Összetétel, szókapcsolat,
vagy mi a fene?
Egybe vagy külön? A népszerű kérdésre adható válaszokat házi szakértőnk tovább variálja. Kiderül az is, mit kell tennie annak, aki szeretne „helyesen” írni.
Úgy látszik, a helyesírási kérdéseknek ezt a klasszikus fajtáját, az egybe- és a különírás problémáját már sosem tekinthetjük elavultnak, megoldottnak vagy érdektelennek. Újra és újra kérdésekkel ostromolnak olvasóink, viccesebbnél viccesebb esetekkel mutatva rá az akadémiai helyesírás (AkH.) buktatóira. Én már sokszor leírtam, hogy reménytelennek látom az AkH. megközelítését, a tudományosnak látszó, de valójában zavaros fogalmak használatát, a rengeteg kivételt, az alternatív írásmódok tiltását. De tudom, hogy rám nem fognak hallgatni, és feltételezem, hogy az új kiadás nem fog ebben a tekintetben változást hozni.
Az egybe- és különírás alapelvéről az AkH. annyit mond (95.), hogy az „alkalmi szókapcsolatokat” (pl. nagyon ügyes, rádiót javít) külön írjuk, míg az „összetett szavakat” egybe. (A kötőjeles írásmód az egybeírás egyik fajtája, erre még röviden visszatérek.) De az AkH. már az alapelv kimondásánál felhívja a figyelmet arra, hogy (az „alkalmi szókapcsolatokon” kívül) különírunk „számos, mindig együtt használt, egységet alkotó szókapcsolatot” is (pl. lépre csal, villamos gép).
Az összetett szó kifejezésnek a nyelvészek között nincsen általánosan, mindenki által elfogadott értelmezése. Én inkább a hétköznapi szókincshez sorolom ezt a kifejezést (ideértve az iskolai nyelvhasználatot is), amit persze nyelvészek is használnak, de vagy nem szakkifejezésként, vagy ha igen, akkor pontosan megmondják, hogy ott éppen milyen értelemben. Az AkH. két alapesetét ismeri az összetett szavaknak, de ne tessék abban reménykedni, hogy ezektől sokkal okosabbak leszünk.
- Az első eset az, amikor a két tő „kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege”. Mivel sem az iskolában, sem máshol nem tanulhatjuk meg a „jelentés-összeadás” bűvös tudományát, ezzel az ismérvvel nem tudunk mit kezdeni. A semmittevő szót például ennek alapján tekinti az AkH. összetett szónak (ld. 123/b pont): ’lusta, dologtalan’ a jelentése, nem pedig csak annyi, hogy ’valaki vagy valami, ami semmit sem tesz’. De ezen az alapon a fekete halál szókapcsolatot is „összetett szónak” kellene tekinteni, hiszen nem ’fekete színű halál’, hanem ’pestis’ a jelentése. Vagy ugyanígy: ha valakit rohadt disznónak nevezünk, akkor egybe kellene írnunk, mert nyilván „a szó szoros értelmében” sem nem rohadt, sem nem disznó az illető.
- A második eset az, ha „egy raggal jelölhető, különírt szókapcsolat elemei [...] rag nélkül állnak együtt”. Ide sorolja az AkH. az olyan eseteket, mint a napsugár: nagyjából azt jelenti, hogy ’a nap sugara’, de nincs a végén a birtokosra utaló toldalék, csak a két tő. (Egyébként a sugara szóalakban az -a toldalékot ma nem ragnak, hanem „birtokos személyjelnek” tekintik.) Ez az ismérv is igen gyenge, mert a fantáziánkra támaszkodva kell elképzelünk egy hasonló jelentésű szókapcsolatot, és ha találunk ilyet, akkor mondhatjuk, hogy összetett szóval állunk szemben. Például a csigalépcső azért lenne összetett szó, mert valami olyasmit jelent, hogy ’csiga alakú lépcső’, és ez a körülírás alakilag nem összetett szó? Vagy a fehérgalléros bűnözés összetett szó lenne csak azért, mert körül lehet írni úgy, hogy ’fehér gallért viselő emberek által gyakorolt bűnöző tevékenység’, és ez nem összetett szó, hanem egy jó nagy szószerkezet.
