Történelmi mítoszok, amikben Ön valószínűleg hisz
Napóleon alacsony volt, Marie Antoinette nem értette, miért nem esznek az emberek kalácsot, ha nincs kenyerük, a gladiátorok pedig utolsó csepp vérükig harcoltak. Ön is így tudja?
A napokban írtunk hat olyan tévhitről, amelyek az iskolákban is terjednek, most pedig a Buzzfeed újabb félreértéseket és tévhiteket feldolgozó összeállításából közlünk párat. Jöjjenek a népszerű történelmi tévhitek!
1. A gladiátorok mindig utolsó vérig harcoltak
A gladiátorok nem öldökölték ám egymást olyan gyakran, mint azt mi hisszük. A legtöbbre becsült harcosokat szórakoztatásra is kiképezték, és sokuk igen hosszú életet élt. A 2007-ben Törökország területén, Epheszoszban feltárt gladiátorsírokban 67 húsz és harminc év közötti férfi maradványait találták, akik életükben több súlyos sebet szereztek, de ezek idővel begyógyultak, amiből arra lehet következtetni, hogy ezek a férfiak olyan nagyra becsült személyek voltak, akik részesülhettek orvosi ellátásban.
2. Artúr király létezett
(Forrás: commonamericanjournal.com)
Artúr király legendáját 1136-ban Geoffrey of Monmouth Anglia királyainak története a 12. században című műve tette népszerűvé. A szerző állítása szerint műve egy elveszettnek hitt kelta kéziraton alapszik. Annyi biztos, hogy az ötödik és hatodik század fordulója környékén élt Angliában egy Artúr nevű személy, akit a kilencedik században írt Historia Brittonum nevű krónika említ meg először mint a Badon-hegyi csata résztvevőjét. Ennek ellenére Artúr hiányzik Szent Gildas történetíró Britannia romlásáról című krónikájából, melyben leírja ugyanezt a csatát. Sőt, az Angolszász krónika - mely A Római Birodalom britanniai uralmának végétől a normann hódításig terjedő időszak eseményeinek egyik legfontosabb történeti forrása - sem említi Artúr királyt.
3. A vikingek szarvat hordtak a sisakjukon
A vikingek nem hordtak szarvas sisakot a csatában. A 9. századból származó Oseberg nevű vikinghajón talált falikárpiton látható egy szarvakat viselő alak, innen származhat ez a mítosz, de valószínűleg a falikárpiton nem egy viking, hanem egy isten van ábrázolva. A 19. században, a skandináv kultúra reneszánszának lázában születtek festmények szarvas sisakot viselő viking harcosokról, sőt, Richard Wagner műveiben is megjelentek. Lehetséges akkor, hogy az egész ügy Wagner jelmeztervejőzének, Professzor Cale Emil Doeplernek a hibája?
4. Marie Antoinette: "Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot!"
A fenti idézetet Marie Antionette-nek, XVI. Lajos francia király feleségének tulajdonítják, aki köztudottan nem volt népszerű uralkodó. A mítosz szerint Franciaországban 1789 áprilisában a kenyér magas ára miatt zendülés tört ki a nép körében, és mikor ez a királyné fülébe jutott, akkor reagált így.
Rousseau Vallomások című művében bukkant fel először ez a mondat, nem a francia királynénak, hanem egy gazdag embernek tulajdonítva. A Vallomások 1765 körül íródott, amikor Marie Antoinette még gyerek volt (kb. 10 éves lehetett). A 19. század közepén kezdték el neki tulajdonítani a mondást, habár tényleges bizonyíték arra, hogy valóban az ő szájából hangzott volna el, nem ismert. Mindenesetre nagyszerűen ábrázolja a francia uralkodóosztály akkori nemtörődömségét.
5. Napóleon nagyon alacsony volt
A hadvezér magasságáról, vagy mondjuk inkább úgy, alacsonyságáról egy pszichológiai betegség is kapta nevét, ez a Napóleon-komplexus vagy Napóleon-szindróma, ami az alacsony önértékelésű emberek betegsége a pszichológiában. Az igazság az, hogy habár a brit propagandának jól jött, hogy kvázi egy törpének állította be a hadvezért, Napóleon 168 centiméter magas volt, ami a kor mércéje szerint teljesen normális magasságnak számított. Az alacsonyság képe azért alakult ki, mert legtöbbször testőrével mutatkozott, aki jóval magasabb volt nála.
