Mi az a terminológia?
Az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának (DGT) Magyar Nyelvi Osztálya, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszéke és Terminológiai Kutatócsoportja, a European Association for Terminology (EAFT) valamint a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete (MANYE) 2012. november 8-án konferenciát tartott Budapesten az Országos Idegennyelvű Könyvtárban.
A konferencián a DGT vezetője és terminológusai, egyetemi oktatók és hallgatók, valamint közigazgatási szervek képviselői találkozhattak egymással. A konferenciát Mátyássy Miklós, a DGT Magyar Nyelvi Osztályának vezetője, a konferencia házigazdája nyitotta meg. A megjelenteket köszöntötte Sepsi Enikő, a KRE BTK dékánja, és Fóris Ágota, az EAFT alelnöke. Az ülés levezetésének feladatát Babos Gábor, az Európai Bizottság DGT többnyelvűségért felelős tisztviselője vállalta.
Mit tanul, aki terminológus lesz?
Ezután a szakmai előadások következtek két téma köré csoportosítva. Először a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói mutatták be a terminológia mesterképzést, majd a DGT munkájával ismerkedhettek meg a jelenlévők. Fóris Ágota szakfelelősi szerepében tartotta meg a Fordítási vonatkozások a terminológusképzésben című előadását. Bemutatta a terminológia mesterszak történetét, hátterét, a bemeneti és kimeneti feltételeket, az oktatókat és a gyakorlati képzésben részt vevő partnereket. A négy féléves képzésre az első évfolyam 2011 szeptemberében iratkozott be, a végzősök diplomájában „Okleveles terminológus” képzettség szerepel majd.
A terminológia mint tudományterület interdiszciplináris volta miatt a mesterképzésre bölcsész (nyelvszakos) és nem bölcsész diplomával rendelkezőket egyaránt várnak. A tárgyi tudás mellett igyekeznek a képzés során a hallgatók azon képességeit is fejleszteni, amelyek nélkülözhetetlenek a munkavégzéshez, ezek például a rugalmasság, a tolerancia, a jó kommunikációs képesség, szervezés és tervezés képessége. A szakot elvégző hallgatók a megszerzett elméleti és gyakorlati tudásnak köszönhetően sokféle feladatra alkalmasak, a terminológiai munka minden lépésében jártasságot szereznek.
(Forrás: Wikimedia Commons / L.Kenzel / GNU-FDL 1.2)
A terminológus munkakör az elmúlt években jelent meg Magyarországon, és egyre több szakterületen van igény terminológiával kapcsolatos feladatok ellátására, így a képzettség munkaerő-piaci hasznosítása változatos területeken történhet. A terminológusok képzésében hangsúlyos a fordítás szerepe, a hallgatók előadásokon és szemináriumokon is ismerkednek a fordítás elméleti és gyakorlati aspektusaival, ideértve számos területet az fordítást és terminológiamenedzsmentet segítő szoftverek használatától kezdve a projektmenedzsmentig bezárólag. Szó esett a terminológia fontosságáról az EU adminisztrációban, valamint a szabványosítás és harmonizáció területén, végül pedig halottunk pár szót a terminológiai adatbázisokról és a modern terminuskezelési eszközökről is.
Terminológia és szabványosítás
Ezután Bölcskei Andrea, a KRE BTK oktatója beszélt a terminológia és a szabványosítás kapcsolatairól A szabványosítás elméleti kérdései és gyakorlata a terminológia mesterszakon című előadásában. Az előadás vázát öt kérdés adta: miért, mikor, mit, hogyan és milyen várható eredménnyel tanulnak a terminológushallgatók a szabványosításról. A miértre adandó válasz egyszerű: a terminológia és a fordítás számtalan ponton kölcsönösen összefonódik a szabványokkal, szabványosítással. Egyrészt szükség van terminológiai munkára a szabványosítási tevékenység során (ide tartozik a szabványokban szereplő terminusok kiválasztása, meghatározása, egységesítése, harmonizálása és közreadása), valamint a szabványok nemzeti nyelvekre történő fordításakor is. A másik oldalról pedig a vonatkozó szabványok ismerete elengedhetetlen a terminológiai munkában és a szakfordításban, ezekből lehet megismerni a formára és a minőségre vonatkozó kritériumokat, továbbá a fordítás során érdemes támaszkodni a szabványokban használt terminusokra.