(Forrás: Wikimedia Commons / Charles Knowles / CC BY 2.0)
És aztán persze jönnek a kivételek, például már itt, a bevezetésnél felhívják a figyelmünket, hogy „a meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk” (pl. jókedv, egyhavi, márványtábla, vízbefúlás). Belegondolni is rossz, hogy ezekkel szemben esetleg a rossz kedv, száz havi, sörbe fúlás stb. szókapcsolatokat meg külön kell írni, mert nem vonatkozik rájuk „meggyökeresedett szokás”.
Valójában az esetek nagy részében eltalálhatjuk az AkH. szerint „helyes” írásmódot, ha egyszerűen hangzás után írjuk le a szókapcsolatokat: akkor írjuk őket egybe, ha a tagjaik között semmiféle szünetet nem tarthatunk, és ha a második tagjukat semmiképpen sem hangsúlyozhatjuk. Szerintem magukban az AkH. szerkesztői is ezt veszik alapul, de úgy gondolják, hogy a tudományoskodó „nyelvtani” szempontokkal jobban meg tudják magyarázni a szabályokat. (Nem, nem tudják.) Például a nagyon ügyes vagy a rádiót javít mindkét tagja hangsúlyozható, ahogy a fekete halál, a rohadt disznó és a fehérgalléros bűnözés tagjai is. Viszont sem szünettel, sem hangsúlyozással nem szétválasztható a semmittevő, a napsugár, a csigalépcső vagy a vízbefúlás.
Lehet, hogy valaki az AkH. szabályai szerint szeretne „helyesen” írni, és minden esetben egyértelműen szeretné eldönteni, hogy melyik a „helyes” írásmód, de bizonytalan abban, hogy mikor mit hall, hogy a nyelvérzéke mit diktál. Ebben az esetben megtanulhatja a szabályzatot, és ha valamit nem talál, megnézheti mindenféle szótárakban. De biztosíthatom, hogy ezután is bármikor meg lehet buktatni egy jól összeállított helyesírási vizsgán. És ésszerű érveléssel, okoskodással nem fog messzire jutni. Aki nem ismeri a sok önkényes kivételt, az nagy valószínűséggel egybe fogja írni például a lépre csal kifejezést, vagy ha nem, akkor az embereknek abba a csoportjába tartozik, aki inkább a különírást választja más esetekben is, olyankor is, amikor nem az a „helyes”.
A legújabb kérdéseket, amiket ezzel kapcsolatban kaptunk, Ábel nevű olvasónk kérdéseivel kezdem:
Matematika-informatika szakos hallgató vagyok és nagyon sokszor fordul elő, hogy a szakszavakat (pl. Pitagorasz-tétel, magasságtétel stb.) helytelenül írják a tanárok. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen mértékben lehet alkalmazni a „hagyományos” helyesírási szabályokat. Hogyan kell írni helyesen például a következőket? y-koordináta, Bernoulli-visszatevésesmodell, ekvivalenciatétel, valószínűségiváltozó-eloszlás, valószínűségi változó eloszlásfüggvénye, n dimenziós, K-fölötti vektortér, B-beli pontok, újismeret-feldolgozó óra.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ábel azt is kéri, hogy állítsunk össze a számára egy listát a nevezetesebb problémákról, de erre én semmiképp sem vállalkozom, olyan sok van belőlük. Ami magát a kérdését illeti: ha az AkH. szabályait akarja valaki követni, akkor természetesen a „hagyományos” szabályokat kövesse. És akkor nagyjából azt az írásmódot kell követni, amit a példáiban látunk. (Kivétel a K fölötti: szerintem ebben nincs helye kötőjelnek, ez fölötti a névutókhoz hasonlóan külön szóba írandó.)
