Kettős beszéd
– de van benne rendszer
Két szerelmes dalt vizsgálunk meg, mindkettőről kiderül, hogy egyik sem az, aminek látszik. Múlhat-e egyetlen szó értelmezésén a teljes szöveg értelmezése? Mondhat-e többet maga a szerkezet, mint a szavak? Igyekszünk megmutatni, hogy a válasz mindkét esetben igen.
Korábbi cikkeinkben a szövegek rejtett értelmével foglalkoztunk. Először arra mutattunk példákat, hogy a szöveg nem feltétlenül arról szól, amit a benne levő mondatok mondanak. Ez a lehetőség azonban arra csábíthat, hogy bármilyen szövegnek bármilyen értelmet tulajdonítsunk: a következő részben arról szóltunk, mik ennek a korlátai. Az ezt követő részben pedig arra mutattunk rá, hogy a szöveg mögöttes értelmét elsősorban akkor keressük, amikor a szöveg felszíni értelme nem tűnik tartalmasnak. Az előző részben pedig arra mutattunk példát, hogy a szövegnek két egyenértékű értelme is lehet, melyek egyszerre érvényesek.
Az előző részben olyan példákat mutattunk, amikor a kétértelműség töredékesen jelenik meg: a Tanárnő esetében legfeljebb a barátnő foglalkozása talányos, de ez nem igazán hat ki a szöveg egészére; az Első villamos, illetve az Egymilliomos liliomos esetében pedig csak néhány sor esetében érvényesül. Most két olyan számot vizsgálunk meg, amelynek teljes szövege kétértelmű: majdnem minden egyes eleme két külön kontextusban értelmezhető. Az ilyen szövegű dalokat különösen nehéz feldolgozni vagy illusztrálni, hiszen minden hozzáadott elem valamelyik értelmezés irányába eltolhatja a dalt. Éppen ezért ez alkalommal különös figyelmet szentelünk a dalokhoz készített videoklippeknek, illetve második dalunknál a feldolgozásoknak is.
Istenes szerelem
A Fonográf együttes Glória című dala az 1977-es legendás Edison-albumon található., szövegét – akárcsak az album többi daláét – Bródy János írta. Bár nem tartozik a lemez legismertebb dalai közé, ezúttal Bródynak sikerült egy olyan szövegtechnikai bravúrt végrehajtania, amely a Tanárnő vagy az Első villamos esetében csak meglehetősen töredékesen sikerült.
Glória, már tíz éve várlak,
De valahol távol jársz.
Glória, már tíz éve hívlak,
remélem, egyszer majd rám találsz.Glória, már megcsaltak százszor
hazug és szép szavak.
Glória, ha eljönnél hozzám,
sohasem kérnél szárnyakat.Glória, hát érts meg engem,
én nem lázadok sorsom ellen.
Glória, csak azt kérem én,
Hallgass meg.Glória, az élet csak álom,
Te vagy az életem.
Glória, egy álom az élet,
Te vagy a választott Istenem.Glória, már tíz éve várlak,
De valahol távol jársz.
Glória, már tíz éve hívlak,
remélem, egyszer majd rám találsz.Glória, már fárad a szemem,
lesem a végtelent.
Glória, már fárad a hangom,
Neked ez semmit, semmit nem jelent.Glória, hát érts meg engem,
én nem lázadok sorsom ellen.
Glória, csak azt kérem én,
Hallgass meg.Glória, az élet csak álom,
te vagy az életem,
Glória, egy álom az élet,
te vagy a választott Istenem.Te vagy a választottam, Glória...
A szöveg első pillantásra egyértelműen szerelmes dalnak tűnik. A lírai én szíve választottjához, egy Glória nevű hölgyhöz szól. Nem beteljesült szerelemről van szó, hiszen a tíz esztendeje csak vár, miközben Glória távol jár, és a lírai én érzései számára semmit nem jelentenek. Az nem egészen világos, hogy a lírai én mit is tesz Glória meghódításáért, vagy pontosan mi is a célja: hiszen csak azt kéri, hallgassa meg (szárnyakat például nem kér – ?), és reméli, hogy Glória fog rá találni (nem pedig ő keresi Glóriát, hogy rátaláljon). Glória idealizált alak, hiszen a lírai én Istenének nevezi – emellett az is visszatérő motívum, hogy Glóriát eme idealizált szerelem célpontjául választotta: tehát tudatos döntésről, nem valamiféle elsöprő szenvedélyről lehet szó.
