Mérgeskígyó vagy mérges kígyó?
Vajon Ön eltalálja?
Nem vennénk rá mérget.
Az egy melléknévből és az azt követő főnévből álló szerkezetek írásával kapcsolatban számtalan csalódás ért már bennünket. Krisztián nevű olvasónk ezek sorát folytatja:
A tengeri kígyók teljes mértékben vízi életmódot folytatnak, és egytől egyig mérges kígyók.” (Origo) Végül is mikor mérges a kígyó, és mikor mérgeskígyó a kígyó?
Mindenekelőtt arra kell figyelmeztetnünk, hogy ne tévesszen meg minket a ’dühös’ jelentésű mérges. Egyértelmű ugyan, hogy a mérges kígyó jelentheti azt is, hogy ’dühös, ideges, agresszív kígyó’, de ebből még nem következik, hogy a ’méreggel rendelkező, mérget termelő’ kígyót egybe kellene írni. A mérges éppúgy jelentheti azt, hogy ’méreggel ellátott/rendelkező, méreggel kapcsolatos’, tehát ettől még a különírás is elképzelhető.
A magyar helyesírás szabályainak (AkH.) 105. pontjában azonban az alábbiakat olvashatjuk:
Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés), (a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); általános iskola, egyetértő mosoly, érett gyümölcs, jobb kéz, mezőgazdasági termelés, olvasó lány, orvosi titoktartás; ezer esztendő, öt ujj, sok munka, száz forint, több energia, huszonegy köbméter, két négyzetméter, negyvenöt perc. [...]
Ha azonban a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: botcsinálta (= képzettség nélküli), eszeveszett (= őrült), lélekszakadva (= nagy sietve), madárlátta (= hosszabb útról maradékként hazavitt), nyakatekert (= bonyolult), ügyefogyott (= gyámoltalan, félszeg); forgószél (szélfajta), holtág (folyóé), melegágy (a kertészetben), söröspohár (= sörnek való pohár); ezermester (= sok mindenhez értő ember), hatökör (= buta), öttusa (sportág), tizenkétszög (mértani idom).
A kérdés tehát az, hogy a mérges( )kígyó jelentése más-e mint tagjai alapján gondolhatnánk. Nem egyszerű a kérdés, de a szabályzat példái segítenek eldönteni. A kulcsnak a söröspohár tűnik: ebben a melléknévi elem egy főnévből -s képzővel képzett melléknév. Természetesen az egybeírt söröspohár mellett van sörös pohár is. A szabályzat szótári része így magyarázza el a különbséget:
söröspohár (pohárfajta) [...]; de: sörös pohár (sör volt benne)
Ugyanez az Osiris Helyesírásában:
söröspohár ’sör felszolgálására és fogyasztására használatos pohár’
sörös pohár ’sört tartalmazó vagy azzal szennyezett pohár’
Látható tehát, hogy az különírt változat valamilyen alkalmi tulajdonságot jelöl (mint a táskás úr, kalapos hölgy, maszatos gyerek), az egybeírt változat viszont valami állandó tulajdonságra utal (pl. rendeltetésre), ami nem mindig érvényesül (a söröspohárban nincs mindig sör, sőt az is előfordulhat, hogy más italt szolgálnak fel benne, vagy vázának használják stb.).
A szóban forgó kígyók esetében is a mérges nem arra utal, hogy a kígyó össze van kenve méreggel (tehát éppen van rajta), és az is elképzelhető, hogy egy ilyen kígyónak egy adott pillanatban nincsen mérge. Sőt, az sem kizárt, hogy egy ilyen kígyó valamilyen genetikai hibából, betegségből vagy más okból kifolyólag nem tud mérget termelni, de olyan fajhoz tartozik, mely általában igen, akkor is nevezhetjük így. A szabályból tehát az következik, hogy a mérgeskígyó a helyes írásmód.
