Mitől más a házinyúl?
A szárazföld is lehet nedves, és ha csúnyán bevisznek minket a mocsárba, onnan már nehéz kikecmeregni. A legjobb, ha igyekszünk megőrizni a szilárd talajt a talpunk alatt, és nem lépünk ingatag ösvényekre.
Nemrégiben az állat- és növénynevek helyesírásáról írtunk. Ebben a következőket mondtuk:
A szabályzat idézett 95. és 105. pontja egyébként eléggé egyértelműen rendezi a melléknév + főnév kapcsolatából álló állat- és növénynevek írását. Mivel ezek mind sajátos jelentésűek, ezeket mind egybe kellene írni. Ahogyan a szárazföld is lehet nedves, ugyanúgy a barnamedve is lehet albínó (vagy kék, ha festékbe hemperedik). A faj neveként tehát a szabályzat szerint barnamedve lenne írandó, a barna medve pedig bármilyen fajú barna színű medve lehetne, vagy akár játékmackó is. Ennek ellenére az új szabályzat szerint mindig barna medvét kell írni, viszont a jegesmedvét továbbra sem keverjük a jeges medvével, a vadmacskát sem a vad macskával – legalábbis tudtunkkal. (A házi esetében kissé árnyalható a kép, de ennek magyarázata már meghaladná e cikk kereteit – a későbbiekben visszatérünk rá.)
De ha ennyire egyértelmű a helyzet, miért árnyalható a kép a házi esetében? Miben különbözik a házinyúl a barnamedvétől, a jegesmedvétől és a vadmacskától? Erre kívánunk most válaszolni.
A helyesírási szabályzat többször hivatkozik az összetett szó fogalmára, de anélkül, hogy egyértelműen definiálná, hogy mik is azok.Bár a köznyelvben gyakran egyszerűen azt nevezzük összetett szónak, amit egybe kell írni, a nyelvészetben természetesen ez nem alkalmazható definícióként – de persze akkor sem, ha azt szeretnénk meghatározni, hogy mit is kell(jen) egybeírni. A magyar helyesírásra jellemző tendencia, hogy az összetett szavakat egybe, a szókapcsolatokat külön írjuk, de vannak kivételek – és nem csak a helyesírás kritikusai, de a szabályzat szerint is.
Az AkH. 12. kiadásában a definícióhoz legközelebb a 94. pontban szereplő körülírás áll:
[...] Az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak) többféle forrása lehet: 1. a tagok együttes jelentésének megváltozása (nyitvatartás ’üzemidő’); 2. a tagok egymás közti viszonyának alaki jelöletlensége (állattenyésztő ← állatot tenyésztő, állatok tenyésztésével foglalkozó); 3. az íráshagyomány (bérbeadás; elmegy). Az összetett szavak egységét kötőjel nélküli egybeírással vagy kötőjeles kapcsolással fejezzük ki.
Definícióról nem beszélhetünk, hiszen a szabály nem azt mondja ki, hogy ebben és ebben az esetben írunk egybe valamit. Már az is zavaros, hogy összetételek keletkezéséről beszél, nem arról, hogy mi az összetétel ma – ráadásul ezt a keletkezést mintegy azonosítja az egybeírással, teljesen homályba borítva a kettő közötti viszonyt. Azt azért ki lehet bogozni, hogy az egybeírásnak három oka lehet, ezeket külön-külön érdemes megvizsgálni.
- A tagok együttes jelentésének megváltozására a példa a nyitvatartás, ami már azért is meglepő, mert ennek most változott meg a helyesírása. Korábban külön kellett írni, nekünk is egyik kedvenc példánk volt a rendszer zavarosságára és értelmetlenségére. Alapjában véve tehát örvendetes ez a változás, de ettől még nem értjük a nyelvművelői álláspontot. Korábban ugyanis ilyeneket olvashattunk: „A nyitva tart, nyitva tartás különírandó (határozói igeneves kapcsolat, ugyanolyan, mint az állva néz valamit, futva érkezett, állva nézés, futva érkezés stb.).” Tehát eddig ugyanolyan volt, mint az állva nézés vagy a futva érkezés, de 2015. szeptemberétől hirtelen a legtalálóbb példa a jelentésváltozásra. Hát nem: a cinizmusra a legjobb példa. Különösen annak fényében, hogy a barna medve, fekete rigó stb. külön írandó annak ellenére, hogy egyértelműen megváltozott a jelentése (tudniillik a faj neveként már nem egyszerűen az állat színére utal).