A dalhoz készül kortárs klipp egyértelműen ebből az értelmezésből indul ki, habár (talán az „álom az élet” sor alapján) megvalósult szerelmi történetet (illetve annak kudarcát) vázolja fel képileg, igaz, idézőjelbe téve, hiszen a nyitó képeken egymás felé sétáló pár végül is elsétál egymás mellett.
Beláthatjuk, hogy ez a fajta szerelemfelfogás nem a 20. század hetvenes (vagy, ha már az Edison-albumról van szó, tizes) éveire jellemző, hanem inkább a középkori trubadúrköltészetet idézi. Igaz, a lírai én nem ajánlja fel szolgálatait, inkább megértést kér – bár nem világos, milyen ügyben. Homályban marad az is, hogy miféle sors ellen nem lázad – a sorsáról lényegében csak annyit tudunk meg, hogy szerelmét nem viszonozzák, a szöveg azonban ha nem is lázadás ez ellen, de mindenképpen tiltakozás (vagy inkább nyafogás). A szöveg általában véve is életidegen: az élet álom, a szerelem távol jár, a lírai én a végtelent lesi. Még a csalódás motívuma is végtelenül absztrakt: „már megcsaltak százszor // hazug és szép szavak” – de kit, téged vagy engem?
Látjuk, hogy furcsa ez a szerelem. De mire alapozzuk, hogy szerelmesdalról van szó? Elsősorban természetesen abból indulunk ki, hogy a lírai én egy nőhöz szól – ez kétségtelennek tűnik, hiszen egy nőt szólít meg. De mi van akkor, ha a glória nem is egy női név? A latin eredetű szó eredeti jelentése ’dicsőség’ (ebből ered a szentek feje körül látható fényjelenség neve is). Glória a rövid neve (Gloria in Excelsis Deo – Dicsőség a magasságban Istennek a teljes) a katolikus ünnepi mise egyik állandó imájának is. A szöveget értelmezhetjük úgy is, hogy a Glória! felkiáltás nem más, mint Dicsőség!, azaz vallásos énekről, imáról van szó.
(Forrás: Wikimedia Commons / Zhi-Da Zhong / CC BY-SA 3.0)
Ha így nézzük, tipikus istenkereső versről van szó. A lírai én már egy évtizeddel ezelőtt meghozta azt a döntést, hogy megtér, és azóta is várja, hogy Isten meghallja a hangját. Nem kér semmit – a szárnyak ebben az esetben talán a megváltásra utalnak, meglehetősen naiv, a vallási fogalmakat kissé összekutyulva (a megváltottak a mennybe jutnak, a mennyben angyalok vannak, az angyaloknak szárnyuk van). Az egyetlen vágya a hit, az az érzés, hogy Isten meghallgatja: erre pedig nem valamilyen további célért (megváltás? földi sikerek?) van szüksége, csak magáért a tudatért.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szerelmi dalként való értelmezést el kellene vetnünk, sőt, ahhoz képest a vallási értelmezés lehetősége kifejezetten rejtettnek mondható. Ezen aligha csodálkozhatunk: a hetvenes években az ország egyik legnépszerűbb zenekara aligha adhatott volna ki egy nyíltan vallásos dalt. Sajnos azt nem mondhatjuk el, hogy a kétféle értelmezés bármiféle viszonyban volna egymással, gazdagítaná egymást – ettől függetlenül mindenképp el kell ismernünk, hogy nagyon ügyes húzás egyetlen szó kétféle értelmezése alapján ugyanannak a szövegnek két teljesen eltérő olvasatot adni.
A poptörténeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a szerzők munkásságában pár évvel később ismét felbukkan a glória szó: ezúttal azonban már a pártideológia és Kádár János dicsőségét zengik.
