Házinyúlra ne lőjünk!
(Forrás: Wikimedia Commons / Carolineee1991 / GNU-FDL 1.2)
Hasonképpen sajátos a zoológiai, illetve botanikai nevezéktan. Derék biológusaink:
- Gozmány László 1994. A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Folia Entomologica Hungarica – Rovartani Közlemények, 55. 429–445.
- Jávorka Levente – Fábián Pál – Hőnyi Ede (szerk.) 1995/2000. Az állatfajtanevek helyesírása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 44. 465–470. = Acta Agraria Kaposváriensis, 4. 82–86.
- Priszter Szaniszló 1998. Növényneveink. Budapest, Mezőgazda Kiadó.
abból indulnak ki, hogy tudományágaikban nemzetközileg, egységesen az úgynevezett binomiális nevezéktan használatos — és úgy döntöttek, hogy már pedig akkor ennek a magyar köz-, illetve szaknyelvben is így kell lennie, és punktum Egy szó a nem, illetve nemzetség neve és egy a faj megkülönböztető neve, akármilyen szószerkezet is legyen egyik vagy másik. Ezért hát korábban egybeírt neveket szétbontottak két szóra, viszont összevontak mindent, ami az előírtnál több szóból állt.
Eszerint a házitücsök azért írandó egybe, mert egy nem neve, a házi tücsök azért külön, mert egy fajé. Igen, ezek szerint a mezei tücsök ugyan látszólag szemben áll a házi tücsökkel, miközben a házitücskök (Gryllus) egyike.
Pásztörperc így folytatja:
Nincs többé barnamedve, csak barna medve van (hát egy frászt!). Néhány, igazán elborzasztó példa a "túloldalról":
* francia barlangiszalamandra,
* panamai gombanyelvű-szalamandra,
* Beyer-barázdásgőte stb.
Ez a szabályozás annyira illogikus és annyira ellentmond mind nyelvünk általános szabályainak, mind legtöbbünk úgynevezett "nyelvérzékének", hogy a biológusok nagy többsége is képtelen megtanulni, illetve alkalmazni.
Példaként álljon itt a sarlós ajkú molyfélék három további, korunk szakirodalmában párhozamosan használt névváltozata:
- sarlósajkú molyok
- sarlósajkú-molylepkefélék
- sarlósajkúmoly-félék
Messze nem az a legfrappánsabb: valamelyik molynemnek (elfelejtettem, hogy melyiknek) nyolc változata van forgalomban. A fajneveknél ez a szám elérheti a húszat.
Ha a számítástechnikai szakkönyvekben bevett írásmódokat vesszük figyelembe, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a számítástechnikai szaknyelvben teljesen mások a külön- és egybeírás szabályai, mint egyébként a magyar irodalmi nyelvben. Érdekes lesz, ha az informatikuslobbi is eléri, hogy a náluk szokásos írásmódok is kerüljenek be a szabályzatba. Az lesz majd az igazi reform!