szkuratovszka rádiós műsorvezető tapasztalatai szerint – amivel egyetértettek a lap által megkérdezett nyelvészek is – a lakosságnak csak körülbelül 20 százaléka mondhatja el magáról, hogy helyesen beszéli valamelyiket a két nyelv közül. A hetilap információi szerint a kevert nyelvet főként a falvakban született ukrajnaiak beszélik. A városokba érkezve orosz szavakat kevernek ukrán beszédükbe, az újonnan elsajátított kifejezéseket azonban továbbra is ukrán fonetikával ejtik. A szurzsik a XVII. század végén kezdett elterjedni, amikor ukrán földön orosz nyelvtudás nélkül már nem lehetett karriert csinálni. Az ukrán nyelv azonban nem tisztult Ukrajna függetlenné válásával sem – írta a hetilap.
Egy idén végzett másik felmérés szerint a diákoknak csak az egyharmada használja állandóan a két nyelv közül csak az egyiket. Míg korábban az egyik vagy másik nyelven megjelenő irodalmi művek segítették a beszélt nyelv fejlődését és tisztulását, addig a mai fiatalokra ez nincs kellő hatással, hiszen alig olvasnak szépirodalmat. Felnőtt egy nemzedék Ukrajnában, amelynek az orosz nyelvet már nem, az ukránt pedig még nem tanították az iskolákban.
Az egyik harkivi egyetem nyelvészeti tanszékének docense elmondta a lapnak, hogy az elsőéves hallgatók egy viszonylag egyszerű, másfél oldalas diktált szövegben is több tucat nyelvtani hibát vétenek. Egy olyan írás érte el nála a rekordot, amelyben 140 nyelvtani és mintegy 50 központozási hibát talált.
A fiatalok helyesírását tovább rontja az interneten keresztül terjedő újfajta írásmód is – jegyezte meg a lap. Az újság végül arra a következtetésre jutott, hogy az ukránok egyre hanyagabbul írnak, leszoktak arról, hogy írás közben ellenőrizzék a szavak helyességét.
A hírrel kapcsolatban a fő kérdés az, mit rejtenek azok a megfogalmazások, hogy „helyesen beszéli”. Ha arra gondolnak, hogy az ukrán, illetve az orosz nyelv tankönyvekben lefektetett, normatívnak kikiáltott változatát nem beszélik, akkor a helyzet kevésbé veszélyes, mint a cikk feltünteti. Hasonló helyzetet ugyanis nem csupán kétnyelvű környezetben találunk. Magyarországon is sokszor hallhatjuk, hogy „az emberek nem tudnak rendesen beszélni”, miközben tökéletesen képesek kommunikálni, csak éppen nem ugyanazokat a szavakat, szerkezeteket használják, amelyeket a nyelvművelők helyesnek találnak. Gyanús a „másfél oldalas diktált szövegben is több tucat nyelvtani hibát vétenek” kitétel is: nyelvtani hibát tollbamondáskor csak akkor lehet elkövetni, ha eleve hibás szöveget diktálnak. Vajon helyesírási hibákról van szó? Nagyon nem mindegy!
Különösen furcsa a következő állítás: „A városokba érkezve orosz szavakat kevernek ukrán beszédükbe, az újonnan elsajátított kifejezéseket azonban továbbra is ukrán fonetikával ejtik.” Eszerint ugyanis nincs szó másról, mint hogy az ukránok orosz szavakat használnak, és ahogy az ilyenkor szokás, hozzáigazítják őket anyanyelvük hangrendszeréhez. Ez alapjában véve nem különbözik attól, ahogy mi a laptop, notebook, menedzser, szájt, píár stb. szavakat használjuk. Gondolhatnak esetleg arra is, hogy a szavakat az orosz nyelvtan szerint ragozzák – ezt azonban homályban hagyja a hír.
