Szóbeli hagyomány – írásban?
Miért jegyezték le, milyen emberek voltak Mohamed próféta társai és a Talmud bölcsei? Legalább részben azért, hogy tudni lehessen, megbízhatóan közvetítették-e a tanításokat... Így aztán olykor az is fennmaradt, ki szerette a macskákat és ki volt különösen jóképű!
A történelem során már sokszor előfordult, hogy egy kultúra tagjai úgy gondolták, írásba kell foglalniuk szóbeli hagyományukat. Azonban ez egyáltalán nem egyszerű feladat, és ha ráadásul vallási parancs miatt is törekedni kell a pontosságra, még nehezebbé válhat. Hogyan próbálták kezelni a problémát a zsidók és a muszlimok?
(Forrás: Wikimedia Commons / Walters Art Museum / GNU-FDL 1.2)
Nemzedékről nemzedékre
A zsidó vallási ismeretek két nagy részre oszthatóak, az írott és a szóbeli tanra. Az írottat elolvashatjuk a Bibliában, de ha közelebbről megnézzük a mózesi törvényeket, láthatjuk, hogy ezek sokszor eléggé szűkszavúak és nem részletezik a végrehajtás pontos módját. A szóbeli tan tartalmazza a lényeges részleteket, és ezeket igen sokáig nem írták le – mindenki megtanulta az egyszerűbb dolgokat a szüleitől, a bonyolultabbakat pedig igény szerint a vallási iskolákban. De amikor a zsidóságot a pusztulás fenyegette, a vezetők elhatározták, hogy ezeket az ismereteket is le kell jegyezni. Attól tartottak, hogy még ha a nép maga fenn is marad, nem lesz a fiataloknak kitől megtanulni a tant, mert a vallási vezetőket a rómaiak rendre megölték. Az i. sz. harmadik században így megszületett a Misna, a szóbeli tan első írott gyűjteménye, a következő évszázadokban pedig a Babiloni és Jeruzsálemi Talmud, amelyek a Misna szövegét részletezték és magyarázták tovább. (A misna szó ismétlést jelent, a talmud pedig a tanulásra utal.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Simetrical / GNU-FDL 1.2)
Az iszlám hívei pedig Mohamed próféta bölcs mondásait és cselekedeteit gyűjtötték össze és adták át a következő nemzedékeknek; ezek a hadíszok. Úgy vélték, ha valami nem került bele a Koránba, attól még értékes lehet és rávilágíthat a Korán szövegére, segíthet a mindennapi vallásgyakorlatban és a vallásjogi döntésekben. A próféta i. sz. 632-ben hunyt el, a Korán szövegét pedig hívei egy-két évtizeden belül egységesítették, de a hadíszokat csak egy évszázaddal később kezdték leírni és rendszerezni. Így itt is akár több nemzedéknyi szóbeli átadásról beszélhetünk a lejegyzés előtt. Eleinte sokan ellenezték a hadíszok írásba foglalását, mondván, a zsidók is leírták a saját szóbeli hagyományukat és ez az isteni kinyilatkoztatással egyenlő rangot adott az emberi magyarázatoknak.
Csak otthoni használatra
Mind a zsidók, mind a muszlimok először csak magáncélokra jegyezték fel a szóban átadott információkat, és nem terjesztették az így keletkezett szövegeket, sőt a hasonló tevékenységet gyakran tiltották. Kérdés, van-e oksági kapcsolat a párhuzam mögött, vagy csak véletlen egybeesésről van szó. Egyes kutatók szerint mindkét kultúra az ókori görögöktől vehette át a privát feljegyzések készítését mint szokást; a hasonló iratokat a görögök hüpomnématának, emlékeztetőnek nevezték.
A Talmud egy helyen rejtett vagy bizalmas tekercsnek (megilát szetárim) hívja az ilyen magáncélú szövegeket. A véglegesített Talmudot a zsidók a lejegyzés ellenére még a tizedik században is elsősorban szóban tanulták! Ez a muszlim többségű vidékeken is igaz volt, ahol pedig az iszlám hívei ekkorra már írásban terjesztették a hadíszokat, de ez a zsidó gyakorlatot kevéssé befolyásolta. A zsidók fontosnak tartották ugyanis, hogy a tan szóbeli jellegét megőrizzék.
(Forrás: Wikimedia Commons / Walters Art Museum / GNU-FDL 1.2)
Azt mondta, hogy azt mondta
A lejegyzéskor legfontosabb a megbízhatóság. Tényleg pontosan maradt-e fenn a szóbeli hagyomány, mindenki gondosan adta-e tovább? A probléma zsidó és muszlim megoldásai annak ellenére, hogy egymástól gyakorlatilag függetlenül születtek meg, igen sokban megegyeznek.