Eszelős szerelem
Az Eszelős szerelem a Hungária 1980-as Rock and Roll Party című lemezén jelent meg először – tehát éppen félúton az 1977-es Glória és az 1983-as István, a király között. (A szöveg szerzőjeként a neten több helyen is Fenyő Miklós van feltüntetve, pedig a lemezborító tanúsága szerint Szikora Róbert írta.) Arra, hogy itt is szerelmes dalról lesz szó, a cím is utal. Ezúttal nem tesszük a szöveg elé a klippet, csak később fogunk rá visszatérni – érthető lesz, hogy miért. Ajánljuk, hogy aki teheti, hallgassa meg a szám eredeti verzióját, de mindenféle kép nélkül. Aki nem, egyelőre elégedjen meg a szöveg elolvasásával.
Minden éjjel látom az arcát,
Minden reggel figyelgetem,
S ha megpillantom végre az utcán,
Szemem boldogan rajta legeltetem.Megszállottan utamat járom,
Zsebre tett kézzel követem a nőt,
Irigykedve nézem az övét,
Mely a csípőjén átöleli Őt.Édesség, úgy kellesz nékem,
Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült,
Eszelős szerelem!Szédülten leskelődöm újra meg újra,
Egy padon fésüli könnyű haját,
Reszkető kézzel tartanám tükrét,
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát.Egyedül bolyongok a parkban,
A lombok alján őt keresem,
Galléromat felhajtom,
S közben a cukorkát eszegetem.Esténként, ha magam vagyok újra
Felkavar ez az őrült érzelem,
Otthon fáradtan bedőlök az kádba
És a fényképét előveszem... előveszem... előveszem...
Első pillantásra itt is egy egyes szám első személyű szerelmi vallomás a szöveg, ám ez nem a szeretett lényhez, hanem egy (több? – valójában meghatározatlan) harmadik személyhez szól. Akárcsak a Glória esetében, valódi kapcsolatról nem is beszélhetünk, az sem világos, hogy a nő tud-e erről a vonzalomról. Míg a Glória a lírai én érzelmeit is meglehetősen homályosan és általánosan mutatja be, addig az Eszelős szerelemben a külső történések részletes leírásából következtethetünk vissza a lírai én lelki állapotára.
Ez a lelki állapot meglehetősen feszült, nyugtalan, erre kifejezések sora utal: megszállottan, őrült, eszelős, szédülten, reszkető kézzel – mivel azonban a szerelem eleve egy irracionális állapot, önmagukban ezek a kifejezések még nem keltenek gyanút még ilyen mennyiségben sem. Néhány kifejezés ugyan utal arra, hogy inkább testi, mint lelki vonzalomról van szó (a lírai én saját maga szeme legeltetését említi, illetve leskelődésről beszél), a megfogalmazott vágyak nem egyértelműen a puszta testiségről szólnak: a csípő vagy a nyak ölelése értelmezhető az intim, bensőséges együttlét iránti igény megfogalmazásaként is. Ebben az olvasatban a zsebre tett kéz is csupán kényelmes testtartást jelent, nem pedig az erekció látványa elleni védekezést.
Arról, hogy a dalnak van egy radikálisan más olvasata is, nem is annyira a konkrét szavak, hanem a szöveg szerkezete árulkodik. Amíg ugyanis a dal első felében a lány végig jelen van, addig a második feléből hiányzik. A két részt éppen a nyak szoros átkarolásáról álmodozó sor választja ketté. A sor önmagában nem utal semmi rosszra: a nyakat gyengéden, szeretetteljesen is lehet szorosan ölelni. Ebben a pozícióban azonban feltételezhetjük, hogy ez az átkarolás valamit végleg megváltoztatott.
(Forrás: Wikimedia Commons / Tony Atkin / CC BY-SA 2.0)
Csak ekkor érthető, hogy miért „a lombok alján” keresi a lírai én a nőt (ti. oda áshatta el), és ezek után tűnnek fel a szatírok olyan jellegzetes (vagy inkább közhelyes) attribútumai, mint a felhajtott gallér vagy a cukorka. Ebben a kontextusban az utolsó sorok is átértelmeződnek: míg a közönséges szerelmes vers esetében a fényképes ábrándozás toposzaként értékelhetnénk, ebben a kontextusban már az előveszem igealakot sem feltétlenül a fényképre vonatkoztatjuk – többszöri ismétlése is arra biztat minket, hogy másfajta értelmezést keressünk.
