Tegnap még egyformán beszéltünk
Amikor mások gondolatait, cselekedeteit már nem tudjuk követni, akkor azt mondjuk: nem értjük egymás nyelvét, nem egy nyelven beszélünk. És van az az eset is, amikor ez szó szerint értendő.
23 évvel ezelőtt, 1993. január elsején, ha eltekintünk egy hét éves megszakítástól, fennállásának 75. évében megszűnt Csehszlovákia. Sokak számára egyenesen a külföldet, de mindenesetre a legkönnyebben elérhető idegen államot jelentette: nem csupán Budapesthez esett a legközelebb, de Magyarország leghosszabb határszakasza is a közel 680 kilométeres csehszlovák határ volt, így hazánk lakóinak többsége számára ez volt a legközelebbi határ. Ráadásul a Kádár-korszakban a legkönnyebben is Csehszlovákiába lehetett utazni, aki pedig Lengyelországba vagy az NDK-ba indult, szinte törvényszerűen ejtette útba.
Csehszlovákia kétségtelenül furcsa államalakulat volt. A cseh és a szlovák nemzet államaként jött létre, de megalakulásakor csupán lakosainak fele volt cseh, és alig minden hatodik szlovák. A szlovákok számát még a németeké is felülmúlta: közel minden negyedik lakosa német (osztrák) volt. Az ország keleti felében pedig minden tizedik lakos magyar vagy ruszin volt, nagyjából fele-fele megoszlásban (de magyar túlsúllyal). A második világháború után a nemzetiségi viszonyok jelentősen megváltoztak a német lakosság kitelepítésének és Kárpátalja elvesztésének köszönhetően. Jelentős nemzetiség kisebbségként csak a magyarok maradtak.
Hogy a csehek két nemzet egy államban; egy nemzet, de két nép; esetleg egy nép, de két nyelvvel; netalán egy nyelv, de két irodalmi normával – ez folyamatos vita tárgya volt, és időről időre változott az uralkodó felfogás. A szlovákok mindig úgy érezték, hogy a csehek elnyomják őket, nem hagyják őket érvényesülni, a csehek viszont úgy, hogy a szlovákok mindent nekik köszönhetnek, ők fejlesztették fel az elmaradottabb keleti országrészeket. Mindkettőben volt igazság, de persze egyik sem volt igaz.Az biztos, hogy akárcsak Jugoszlávia esetében, a külső fenyegetettség szorosabbá fűzte az államalkotó etnikumokat, annak megszűnte pedig kiélezte ellentéteiket.
Az 1968-as politikai nyitás során nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos feszültségeket egyszerűbb úgy kezelni, ha a cseh és szlovák országrészek függetlenednek egymástól. Bár maga a Prágai tavaszként ismert reformfolyamat elbukott, 1969-ben az addig közigazghatásilag egységes Csehszlovákiát két szövetségi állammá, Cseh Szocialista Köztársasággá és Szlovák Szocialista Köztársasággá alakították, az általuk alkotott államalakulat pedig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevet kapta.
A bomlás folyamata 1990-ben indult meg: a két országrész nagyobb autonómiával rendelkezett, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot előbb Csehszlovák Szövetségi Köztársasággá, majd Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasággá nevezték át. Az állam elnevezéséről szóló vitában a Česko-slovensko (Cseh-szlovákia) és a Česko-Slovensko (Cseh-Szlovákia) elnevezés, illetve több hasonló variáció is felmerült. Az állam nevéről szóló viták gondolatjel-háború (cseh Pomlčková válka, szlovák Pomlčková vojna) néven vonultak be a történelembe, tulajdonképpen tévesen, hiszen a viták nem a gondolatjel, hanem a kötőjel körül (is) folytak.
(Forrás: cnslouny.unas.cz)
A szétválásról népszavazást nem tartottak. A közvélemény-kutatások szerint a szlovákoknak is alig 37%-a (a cseheknek 36%-a) támogatta a döntést. Ám Szlovákiában mégis a függetlenné válást támogató pártok kerültek fölénybe, és ez végül az állam felbomlásához vezetett. Ma a csehek és a szlovákok többsége is jónak tartja a szétválást, hiszen a két állam nagyon különböző politikai utat járt be, mely a közös államban állandó konfliktusokhoz vezetett volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan dolgok, ami miatt sajnálnák, hogy így alakult.
Mivel a magyar nyelvnek nincs közeli rokona, a magyarok fantáziáját gyakran izgatja, hogy milyen az, amikor egy másik nyelv különbözik is, de mégis érthető – más, de valahol mégis ugyanaz. A cseh és a szlovák meglehetősen közel áll egymáshoz, gyakran olvashatjuk, hogy kölcsönösen érthetőek. Ez volt az általános nézet a csehek és a szlovákok körében is a közös állam idején. A szétválás óta eltelt közel negyedszázad során azonban ez a vélemény erősen megkérdőjeleződött.