- A tagok egymás közötti jelöletlensége csak akkor lehet érv, amikor szembe tudjuk állítani valamivel. Ismét a a barna medve, fekete rigó stb. példájával élhetünk: itt a szavak kapcsolatát egyébként sem jelöljük, tehát okként fel sem merülhet. Bár itt is lenne még egyéb feszegetnivaló, az viszonylag jó kritériumnak tűnik, hogy ami lehetne jelölt kapcsolat is, de jelöletlen, azt egybeírjuk.
- Ez végképp értelmetlen, hiszen a bevezetővel egybeolvasva az következik belőle, hogy azáltal lesz valami összetétel, hogy egybeírjuk. Ez nyilván sületlenség. Az a következetlenség, hogy a szóösszetétel és az egybeírás fogalmát a szabályzat hol azonosítja, hol különbözőnek tekinti, az egész szövegen végigvonul.
Arról hogy a nyelvészet mit tekint összetett szónak, korában már oldalainkon is esett szó, többek között Kenesei István is foglalkozott a kérdéssel Szilágyi N. Sándorral vitatkozva. Érdekes módon csúsznak el egymás mellett az érveik, amikor ugyanis Szilágyi N. Sándor azt a kérdést feszegeti, hogy „mi az összetett szó”, akkor nyilvánvalóan nem arra gondol, hogy nyelvészetileg elemezve mi az, hanem arra, hogy mit is lenne célszerű egybeírni. Kenesei István viszont tisztán nyelvtudományos szempontból közelíti meg a kérdést, rögtön az elején leszögezve, hogy vannak olyan szerkezetek, melyeket a nyelvi elemzés szavaknak mutat, mégis célszerűbb (lenne) őket külön írni.
Az alábbiakban nem kívánjuk a kérdés minden egyes aspektusát végigrágni, kizárólag a melléknév + főnév szerkezetekkel foglalkozunk. Mielőtt azonban ezek elemzésébe kezdenénk, fel kell oldanunk egy paradoxont.
Mi is a szó?
Amikor nagyon vázlatosan szeretnénk meghatározni, mi is az az összetett szó, olyasmit mondunk, hogy „olyan szó, ami több szóból áll”. Ez azonban már önmagában is ellentmondás, hiszen ha elfogadjuk, hogy a szó a beszéd egy egysége, akkor tudnunk kell, mit számolunk egy ilyen egységnek – akárhogy döntünk, ami egy, az nem állhat többől, és ami több, az nem lehet egy. A paradoxon úgy oldható fel, hogy azt mondjuk: az összetett szó olyan szerkezet, mely olyan elemekből áll, melyek maguk is szoktak önálló szóként is viselkedni, ám ha szerkezetet alkotnak egymással, ez a szerkezet is egy szóként viselkedik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Paasikivi / CC BY-SA 4.0)
De mit jelent az, hogy valami egy szóként viselkedik? Azt, hogy olyan szerkezetet alkot, amelyre azok jellemzőek, amelyek az egyszerű, elemekre nem bontható szavakra is. Tipikus az, hogy nem bontható részekre a jelentésük. Például a 95. pontban példaként szereplő szárazföld esetében a szerkezet motivációját értjük ugyan, de a szárazat közel sem vesszük szó szerint, világos számunkra, hogy a szárazföld erősen nedves, átázott is lehet, attól még szárazföld marad. Ezzel összefüggésben van az is, hogy a száraz nem kaphat toldalékot, például nem fokozható (*szárazabbföld), nem kaphat önálló bővítményt (*nagyonszárazöld) stb. Jellemző az is, hogy nem ékelődhet újabb szó a két elem közé: a száraz termékeny föld szerkezet nem jelentheti ugyanazt, mint a termékeny szárazföld (csak azt, amit a termékeny, száraz föld). (Ezt azonban nem mindig könnyű tesztelni, mivel a főnevekhez kapcsolódó mellékneveknek bevett sorrendjük van, és ezeket nem mindig könnyű megbolygatni.) Az sem független mindettől, hogy a szárazföldnek csupán az első szótagja hangsúlyos, szemben a száraz földdel – legalábbis semleges helyzetben.
