Sziesztázzunk egyet!

Ez esetben ne az ige hagyományos értelmében, hanem úgy, hogy járjunk utána a „szieszta” szó eredetének!

Nemrégiben a nap közbeni alvás előnyeiről írtunk, s ennek kapcsán olvasónk linkelt egy nagyon érdekes infografikát. Természetesen egy etimológiai fejtegetésen akadt meg a szemünk.

A szieszta iszlám eredetű szokás, a Koránban is írnak róla. Maga a „szieszta” szó azonban spanyol, a latin „Hora Sexto” kifejezésből ered, ami „hatodik órát” jelent, mert a dél, a hajnaltól számított hatodik óra.

Az információ gyanúsnak tűnt. Egyrészt mert a hora nőnemű szó, tehát a kifejezésnek hora sextának kell lennie – de ez talán csak sajtóhiba. Az azonban gyanús, hogy hova tűnt a kifejezésből pl. az r? (A h nem probléma, azt már a kései latinban sem ejtették. Ha a mássalhangzók valamiért kiestek, akkor persze a magánhangók eltűnése is természetes, de ekkor is azt várnánk, hogy magánhangzóval kezdődjön a szó.)

Azt hamar sikerült kideríteni, hogy az információ valószínűleg a Wikipédiából származik, az angol változat Siesta szócikkében – melyy mint később észrevettük, az infografika alján is forrásként van megjelölve – a következőket olvashatjuk:

The word siesta of the Spanish language derives originally from the Latin word hora sexta "sixth hour" (counting from dawn, hence "midday rest").

A spanyol szieszta szó eredetileg a a latin hora sexta ’hatodik óra’ (pirkadattól számolva, tehát ’déli pihenő’) szóból [! – FL] származik.

Itt az egyeztetés helyes, de még mindig nem világos, hova tűnhetett egy halom hang. Szerencsére a megoldás nem bonyolult. Az angol online etimológiai szótár ezt írja:

from Spanish siesta, from Latin sexta (hora) "sixth (hour)," the noon of the Roman day (coming six hours after sunrise)

a spanyol siestából [ered], [ami] a latin sexta (hora) ’hatodik óra’-ból [származik], a római nap deléből (hat órával a napkelte után)

Ebből már világos, hogy a siesta nem a hora sextából, hanem  csak a sextából ered: ez csupán annyit jelent, hogy ’hatodik’, de később a hora sexta kifejezés helyett is önállóan használták ’dél’ jelentésben (ezt hívják jelentéstapadásnak, klasszikus példája a magyarban a tokaji, mely önmagában is jelenthet ’tokaji bor’-t), majd ebből alakult a ’déli pihenő’ jelentése.

Arra vonatkozó információt, hogy a sziesztázás az iszlámmal függene össze, nem találtunk. Az angol Wikipédia is csak azt említi, hogy a Földközi-tenger térségében és Dél-Európában elterjedt. Valószínű azonban, hogy hosszabb-rövidebb déli pihenő mindenhol szokásos, ahol nagy a meleg – és ez aligha lehetett másképp az ismert történelmi korszakok előtti kultúrákban sem.

Végül meg kell dicsérnünk a magyar Wikipédiát, mert vonatkozó szócikke ezúttal pontos:

A szieszta bizonyos országokban délutáni pihenőidő, amely alatt a munkavégzés szünetel, s általában az üzletek is zárva tartanak. A megjelölés a spanyol siesta szóból ered, amelynek közvetlen forrása a latin SEXTA [HORA], azaz [a napfelkeltétől számított] ’hatodik óra’. [...] Eredetileg, mint arra elnevezése is utal, „ebéd utáni rövid pihenőt” jelentett (spanyolul máig használják e jelentésben).

Egyedül az nem világos, hogy a jelentéseket miért különböző idézőjeltípusokban adja meg.

Kapcsolódó tartalmak:

• Aludni napközben? – Megéri!
• Nem úgy alszunk most, mint régen
• Al(ud)hatnék
• Aludjunk rá egyet!
• Így alszunk mi
• Sokat, de rosszul alszanak

Hasonló tartalmak:

• Márkás kérdés
• Szieszta után fieszta
• A disszidálás hungarikum
• A jó édes papája
• A patikus hungarikum!

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)