Az tény, hogy a cseh és a szlovák közeli rokonsága első pillantásra is szembeötlő. Ahhoz azonban, hogy egy cseh és egy szlovák saját, pláne egymás nyelvét használva kommunikáljon egymással, komoly gyakorlatra van szükség. A közös államban rendszeresen találkoztak egymás nyelvével, elsősorban persze a közös rádió- és televíziócsatornáknak köszönhetően, melyek hol az egyik, hol a másik nyelven sugároztak. A csehek és szlovákok észre sem vették, mennyit tanulják, gyakorolják egymás nyelvét.
(Forrás: databazeknih.cz)
Csehszlovákia felbomlásával ez a helyzet megszűnt, az azóta felnőtt nemzedék tagjai alig értik egymás nyelvét (persze csak ha valamiért nem töltöttek el hosszabb időt a másik nyelv beszélőivel). Mivel ritkán hallják egymás nyelvét, nem tanulják meg felismerni a szabályos hangmegfeleléseket, így a jelentésüket megőrzött közös eredetű szavakat sem ismerik fel, ha azokban több hang is megváltozott. Nem tanulják meg a két nyelvben eltérő kifejezéseket, így aztán egyre kevésbé értik meg egymást, ha találkoznak. A két nyelv kölcsönös érthetősége egyre inkább a mítoszok közé kerül. (Ettől függetlenül persze sokkal könnyebben tanulják meg egymás nyelvét, mint bármilyen más nyelvet.)
Mondhatnánk, hogy nem is csodálkozunk azon, hogy erről a helyzetről dal is született. Persze csodálkozunk, mert bármilyen jelentős a téma, ilyesmiről nem szoktat dalok születni, pláne nem kétnyelvűek. Eleve ritkán adódik arra lehetőség, hogy úgy szülessen kétnyelvű dal, hogy mindkét nyelv beszélői nagyjából megértsék a másik nyelven elhangzó szöveget. Az alább bemutatandó Cudzinka v tvojej zemi (szlovákul Idegen a te hazádban) című dal azonban nem csupán azért érdekes, mert nyelvi problémákat feszeget, hanem azért is, mert egynyelvű dalként is működne: a férfi és női hang szövege ugyanis úgy is érthető, mintha egy egynyelvű pár megnemértési problémáiról szólna – ebben az esetben persze a szavak és mondatok értelmezési zavarai metaforikusan értendőek. A kétnyelvű változatban a két értelmezési sík egyszerre van jelen, anélkül, hogy egymáshoz tapadnának vagy kioltanák egymást. Ez tükröződik a dalhoz készült klippben is – itt azonban talán már túlzóan egyértelműen jelenik meg.
A dal férfi előadója (és egyben zeneszerzője és a cseh sorok írója) Xindl X (polgári nevén Ondřej [ondrzsej] Ládek), aki 1979-ben született Prágában, 2007-ben egy tehetségkutató győzteseként tűnt fel. Később több versenyt is megnyert. Zenéjében a hiphopos verselést folkos, jazzes és bluesos elemekkel keveri. Dalaiban a szöveg a hangsúlyos, fontos jellemzője az irónia.
A nyelvi kérdések iránti érdeklődése hamar feltűnt: egyik első slágere a Dysgrafik (Diszgráfiás) címet viselte, első albuma pedig Návod ke čtení manuálu (Használati utasítás a kézikönyv olvasásához) címet kapta. Második albumának címe is nyelvi játék: Praxe relativity (Relativitásgyakorlat).
(Forrás: xindlx.cz / Dalibor Konopáč, Ondřej Pfeiffer)
A dal női előadója és a szlovák nyelvű sorok szerzője az 1992-es születésű szlovák Mirka Miškechová. Róla viszonylag keveset lehet kideríteni, leginkább a Xindl X-szel közösen előadott dalának köszönhetően ismert. Saját bevallása szerint elsősorban a cseh Vladimír Nohavica hatott rá: változatos tematikájú dalainak jellemzője a humor. 2014 végén megjelent első albumának címe Schizofrenik (Skizofrén).
(Forrás: Facebook / Mirka Miškechová)
Xindl X és Mirka Miškehchová egy koncerten találkoztak, ahol az énekesnő Xindl X „előzenekaraként” lépett fel. Az énekes ekkor kérte fel, hogy turnézzanak közösen, és a fellépések során született meg a közös dal ötlete is.