Az azonban, hogy ezek a jelenségek nem függetlenek egymástól, nem jelenti azt, hogy mindig teljesen egybevágnak egymással. A magyarban különösen arra van sok példa, hogy a sajátos jelentésű szerkezetek megszakíthatatlanok, a melléknévi elemük önálló bővítményt sem kaphat, mégis mindkét elemük külön hangsúlyt kap: pl. fekete halál ’pestis’, kék halál ’a Windows elszállásának egy típusa’ – érdemes felfigyelni arra, hogy a 94. pont értelmében ezt is egybe kellene írnunk, mégsem tesszük! Előfordulnak más határesetek is: ezek azt mutatják, hogy nyelvészetileg nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy mi összetett szó, mi szókapcsolat. A helyesírásban viszont nem lehet átmenet: vagy egybe (ill. bizonyos esetekben kötőjellel), vagy külön írjuk a két elemet.
(Forrás: Wikimedia Commons / Grj23 / CC0)
A házinyúl mássága
Nem nehéz belátni, hogy a barnamedve vagy a vadmacska esetében minden együtt van ahhoz, hogy összetételnek tekintsük és egybeírjuk őket. Nem beszélhetünk sötétbarnamedvéről vagy vadabbmacskáról. Ez a házinyúl esetében is igaz. Csakhogy míg a barna (színű) medve és a barnamedve (fajnév) vagy a vad ’agresszív’ macska és a vadmacska (fajnév) szembeállítható egymással, addig a házi nyúl és a házinyúl között ilyen különbséget érdemben nem tudunk tenni. Mégpedig azért, mert az -i képzős melléknévvel alkotott szerkezetek egy része az összetett szavakhoz hasonlóan viselkedik.
Az -i képzős melléknevek általában nem fokozhatóak. Az olyan kifejezések, mint a budapestibb, nagyon szegedi, kissé pécsi, tanyaibb, nagyon városi stb. inkább a nyelv határainak feszegetését jelentik, helyettük természetesebb a budapestiesebb, nagyon szegedies stb. (Jelentésük is inkább ezekének felel meg: a budapestibb nem azt jelenti, hogy közelebb lakik a városközponthoz – ilyen értelemben legfeljebb tréfásan használható.) Igazán csak azok az -i képzősek fokozhatóak, melyek jelentése nem ’valahol/valamikor levő, valamihez kapcsolódó’, hanem ettől már elszakadt, pl. forradalmi ’nagyon újszerű, radikális’. Általában más szó sem igazán ékelődhet közé: hatalmas utcai verekedés ~ ?utcai, hatalmas verekedés. Ráadásul az ilyen szerkezetek gyakran nem is egyszerűen azt jelentik, hogy valami valahol van: pl. az utcai lámpa nem ’utcán levő lámpa’, hanem ’olyan lámpa, melyet a szabad ég alatt, főként közterületeken való használatra szántak’. Ráadásul az ilyen szerkezeteket nem is mindig lehet létrehozni, például az utcai mellett nincs téri (pl. téri pad), legfeljebb a tér nevével együtt (Szabadság téri pad).
A házival kapcsolatban már azt is láthattuk, hogy nem egyértelmű a jelentése: az biztos, hogy nem ’házban levő’, hanem ’ház körül élő’ vagy ’háziasított’. Ehhez hasonló az erdei, mezei, hegyi, tavi, folyami, mocsári, földi, nádi stb., mely mind az állat vagy növény tipikus élőhelyére (nem pedig pillanatnyi tartózkodási helyére) Azt persze továbbra sem értjük, hogy a mezei tücsök hogy tartozhat a házitücskök közé – hacsak nem költöző madár. utal. (Eredetileg ilyen a vad is.) Mindebből világos, hogy ezek a melléknevek egyáltalán nem fokozhatóak, a velük alkotott szerkezetek nem szakíthatóak meg (egyáltalán nem jó az *erdei, édes szamóca), tehát olyanok, mint az összetett szavak. Csakhogy míg a szárazföld szembeállítható a száraz földdel, addig itt nincs mit mivel szembeállítani.