Közeli rokon nyelvekről lévén szó, ez sem meglepő. Az ukrán és az orosz nyelvjárások mindig szomszédosak voltak, közöttük az átmenet fokozatos volt, sosem voltak éles nyelvjárási határok. Valójában tehát ugyanazokat a jelenségeket tapasztalhatjuk, mint évszázadokon át – legfeljebb a közlekedési és hírközlési viszonyok megváltozásának következtében szélesebb területen.
Nehéz kérdés, hogy mi az, hogy valaki „rendesen” tud egy nyelvet. A fenti cikkben a híríró-fordító így fogalmaz: „Jarina Szkuratovszka rádiós műsorvezető tapasztalatai szerint – amivel egyetértettek a lap által megkérdezett nyelvészek is – [...]”. A szerkesztő szerint viszont ez nem jó magyar mondat, mivel a tapasztalatokkal nem lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni, a műsorvezetőre viszont nem az amivel, hanem az akivel szóval kellett volna visszautalni. Ezek szerint az MTI hírírója nem tud rendesen magyarul? Mi ezt biztosan nem jelentenénk ki.
(A szerk.)
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Pszichológiailag valamennyire érthető az orosztól való távolodás igénye, de az ukránok is jobban járnak vele, ha felismerik, hogy a nyelv nem azonos az országgal, annak kultúrájával, domináns ideológiájával vagy politikusaival. A nyelv része a kultúrának, de csak felszíni elemként -- akárcsak az ételek meg az italok. Szóval attól, hogy valaki nem támogatja Putyin politikáját, még szeretheti a vodkát és hívhatja vodkának.
@Fejes László (nyest.hu): > Azt aligha vitathatjuk, hogy a vodka forma szláv tőből és szláv képzővel alakult ki.
.
Ez továbbra is kibújás a probléma alól. Ezt a kérdésemet kellene megfelelni: „Pedig a lengyel éppen sejteti, hogy mi lenne az ukrán <вода> /voda/ tő és a <ка> /ka/ képző kapcsolatából. De a megoldást szeretném meghagyni azoknak, akik eddig erőteljes véleményt nyilvánítottak az ukrán nyelv kapcsán.” — Ne hagyjuk már ki teljesen a nyelvészetet az eszmecseréből.
.
> mindenesetre az 1972-es Magyar Értelemző Kéziszótárban már önálló címszava van [a vodkának] igaz, megjegyzi, hogy „szláv népeknél”, tehát lehetett még kolőrlokálja.
.
Ugyanitt címszava van a <viszki>-nek is. Az itteni „szláv népeknél” fordulat pedig a szótárszerkesztő felületességét jelzi, nem alapoznék rá szillogizmust. Az 1871-es szlovák-magyar-német szótáramban benne van a szlovák <vôdka> szó, ám jelentése ’vizecske, illatosvíz; Wasserchen, Riechwasser’. Ez egyáltalán nem a „szláv népek” couleur locale-ja: kettőé lehet, de többieké nem.
Anno jellegzetes szlovák foglalkozás volt az olejkároké. Ők árultak illatosított és gyógyfüvekkel kezelt olajokat, és vizeket: ez utóbbi neve volt a szlovákban a <vôdka>. De a lengyel etimológiai szótáram szerint a XVI–XVII. sz.-ban a lengyelben is ’cseppek, illóolaj, gyógyvíz, gyógyszer’ volt a jelentése, és megemlíti, hogy Jan Mączyński éppen ’absztinens, tkp. vízivó’ értelemben használja.
Amúgy a <vodka> a szlovák idegen szavak szótárának egyik szócikke: slovniky.korpus.sk/?w=vodka&s=exact&c=z75c&d=scs&ie=utf-8&oe=utf-8 .
.
> mindegy, konkrétan melyik szláv nyelvben született meg, a szlávok számára nem idegen, legalábbis nem úgy, ahogyan egy német vagy egy latin szó
.
Ha merhet nyilatkozni egy szláv ebben a kérdésben, akkor azt mondanám, hogy nekem, szlováknak a <vodka> idegen szó, nem szlovákosabb, mint a <koňak>: ez utóbbi is értelmezhető lenne lovasról (lóról) elnevezett italnak. Viszont mindkettőről érezni, hogy nem szlovák szavak.