Ještě včera mluvili jsme stejnou řečí Tegnap még ugyanazon a nyelven beszéltünk I přes pár cizích slov És néhány idegen szó ellenére Tvý dopisy jsem zvládal přečíst El tudtam olvasni a leveleidet Dnes ty cizí převažují ty známý Ma már több az idegen, mint az ismerős Co je to s námi? Sakra Mi van velünk? Az istenért Co je to s námi Mi van velünk? Ešte včera vraveli sme na rovnako Tegnap még egyformán beszéltünk Až na malé odchýlky Kis különbségektől eltekintve Dnes pripadám si ako pako Ma hülyének nézek ki Keďže všetky slova cudzie zdajú sa mi Mert az összes szó idegennek látszik Čo je to s nami? Sakra. Mi van velünk? Az istenért Čo je to s nami? Mi van velünk? Včera jsem ti zvládal rozumět Tegnap meg tudtalak érteni Furt chápu jednotlivý slova Még mindig értek egyes szavakat Lenže uniká ti zmysel vet De elveszik a mondatok értelme Treba to skúšať zas a znova Újra és újra meg kell próbálni Dívám se do slovníku Belenézek a szótárba A zkouším zahnat zlej sen És megpróbálom elűzni a rossz álmot Že včera byl jsem tvůj svět Hogy tegnap még a világod voltam A teď už nejsem És most már nem vagyok Divám sa do slovníka Belenézek a szótárba A smutno je mi És szomorú vagyok Že už som len cudzinka Hogy már csak idegen vagyok V tvojej zemi A te hazádban Ještě včera mluvili jsme stejnou řečí Tegnap még ugyanazon a nyelven beszéltünk Ale společná slovní zásoba se tenčí De egyre vékonyodik a közös szókincs Můj ostrovtip ztrácí břit a už jen řeže Éles eszem tompul és már csak vágja A nezvratně trhá a trhá hovoru nit és kétségtelenül szaggatja a beszéd fonalát Ešte včera vraveli sme na rovnako Tegnap még egyformán beszéltünk No slova menia významy De a szavak értelme változik A každá loď sa stane vrakom És minden hajóból roncs lesz Zo známých sú neznámi Az ismerősekből ismeretlenek lesznek A čo je hlavné? Pletieme si hlavne, És mi a fő? A fő dolgokat zavarjuk össze A to hlavne s hlavami és főleg a fejünket Včera říkalas mi bonmoty Tegnap még elmés beszólásaid voltak Dnes se učíš abecedu Ma az ábécét tanulod A já čakám co zas vypotíš És várom, hogy mit izzadsz ki megint Pri mne buď no viac ma nebuď Legyél velem, de többé ne ébressz fel Dívám se do slovníku... Belenézek a szótárba... Divám sa do slovníka... Belenézek a szótárba... Ešte včera vraveli sme bez problémov Tegnap még probléma nélkül beszélgettünk Teraz najlepšie si rozumieme keď sme nemo Most akkor értjük meg legjobban egymást, amikor némák vagyunk Slova vodievajú za nos radi A szavak szeretnek az orrunknál fogva vezetni minket A já už si dávno medzi riadkami neporadím És már rég nem tudok olvasni a sorok között Ještě včera mluvili jsme stejnou řečí Tegnap még ugyanazon a nyelven beszéltünk Ale v zákoutí vět na nás číhá nebezpečí De a mondatok zugaiban már veszély leselkedik ránk Slova zákeřná jak jedovatí hadi A szavak alattomosak, mint a mérgeskígyók Co v křivolakých souvětích Ami a bonyolult összetett mondatokban Nás dozajista zradí Biztosan cserben hagynak minket Pred sebou máme slepú mapu Vaktérkép van előttünk Možno že nám chýbá snaha Talán az igyekezet hiányzik Vždyť tvou řeč těla stále chápu Hiszen a testbeszédedet még mindig értem Hoci iba keď som nahá Igaz, csak ha meztelen vagyok Dívám se do slovníku... Belenézek a szótárba... Divám sa do slovníka... Belenézek a szótárba... Že už jsi cizinka Hogy már csak idegen vagy V mojí zemí Az én hazámban Že už som len cudzinka Hogy már csak idegen vagyok V tvojej zemi A te hazádban
Az eredeti szövegben dőlten szerepelnek a cseh, álló betűkel a szlovák sorok. Bizonyos nyelvi játékokat szinte lehetetlen lefordítani: például a buď [bugy] szóalak egyfelől a létigének, másfelől az ’ébreszt’ igének is egyes szám második személyű felszólító módú alakja, azaz jelentése ’légy, legyél’, illetve ’ébressz’ is lehet.
Források, olvasmányok
Xindl X a Mirka Miškechová sa našli: Ona o láske, on o rozpade Československa
Mirka Miškechová: Když jsem veselá, dokážu napsat i smutné písně
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (24):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Xindl X-től amúgy nekem inkább ez jön be:
www.youtube.com/watch?v=TahhRYpJY7Q
Csehek között élve nekem pár szó után feltűnik rögtön ki, a szlovák. sőt, nem tudom, mások hogy vannak vele, de a szlovák mintha máshogy hangzana, nem (csak) a szavak szintjén, hanem mintha kicsit más lenne a hangszín (tudom, ez nyelvészetileg nem megfelelő kifejezés, egyszerűen az van, hogy minden szlovák ismerősömnek mintha más lenne a hangszíne - nem tudom jobban leírni - amikor szlovákul beszél... Kb. úgy mint ahogy nekem minden spanyolajkú nő mélyebben beszél...)