(Forrás: Wikimedia Commons / T.Voekler / CC BY-SA 3.0)
Mindezen ismereteket és a szemléletmódot a hallgatók a 3. félév során sajátítják el. Az előadások a szabványosításról szóló elméleti tudnivalókat tartalmazzák (története, módszerei, célja, szintjei, jelentősége, jogi háttere stb.), kitér továbbá a szabványosítás szerepére az oktatásban és a minőségügyben, valamit tárgyalja a nyelvészeti és terminológiai vonatkozásokat. Az ehhez kapcsolódó szemináriumon a hallgatók a Magyar Szabványügyi Testületről (MSZT), a szabványok kidolgozásának munkafolyamatáról és konkrét magyar szabványokról szerezhetnek ismereteket. A téma iránt mélyebben érdeklődő hallgatók a 4. félévben egy további kurzust is választhatnak, amelynek keretében szakmai gyakorlaton vehetnek részt az MSZT-ben, és betekintést nyerhetnek az éppen folyamatban lévő munkákba. A kurzusokat a KRE BTK oktatója és az MSZT munkatársai tartják.
Jelenleg az összes érvényben lévő magyar nemzeti szabványnak csak mintegy 35 százléka van lefordítva magyarra, a többi angol nyelvű. Tehát hatalmas szükség van a magyar nyelvű nemzeti szabványok kidolgozásához terminológus képzettségű munkatársakra, akik megalkotják a sok esetben hiányzó vagy nem egységes magyar szaknyelvi terminológiát. Ez az ország elemi gazdasági, társadalmi és kulturális érdeke.
Mi az a terminológia?
A témakört Tamás Dóra (az OFFI Zrt. terminológusa) és Pintér Tibor (az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa) Terminológia-menedzsment és terminológiai adatbázisok az oktatásban című előadása zárta. Az előadás azzal a fontos gyakorlati kérdéssel indult, hogy mivel is foglalkozik a terminológus. Az elhangzott definíció szerint a terminológus széles (terminológiai, módszertani, anyanyelvi, idegen nyelvi és szaktárgyi) ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkező személy, aki képes a terminológia elveinek megfelelően terminológiai dokumentációs munkák végzésére, mindezt a megfelelő eszközök és módszerek alkalmazásával.
A munka sokféle részfeladatot tartalmaz: létező terminusok egyeztetése, rögzítése és közzététele, valamint új terminusok alkotása egyaránt beletartozik. A rögzítést célszerű elektronikus adatbázisokban végezni, hiszen ezek gyorsan módosíthatók és on-line hozzáférhetővé is tehetők. Erre a terminológushallgatókat többféle elméleti és gyakorlati kurzusokon készítik fel, ahol terminológiamenedzsmentet, adatbázis-kezelést, korpusznyelvészetet és nyelvtechnológiát tanulnak, majd nyelvtechnológiával és fordítással foglalkozó cégeknél szakmai gyakorlaton is részt vesznek, ahol élesben is kipróbálhatják magukat.
Hogy megy ez az EU-ban?
Ezután a DGT Magyar Nyelvi Osztálya munkatársai vették át a szót. Először Lesznyák Ágnes mutatta be a terminológiakezelő munkaeszközüket Az európai uniós intézmények terminológiai adatbázisa, a IATE című előadásában. A IATE az EU-s intézmények fordítószolgálatai által létrehozott és fenntartott adatbázis, amely 2007 nyara óta publikus. Jelenlegi fő célja a különböző nemzeti nyelvekre történő fordítások terminológiai támogatása, de hosszú távon a terminológiai egységesség érdekében szeretnék, ha már a dokumentumok első szövegezésekor is használnák a szerzők és szakemberek. Az adatbázis 21 szakterületi besorolásban, a tagországok nyelvén és latinul tartalmaz terminusokat, egy bejegyzés átlagosan 6 nyelvű. Másfél millió fogalomhoz kapcsolódóan 8,7 millió terminust találunk benne, ebből 44 ezret magyarul. Ami a terminusok számát illeti nyelvenkénti felosztásban: a régi tagországok nyelvein nagyságrendekkel több terminust találunk (nem meglepő módon a legtöbbet angolul és franciául), az újonnan csatlakozott országok nemzeti nyelvein sokkal kevesebbet. Ebben a mezőnyben a magyar nyelv viszonylag jó helyet foglal el: a később felvett munkanyelvek közül csak a lengyel, az ír és a litván előzi meg.