A fenti kijelentésedet ettől függetlenül sem tudom megerősíteni. A <pisztoly> idegen eredete ellenére szerintem sokkal magyarabb érzetű, mint a<maroklőfegyver>.
@bloggerman77: „- kis túlzással - latin szótár nélkül 18. századi szöveg nem érthető meg” Ez szerintem erősen túlzó megfogalmazás. Ami viszont van benne, arra azt tudom mondani, hogy persze, enm érted meg, mert ezeket a magyarba bekerült latin szavakat azóta kiirtotta a nyelvújítás. Az angolra sem mondod, hogy „csak latinszótárral lehet olvasni”, mivel elfogadod, hogy az ma már angol szó. A magyarról nem fogadod el, mert kiirtották.
Azt aligha vitathatjuk, hogy a vodka forma szláv tőből és szláv képzővel alakult ki. Ez azonban bármelyik szláv nyelvben ’vizecske’-ként lenne értendő, ha nem lenne lexikalizálódott jelentése. Tehát az (1) felvetés nem szól amellett, hogy ne lehetne ukrán szó – ha elogadnánk, azt is tagadnánk, hogy orosz vagy lengyel szó.
Én csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy nézve mindegy, konkrétan melyik szláv nyelvben született meg, a szlávok számára nem idegen, legalábbis nem úgy, ahogyan egy német vagy egy latin szó – legfeljebb az etimológiailag tájékozott ember tudja, hogy más nyelvből van.
Nem értem, az ’égett’ (vagy inkább ’égetett’) jelentés miért zárná ki a gyümölcspálinkát – a pálinka ugyanezt jelenti.
Az érdekes kérdés, hogyan honosodott meg a vodka a magyarban, mindenesetre az 1972-es Magyar Értelemző Kéziszótárban már önálló címszava van, igaz, megjegyzi, hogy „szláv népeknél”, tehát lehetett még kolőrlokálja... (bár valamennyni még ma is van).
„Ez terjesztette el a vodka szót az oroszok közt, és ezért kötődik az imperializmus bája most is a nem nagyorosz területeken.” De akkor az oroszoknak is meg kéne tisztítaniuk a nyelvüket ettől az idegen szótól? És akkor egy szót, amelyet a 19. századtól használnak, ki lehet seperni a nyelvből, mint idegent?
Egyébként szintén elképzelhetőnek tartom a következő helyzetet, melyre udmurt párhuzamot hozok. Az udmurtban megvan a szur ’sör’ szó, feltehetően évezredek óta használják, az utóbbi évtizedekig mégis kiszorítani látszott az orosz pivo. Ha azonban közelebről megvizsgáljuk a helyzetet, rájövünk, hogy a házisörre továbbra is a szurt használták, a boltit nevezték pivonak. Mivel egyre kevésbé főztek otthon sört, és egyre inkább a boltban vették, a pivo egyre terjedt. Aztán egy nyelvművelőnek eszébe jutott, hogy a kettő tkp. ugyanaz, és a boltit is ősi szóval szurnak kellene hívni, és azóta egyre gyakrabban használják arra is. Könnyen el tudom képzelni, h az ukránban ugyanez a helyzet: akik Lembergben vodkát kérnek a boltban, azok otthon horilkát főznek. Számukra ez két külön műfaj. A nyelvművelők meg azt mondják, hogy ugyanaz, és ne használjunk idegen szavakat kereskedelmi termékekre sem...
@Fejes László (nyest.hu): > (1) Szláv tőből szláv képzővel az oroszban és a lengyelben sem jön ki a ’vodka’ jelentés.
.