@Nensis: Hát vajh ki lát a jövendőbe. Portugáliában kedvenc helyem volt Sesimbra ami ÁLLÍTÓLAG a Cetobriga-ból ered, ami harminc kilométerrel odébb Setúbal-ba torzult (állítólag). Valamint hallva már mallorcai tájszólásokat - bármi lehet.
@menasagh:
„az a népcsoport évszázadokig együtt élt, ugyanazt beszélte írta, száz év alatt hogy tud úgy elkülönülni”
@Fejes László (nyest.hu):
Ez azért egyáltalán nem így van – erről nemsokára lesz cikkünk is.
Vagy nem tudjuk, hogy a kolléga mire gondolt! Mert ugye arra kérdésre, hogy a csehek, és a szlovákok mikor éltek együtt "évszázadokig" és melyik az a száz év amikor meg nem... arra én pl. nehezen tudnék válaszolni...
A fordítottjára talán...
@Nensis: @Nensis: Köszönöm, megnéztem ezeket az anyagokat. Az a baj, hogy tulajdonképpen semmi másra nem épít, mint önbevallásra. Közismert jelenség, hogy a közeli rokon nyelveknél a kölcsönös megértés szubjektív érzékelését a presztízs is befolyásolja. Mivel pedig a cseh a „nagyobb testvér”, simán elképzelhető, hogy egy szlovák szívesebben mondja, hogy jól érti a csehet, mint egy cseh, hogy jól érti a szlovákot. (Volt valami felmérés svéd-norvég viszonylatban, és ott az derült ki, hogy miután a norvégok az olajnak köszönhetően meggazdagodtak, a svédek kezdték jobban érteni a norvégot. Egyébként a fenti számmal kapcsolatban azt is megkockáztatnám, hogy a nemeket megcserélve nem működne ilyen jól, éppen a dominanciafelfogás miatt: a jelenlegi felosztás megfelel annak a sztereotípiának, hogy a férfi a vezető.)
Ahhoz, hogy objektív képet kapjunk, nem csupán ilyen felmérésre lenen szükség, hanem olyan vizsgálatra is, mely azt méri, ki mennyit olvas (néz tévét stb.) a másik nyelvén, ill. konkrét nyelvi tesztekre is. Az mindenképpen megérne egy külön cikket. Egyébként kár, hogy nem ismertem ezt a felmérést, néhány érdekes adattal ki lehetett volna egészíteni belőle a cikket.
@menasagh: „évszázadokig együtt élt ugyanazt beszélte írta, száz év alatt hogy tud úgy elkülönülni” Ez azért egyáltalán nem így van – erről nemsokára lesz cikkünk is.
@deakt: De vajon igaz lesz-e mondjuk év múlva is? Az kérdés, és sok mindenen múlik :) Kell némi nyelvi nyitottság, na meg hogy az ember meg akarja érteni a másikat...
Bármely oldalról nézzük képtelenség elhinni, hogy az a népcsoport aki évszázadokig együtt élt ugyanazt beszélte írta, száz év alatt hogy tud úgy elkülönülni, hogy ne értse egymást....hacsak nincs valami hatalmilag erőszakolt nyelvi újítás..
@Nensis: Prahaticében minden további nélkül megértette a szállodás a nekünk tolmácsoló pozsonyi magyar nemzetiségű irónőt.
És akkor még szerencsésnek is mondhatják magukat, hogy más trianoni műállammal ellentétben nem véres konfliktusok árán bomlottak föl és nem ellenségként gyűlölik egymást a mai napig.
Aki effektíve tud angolul, az tapasztalhatja, hogy milyen az, amikor egy nyelv „más, de valahol mégis ugyanaz". Pl. a jamaikait nem véletlenül nevezik tört angolnak, mert tényleg úgy hangzik. :)
@Fejes László (nyest.hu): Ez természetesen így van. Csak javasoltam, hogy arról is érdemes lett volna írni, hogy ez a meg nem értés milyen mértékű szlovák és milyen cseh oldalon, mert ahogy tapasztaltam (és ezt alátámasztja a talált felmérés is), a szlovákok jobban megértik a csehet mint fordítva, és ez igaz a fiatalokra is. Ennek lehetséges okaként említettem a felsoroltakat, amelyeket laikusként tapasztaltam, illetve hallottam az elmúlt évek során, Szlovákiában és Csehországban élve.