(Forrás: Wikimedia Commons / Felix Reimann / CC BY-SA 3.0)
Ki lepődne meg ezután, hogy a szabályzat szótári részében különírt mérges kígyót találunk? Nem is szeretnénk tovább feszegetni a kérdést: a szabályzat és a szótár ismét nincs összhangban. Hogy a szabályt megfogalmazni vagy alkalmazni nem sikerült az legyen a szabályozók gondja. Ők mindenesetre hivatkozhatnak a 105. pont utolsó mondatára:
A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek.
Ezek viszont a szabályzatban nem szerepelnek, és nehezen hozzáférhetőek, hiszen ezeket csak szakfolyóiratokban publikálták. Ugyanakkor a mérgeskígyók nem alkotnak rendszertani kategóriát, így kétséges, hogy a szaknyelvi helyesírás szabályozza, szabályozhatja-e, hogy hogyan írjuk nevüket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Benny Trapp / GNU-FDL 1.2)
Krisztián így folytatja:
A google háromszor annyi találatot ír a „mérges kígyóra” mint a „mérgeskígyóra”, de a tudományos cikkekben mintha a „mérgeskígyó” lenne az elfogadott.
Ezt nem tudjuk megerősíteni, nálunk kicsit kevesebb, mint kétszer annyi találat jön ki a mérges kígyóra (ezek között persze lehetnek ’dühös kígyó’ jelentésűek is), mint a mérgeskígyóra. Azt sem sikerült igazolnunk, hogy a mérgeskígyó elsősorban szakmai oldalakon fordulna elő, ráadásul hamar szembetűntek olyan oldalak, melyen „mérgeskígyó faj”, „mérgeskígyó tartás” stb. szerepelnek – ezek helyesírására pedig sokat nem adhatunk.
A Wikipédia szócikke „mérges kígyót” ír, és az alá sorolja be pl. a „mérgessiklófélék” családját is.
A helyesírási szótárakban nem találtuk nyomát mérgessiklónak, sem mérges siklónak, fogalmunk sincs, hogyan kellene írni az akadémiai illetékes bizottsága szerint – de őszintén szólva már nem is érdekel bennünket. (Nem mellesleg a Wikipédia szócikkében is olvashatunk olyat, hogy „mérges kígyó faj”, tehát ennek helyesírását sem tarthatjuk mérvadónak.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Petra Karstedt / CC BY-SA 2.0)
Krisztián további megfigyeléseit is megosztja velünk:
Ugyanott olvasom a „legmérgesebb kígyó” kifejezést is, amit én eddig a „legerősebb mérgű” vagy „legveszélyesebb mérgű” formában hallottam.
Ez számunkra is furcsa, de olvashatunk itt más furcsa szerkezeteket is:
A kutatások szerint a hüllők többsége mérges volt eredetileg, de az evolúció során egyes fajok elvesztették ezt a tulajdonságukat [...]
Úgy érezzük, a mérges olyan erősen kötődik a kígyóhoz, hogy a fenti szerkezetben nem lenne elhagyható a kígyó a mérges után. A következő szerkezetet sem alkalmaznánk, ha azt szeretnénk mondani, hogy a jegesmedve a barnamedvéből (az MTA szerint barna medvéből) származik, csak akkor, ha azt szeretnénk jelezni, hogy korábban barna volt a színe:
A kutatások szerint a jegesmedve eredetileg barna volt...
Krisztián ismét a neten keresi az igazságot:
A „legmérgesebb kígyó” 500-nál kicsivel több találatot ad, a „legmérgezőbb” pedig 500-nál kicsivel kevesebbet. Gondolom, mind használható, ha már egyszer használják.