Ábel legfurcsább példái azok, amelyekben kettőnél több tagú összetétel szerepel. Ezeknél ugyanis az AkH. azt javasolja, hogy egy bizonyos szótagszám (hat szótag) felett kötőjellel tagoljuk aszerint, hogy melyik tagok tartoznak szorosabban össze (akármit jelentsen is ez). Ezért, ha már valaki olyan bonyolult összetételt akar használni, mint az újismeret-feldolgozó, akkor azt az AkH. így rendeli leírni.
Zsuzsanna kérdése egyetlen szóra vonatkozik: géptisztító rongy, vagy géptisztítórongy? Ez három tagú összetétel, de összesen csak öt szótag, tehát az AkH. szerint a kötőjelnek nincs helye benne. (Én, amikor nem kell az AkH.-hoz igazodnom, bizony kötőjelet szoktam rakni ilyenkor is, ha szokatlan szóról van szó, mert segíti az olvashatóságot. Na, ez az, ami az AkH. összeállítóit egyáltalán nem érdekli.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Polyesterchen)
Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez az összetétel a mosógép-hez hasonlít, felépítésében is, és abban is, hogy a tagjainak mi a funkciója. Az AkH. 112. pontja értelmében egybe kellene írni, ha csak jelentéstani szempontból nézzük a dolgot. (Hadd ne idézzem az erre vonatkozó passzust, mert persze az is teljesen szakszerűtlen.) Viszont az úgynevezett minőségjelzős összetételekre vonatkozó pontok (itt is ilyen összetételről van szó) különösen trükkösek. Ennél a fajta összetételnél ugyanis az is számít, hogy kéttagú, vagy kettőnél több tagú kapcsolatról van-e szó. A szokásos mantrában, amit minden típusnál elmond a szabályzat, hogy az alkalmi szókapcsolatokat különírjuk, itt még hozzáteszi, hogy „különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó” (106/a, 107/a). Ez más összetételeknél nem szokott számítani. És ebből persze nem következne, hogy az egybeírni rendelt kapcsolatoknál is számít, hogy hány tagjuk van. A 112. pont mégis ezt látszik mondani, igaz, hogy csak egy jelzőben eldugva utal rá: „Ha [itt jön a szokásos „jelentésváltozás” leírása], a két egyszerű szót egybeírjuk.” (a kiemelés tőlem származik: eszerint a pont csak kéttagú össszetételekre vonatkozik, és semmit sem mond a többtagúakról).
Így hát Zsuzsanna egyszerűnek látszó kérdése valójában az AkH. egyik nagy misztériumára mutat rá. A géptisztító nem „egyszerű”, hanem összetett szó, így nem tudjuk, hogy a 112. pont hogyan is vonatkozik rá. Én egybeírnám, mert egy hangsúllyal mondom.
Végül Gábor nevű olvasónk kérdésére kell kitérnem. Ő így ír:
Az elmúlt kb. 25 évben soha nem követtem el helyesírási hibát. Ennek ellenére használom az Internet két legnépszerűbb(?) helyesírás-honlapját, a magyarhelyesiras.hu-t és a helyesiras.mta.hu-t. Bármit is javasolnak azonban ezek a honlapok, én akkor is mindig a saját „verziómat” használom, mert ezt érzem helyesnek, értékállónak és komfortosnak.
Tegnap azonban egy érdekességre bukkantam a két internetes helyesírás-honlapon, amikor a figyelembevéve szó helyes írásmódját ellenőriztettem velük. Az történt, hogy a magyarhelyesiras.hu szerint ezt két szóként kell írni: figyelembe véve, míg a helyesiras.mta.hu szerint egybe: figyelembevéve.