Hát ez az: nem lehet az ügyet annyival elintézni, hogy „[a]ligha lehet [az ukránban] a vodkát idegennek minősíteni: szláv tőből, szláv képzővel alakult”. Ez ott jelenhetett meg csak, ahol a nyugati kultúrával érintkeztek, így a franciául „eau de vie” és a latin „aqua vitae” kifejezést tükörfordíthatták: ez pedig a lengyel, illetve orosz elit. Más szláv nyelvekből ennek megfelelően hiányzik is.
Ha az ukrán Wikipediát megnézzük, a <горілка> /horilka/ szinonimája nemcsak a <водка> /vodka/, hanem az <оковит> /okovit/ is.
.
> (2) Az ukránban éppúgy вода a víz, mint az oroszban. Az oroszban ma szintén nem produktív a puszta -ка képző, legalábbis nem mindenhol, a ’vizecske’ pl. водичка lenne (az ukránban is). A lengyelről nem mernék nyilatkozni.
.
Pedig a lengyel éppen sejteti, hogy mi lenne az ukrán <вода> /voda/ tő és a <ка> /ka/ képző kapcsolatából. De a megoldást szeretném meghagyni azoknak, akik eddig erőteljes véleményt nyilvánítottak az ukrán nyelv kapcsán.
.
> Egyébként az 1961-es magyar–ukrán szótárban nincs is vodka címszó […] arra is lehetne gondolni, hogy ez a gyümölcsből készített ital neve
.
Szeretném ezt most így kiemelni: az 1960-as évek elején sem a magyarban, sem az ukránban nem volt önálló, szótárazandó szeszesitalfajta a vodka, mint ahogy a rakija sem, meg a whisky sem. Beidézném azért a magyar Wikipediát [2], amely szerint „[a] vodka […] égetett szesz”. És ugye az ukrán <горілка> /horilka/ mért utalna arra, hogy ez gyümölcsből készített ital, nem arra, inkább, hogy <горілий> /horilij/ ’égett’?
.
> keletről és nyugatról egyaránt a vodka használatos
.
A fehéroroszban is <гарэлка> /harelka/ van amúgy. [3] szerint „[у] канцы XIX ст., калі ў рускай мове канчаткова замацавалася слова «водка»”, vagyis az oroszban is csak a XIX. sz. végén stabilizálódott a <vodka>szó. Ennyit a keletről. A cikk utána írja, hogy kb. ekkortól lett orosz állami monopólium a vodkaárusítás. Ez terjesztette el a vodka szót az oroszok közt, és ezért kötődik az imperializmus bája most is a nem nagyorosz területeken.
.
[1] uk.wikipedia.org/wiki/%D0%93%D0%BE%D1%80%D1%96%D0%BB%D0%BA%D0%B0
[2] hu.wikipedia.org/wiki/Vodka
[3] be.wikipedia.org/wiki/%D0%93%D0%B0%D1%80%D1%8D%D0%BB%D0%BA%D0%B0
@bloggerman77: „én szívesebben használom” persze, mert így szoktad meg. Ha úgy szoktad volna meg, akkor meg úgy használnád szívesebben :)
@Fejes László (nyest.hu):
"Többen hivatkoznak arra, hogy Zrínyinek, Pázmánynak nem volt szüksége nyelvújításra ahhoz, hogy csodálatosan írjon magyarul."
>>
Bocs, de ez eléggé sajátos nézet. Már Zrínyi szövege is latinizmussal terhelt, ez a 18. századra annyira elburjánzott, hogy - kis túlzással - latin szótár nélkül 18. századi szöveg nem érthető meg. (És ezt még megfejelte a németesítés is.) Nem tudom ki hogy van vele, de én szívesebben használom a "levegő" szót az "ájer" helyett, vagy a "konstitúció" helyett az "alkotmányt", a "deputáció" helyett a "küldöttséget"...