Őszintén szólva ebben az esetben is arra tippeltünk volna, hogy a találatok többségénél a legmérgesebb kígyó ’legdühösebb kígyó’ jelentésben áll, de nem ez a helyzet. A helyzet azért is furcsa, mert az ilyen szerkezetet mindenképpen úgy értelmeznénk, hogy olyan kígyóról van szó, melynek több, nem pedig erősebb a mérge (a legvizesebb kígyó is az a kígyó, amelyen a legtöbb víz van). Mindenesetre ha a nyelvhasználó valóban fokozhatónak érzik itt a mérgest, akkor ez jó nyelvészeti érv amellett, hogy nem szóösszetétel – a helyesírásra nézve azonban ez nem jelent semmit, hiszen a szabályzat ilyesféle szempontokra nem hivatkozik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Danleo / GNU-FDL 1.2)
De a két fenti elnevetés közül melyiket kellene használnunk: mérgeskígyó vagy mérges kígyó (aki dühös is lehet, tehát egy mérges mérges kígyó)? Vagy bármelyik megfelelő lehet?
A mérges mérges kígyó példa ismét veszélyes, mert olyan, mintha a mérges kígyó ’mérget termelő kígyó’ különírásának abszurditására mutatna rá. Valójában ebben az esetben is csak arról lenne szó, hogy a szó két különböző értelmű, de azonos alakú jelzőt kap. Olyasmi ez, mint a szárnyas szárnyas betét (pl. ’olyan intim betét, melynek lehajtható „szárnyai” mellé még szárnyakat is rajzoltak’) vagy (az akadémiát követve) a fekete fekete rigó ’olyan feketerigó, melynek a színe is fekete’ (bár, lássuk be, utóbbi azért elég abszurd).
Az a kérdés, hogy mi megfelelő, csak azzal együtt tehető fel, hogy tudjuk kinek. Aki vakon akarja követni az akadémiát (és a szótárat úgy tekinti, mint ami felülírhatja a szabályzatot), annak csak a mérges kígyó fog megfelelni. Mi azonban úgy véljük, hogy a mérgeskígyó sokkal egyértelműbb és jobban megfelel céljainknak – igaz, mi nem használnánk a legmérgesebb kígyót sem ’a legerősebb mérgű kígyó’ jelentésben.
@LvT: Bocsánat, erről anno lemaradtam.
„Minden kodifikációra igaz, hogy a külső fogalmak tekintetében más kodifikáció meghatározásait veszi. [...] Használható az ÉKsz.-en kívül más is, de jelenleg még ez a naprakészebb (az új nagyszótár még az érintet betűkig nem ért el), én így ezt használom.”
Nekem ez az érvelés megint több sebből vérzik. Először is ha a helyesírást kodifikációnak szeretnénk látni, akkor el kell várni tőle, hogy formálisan is megfeleljen annak, amit egy rendes kodifikáció megkíván. Például azt, hogy ha valamire épül, akkor azt megnevezze. Tehát akkor ha a jelentésre épít, akkor meg kellene adnia, hogy melyik szótár az, amely ilyen vitás esetekben mérvadó. Mert mi van, ha én egy olyan szótárra hivatkozom, amelyben a mérgesnek nincs ilyen jelentése megadva? Akkor máris igazam van? Az idézett szöveg azért érdekes, mert azzal kezdődik, hogy a helyesírást nagyon objektív dolognak, kvázi szabványnak tünteti fel, viszont egy nagyon szubjektív értékítélettel ér véget – miközben ugyanarról beszél.
Másodszor: teljesen ésszerűnek tartom, hogy a szabályzatban nincs ilyen hivatkozás, hiszen a szótárak kényszerűen a szabályozott helyesírásra épülnek. Ha egyszer a szabályzat szótári részében mérges kígyó áll, és ennek következtében a szabályzást követő szövegek esetében így áll, akkor a szótár kénytelen lesz felvenni a mérgesnek ilyen jelentését. Ez azonban visszamenőlegesen nem igazolhatja, hogy a szabályozás jó.