A két honlapot – érintettségük okán – nem kérdezhetem, ezért az önök szakmai álláspontját szeretném kérni: melyik a helyes írásmód és miért? Ha esetleg a két írásmód azért tér el, mert a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia idiótáknak engedve megváltoztatta a bevált, normális magyar helyesírási szabályokat, akkor kérem, – röviden – írják meg a „szabályzat” régi és új pontjait, amikből az eltérések megállapíthatók.
Nos, kedves Gábor, az AkH. szerint két szóba kell írni: figyelembe véve. Hogy miért, azt a fenti magyarázatokból kellene kibogoznia: „meggyökeresedett szokás” (vagyis kivétel), vagy nincs „jelentésváltozás”? Ki tudja. Mindenesetre erre vonatkozóan tudtommal semmi változás nem történt a szabályzatban.
Kedves Gábor, ha az elmúlt 25 évben nem követett el helyesírási hibát, pedig nem tudja betéve az AkH.-t, az valószínűleg annak köszönhető, hogy sokat olvas, és a szabályzatnak megfelelő alakok bevésődtek az emlékeibe. Igazából ez a legjobb módszer, jobb minden szabályzat-tanulásnál meg nyelvtanórai kínzásnál.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (18):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Fejes László (nyest.hu): "A síugrássáncot olyanok mintájára írtam"
Akkor neked nyilván a sétálóutcával vagy a futópaddal is problémád lehet, gondolom szívesen átneveznéd sétálásutcára (futáspadra). Szerintem nyújtsd be az ötletedet a főpolgármesteri hivatalnak, jól beleillene a mostanában divatos átnevezgetési őrületbe.
@Fejes László (nyest.hu)"érzésem szerint nincs főző és fényképező főnév, mely az ilyen tevékenységet rendszeresen végző embert jelentené"
Vagyis nem azért, mert tényszerűen faszság lenne így elemezni (hiszen nyilvánvalóan a funkciót jelenti), hanem mert a megérzéseid ezt súgják neked. Ez aztán az igazi tudományos hozzáállás (mellesleg én is írtam, hogy ezek alkalmi főnevek lehetnének. Bármikor tudnék írni olyan novellát, amiben mondjuk a "főző" a rendszeresen főző embert jelenti. Nem lenne nagy kunszt, bár irodalmi értéke meglehetősen kétséges volna, garantáltan senki se akadna fenn a szó ilyen használatán.)
@Fejes László (nyest.hu) "a síugrósánccal (-on stb.) nem síugrunk."
Még ezt is rosszul tudod. A sánc végén hajtják végre a síugrást a sportolók:
hu.wikipedia.org/wiki/Síugrás
@Fejes László (nyest.hu) "Úgy látszik, a fecskendős példát nem értetted: a tűzoltásra való fecskendő és a tűzoltók fecskendője abban az értelemben, ahogy itt írod (foglalkozás körében elkövetett fecskendő ;) nem különböztethető meg"
Nem egészen világos, mire gondolsz, de azokban az értelmekben, amikről eddig szó volt, világosan meg lehet különböztetni a kettőt. A tűzoltók fecskendői (egybeírandó: tűzoltófecskendő) részhalmazát alkotják a tűzoltásra való fecskendőknek (tűzoltó fecskendő). Ez az elemi halmazelmélet szintje, talán neked sem annyira bonyolult.
@Fejes László (nyest.hu): "Akkor miért nem tűzoltóságautó?"
Úgy emlékszem, többször leírtad már itt a nyesten, hogy a nyelvben gyakran nem szabad logikát keresni. Akkor most mi a francot értetlenkedsz? Nem logikus, és kész. A sétálóutca sem az.
A "síugró sánc" különírásához hasonlítva pl. a "harcoló ember" kifejezést, szerintem "kifejtve":
- az első "sánc, ami síugró" lenne, míg a második esetben
-az "ember, aki harcoló" volna..
Badar magyarázat az első esetre, míg a másodikra helytálló.
Nyilvánvalóan szóba sem jöhetne a badar magarázat, ha egybeírva, mintegy önállósult névként, a "síugrósánc"- ot egybe írnánk.