6. Borszorkányokat égettek Salemben
Az 1692 és 1693 között tartott salemi boszorkányperekről elterjedt, hogy az ott boszorkányságért elítélteket máglyán égették meg. Ezzel szemben az igazság az, hogy a meggyanúsított, majd el is ítélt nagyjából 20 embert felakasztották, az akasztást túlélőket pedig bebörtönözték. Akkoriban Angliában már illegális volt az emberek elégetése, és ez a fajta kivégzési mód az új amerikai gyarmatokon is be volt tiltva.
Forrás
@reiner Tor: Jó.Rendben.
De az USA elnökök nem voltak diktátorok.Legalábbis a tanulmányaim szerint.
Ha csak nem sorolható ide az É.-D.háború.
Az is igaz,hogy Angliával karöltve próbálják bekebelezni a világot.De ez mind kudarcot vallott és vall napjainkban is.Az ő diktatúrájuk ne valósulnak meg "minden áron"háborút elvekben.
@licidepot: De hát nem volt kimondottan alacsony egyik híres diktátor sem. Mugabe zimbabwei elnökre most gugliztam rá, 185 centi magas.
Az amerikai elnökök ugyan jóval magasabbak voltak a híres diktátoroknál (igazi égimeszelő volt az elnökök legalább egyharmada, és a többiek se voltak kicsik), de az átlag amerikai is sokkal jobban táplált és magasabb is volt az átlag európainál.
Olyan verzió is van Napoleon magasságával kapcsolatban, hogy az angol láb kb két centivel kisebb a francia lábnál, így egy öt láb akármennyi ember esetében máris csak kb 157 centi az a 168, ha átszámolják cenitbe. Szóval mikor megjelent az újságban a magassága, nem átszámolták, csak leírták lábban és incsben, amiből az angolok rögtön arra következtettek, hogy törpe.
Jó lenne már,ha 180 cm.feletti miniszterelnökök és miniszterek töltenék be a parlamenteket,mert legalább nem a diktatórikus elrendezéssel pótolnák a testük "fogyatékosságát.".
Napóleon és Hitler azét volt demagóg "hódító".
A nőkkel való illedelmes bánásmódra használt 'lovagiasság, lovagias' szó sem tükrözi teljesen az egykor volt valóságot: a nő dicsőítése és a szerelme iránti vágyakozás főleg csak a magasabbrendű nemesasszonyok irányában alakult ki a lovagi eszményképben. Ezzel szemben az alacsonyabb társadalmi státuszú nőkkel már közel sem viselkedtek mindig ilyen udvariasan:
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_kozepkori_lovagi_szerelem/
Pol Pot is kb. 175 cm volt.
Általános tévhit, hogy a diktátorok állítólag mind alacsonyak voltak. Nos, Hitler 173cm (valahol 175-öt olvastam, de a gugli szerint csak 173, ez kb. átlagosnak számított akkoriban), Sztálin 173 (a korabeli Grúziában kimondottan az átlagnál magasabbnak számíthatott, de Oroszországban is legalább átlagos volt), Mao Ce-tung 180 (kimondottan magas, főleg az akkori Kínában), Mussolini 169 (az olaszok általában véve is kicsit alacsonyabbak voltak, főleg száz éve, úgyhogy ez se nagyon pici).
Az amerikai elnökök viszont tényleg szinte mind magasabbak voltak a diktátoroknál (legalább a felük még Maónál is), bár szerintem az amerikaiak általában is jóval magasabbak voltak az európaiaknál.