Harmadszor: attól még, hogy a mérges előfordul ilyen jelentésben önálló szóként, nem biztos, hogy nem fordulhat elő szóösszetételben is. A mérgeskígyó pl. az esetek több mint harmadában, de a mérgespók picicvel többb, mint negyedében, a mérgesgomba már alig több, mint ötödében van egybeírva a neten, a mérgesmedúza pedig egyedül csak a lenti, 8. kommentben, ami nyilván nem tekinthető releváns adatnak (mérges medúzából viszont van 43). Nyilvánvaló, hogy azokat, amelyek elég gyakran fordulnak elő, a nyelvhasználó inkább érzi összetételeknek, különösen, ha belső használatú rendszertanában egységnek érzi. (Hivatkozhatunk persze a rendes rendszertanra is, de akkor helyesírási hibát csinálhatunk a cethalból is.)
A cikk lényegét a benne található elütés adja: elnevetés.
Kimaradt: nem csak azoknál van így ez így, akik egybeírnák/ják, hanem akik a mérgeskígyóban a kígyót bem hangsúlyozzák
Mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez az én egyéni szocproblémám, csak úgy megjegyezném, hogy nem csak nálam van így, meg nem csak a cikkírónál és a kérdezőnél, hanem mindenkinél, aki egybeírná. Ez úgy 80-90 %-a lehet a magyaroknak, a 30 évan alattiak esetében olyan 99% környékére saccolnám a látatlanba.
@LvT: kivételesen megint El Cabezudóval értek egyet. Az értelmező szótár és a magyar nyelv két külön dolog. Nekem pl. az anyanyelvi kompetenciám azt diktálja, hogy a mérges melléknévnek nincs mérgező marású, hatású jelentése. Elhiszem az ÉKsz.-nek, hogy valaha volt, illetve más magyar anyanyelvűek idiolektusában lehet ilyen jelentése. Szóval akárki mérget vehet rá, hogy úgy írom egybe, hogy csak reccsen, mondjon akármit akármelyik szótár- vagy szabályzatkészítő akadémikus, a nyelvet nem ők határozzák meg. Egy angolnak is hiába magyarázod, hogy az cup+board és well-come, nem fogja érteni, mikor ezek rég elhomályosultak.
@Fejes László (nyest.hu): >> Akkor miért nem az van a szabályzatban, hogy az határozza meg, hogy mit írunk egybe, hogy az ÉrtKSZ.-ban milyen jelentés van szótárazva? <<
Pont ez van a szabályzatban. Minden kodifikációra igaz, hogy a külső fogalmak tekintetében más kodifikáció meghatározásait veszi. Amikor a KRESZ-t olvasod, akkor a zöld és piros fényjelzés színe alatt nem azt kell érteni, amit az esetleg színvak kihelyező lát, hanem azt más jogszabályok, ill. szabványok definiálják. Ugyanígy a helyesírás által említett „jelentés”-t nem az definiálja, hogy LvT vagy Fejes László mit gondol erről: ez esetben a kontrollálható értelmezési keretet az értelmező szótárak adják. Használható az ÉKsz.-en kívül más is, de jelenleg még ez a naprakészebb (az új nagyszótár még az érintet betűkig nem ért el), én így ezt használom.
@gligeti: Ezek között nem látok releváns különbséget. Illetve a kiejtésben igen, de ez már a nyelv szeszélye.
@Fejes László (nyest.hu): Na de akkor mérgespók és mérgesgomba? Mérgesmedúza?
@LvT: „ A <söröspohár>-t nem azért rendelik egybeírni, mert csak az írható egybe, ha valami össze van kenve valamivel, hanem azért, mert a ’sörnek való’ nincs a szótárazott jelentések közt, a ’sörrel való összekentség’ pedig igen:”
Akkor miért nem az van a szabályzatban, hogy az határozza meg, hogy mit írunk egybe, hogy az ÉrtKSZ.-ban milyen jelentés van szótárazva?
De kérdezhetem úgy is: mi indokolja, hogy a mérges ’mérgező’ jelentését szótárazzuk, de a sörös ’sörnek való’ jelentését ne? (Hacsak nem az, hogy az utóbbit külön nem használjuk ebben az értelemben, mert akkor egybe kell írni?)