@Protonpumpa: „De -- mint korábban írtam -- a síugró sánc szerintem nem úgy jön létre, hogy a síugróknak a sánca (tehát ez nem az a kategória, mint a labdarúgóknak a meze meg a távirányítóknak a gombja).” De miért nem? Miben tér el a labdarúgómez (amit szerintem egyébként a helyesírás szinté külön íratna) a síugrósánctól? Különben nevezhetnénk jelentéstömörítő összetételnek is a szabályzat terminológiája alapján („sánc síugróknak”), és akkor is egybe kellene írni.
„növényvédő szer, szabályalkotó elem, gabonacséplő gép” Itt tárgyasak a szerkezetek, ezek világos esetek. Nem azért írjuk őket külön, mert melléknevek – az „Ez a szer növényvédő” kb. annyira jó, mint az „Ez a medve jeges” (persze nem abban az értelemben, hogy víz fagyott az állatra). Semmilyen független teszt nem igazolja, hogy ezek melléknevek lennének. Azért írjuk külön, mert ezek ilyenek (ezeket így is ejtjük): amikor az igenév bekebelezi a tárgyat, akkor az összetételszerű szerkezetben az utótag hangsúlyos marad. A síugrósánc azonban nem ilyen.
@Fejes László (nyest.hu): "Ismerek egy síugrót. Az egyik haverom síugró."
Így van, olyan főnév tényleg van, hogy síugró. De -- mint korábban írtam -- a síugró sánc szerintem nem úgy jön létre, hogy a síugróknak a sánca (tehát ez nem az a kategória, mint a labdarúgóknak a meze meg a távirányítóknak a gombja).
"a síugrósánccal (-on stb.) nem síugrunk."
Nem, valóban nem síugrunk. Az összes ilyen esetben, mint pl. növényvédő szer, szabályalkotó elem, gabonacséplő gép (OH. példái), nem arról van szó, hogy a szer növényvéd, a gép gabonacsépel stb. stb. Itt némileg pontatlan a megfogalmazás, mert ezek már nem folyamatos melléknévi igenevek (mármint a növényvédő és társai), nem is főnevek, hanem inkább már melléknevek. Ha meg melléknevek: melléknév + főnév --> különírjuk őket.
@Grant kapitány: A síugrássáncot olyanok mintájára írtam, ahol a sport céljára alkalmazott eszköz vagy terület előtt a sport neve áll előtagként: futball-labda, kézilabdapálya, golfütő stb.
A főzőkanalat és a fényképezőgépet azért nem elemezném így, mert érzésem szerint nincs főző és fényképező főnév, mely az ilyen tevékenységet rendszeresen végző embert jelentené (??? Ismerek egy főzőt. ??? Az egyik haverom fényképező. Ezzel szemben: Ismerek egy síugrót. Az egyik haverom síugró.)
Ettől függetlenül a főzőkanál és a fényképezőgép nem lehet olyan, mint a síugrósánc, mer a főzőkanállal főzünk, a fényképezőgéppel fényképezünk, de a síugrósánccal (-on stb.) nem síugrunk.
Úgy látszik, a fecskendős példát nem értetted: a tűzoltásra való fecskendő és a tűzoltók fecskendője abban az értelemben, ahogy itt írod (foglalkozás körében elkövetett fecskendő ;) nem különböztethető meg, tehát nincs értelme arról beszélni, hogy mikor írjuk egybe, mikor külön.
„Persze hogy egyben van, mert a tűzoltóság tulajdonát képezi, ezt fejezi ki a birtokos szerkezet.” :) Akkor miért nem tűzoltóságautó? És a tűzoltó magánhansználatú kocsija miért nem tűzoltóautó? :)
A vitorlázó repülőgép külön botrány, de az OH így írja, viszont a vitorlázórepülőt egybe. Holott helyesen így lenne:
vitorlázórepülő, vitorlázó-repülőgép: Motor nélküli repülőgépfajta.
vitorlázó repülő, vitorlázó repülőgép: Repülőgép, mely adott pillanatban nem használja hajtóműveit. (Vagy az előbbi repülés közben.)