(Forrás: Wikimedia Commons / James K. Lindsey / CC BY-SA 2.5)
Persze mondhatjuk ezeket a szerkezeteket egy vagy két hangsúllyal is, de ennek éppen a szembenállás hiányában nincs jelentősége. Akik a házinyúl ejtés mellett foglalnak állást, azok valószínűleg egy hangsúllyal ejtik, a házi nyúl valószínűleg szimpatikusabb azoknak, akik két hangsúllyal ejtik. Mivel a kétféle szerkezetet nem kell megkülönböztetni, a hangsúlyozásnak itt nincs jelentősége. A házinyúl talán azért tűnik sokak számára természetesebbnek, mert régóta ez szerepel a helyesírási szótárakban. Mártonfi Attila azt írta, hogy „kétségkívül intuitív megoldás volt”, hogy a maga idejében Dudich a ’ház körül élő’ jelentésű házit külön, a ’háziasított’ jelentésű házit egybeíratta az azt követő főnévvel. Talán valóban úgy van, hogy legalábbis tendenciaszerűen ez a szabályszerűség érvényesül a hangsúlyozásban is – de ha ma így is van, lehet, hogy ebben szerepet játszik a Dudich-féle szabályozás hatása is.
Mi lenne a megoldás?
Mivel a házi, erdei, mezei, hegyi, tavi, folyami, mocsári, földi, nádi stb. melléknevet tartalmazó szerkezetek (állat- és növénynevek) esetében nem igazán lehet szembeállítani szókapcsolatot és szóösszetételt, a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha ezeket mindig ugyanúgy kellene írni: vagy mindig egybe, vagy mindig külön. Lehet, hogy ez időnként ellentmondana nyelvi intuíciónknak, de legalább követhető szabály lenne.
De az sem lenne ördögtől való, ha egyáltalán nem kötné szabály a kezünket, és ezeket úgy írnánk, ahogy akarnánk: elvégre ha nyelvileg nem kell megkülönböztetni a két szerkezetet, írásban miért kellene? Ráadásul számos esetben de facto eddig is ez volt a helyzet, hiszen míg a szaknyelvi előírások (és az Osiris-féle Helyesírás) eddig a házi nyúl formát írták elő, addig a többi közhasználatú szótár a házinyúl formát, így aztán egyiket sem lehetett hibásnak mondani. És kit zavart ez? Na, ugye...
Persze ettől még a biológusok szakkiadványaikban írhatná úgy, ahogy tetszik, ha nekik a hÁzI-nYúL forma szimpatikus, lelkük rajta. Mi, hétköznapi halandók azonban hagy maradjunk meg az egyszerű megoldásoknál.
@Fejes László (nyest.hu): értem, és természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindenhol azt írták eddig hogy külön kellett írni.
Én csak azt próbálom elmondani, hogy az egybeírást eddig is le lehetett (volna) vezetni, de senki nem vette a bátorságot erre, mert fafejű módon ragaszkodtak a helyesírási tanácsadók (és persze a tanárok) a futva nézés analógiához, holott az üzemidőre ez nem húzható rá.
@LvT: „A „magyar nyelv” nem különbözteti meg a <meleg ház>-at a <melegház>-tól.” Hát akkor én nem tom, milyen nyelven beszélek. :) Én bizony erősen megkülönböztetem.
„Tanulták a középiskolában.” Mit, az indiai kendert meg az indiaikendert? Én biztos nem tanultam. Meg a házi tücsök vs. házitücsköt sem. És kíváncsi lennék, hány olvasónk van, aki ezekről érettségi előtt tudott (és a biológusnak készülők nem számítanak).
„Melegház-üzemeltetés” Jaja, mert ugye van olyan, hogy „meleg házak üzemeltetése”, amit ráadásul fogalomként szeretnénk használni.
„a prekoncepcióhoz lett igazítva ez érvelés” Ezek szerint ha megkérdeznénk egy random járókelőt, hogy mit tud a nátriumszulftról, ill. a sárgarigóról, ugyanannyi esélyünk van hogy ő azt mondja, hogy „semmit, nem vagyok kémikus”, mint hogy azt mondja, hogy „semmit, nem vagyok biológus”?
@mederi: www.nyest.hu/hirek/hagy-biciglizzek-a-fridzsiderben-1
@Erdeklodo2015: „Annál is inkább mert volt windows-verzió, amikor történetesen vörös színű volt” Kérdés, hogy az ilyet ki nevezné kék( )halálnak. De elvben persze adott a lehetőség, és lehet, hogy voltak olyan körök, ahol ezt is így nevezték. AZ egybeírás pedig nyilván azt tükrözte, hogy a halál hangsúlyt vesztett. Ezek hatnak egymásra, csak nincsenek szorosan összekötve.