Figyeljük meg, hogy a puszta szöveg, illetve az eredeti, visszafogott modorban előadott dal nagyon szépen egyensúlyban tartja a kétféle értelmezést. Ugyan minden lehetőségünk megvan bekukkantani a hétköznapi szerelmi mámort megfogalmazó kulisszák mögé, de semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy naivan a reménytelen szerelmes ábrándozásaként értelmezzük a dalt. Sokan vannak, akiknek a mai napig nem tűnt fel a dal rejtett értelmezési lehetősége.
Sajnos ezt a játékot rendre elrontják a különböző feldolgozások. Első példának rögtön vehetjük a dal eredeti klippjét. A Glóriához készült képsorok ugyan eltolták az értelmezést az egyik irányba, de legalább a kézenfekvőbb értelmezés irányába. Az Eszelős szerelem videója viszont poéngyilkos módon a rejtettebb olvasatot tolja az előtérbe, ráadásul meglehetősen túlkarikírozva. Fenyőt külseje alapján inkább rosszul sikerült detektívnek mondanánk, az pedig, hogy a Dolly által játszott lány miért lesz éppen ÁVH-snak öltözött közlekedési rendőr, még kevésbé érthetjük. Azt pedig, hogy a csípőjét emlegető soroknál miért kell didaktikusan ráközelíteni a pisztolytáskájára, alighanem örökre rejtély marad – a részletet mindenesetre ajánljuk minden Így ne csinálj videoklippet!-tanfolyamra. Ugyanebben a felfogásban („amit mond a szöveg, az lássék a képernyőn is!”) látjuk megvalósítani a parkbeli jelenetet, de hálásak vagyunk a rendezőnek, hogy Fenyő kádbeli tevékenységét nem kell megszemlélnünk.
A dalt természetesen többen feldolgozták, külön figyelemre méltó az az eset, amikor az előadó nő. A szöveg változtatás nélkül így leszbikus történetként lenne értelmezhető, de némi kozmetikázással ez kiiktatható. Mivel a női kéjgyilkos nem annyira tipikus, ezért kézenfekvő lenne, hogy női előadó a szöveg felszíni, ártatlan olvasatát domborítsa ki. Nos, az alábbi felvételen nem ez történik – érdemes az „És aztán átkarolnám szorosan a nyakát” sort összehasonlítani az eredeti klipp előadásmódjával (ennek hangsávja megegyezik az eredeti felvételével).
Figyelemre méltó, miként jelenik meg a dal a Made in Hungária című filmben. A szatír-vonalat nyilvánvalóan nehéz lett volna beilleszteni a történetbe, ugyanakkor az egyik legismertebb Fenyő-dalt sem lehetett egyszerűen kihagyni. Végül igen ügyes megoldásként a dal csak részben került be a filmbe, a fordulópontnál megszakad. Jól látszik, hogy a dal jól funkcionál az egyszerű (heves, de nem beteges) szerelmi szenvedély kifejezőjeként – annak ellenére, hogy már az első felében felfedezhetünk erőteljes utalásokat a rejtett tartalomra. Az, hogy a második fele elmaradt, nem csupán az erősebb utalások miatt lehet, hanem azért is, mert a szerenádjelenetbe nehezebben illeszthető be az egyedül bolyongó hős.
Természetesen nem állíthatjuk, hogy a slágerszöveg valami gyökeresen újat mondana számunkra a szerelemről, sem azt, hogy a szatírok világát egészen más fénytörésben látnánk, mint eddig tettük. Ám míg a Glóriában a két értelmezési sík semmilyen viszonyban nincs egymással, az Eszelős szerelem esetében, ha nem is túl mélyen, inkább játékosan, azt feszegeti a szöveg, hogy a szerelem irracionális érzése hol csap át a betegesbe. Persze ez a játék csak addig működik, amíg a normálistól egyértelműen eltérő elemek nem kapnak túl nagy hangsúlyt az előadásban.
@Roland2: Mi utalna bármi ilyesmire a szövegben?
És ha az egyenruhával és a pisztolytáskával a klipben arra akartak utalni, hogy Fenyő karaktere betegesen vonzódik a militáns, egyenruhás nőkhöz ? És végül ez a vonzódása vezet kéjgyilkossághoz ?