@manuel: Ez csak azt bizonyítja, hogy minden ellenkező jel ellenére azért az MTA-ban is folyik a munka. ;)
@Grant kapitány: Egyetértek: ha az -ó/-ő képzős szó főnevesült, akkor egybeírjuk az utótaggal. Itt tehát már nem a folyamatos melléknévi igeneves 1+1, 1+2, 2+1 stb. szabályt alkalmazzuk, hanem -- ahogy te is írod -- egybeírjuk, mivel itt tényleg jelöletlen birtokos alárendelésekről van szó: labdarúgómez 'a labdarúgók meze', távirányítógomb 'a távirányító gombja' stb. (OH. 114).
A síugró sánc viszont más eset, ott a folyamatos melléknévi igeneves szabályt kell alkalmazni. Amúgy nem tudom, pontosan mi az a síugró sánc, de szerintem tuti nem abból jött, hogy a síugróknak a sánca. Bár tényleg van olyan főnév, hogy síugró. Hogyha arról lenne szó, hogy van egy sánc, ami mondjuk nem az ökölvívóké, hanem a síugróké, akkor az lehetne síugrósánc. Szerintem.
@Grant kapitány: Sőt olyan is van, hogy határátkelőhely (és nem határátkelő hely).
@manuel: Így van. Íme:
Ezt mondja a Helyes-e így: kepfeltoltes.hu/view/130703/figyelembe_veve_helyese_www.kepfeltoltes
Ezt mondja a Külön-egybe: kepfeltoltes.hu/view/130703/figyelembe_veve_kulegy_www.kepfeltoltes.
@Fejes László (nyest.hu): Egyébként azért is rossz az értelmezésed (síugró sánc = síugrók sánca), mert ha a "síugró" itt főnév lenne, akkor egybe kellene írni a sánc-cal, a szabályzat értelmében.
A helyesírási szótárban benne van ez a minta is: ökölvívókesztyű, ami tényleg az ökölvívók kesztyűje, ezért kell egybeírni.
@Fejes László (nyest.hu): "A nyelvben a birtokos szerkezet nem csupán jogi értelemben vett birtokviszonyt fejezhet ki"
De hát épp az a kérdés, hogy a "síugró sánc" birtokos szerkezet-e! Mitől lenne az? Nem írtál érvet azonkívül, hogy azért, mert a síugróké, de lássuk be, hogy ha ez így lenne, akkor minden funkciót jelölő melléknévi előtagú összetételre rá lehetne fogni, hogy az valójában főnévi előtagú birtokos szerkezet, ami bizony elég nagy hülyeség lenne. Mert akkor mondhatná valaki, hogy a főzőkanál meg a fényképezőgép is birtokos szerkezetek. A főző kanala, és a fényképező gépe. Hiszen a "főző" és a "fényképező" is jelentheti a cselekvést végző személyt, mert nevezhetek bárkit alkalmilag így, aki az adott cselekvést végzi.
@Fejes László (nyest.hu): "Akkor síugrássánc lenne." Dehogy lenne az. A melléknévi igenév funkciót vagy fajtát fejez ki egy csomó szerkezetben, pl. vitorlázó repülőgép stb. De persze lehet, hogy neked ez is birtokviszonynak számít, mert főnévként értelmezed a "vitorlázó"-t, és azt gondolod, hogy ez a vitorlázók repülőgépe..:DDDDD
@Fejes László (nyest.hu) "Ha a tűzoltóknak van egy orvosi fecskendőjük" A tűzoltóknak magánemberként lehet bármilyen fecskendőjük, de mint tűzoltóknak nem lehet orvosi fecskendőjük. Az az orvosok (mentősök) felszereléséhez tartozik. Viszonylag könnyen belátható ez is.