„ha ezeknél a kifejezéseknél (feketerigó, barnamedve, házinyúl, kékhalál) megengedné/kihangsúlyozná, hogy szakszövegekben/szakkifejezésként speciális jelentéssel bírnak, egybe írandók/írhatók” Na de pont arról van szó, hogy ezeket a szaknyelv íratja mesterkélten külön! A szabályzatból éppen az következne, hogy mivel sajátos jelentésűek, egybe kell írni őket!
@Janika: „pedig adhatna, amit egy szóként ejtünk ki, az egy szó legyen írásban is” Na de hogy adhatna a nyelv olyan szabályt, hogy mit írunk egybe? Ez nonszensz. Ilyesminek a helyesírási szabályzatban van a helye.
„csakhogy eddig a nyitva tartást nem üzemidő értelemben kellet különírni, most meg üzemidő értelemben kell egybeírni” A nyitva és a tartás kapcsolatát minden jelentésben külön kellett írni. A minimum az lenne, hogy utánajárj a dolgoknak, és ne a saját véleményedet ismételd úgy, mint tényt. www.google.hu/search?q=%22nyitvatart%C3%A1s%22+helyes
„vagy ők a hülyék, vagy minket néznek annak” Ez egyébként igen közel állhat az igazsághoz.
„Esetleg arról van szó, hogy a szabályzatba nem azt írták le, amit szerettek volna és nem képesek értelmezni a szabályzat szövegét.” Akkor nem ismételgették volna el annyiszor, hogy mindig külön kell írni.
„Üzemidő jelentésben meg egybe kell írni, és eddig is egybe kellett, mert a "a tagok együttes jelentésének megváltozása" ezt írja és írta elő.” Fogd már fel, hogy eddig tagadták, hogy lenne jelentéskülönbség, idézem is: „A nyitva tart, nyitva tartás különírandó (határozói igeneves kapcsolat, ugyanolyan, mint az állva néz valamit, futva érkezett, állva nézés, futva érkezés stb.).” Nem véletlenül nevezem cinizmusnak, hogy most meg a jelentésváltozás tipikus példájaként hivatkoznak rá.
Egyébként megjegyzem, ha végignézed az üzleteket, a korábbi rossz szabályozás miatt szinte mindenhol külön van írva. Egy év múlva ezek már helytelennek fognak minősülni, szóval ugrásszerűen nőni fog a boltokban a helyesírási hibák száma... :)
<OFF> Nem vagyunk egyedül az ilyen kérdésekkel. A spanyolok azért értetlenkednek a legutóbbi helyesírási reform (2010) óta, hogy pl. miért kell ezentúl ékezet nélkül írni a "guión" vagy a "truhán" szavakat: www.elmexicano.hu/2015/09/miert-guion-es-truhan.html </OFF>
@Fejes László (nyest.hu): "Természetesen a nyelv nem ad ilyen szabályt" pedig adhatna, amit egy szóként ejtünk ki, az egy szó legyen írásban is.
"Az AkH. készítői viszont így gondolják: még fel is vették a változások jegyzékébe." csakhogy eddig a nyitva tartást nem üzemidő értelemben kellet különírni, most meg üzemidő értelemben kell egybeírni. Ez nem csupán cinikusság, hanem csúsztatás.
"Akkor a linkelt helyesírási tanácsadók hülyék?" vagy ők a hülyék, vagy minket néznek annak. Esetleg arról van szó, hogy a szabályzatba nem azt írták le, amit szerettek volna és nem képesek értelmezni a szabályzat szövegét. Továbbra is azon az állasponton vagyok, hogy amit a szabályokból le lehet vezetni, az helyes.
De ha nincs igazam akkor egy helyesírási példa párbeszéd:
- Tartsd nyitva a szemed, figyelj meg mindent jó alaposan.
- Rendben, nyitva tartom / nyitvatartom.
egybe kell írni, csak azért mert megváltozott ennek a helyesírása? szerintem nem, eddig is külön írtuk és ezután is külön kell, hiszen nem üzemidőt jelent.