@Vazzzup: Nagyon nem lenne jó, ha egy tégla kivételével összeomlana az építmény. Hála istennek ez nem így van. Ez csak kamu duma arra, hogy a helyesírást misztifikálják.
@Irgun Baklav:
helyesbitenelek: "a helyesírás egy olyan koherens rendszer >kellene legyen<, ahol egyetlen kis tégla elmozdításával összeomolhat az egész építmény"
Csak eppen az a baj, hogy a magyar helyesiras es nyelvtan egy bazi nagy kaosz, amit a sok seprunyelet nyelt burokrata akademikus hulyegyerek probal meg toldozni-foldozni a sajat elszallt, elkurt izlese szerint. Ahelyett, hogy a koznepi hasznalt alakok kanonizalasaval torodnenek. Semmirekello (opsz) nepseg.
Akarom mondani, rövidkarmu fakÚsz. Mindig a fikusszal keverem össze. :-)
Hát igen. Az a baj, hogy a méges kígyó vs. mérgeskígyó dilemma önmagában nem dônthető el, csak más mérges állatokkal együtt.
Itt vannak pl. a mérges pókok.
A neten időről időre felbukkan az ún. mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium) neve, amelyik egy fajnév. Ez picit a rövidkarmú fakuszhoz hasonló lakmuszpapír-izé, nagyon csúnyán nézne ki mérgesdajkapóknak írva, de csak öt szótag. Pedig vele is megeshet, hogy genetikai hiba miatt egy példánynak éppen nincs mérge, valamint ő sem attól mérges, hogy méreg van rajta.
Sajnos a helyesírás egy olyan koherens rendszer, ahol egyetlen kis tégla elmozdításával összeomolhat az egész építmény. *Vállat von*
>> A szóban forgó kígyók esetében is a mérges nem arra utal, hogy a kígyó össze van kenve méreggel (tehát éppen van rajta) […] A szabályból tehát az következik, hogy a mérgeskígyó a helyes írásmód. <<
Ez itt túl van kombinálva. Az Értelmező kéziszótár (Éksz.2) szerint a <mérges> melléknév jelentései az alábbiak. Minden ilyen értelmű használatában külön kell érni, mert ekkor nem áll a régi 107. b) pontbeli kitétel, hogy „tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentéseinek összege”. Ebben az esetben ui. éppen a [szótári] jelentések „összegződnek”, és ekképpen éppen a kérdéses szókapcsolat az egyik példa:
.
Tehát Éksz.2: „mérges (3) mn 1. Mérgező. <Mérges gáz, gomba.> | Mérgező marású, szúrású. <Mérges kígyó.> 2. biz Gyulladásos. <Mérges kelés.> 3. biz Haragos, dühös. <Mérges asszony, kutya.> Szh: <mérges, mint a hörcsög v. mint a pulyka.>”
.
Mutatom az Éksz.2-ből a <sörös> melléknév jelentéseit. A <söröspohár>-t nem azért rendelik egybeírni, mert csak az írható egybe, ha valami össze van kenve valamivel, hanem azért, mert a ’sörnek való’ nincs a szótárazott jelentések közt, a ’sörrel való összekentség’ pedig igen:
.
„sörös (4) rég seres I. mn 1. Sört szállító. <Sörös fuvaros.> | Söröskocsi vontatására haszn. {erős, hidegvérű ló}. 2. Sörtől nedves. II. fn biz Sört szállító alkalmazott, fuvaros.”
.
Tehát a <mérges kígyó> különírandó akkor is, ha egy dühös siklóról van szó, de akkor is, ha egy méreg mirigyét kiürített viperáról.
@honestesiologist: De azért erre ne alapozzon senki, ugyan is nem vagyok gombaszakértő :)
A mérges gombákat meg úgy lehet megkülönböztetni a nem mérges gombáktól, hogy az előbbiek földhöz vágják a kalapjukat.