Az előadó számos példán keresztül bemutatta a bejegyzések szerkezetét és ismertetett néhányat a gyakori problémák közül. Ilyen például, ha egy terminus több szakterülethez is tartozik, és az adatbázis létrehozásakor minden érintett intézmény feltöltötte az adatbázisba. A duplikáció a nagy nyelveken a bejegyzések 12-13 százalékát érinti, de még a magyar esetében is 6 százalékos; ezek kiszűrése folyamatosan zajlik. Az adatbázisba az EU-s fordítók szabadon vihetnek be és módosíthatnak bejegyzéseket; erről a terminológusok értesítést kapnak, az új bejegyzést érvényesítik, ami csak ezután jelenik meg a publikus verzióban. Az adatbázis minőségét jelzi, hogy a Bizottság bejegyzéseinek majdnem 20 százaléka tartalmaz definíciót, kontextust vagy megjegyzést, tehát mutatja annak jeleit, hogy terminológus is dolgozott rajta. A magyar nyelvű bejegyzések több mint 14 százalékáról mondható el ugyanez.
Egy terminológus problémái
Az utolsó szakmai előadást a DGT két új terminológusa, Berencsi Katalin és Fótos Annamária tartotta Egy bizottsági terminológus hétköznapjai, avagy milyen problémákkal szembesülünk munkánk során? címmel. Általában az EU-s fordítóktól és a DGT terminológiai koordinátoraitól kapják a megoldandó problémákat – a kontextus pontos megjelölésével. Feladatuk, hogy hiteles forrásokban (törvényekben, jogszabályokban, egyéb szakszövegekben) nézzenek utána, hogy létezik-e meghonosodott magyar terminus a kérdéses fogalom jelölésére. Ha szükséges, a Terminfo hálózaton keresztül konzultálnak a nemzeti szakértőkkel is. Végül a kialakított terminust rögzítik a IATE adatbázisban.
Számos példán keresztül illusztrálták a napi munkájukban tapasztalt helyzeteket. Sokszor előfordul, hogy a hiteles források nem ugyanazt a terminust használják (ilyenkor mindegyiket felveszik az adatbázisba, és javaslatot tesznek arra, hogy melyiket használják a fordítók), vagy a szakértők nem értenek egyet egy terminus jelentéséről. Az sem példa nélkül való, hogy a több lehetséges variáns közül nem a legmegfelelőbb honosodott meg. Ha pedig egy teljesen új fogalomról van szó, amelyre magyarul még nem létezik terminus, azt nekik kell – számtalan szempontot figyelembe véve – megalkotni.
És a gyakorlatban...
A szakmai előadások után Gáspár Endre, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) Európai Uniós Jogi Főosztályának munkatársa mutatta be az EU-s jogszabályok létrehozásának hosszú folyamatát, ebben a magyar fordítások elkészültének menetét. A jogszabályok szövegezése egy úgynevezett vezérnyelven (egyre inkább angolul) történik; ennek alapján születnek az úgynevezett követő fordítások a tagállamok hivatalos nyelveire. Az előadás ismertette az egyes EU-s intézmények szerepét a jogalkotásban, és az intézményeknél fordítóként dolgozók számát és feladatait.
Az Európai Bizottságnál kb. 1500, a Parlamentben kb. 750, míg a Tanácsban kb. 650 fordító dolgozik összesen. A Bizottság lehet kezdeményezője a jogalkotásnak, és önálló jogalkotói hatásköre is van. Magyar oldalról a KIM vesz részt a folyamatban, a 212/2010 kormányrendelet szerint feladata gondoskodni a jogharmonizációs tevékenység elvi, módszertani és terminológiai egységességéről.