Üzemidő jelentésben meg egybe kell írni, és eddig is egybe kellett, mert a "a tagok együttes jelentésének megváltozása" ezt írja és írta elő.
@Erdeklodo2015: szerintem kihangsúlyozza és megengedi:
hiszen a tagok "a tagok együttes jelentésének megváltozása" pontosan erre utal és erre hivatkozva egye lehet sőt egybe is kell írni.
@Erdeklodo2015: Én is pont ezen a részleten akartam kötözködni. Én nem vagyok informatikus, de sose fordult volna meg a fejemben, hogy a kékhalált külön kellene írni.
Ettől függetlenül többnyire egyetértek a cikk felvetésivel.
A kékhalált informatikus körökben egybe szokás írni. Annál is inkább mert volt windows-verzió, amikor történetesen vörös színű volt, tehát olyasmi kissé mint a feketedoboz.
A szabályzat akkor lenne precíz/azt a megfogalmazást tartanám szerencsésnek, ha ezeknél a kifejezéseknél (feketerigó, barnamedve, házinyúl, kékhalál) megengedné/kihangsúlyozná, hogy szakszövegekben/szakkifejezésként speciális jelentéssel bírnak, egybe írandók/írhatók.
@cikk
".. hagy maradjunk meg" nagyon tetszik így írva..:)
Talán a "hagyják, hogy ("hadj") maradjunk meg" rövid változata.?..
@Fejes László (nyest.hu): >> Csakhogy ez a szaknyelv akkor lesz magyar szaknyelv, ha a magyar nyelv általános szabályosságait követi. A magyar nyelv pedig megkülönbözteti a meleg házat a melegháztól <<
A „magyar nyelv” nem különbözteti meg a <meleg ház>-at a <melegház>-tól. Ez a megkülönböztetés ugyanolyan önkényes műtermék, mint biológiai szaknyelvé, csak csupán ez a kertészeti zsargonból jön.
.
>> olyan szabály szerint kellene eljárni, amelyet a magyar felhasználók követni tudnak <<
Ez pontosan olyan szabály, amelyet a magyar felhasználók követni tudnak. Tanulták a középiskolában.
.
>> Ráadásul a biológus is ba... akarom mondani, fedezheti, ha az indiaikender-populációban már nem tudja a kettőt megkülönböztetni. <<
<Melegház-üzemeltetés>.
.
>> még erre is mondhatjuk, hogy a nyelvhasználó ezeket mint kémiai terminusokat használja, a feketerigót és sárgarigót pedig nem mint biológiai szakkifejezésnek <<
Itt, úgy érzem, a prekoncepcióhoz lett igazítva ez érvelés.
@Janika: „nincs olyan egyértelmű szabály, hogy mikor írjunk egybe valamit, és mikor külön” Természetesen a nyelv nem ad ilyen szabályt. A helyesírás szabályozóinak illene ezeket megadni.
„nyitvatartás. Itt nem gondolom azt, hogy a helyesírás pont most, 2015.09-ben változott volna.” Az AkH. készítői viszont így gondolják: még fel is vették a változások jegyzékébe.
„Aki üzemidő értelemben eddig külön írta, na az írta rosszul.” Ezt a magasságos akadémiával kéne megbeszélni...
„Szertintem semmi nem változott ezzel kapcsolatban, csak eddig B-típusú példát írtrak, most meg A típusút.” Akkor a linkelt helyesírási tanácsadók hülyék?
A cikkből az midnenestre kiderül, hogy nincs olyan egyértelmű szabály, hogy mikor írjunk egybe valamit, és mikor külön.
A hivatkozott három ok azért ad annyi támpontot, hogy segítsen nekünk.
A házinyúl vs. házi nyúl. Márcsak a hagyomány miatt is egybe kellene írni,,hiszen éveken keresztül egybeírva szerepelt.
nyitvatartás. Itt nem gondolom azt, hogy a helyesírás pont most, 2015.09-ben változott volna.
Hiszen az az érv, ami alapján egybe írjuk korábban is fenn ált, és ami alapján külön írjuk, az ez után is fennáll.
Itt akét példa:
A. A bolt nyitvatartása, hétfőtől péntekig 06-18-ig. (jelentésváltozás: üzemidő)
B. A boltban hőség volt ezért az ajtaját egy órán keresztül nyitva tartottuk. (mint futva érkezett, stb)
Aki üzemidő értelemben eddig külön írta, na az írta rosszul.