@LvT: (1) Szláv tőből szláv képzővel az oroszban és a lengyelben sem jön ki a ’vodka’ jelentés. (2) Az ukránban éppúgy вода a víz, mint az oroszban. Az oroszban ma szintén nem produktív a puszta -ка képző, legalábbis nem mindenhol, a ’vizecske’ pl. водичка lenne (az ukránban is). A lengyelről nem mernék nyilatkozni. (3) A szótár adatát egy percig sem vitattam, sőt, igen érdekesnek tartom, amit pedig felvázoltam, egy lehetőség. Ugyanakkor nem megalapozatlan ez a feltételezés, hiszen keletről és nyugatról egyaránt a vodka használatos, és a szláv nyelvek nem különülnek el élesen egymástól, az izoglosszák átcsapnak a ma nyelvi határoknak elfogadott határokon.
Egyébként az 1961-es magyar–ukrán szótárban nincs is vodka címszó, csak a pálinka megfelelőjeként szerepel a horilka, ami alapján arra is lehetne gondolni, hogy ez a gyümölcsből készített ital neve (de nem az, ez tényleg a gabonapálinka).
Egyébként tudtommal a vodka szó a lengyelből terjedt el.
@Fejes László (nyest.hu): > Aligha lehet a vodkát idegennek minősíteni: szláv tőből, szláv képzővel alakult. […] Van ilyen, l. a magyar burgonyát, ami nagyon kis nyelvjárási területen volt meg, mégis az lett a hivatalos
.
Három dolgot jegyeznék meg: (1) A szláv tőből a szláv képzővel nem jön ki a ’vodka’ jelentés. (2) Ukrán tőből ukrán képzővel nem jön ki a <водка> /vodka/ hangtest. (3) Nosza lehet ukrán nyelvjárási adatokat előkeresni: de amíg nem, addig csak én támasztottam alá konkrétumokkal az állításomat. Kiemelném, hogy a szótár az orosz dominancia alatt készült: abban a korban, amikor az oroszhoz való közelítés volt annyira hangsúlyos, amennyire most a távolítás. Merőben életszerűtlen arra gondolni, hogy ha lett volna nyelvjárási <водка> /vodka/ szó, akkor azt nem vették volna fel. Annál is inkább, mert a nyugati ukrán <палінка> /palinka/ bekerült.
@LvT: „A magyar nyelvújításra alapvetően pozitív folyamatként tekintünk.” Na, ez nem olyan egyértelmű. Többen hivatkoznak arra, hogy Zrínyinek, Pázmánynak nem volt szüksége nyelvújításra ahhoz, hogy csodálatosan írjon magyarul. Nem véletlenül érezték sokan a korban nevetségesnek Kazinczyék új szavait, és nem véletlenül indult el utána az ortológus mozgalom. Ez persze nem jelenti, hogy nem alkottak ügyesen is szavakat, vagy hogy az ilyen-olyan szempontok alapján rosszul sikerülteket, amelyeket ma is használunk, ki kellene dobnunk – de a nagy lelkesedés nem indokolt.
„Az ukránoknak most nyílt lehetősége erre, és szeretnének élni azzal, hogy az elterjedt idegen /vodka/ helyett visszahozzák a valóban ukrán, de a köznyelvből már kiavult /horilka/-t.” Aligha lehet a vodkát idegennek minősíteni: szláv tőből, szláv képzővel alakult. Én abban sem lennék bizonyos, hogy korábban az egész nyelvterületen ez volt elterjedt, legfeljebb ez került az irodalmi nyelvbe. Van ilyen, l. a magyar burgonyát, ami nagyon kis nyelvjárási területen volt meg, mégis az lett a hivatalos.
@szigetva: A javítás jogos, de úgy vélem, a szláv <l> minősége és a magyar <ly> közt nincs összefüggés, mert a magyarban a palatalizáció magyar alapon történt, vö. szlovák <Dulová ves>: magyar <Gulviz> (1796) ~ <Gulyviz> (1851) ~ <Gulyvész> (1899). Német <Folwark>: magyar <Polyvark> (1343) ~ <Folyvark> (1773) ~ <Folyvárk> (1796, 1851).
.
De az alapkérdést az elütésem nem befolyásolja: „Lwówban nem wódka van?”
@LvT: „Łwówban”: Lwów lesz az. Magyarosan Ilyvó, abból is látszik, hogy nem veláris.