A csatlakozás előtti joganyag-fordításból összegyűjtött és azóta is bővülő adatbázisa több mint 20 ezer bejegyzést tartalmaz a magyar mellett angolul, németül és franciául; ez a szabadon hozzáférhető és kereshető.
Az EU-s intézmények több körben egyezetve alkotják meg a jogszabályokat. Ezen intézmények és a magyar intézményrendszer között az állandó képviselet tartja a kapcsolatot. A magyar nyelvi változatokat a Külügyminisztérium továbbítja a szaktárcáknak és szakértői csoportoknak, a jogi szaknyelvi kérdésekkel pedig a KIM foglalkozik. Ha a már megalkotott jogszabályban utólag elírást vagy egyéb nyilvánvaló hibát vesznek észre, azt a KIM-nek kell jelezni, ő továbbítja a helyesbítési kérést a Bizottsághoz vagy a Tanácshoz, ahol vagy helyt adnak neki, vagy elutasítják. Vannak 6-8 éve húzódó helyesbítési kérések is...
Végül szó esett a Terminfóról, az Európai Uniós terminológiai és információs hálózatról. A hálózat célja, hogy lehetőleg már a fordítási folyamat elején kialakítsák az egységes szóhasználatot, így a jogszabályba a helyes terminus kerülhessen. Ebben a folyamatban is a KIM koordinálja a munkát az EU-s és magyar intézmények között.
Terminológia és fordítás
Ezután kerekasztal beszélgetés következett Fóris Ágota, Gáspár Endre, Lesznyák Ágnes és Mátyássy Miklós részvételével, akikkel a közönség tagjai, köztük minisztériumok és szaktárcák képviselői cserélhettek eszmét. A nemzeti szakértők egybehangzó véleménye az volt, hogy az EU-s fordítások minőségében a kezdeti nehézségek után jelentős javulás tapasztalható, és a DGT-vel való eredményes együttműködésnek köszönhetően jó fordítások születnek.
A záró előadást Klaudy Kinga professzorasszony, a MANYE elnöke tartotta Észrevételek a fordítás és a terminológia kapcsolatáról címmel. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti szakértők által korábban említett minőségi javulás kétségtelenül összefügg azzal, hogy egyrészt a fordítás Magyarországon is egyetemi szak lett, másrészt az utóbbi időben a fordítástudományban egyre fontosabbá válik a terminológia.
Problémaként fogalmazta meg, hogy a fordítás önálló tudománnyá válása közben izolálódott, és eredményei nem kerülnek át más tudományterületekbe, de reményét fejezte ki, hogy a terminológiával való kapcsolat segít ezen. A fordítástudomány sok változáson ment keresztül az utóbbi években, újabb és újabb tudományterületek kerülnek bele, az új technológiai eszközök megváltoztatták a fordítás tárgyát, folyamatát, valamint a megbízó és a fordító személyét, a kutatási területek köre is folyamatosan bővül. Közös kutatási területként felvetette, hogy érdemes lenne vizsgálni, milyen szerepe van a fordításnak a magyar terminológia kialakulásában.
A fordítóképzésben évtizedekig nem volt külön terminológiaoktatás, a terminológiai jellegű problémákkal ott és akkor foglalkoztak, ahol és amikor felmerültek. Az ELTE-n 2003-ban indult EU-s szakfordító képzésben szerepelt először terminológia a tantervben, de sajnos a terminológia oktatásának azóta sincs leírt módszertana. Az elméleti kérdések után néhány gyakorlati példán keresztül szemléltette a környezetvédelmi témájú szövegek fordítása során felmerülő terminológiai problémákat.
A konferencia hivatalos zárása után az eszmecsere nem fejeződött be, spontán beszélgetések kezdődtek, szakmai kapcsolatok alakultak ki. Az előadók és a hallgatóság egybehangzó véleménye az volt, hogy ritkán vehetnek részt ennyire hasznos és érdekes konferencián, ahol tényleg jelen van minden érintett fél és megoszthatják egymással a nézőpontjukat, megérthetik a másik álláspontját, és olyan információhoz juthatnak, amit a mindennapi munkájukban valóban fel tudnak használni.