@Fejes László (nyest.hu) "A tűzoltóautó is egyben van" Persze hogy egyben van, mert a tűzoltóság tulajdonát képezi, ezt fejezi ki a birtokos szerkezet. Mi ezzel a probléma?
A 'figyelembe véve' a helyesiras.mta.hu szerint is külön írandó.
"A két honlapot – érintettségük okán – nem kérdezhetem": dehogynem, itt lehet kérdezni: helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/feedback
vagy a tanácsadó szolgálattól: tanacs@nytud.mta.hu
@Antiszociális Nyelvészkedő: Hát ha baj, akkor semmit nem ér a magyarázatod. Persze ez most nem a te hibád.
@Grant kapitány: A nyelvben a birtokos szerkezet nem csupán jogi értelemben vett birtokviszonyt fejezhet ki. A helyesírási szabályzat pl. olyan szerkezeteket nevez „birtokos jelzősnek”, mint az ablaküveg, disznóhús, földrengés, gerelyhajítás, iskolaorvos, rigófészek bankjegyforgalom, helységnévtár, csapágyfémgyártás stb. Függetlenül attól, hogy ezek szemantikailag milyenek, átalakíthatóak birtokos szerkezetté. (Ez egyébként semmit nem jelent, csak annyit, hogy mind a szóösszetétel, mind a birtokos szerkezet eléggé poliszém, és van közöttük átfedés.) A sánc éppúgy a síugróké, mint ahogy a Paliék utcájának sem Paliék a tulajdonosai, hanem ott laknak, ott dolgoznak stb.
„A síugró sánc az "síugrásra való sánc"” Akkor síugrássánc lenne.
„Tehát ugyanazért kell külön írni, mint a tűzoltó fecskendőt, (tűzoltásra való fecskendő), szemben a tűzoltófecskendővel (a tűzoltók fecskendője)” Könnyen beláthatod, hogy ez nem így van, hiszen a tűzoltóknak csak olyan fecskendőjét írhatjuk egybe, amelyik tűzoltásra szolgál. Ha a tűzoltóknak van egy orvosi fecskendőjük, azt nem írhatod tűzoltófecskendőnek (de tűzoltó fecskendőnek sem). A tűzoltóautó is egyben van, még akkor is, ha az autó valóban tüzet olt (és nem pl. parancsnoki kocsi).
@Fejes László (nyest.hu): "A síugró sánc is a síugrók sánca, mégis külön kell írni."
Nem igaz, nem az övék - miért is lenne az övék, hiszen ők nem a tulajdonosai, ők csak síugrásra használják? A síugró sánc az "síugrásra való sánc", a "síugró" itt nem birtokost fejez ki, hanem a sánc típusát adja meg. Tehát ugyanazért kell külön írni, mint a tűzoltó fecskendőt, (tűzoltásra való fecskendő), szemben a tűzoltófecskendővel (a tűzoltók fecskendője). Legalábbis a Magyar helyesírási szótár szerint.
@Fejes László (nyest.hu): "A síugró sánc is a síugrók sánca, mégis külön kell írni."
Hát az elég baj.
"Szerinted pl. a magyar az főnév vagy melléknév?"
Lehet mindkettő: "magyar ember" -- melléknév; "a magyarok" -- főnév (az utóbbit én főnévként használt melléknévnek hívom).
@El Vaquero: Persze, hogy nem. Ezt a "hangzás alapján" kitételt nem is értettem a cikkben, mert
- egyrészt az ember alapból így ír: az, hogy a fejében hogyan hangzik az adott szó, nyilván összefügg a szövegbeli formájával. Sok szóösszetételt előbb látunk leírva, mint hogy halljuk, és mégis ki tudjuk mondani; ekkor viszont valószínűleg befolyásol minket, hogy együtt, külön, esetleg kötőjellel láttuk leírva
- szubjektív; nekem pl. a géptisztító rongy két külön szó, úgy is "hallom" (noha persze el tudom képzelni egybe is).