4.De ha valóban mondott is volna olyat M. A. , akkor sem gúnyolódásnak szánhatta, ugyanis akkoriban olyan törvény volt, h. ha elfogyott a kenyér, akkor a pékeknek olcsóbban kellett adniuk más péksüteményeket.
mult-kor.hu/20140204_tiz_tortenelmi_idezet_amit_rosszul_tudunk
Marie Antoinette rossz hírnevét a francia királyi udvar tagjainak ellenszenvének és ármánykodásainak köszönheti legfőképp, amelyek a francia nép osztrákellenes és arisztokrataellenes közhangulatában további jó táptalajra találtak ( a forradalom idején és az azt követő években sorra jelentek meg a becsmérlő gúnyrajzok és röpiratok róla ). Árnyalja ezt a képet, h. adományozott a szegényházaknak és árvaházaknak - személyes látogatásai során jól megtalálta a hangot a szegényekkel ( és ezért a családtagjai meg is rótták ) - ,adókat töröltetett el, 1775-ben a magas kenyérárak miatt kitört felkelés idején anyjának küldött levelében pedig arról ír, hogy együtt érez a "szenvedő néppel". Rossz tulajdonságnak róható fel pompakedvelése, divatszeretete és drága mulatozásai - ami alapján megkapta a 'Madame Deficit' nevet -, ezekből azonban ráeszmélve az állam 1780-as évekre kialakult rossz anyagi helyzetére ( ami az előző uralkodók hibája is ), jelentősen visszavett ezekből. Marie Antoinette-nek mindenképpen voltak hibái, de közel sem volt az az erkölcstelen, felelőtlen és buta ember, amit a korabeli sajtó és közbeszéd terjesztett róla.
( Reader's Digest - Történelmi tények új megvilágításban )
1. A lanistáknak, a gladiátorok kiképzőinek és tulajdonosaiknak sem fűződött érdekük ahhoz, hogy az értékes vagy hírnevet szerzett játékosaikat meghalni hagyják, gazdagabb lanisták megvesztegették vagy nyomást gyakoroltak a bírókra, ill. a játékokat finanszírozó arisztokratákra, h. kímélje meg a vesztésre álló gladiátor életét , pl. kegyelmezzen neki, léptesse le az ellenfelet elhúzódó játszmánál, ne engedjen a halált kívánó közönségnek,stb. De ha mégis meghalt , ki kellett fizetni az árát a lanistának. A nézőközönség általában többnyire a bűnözők esetében kért halált a vesztesre, ugyanakkor a tehetséges gladiátorok, akik elnyerték a közönség ( és vele az arisztokrácia ) szimpátiáját és tiszteletét, nagy népszerűségre tettek szert : pénzzel és babérkoszorúval jutalmazták őket a viadal végén, költeményeket írtak róluk, kiválthatták magukat a rabszolgaságból, némelyik szexidol lett a nők között ( egy pompeji falfelirat így ír : " Crescens, a védőhálóval küzdő harcos,éjszaka a lányokat gyógyítja ." Juvenalis szatíraíró említi, h. egyik barátjának felesége elszökött egy gladiátorral. Leírásában így ír a harcosról : " Arcát különféle sebek torzították el, az egyiket minden bizonnyal a sisak okozta. Orrán hatalmas dudor éktelenkedett . De a nők imádták a kardját. " ) , Augustus valszeg ezért rendelte el, h. a nők csak a hátsó sorokból nézhetik a műsort. ( Voltak gladiátornők is, de a 3. században betiltották szereplésüket .) E karrierlehetőség láttán több olyan elszegényedett,nincstelen szabad polgár is volt, aki önként lett gladiátor.
A gladiátoriskolákban sem uralkodtak rossz körülmények: az emberek szállást és tápláló ételt ( főként húst ) kaptak, amit abban a korban többen nem engedhettek meg maguknak. A sikeres,népszerű gladiátoroknak pedig prostituáltakat is hozhattak.
( Reader's Digest - Történelmi tények új megvilágításban 71., 72. ol. )
Egyébként az is történelmi tévhit, miszerint az aztékok a spanyol hódítókat istennek képzelték: ezt csak a későbbi krónikaírók találták ki, Moctezuma és népe embernek tartotta a spanyolokat.
+ www.urbanlegends.hu/2010/01/churchill-csak-abban-a-statisztikaban-hi