Szarvas agancs, avagy
mi a különbség a szarv és az agancs között?
Az embereknek néha furcsa dolgokra van szükségük. És ezért nem restellenek hirdetéseket sem feladni.
Egy korábbi cikkünkben már elmélkedtünk arról, hogy nemes vadunkat, a szarvast annak ellenére nevezzük így, hogy nem is szarva, hanem agancsa van. Ám e terminológiai zűrzavar ellenére mindenki tudja, melyik állatra gondolunk. Valójában mi is a különbség a szarv és az agancs között?
Lássuk, mit mondanak a szakemberek erről a kérdésről. A magyar nyelv értelmező szótára így ír:
szarv Némely emlősállat fején, egy-egy dudorból kinövő, rendsz[erint] páros, elhegyesedő, egyenes v[agy] görbe, kemény szaruképződmény.
agancs A szarvas és a vele rokon állatok hímjeinek fején levő szarvszerű csontos képződmény, amely évenként leválik, és egy-egy ággal gyarapodva újra kinő.
Összefoglalva, a következő különbségek vannak a szarv és az agancs között. Míg a szarv szaruból van, az agancs csontos képződmény. A szarv egy ágú, elhegyesedő, az agancs elágazó. A szarv ha egyszer kinőtt, ott is marad, míg az agancs évente leválik. Közös bennük, hogy mindkét képződmény emlősök fején nő, ám az agancs csak a hímek fejét díszíti. A rénszarvasok esetében a szarvastehenek is viselnek agancsot.
E fenti nyomozásra azért volt szükség, mert érdekes hirdetést láttunk a napokban. A szarvastrófeákkal díszített papíron ez olvasható: szarvas agancsot vásárolok magas áron.
Szorgalmas olvasóink már biztosan sejtik, miért akadt meg a szemünk ezen a felhíváson. Igen, ismét az egybeírásról van szó. Mivel ebben az esetben a szarvas főnév, a szarvasagancs szót ugyanúgy egybe kell írni, mint azt, hogy székláb, madárfészek, kalapácsfej. Ezek jelöletlen birtokos jelzős összetételek, melyeket egy szóba írunk (AkH. 110. pont). Ezzel szemben a különírás a jelzős szerkezetekre jellemző. A szarvas agancs írásmód a rövid láb, apró fészek, borzas fej kifejezésekkel való hasonlóságot sugallja. Tehát a különírásból arra következtethetnénk, hogy olyan agancsokat keres a hirdető, amelyekre az jellemző, hogy szarvasok, azaz például szarvak vannak rajtuk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Arturo de Frias Marques / CC BY-SA 4 0)
Azokat, akik valamilyen furcsa képződményre gondoltak volna, a hirdető rajzokkal is segítette, csak ezek sajnos lemaradtak a képről.
Érdekes módon az agancsár szóra rákeresve rengeteg találat van, mai szövegkörnyezetben. Ezek szerint a vadászati szaknyelvben használatos a szarvasbika szinonímájaként? Pl.:
www.vadaszat.net/hirek/hirek_2014_3.htm
@arafuraferi: "Akkor a pólón" ja nem póló, csak hirdetés.
@arafuraferi: Alakulhatott volna fordítva is. Akkor a pólón "agancsárszarvat vásárolok magas áron" lenne, illetve helytelenül írva "agancsár szarvat".:-)
Még egy gyöngyszem Herman Ottó agancs elleni küzdelméből: "De lássuk azt az "aggancsot" és vele együtt az "aggancsárt". A magyar nyelv igazi kútforrásai az "agg" alatt sohasem értettek mást, mint a "vetus, veter és veteranust" (a nőnemet itt kihagyva) ; én pedig, és gondolom mindenki, aki a képletes beszédben valami kis jártassággal bír, a veteranust csak egyetlen egy formában birom a
szarvas feje ékességével szervesen összekapcsolni, amikor az után legyen — Istenneki —aggancsár ; de nem lehet sohasem Cervus elaphus Linné , sem a nemes gím , sem a magyar nyelv fonteseinek szarvasa. De az én igen nagy engedékenységemben sincsen sem haszon, sem köszönet, mert arról a veteránusról, akinek a gím feje éke jutott, nem mondják , hogy szarvasaggancsot, ha nem azt, hogy szarvas-szarvat visel. Szinte kedve kerekedhetnék az embernek , hogy az aggancsos haddastyánról is elmondja véleményét." Úgy látszik kompromisszum született, nem lett agancsár, meg felagancsozott férj, de lett azért a szarvas szarva agancs.:-)
Herman Ottó: "Mai nap már mindenki, tisztába n
van vele , hogy az agancs, (mely különben soha sem volt aggancs) a Bugát-féle szavak ama lomtárába való, melyet már csak a történet fog fölkeresni valaha s jelenleg legfeljebb azok használnak, akik nem a magyar nyelv természete szerint gondolkoznak, hanem mindenáron a németnek megfelelő
kaptára akarják rákényszeríteni nyelvünket s a német contemplatio vett lelkökön erőt. " Ez nem jött be neki. De ez bejött: "A magyar ember is jól különböztet s beszél szarvas-bikáról és szarvas-tehénről, őzbakról és őz-sutáról, de » aggáncsár« -t nem ismer. " Mondjuk tényleg furcsán hangzana a "Csodaagancsár mondája".:-)
A 3 végig természetesen fejlődőtt (=gyök) nyelv a finn, a magyar és a héber.
1. Magyar rokonszavak: szaru, szaruos (szarwas), szarw, szerw. Igen, ez a magyarban is W, csak mi nem különböztetjük meg a W-t a V-tól. 2. Agancs (cs=tsz: agán-tesz). Magyar (távoli) rokonszavai beleakad- odaköt értelemben az ige (régi szó: a feltekert fonál egy adagja), iga (munkára bekötözés), igen, igény (az-az!, ahhoz ragaszkodik).
Finn: sarv-i (kiejtés: szarvi, melléknév alakú szó, mert az -i mindhárom gyöknyelvben melléknév képző). Tehát a szarvi = szarv. A szaru = szarve-saine (a saine talán a bika szóval kapcsolatos). S a finn szarvet = AGANCS.
A cikkben (helyesen) felsorolt különbségeket tehát , a modern biológiai ismeretek hiányában, sem a finn, sem a magyar nem különböztette meg.
Tovább: héber. Kissé régies, de ismert szó a SZARÁV = tüske. Megállapítom, hogy ennél a szónál (de általában nem!) a héberben van az ősi értelem. A héber szarv, szaru és agancs azonban ma már a fénysugár, fény-korona = keren fogalmak leszármazottja, így most nem érdekesek.
A héber - ájin-g-n betűk – Ógen, Agán (az Ó, A torokhang) = horgony, lehorgonyozott (odakötve, elakasztva). Megjegyzés: a finnben nem volt mit keresnünk ezügyben, mert nincs G hangjuk. Ami, a hang-statisztikai elemzéseim alapján, a magyarban és a héberben sem túl régi.)
szarvas hiba