Ha valaki rendre pontatlanul idézi fel a hagyományt, akkor az őáltala átadott információt legjobb esetben is fenntartásokkal kell kezelni. Éppen ezért mind a zsidók, mind a muszlimok amikor lejegyezték a szóbeli hagyományt, rendszerint feltüntették a hagyományozási láncolatát is – ki hallotta kitől? Ezeknek a láncolatoknak héberül vagy arámiul nincsen különösebb nevük, arabul isznádnak vagy szánádnak hívják őket. Lássunk néhány példát! Így néz ki egy hadísz (zárójelben vallási rövidítések találhatóak):
Imám Bukhari jegyezte fel Abu Hurairától (r.a.), hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Az Óra hirtelen fog eljönni, két ember kiteríti egy köntöst maguk közé, és nem lesz idejük megkötni az üzletet, vagy összehajtani a ruhát. Az Óra az után jön el, hogy valaki megfejte a fejősállatait, de a tejet már nem lesz ideje meginni. Az Óra eljön, amikor egy ember kutat ásott az állatainak, de a vizet már nem lesz ideje megitatni velük. És az Óra akkor fog eljönni, amikor egy ember a szájához emelte a kezét egy falattal, de már nem lesz ideje lenyelni”. (Hanif Alapítvány ford.)
A hadísz az isznáddal kezdődik, majd egy bevezető formula következik, utána pedig magát a hadísz szövegét olvashatjuk. A bevezető formula a próféta megnevezése (itt: „Allah Küldötte”) mellett rendszerint a mondta, parancsolta, megtiltotta és hasonló szavakat tartalmazza. Több ige is állhat egymás mellett: szólt és mondta, leült és mondta.
Egy állítást több párhuzamos forrás is megerősíthet. A hivatkozott személyek gyakran a muszlim történelem hírességei. Fentebbi példánkban Imám Bukhari az egyik legnevesebb hadíszgyűjtemény szerzője, Abu Huraira pedig Mohamed próféta egyik társa volt. (Az Abu Huraira becenév, jelentése ’a kiscica apja’!) Az iszlám különböző irányzatai nem értenek egyet abban, kiket fogadnak el megbízhatónak – a szunnita muszlimok szerint Abu Huraira megbízható, a síiták szerint viszont nem.
Hasonló szerkezetű leírásokat találhatunk a Talmudban is, néha igen hosszú láncolattal:
Rabbi Bizná bár Závdá mondta, hogy rabbi Ákivá mondta, hogy rabbi Pándá mondta, hogy Ráv Náchum mondta, hogy rabbi Biráim mondta egy idős [bölcs] nevében, akinek a neve rabbi Benáá: huszonnégy álomfejtő volt Jeruzsálemben. Egyszer álmodtam egy álmot és elmentem mindegyikőjükhöz, és amit az egyikük megfejtett, a másikuk nem – és mégis mind beteljesült bennem, hogy beteljesüljön, ahogy mondják: minden álom a szájat [a megfejtője száját] követi.
Nem csak a hadíszokra, hanem a talmudi szövegre is jellemzőek az állandósult fordulatok, például ilyen ebben az idézetben az ahogy mondják (se-neemár). Ezek a formulák a szövegek eredeti szóbeli jellegére utalnak – így könnyebb volt őket emlékezetbe vésni. A zsidó Bibliában és a Koránban jóval ritkábbak az ismétlődő fordulatok, hiszen ezeket elsősorban írásban terjesztették.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Szóbelitan-tan
A hadíszok köré egész tudományág épült, ami a megbízhatóságukat tanulmányozza. A hadíszokat különböző kategóriákba lehet osztani hitelességük szerint, és a besorolásokról máig sincs egyetértés. A szahíh (’hiteles’) hadíszok a legmegbízhatóbbak, utánuk következnek a haszan (’jó’) hadíszok, majd a daíf (’gyenge’) hadíszok. Más szempontok szerint is be lehet sorolni őket, például a mutawáter hadíszok több egybehangzó elbeszélő által is fennmaradtak – ezt aztán tovább lehet osztani aszerint, hogy ugyanazokkal a szavakkal idézik-e a prófétát, vagy más, de hasonló jelentésű szavakkal – míg az ahád hadíszoknak csak egyetlen elbeszélőjük van.
A zsidó vallásban nincsen ennyire részletes kategorizáció, de szintén megjelenik, hogy a szóbeli hagyomány nem minden átadójában lehet megbízni:
Ráv Náchmán bár Jicchák mondta: Ulá tévedett, mert rabbi Binjámin bár Jefetre hagyatkozott. [...] Rabbi Chijá bár Ábá pontos volt, és jól megtanulta [ezt a tanítást] tanítójától, rabbi Jochánántól, és Rabbi Binjámin bár Jefet nem volt pontos. Továbbá rabbi Chijá bár Ábá harmincnaponként átismételte a tanultakat tanítójával, rabbi Jochánánnal, és rabbi Binjámin bár Jefet nem ismételt. (Beráchot 38b)
A Talmudban hivatkozott bölcsekről is sok ismeret fennmaradt. Rabbi Jochánánról például feljegyezték, hogy különösen szép férfi volt! Ez érdekes információ, de rabbi Jochánán megbízhatóságáról valószínűleg többet mond az az adat, hogy nagyon tisztelte tanítómestereit és elődeit...
További olvasnivaló, felhasznált irodalom
Speight, R. M. (1989): Oral Traditions of the Prophet Muhammad: A Formulaic Approach. Oral Tradition, 4(1-2).
Fishman, T. (2010): Guarding Oral Transmission: Within and Between Cultures. Oral Tradition, 25(1).
Elman, Y. (1999): Orality and the Redaction of the Babylonian Talmud. Oral Tradition, 14(1).A Talmud bölcsei (magyarul)
A hadíszok csoportosításáról (magyarul)
A talmudi idézeteket saját fordításban közöltük.