Szertintem semmi nem változott ezzel kapcsolatban, csak eddig B-típusú példát írtrak, most meg A típusút.
@LvT: „Az egyetlen lehetőség a magyar szaknyelv életben tartására, ha van egy olyan rendszer, amellyel a nemzetközi szaknyelv magyarra képezhető.” Ezzel teljes mértékben egyetértek. Csakhogy ez a szaknyelv akkor lesz magyar szaknyelv, ha a magyar nyelv általános szabályosságait követi. A magyar nyelv pedig megkülönbözteti a meleg házat a melegháztól, ebből következne, hogy illene megkülönböztetnie a barna medvét a barnamedvétől (ami eddig így is szerepelt a szabályzat szótárában). Ebben az esetben tehát az elbaltázott szakmai helyesírást kéne helyretenni, ha tetszik „magyarrá tenni”. Mint fentebb kifejtem, a házi nyúlnál nem ilyen kruciális a kérdés, viszont olyan szabály szerint kellene eljárni, amelyet a magyar felhasználók követni tudnak. Az indiai kender vs. indiaikender nem ilyen. Ráadásul a biológus is ba... akarom mondani, fedezheti, ha az indiaikender-populációban már nem tudja a kettőt megkülönböztetni. Szóval szemforgató, hamis érvelés az, hogy itt ilyen-olyan szakmai szempontok érvényesülnek.
„Azon egyébként csodálkozom, hogy rendszertani helyesírásra össztűz zúdul, a vegyészeti pedig ebből kimarad, holott az AkH szójegyzékében is előforduló <nátrium-szulfát> írásmód tételesen ellentmond az AkH egybeírási szabályainak.”
„Ha ez nem lenne, akkor nemcsak a természetfilmekben kellene az angol vagy latin fajneveket magyar szövegkörnyezetben hallgatnunk, hanem <parlagfű> helyett még ma is <ragweed>-eznénk, vagy <Abrosia elatior>-oznánk” Szerintem ez a szezon keverése a fazonnal. Senki nem mondta, hogy ne adjunk magyar nevet a cuccoknak, csak azt, hogy ne idiótaként írjuk őket. A Xerophyllum pl. mitől lett indidikender, ha se nem indiai, se nem kender, ráadásul még az indiai kenderbe is belezavar?
Csupán véletlen, hogy éppen ez tematizálódott. Talán azért is, mert házinyúlról bárki írhat, a nátrium-szulfátot meg az egységsugarú nyelvhasználó ritkán emlegeti. Persze vannak itt más nyalánkságok, mint a szén-dioxid, de még erre is mondhatjuk, hogy a nyelvhasználó ezeket mint kémiai terminusokat használja, a feketerigót és sárgarigót pedig nem mint biológiai szakkifejezésnek. Ráadásul ezeknek legalább egységesnek tűnik az írásuk, még ha az általános elvektől el is tér (tehát megtanulható), de a tücskök, rigók és kenderek esetében lábon vagyunk lőve.
@Irgun Baklav: Teljesen egyetértek.
@LvT: "Ha versben szerepel a <házi( )nyúl> vagy a <házi( )tücsök>, akkor írható akárhogy, a köznapi helyesírásból eredő szempontok szerint. Ha egy rendszertani egységet értünk alatta, akkor ez szakkifejezés, és mint ilyen, a szaknyelvi helyesírás a mérvadó."
Bár én nem biológusként sem kívánom a magyar biológiai szaknyelv halálát, de az már valóban abszurd, hogy házi()tücskön ez a szaknyelv egyszerre ért egy (nem is az "egybeírt" nembe tartozó) fajt és egy (vagy két) nemet, és ezeket egymástól csak az egybe- és különírás különbözteti meg, és ezt a különbségtételt egyesek még a közcélú "normál" helyesírás részévé is akarják tenni.
Bár a hagyomány biztos nagyon szép dolog, de miért nem lehet szerencsétleneknek legalább utólag külön (=nem csak különírt) nevet adni? Mondjuk kerti tücsök, vagy valami... (Bár legalább mindkét változat mindig helyes helyesírásilag, oszt' bizonyítsák be, hogy nézett ki az a tücsök, ami a házam előtt ciripelt.)
