Melyik nyelvet kell megvédeni?
Azt gondolnánk, hogy általában a kisebbségi nyelveket kell megvédeni az állam nyelvétől. Az esetek többségében ez igaz, de vannak kivételek is.
Korábbi, Ukrajna nyelvi helyzetéről szóló cikkünkben már leírtuk, hogy keleti szomszédunknál meglehetősen furcsa helyzet alakult ki: bár a lakosságnak alig 17%-a orosz, az orosz nyelv meglehetősen erős pozíciókkal bír. Ez annak is köszönhető, hogy a magukat ukránnak vallók jelentős része is orosz anyanyelvű, és az ukrán anyanyelvűek többsége is tud oroszul. A két nyelv viszonylag közeli rokon, s bár a kölcsönös érthetőség nem olyan nagy fokú, mint például a cseh és a szlovák esetében, az ukrán anyanyelvűek könnyen megtanulnak oroszul (illetve fordítva, ha van rá szándék).
Bár az ukrán piac a magyarral összehasonlítva óriási, az orosz mellett eltörpül. Ennek köszönhető, hogy az ukrajnai orosz anyanyelvűek könnyen hozzájutnak saját nyelvükön is kulturális termékekhez (könyvekhez, filmekhez, rádióműsorokhoz stb.) – sőt, könnyebben, mint az ukrán anyanyelvűek. Mint leírtuk, az Ukrajnában megjelenő sajtótermékek több, mint kétharmada orosz nyelvű, harmadánál is kevesebb jelenik meg ukránul; a folyóiratoknak alig több mint 10%-a ukrán nyelvű, a könyvek esetében 85% felett jár az orosz nyelvű kiadványok aránya. Ezek a számok még nem tükrözik az Oroszországból behozott kiadványok arányát. A helyzet súlyosságát illusztrálandó készült az alábbi ábra:
(Forrás: Facebook)
A kép bal oldalán a kijevi metró Arszenalnaja megállójában, az ukrán felsőháztól 500 méterre található újságosstandot láthatjuk. A jobb oldalon látható grafika az orosz és az ukrán nyelvű kiadványok arányát érzékelteti. A fehér-kék-piros téglalapok az orosz, a kék-sárga téglalapok az ukrán nyelvű kiadványokat jelképezik.
A helyzet visszásságát az is jelzi, hogy az ukrán nyelv hátrányos helyzetét bemutatni kívánó „röplap” is orosz nyelvű...