Szieszta után fieszta
Gondolta volna, hogy a spanyolok szerint augusztus 20-án akár a Szent Jobb-körmenethez csatlakozunk, akár az állami rendezvényeken veszünk részt, fiesztázni fogunk?
A közkeletű, ám kissé naiv elképzelés szerint a dél-európaiak nappal sziesztáznak, azaz szunyókálnak, éjjel viszont fiesztáznak, azaz buliznak. Persze ez a sztereotípia is meglehetősen torz, de ilyen apróságok nem tarthatnak minket vissza attól, hogy a szieszta eredete után a fieszta eredetének is utánajárjunk – különös tekintettel a közelgő szabadnapokra.
Míg a szieszta jelentése meglehetősen kacskaringósan alakult, addig a fiesztáé meglehetősen egyszerű: a latin festum ’ünnep, ünnepség’ szóból ered. Ha így van, akkor valószínűleg a többes számú festa alakjából. Más források inkább az ebből képzett festus ’ünnepi, élvezetes, boldog’ melléknév nőnemű festa alakjából eredeztetik.
Akármelyik is a helytálló, a spanyolban a mai napig nem csupán ’buli, party’ jelentésben használják, hanem komolyabb ünnepekre is: fiesta religiosa ’vallásos ünnep’, fiesta nacional ’nemzeti ünnep’ stb. Nemzetközileg azonban a szó szűkebb ’buli, szórakozás’ értelemben terjedt el – természetesen a spanyolban is van ilyen jelentése. Az angolba ez a szó nem csak a spanyolon, de az ófrancián keresztül is eljutott, ma feast [físzt] alakban és ’ünnep, ünnepség, lakoma’ jelentésben találkozhatunk vele.
A fieszta végső soron azonos eredetű a fesztivállal. Ez a középkori latin festivalis ’ünnepi’, illetve az ófrancia festival ’ünnepélyes, pompás, élvezetes, boldog’ átvételével került be az angolba, majd a festival day ’ünnepnap’ kifejezésből, jelentéstapadással vette fel az ’ünnep’ jelentést. Nemzetközileg már az ’ünnepélyes keretek között megrendezett kulturális és/vagy sportrendezvények’ jelentésben került.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a magyarba elsősorban az oroszból való fordításoknak köszönhetően gyökerezett meg. Először 1948-ból dokumentált. A Magyarosan című, a következő évben meg is szűnő nyelvművelő folyóirat akkor ezt írta:
[...] a magyar lapok nem hogy terjesztenék a [...] fesztivál, aktivista [...] kifejezéseket
Az idézetből úgy tűnik, a Magyarosan éppen azt kifogásolta, hogy ezeket az idegen eredetű kifejezéseket a sajtó nem terjeszti – ami nyelvművelőktől, különösen ilyen cím alatt, mégiscsak meglepő. Persze lehet, hogy a kiragadott mondattöredék megtévesztő, és éppen azt kifogásolták, hogy a sajtó terjeszti ezeket. Ebben az esetben elgondolkodhatunk azon, hogy milyen nagy kárt okozott a magyar nyelvnek a sajtó azáltal, hogy elterjesztette a fesztivál szót.
Források
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
Az Online Etymology Dictionary és a Wiktionary vonatkozó szócikkei
@GBR: Coromines szerint (249):
"feria, 1100. Descendiente semiculto del lat. FĒRĬA 'día de fiesta', que pasó a aplicarse a ciertos grandes mercados, celebrados en conmemoración de grandes fiestas anuales. DERIV. Feriado, 1369. Feriar, 1490."
Érdekes viszont, hogy a DRAE szerint a "feriado" a "feriar"-ból jön (annak melléknévi igeneve); persze nem kizárt, hogy abból jön, annak ellenére, hogy sokkal előbbről dokumentált.
@Sultanus Constantinus: es mi a helyzet a "feria" es "feriado"-val
A latinok valamikor valakik (többnyire a rabszolga sorba hajtottak)
'vesztivel' (=veszt(j)ével) 'fesztivel'-eztek' (v-->f) fesztiváloztak..
Késztetéspárok:
veszt/ vedt (vett)
feszt (=azonnal, gyorsan le-'fest')/ fed, fedte
-A "fesztivál" eredetileg a győztesek ünnepe volt, ami mára egyszerű nép ünneppé szelidült.. :)
(A fĕstus, -a, -um pedig a feriae 'ünnepnapok' főnévből származó melléknév.)
"a latin festum ’ünnep, ünnepség’ szóból ered. Ha így van, akkor valószínűleg a többes számú festa alakjából. Más források inkább az ebből képzett festus ’ünnepi, élvezetes, boldog’ melléknév nőnemű festa alakjából eredeztetik."
Igazából arról van szó, legalábbis Coromines szerint, hogy már a kései latinban önállósult a fĕsta, amely kezdetben a fĕstum főnév többes száma volt, mely utóbbi a fĕstus, -a, -um melléknév semlegesnemű alakjából önállósult.
Forrás: Coromines, Joan (1973): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, p. 250. Gredos, Madrid, 2012.
Meg lehetett volna még említeni, hogy az [e] > [je] változás oka a hangsúlyos szótagi nyílt (és eredetileg rövid) [ɛ], szemben az [e:]-vel, amely nem alakult kettőshangzóvá (trēs > tres). Persze ez a siestára is igaz.
www.elmexicano.hu/2013/08/hogyan-valt-az...-kettoshangzova.html