>> Persze ettől még a biológusok szakkiadványaikban írhatná úgy, ahogy tetszik, ha nekik a hÁzI-nYúL forma szimpatikus, lelkük rajta. Mi, hétköznapi halandók azonban hagy maradjunk meg az egyszerű megoldásoknál. <<
Szeretnék egy pár szót írni a másik oldal szempontjából is. Amikor egyetemre jártam, nekünk egyszakos biológushallgatóknak csak „latinul” (a tudományos néven) kellett megneveznünk a fajokat, amikor felmondtuk a faszcikulust. A magyar nevet csak a tanárszakosaktól várták el.
Az én elmémben tehát alapvetően az <Oryctogalus cuniculus> az elsődleges elnevezés. A magyar szaknyelvi helyesírás az a kód, amely lehetővé teszi, hogy megértsük egymást az átlag magyar nyelvhasználóval, akinek az elméjében csak differenciálatlan <nyúl> fogalom él.
A nagyközönség persze írhatja a <házi( )nyúl>-at akárhogy, de én mint szakember, ha szakterminust használok, akkor érvényesítenem kell az egyértelműség ehhez kötődő elvét. Ha úgy érzem, hogy erre a magyar nyelvi közeg nem ad lehetőséget, akkor meg sem fogok próbálkozni azzal, hogy magyar szakkifejezéssel éljek, hanem a zsargonban bevett idegen terminust fogom használni, adott esetben az az <Oryctogalus cuniculus>-t.
A természettudományok területén rég nincs már szuverén magyar szaknyelv, hiszen gyakorlatilag minden eredeti publikációt idegen nyelven kell megírni, hogy azt a tudományos karrierhez szükséges folyóiratokban jelentethesd meg. Az egyetlen lehetőség a magyar szaknyelv életben tartására, ha van egy olyan rendszer, amellyel a nemzetközi szaknyelv magyarra képezhető. A rendszertan esetén a binominális (kéttagú) nevezéktan adott, és akkor lehet egy természetfilm szinkronját elkészíteni, ha az abban szereplő fajok ismert tudományos neve egyszerű rendszerrel magyarítható. Ez az értelme annak, hogy a magyar nómenklatúra is a binominális rendszerre alapul. — Ha ez nem lenne, akkor nemcsak a természetfilmekben kellene az angol vagy latin fajneveket magyar szövegkörnyezetben hallgatnunk, hanem <parlagfű> helyett még ma is <ragweed>-eznénk, vagy <Abrosia elatior>-oznánk: amikor a szakmát kezdtem, a növény már jelen volt, az általa okozott gond is, de magyar neve még nem volt.
A kurrensebb tudományterületeken pedig sokszorosan nehezebb a helyzet. A fent beidéztem kitétel tehát a következményében azt jelenti, hogy szűnjön meg a magyar biológiai szaknyelv (még a jelenlegi nem szuverén formájában is). A biológusok ui. a szakkiadványaikban maguktól nem fogják a <házi( )nyűl>-at leírni, csak az <Oryctogalus cuniculus>-t.
Ha versben szerepel a <házi( )nyúl> vagy a <házi( )tücsök>, akkor írható akárhogy, a köznapi helyesírásból eredő szempontok szerint. Ha egy rendszertani egységet értünk alatta, akkor ez szakkifejezés, és mint ilyen, a szaknyelvi helyesírás a mérvadó. És ettől nemigen lehet mentesülni, mert csak akit „középiskolás fokon” is tanítanak, annak meg kell ismerkednie a kötelező irodalommal, de a kötelező rendszertani alapokkal is. — Ez utóbbit már Szilágyi N. Sándor Depesmódban idézett, féloldalas kultúrafelfogást tükröző meglátásaira válaszul is írom (minthogy ott nem lehet kommentelni) www.nyest.hu/hirek/tucskok-es-bogarak-a-magyar-helyesirasban [Vö. Szilágyi nem akar „biológiául” írni, a Nyest egyes olvasói pedig nem akarnak „nyelvészetül” meg „történelemül” írni.]
Azon egyébként csodálkozom, hogy rendszertani helyesírásra össztűz zúdul, a vegyészeti pedig ebből kimarad, holott az AkH szójegyzékében is előforduló <nátrium-szulfát> írásmód tételesen ellentmond az AkH egybeírási szabályainak.