@Studiolum: > Csak egyetlen példa: a „vodka” szót csak nemrégen cserélték fel a vodkásüvegeken az „ukránabbnak” kinyilvánított „gorilká”-ra (a gority, égetni szóból).
.
Lehet, hogy alapvetően igazad van, de az én ukrán-magyar szótáram 1963-as, és abban a <водка> /vodka/ szó csak a <царська водка> /car’ska vodka/ ’királyvíz’ kifejezésben fordul elő, de szerepel benne a <горілка> /horilka/ ’pálinka, rövidital’ szó. Ez pedig még az a kor, amikor nem feltételezhető, hogy „évente új »ukrán« szavak ezreit te[tté]k hivatalossá”.
.
A magyar nyelvújításra alapvetően pozitív folyamatként tekintünk. Az ukránoknak most nyílt lehetősége erre, és szeretnének élni azzal, hogy az elterjedt idegen /vodka/ helyett visszahozzák a valóban ukrán, de a köznyelvből már kiavult /horilka/-t. A magyar nyelvújítás is csak egy szűk elit ügye volt: nekik az volt a „szerencséjük”, hogy ez megelőzte a feudalizmusból a polgári társadalomba való átmenetet, így a kultúrát váltó, emancipálódó tömegek nem tudták megkérdőjelezni az ehhez való jogosultságukat. A mostani ukrán nyelvújító értelmiség azonban egy már meglévő kultúrával szembesül.
.
Lehet időszerűtlennek tartani a dolgot, lehet haszontalannak is, de szerintem a gúnyt nem érdemlik meg. Ők ugyanúgy szeretnének kibújni az orosz birodalom árnyékából, ahogy a lettek: az ukránok szurzsik kapcsán találkoznak emiatt erkölcsi dilemmával, a lettek pedig az állampolgárság kapcsán.
.
> a híres lwówi vodkáért
.
Łwówban nem wódka van?
A cikk nem utal rá, de van egy olyan érzésem, hogy az ukrán akadémia maga állítja elő a szurzsikot. Az az erőfeszítés ugyanis, hogy az ukrán irodalmi nyelvet minél inkább eltávolítsák az orosztól – s ennek érdekében évente új „ukrán” szavak ezreit teszik hivatalossá az addig használt, az oroszhoz közel álló szavakkal szemben – egyre inkább szurzsiknak minősíti az olyan ukrán anyanyelvűek nyelvhasználatát is, akik nem is tudnak róla, hogy amit beszélnek, afölül már rég kiment a hivatalos védőernyő. Évek óta járok Ukrajnába, beszélek oroszul és értek ukránul, és évről évre tapasztalom ezt a trendet. Csak egyetlen példa: a „vodka” szót csak nemrégen cserélték fel a vodkásüvegeken az „ukránabbnak” kinyilvánított „gorilká”-ra (a gority, égetni szóból). Azóta nem egyszer álltam sorba a híres lwówi vodkáért, de még nem hallottam, hogy az előttem álló ukránok „gorilká”-t kértek volna, és ne „vodká”-t. Szerencsétlenek, nem tudják, hogy szurzsikot beszélnek.
(Ez egyébként árnyalja azt az inszinuózus MTI-kijelentést, hogy „általában nem ismerik be”, hogy szurzsikot használnak. Dehogy Legalább egy részükről elmondható, hogy nem is gondolják, hogy az az ukrán, amit használnak, közben szurzsiknak minősült.)
@TheFist: Elsősorban nem az egyszerű nyelvhasználók a hibásak ebben sem, hanem azok, akik egyéni ízlésüket tudományos véleménynek álcázzák, illetve akik kifejezetten mások nyelvhasználatának cikizésére buzdítanak (l. a nyelvművelő műsorok felhívásait arra, hogy írjanak leveleket, milyen hibás szerkezetekkel találkoztak stb.)...
@Fejes László (nyest.hu): akkor ebből nem jöttem ki túl jól :))