Szerszámpattintó majmok?
A szerszámkészítés az emberré válás fontos állomása. Lehet, hogy a bonobók is meglépték ezt, vagy valamit félreértünk?
Kanziról, a híres bonobóról már sokat hallhattunk: a Nyelv és Tudomány is beszámolt sajátos kommunikációs képességeiről, arról, hogy időközben elsajátította a jelnyelvet, sőt saját „szavakat” alkotott.
Most ismét Kanziról szól a tudományos sajtó. A Haifai Egyetem kutatói most új feladatot eszeltek ki Kanzinak és egy bonobó társának, akiket még a kilencvenes években tanítottak meg arra, hogyan pattinthatnak maguknak kalapácsként használható kőszerszámot, azaz marokkövet vagy szakócát – számol be a New Scientist. A kutatók egy üreges farönkbe ételt rejtettek. Ahhoz, hogy a két állat hozzáférjen a finomsághoz, valahogyan fel kellett nyitnia a fadarabot.
(Forrás: PsychUSD (CC BY-SA 3.0))
A hírekben meg nem nevezett bonobó nagyjából tízszer próbálta meg elérni az ételt, végül pedig úgy oldotta meg a feladatot, hogy földhöz vágva szétzúzta a rönköt.
Kanzi ugyanakkor jóval szofisztikáltabban állt neki a feladatnak. Az általa készített szerszámokat többféle módon alkalmazta: botokat nyomott a rönk nyílásaiba, különböző dolgokat vágott hozzá, illetve az általa faragott szerszámokat baltaként, fúróként és késként használta. Végül 24 rönkből nyerte ki az ételt, míg társa csak kettőt tudott kinyitni.
A kísérletben nem is a szerszámhasználat ténye a legmeglepőbb, hanem inkább az, hogy a Kanzi által készített szerszámok az ősemberek által készített eszközökre hasonlítottak. Míg mindkét csimpánz használt szerszámokat ahhoz, hogy hozzáférjen az ételhez, csak Kanzi szerszámai hasonlítottak kimondottan a korai Homo sapiens szerszámaihoz: ékekhez és szakócákhoz, illetve kaparókésekhez és fúrókhoz.
A kutatók rámutatnak arra, hogy ezek az állatok nem a természetes környezetükben nevelkedtek, így nehéz lenne bármilyen következtetést levonni vadon élő társaik képességeit illetően. Az azonban biztos, hogy az eredményeknek köszönhetően ismét fellángolnak a viták arról, hogy a szerszámhasználat és -készítés a modern ember megjelenésének fontos mérföldköve-e, avagy megelőzi a Homo sapiens megjelenését.
valamilyen föld van, legalábbis a madarak röpte és a kisodort fatörzsek alapján. Erre a fajta elvont gondolkodásra való képesség az, ami lehetővé tette, hogy kialakulhasson később a művészet és a hétköznapi értelemben vett kultúra (barlangfestészet) vagy - nota bene - a divat maga.
@sajtomoly: Evolúciós pszichológia kurzuson azt tanították nekünk, hogy nem is az eszközhasználat az, ami az emberek és állatok közötti legfőbb különbség (hiszen nemcsak az általad felsoroltak képesek erre, hanem egyéb gondolkodási tényezőket tekintve evolúciós szempontból kevésbé "okosabb" szervezetek is, de ahhoz például, hogy a sirály a tojást leejtse sem kell számára túl sok gondolkodás: végül is "keze" nincs, és megszokta, hogy valami van a szájában, illetve hogy azt leesés nélkül hordozza. Kevés alkalmazkodás kell hozzá, hogy bizonyos élelemfajták esetén ez az "ösztön" kikapcsoljon), hanem a tanulási képesség.
Sok esetben egy élő szervezet "véletlenül" is rájöhet, hogy egyes eszközöket hogyan használjon, a fő kérdés az, hogy ezt hogyan képes továbbadni: a fent említett sirály (vagy egyes sasfajok esetén) egy kismértékű genetikai vagy viselkedésbeli módosulás elég ehhez (Ne ejtsd le az ételt!= Bizonyos ételeket ejts le!).
A majmoknál már bonyolultabb ez a kérdés, amint erre több példa is van: de itt lényegében az történik, hogy a közösség egy tagjának viselkedését elkezdik a többiek utánozni (csimpánzkölyköt figyeltek meg kutatók, hogy anyját, aki egy kővel diót akart feltörni, elkezdte utánozni. Igen ám, de csak a mozdulatot: először egy fadarabot akart feltörni kővel, majd "helyesen" használva a fadarabbal a követ.) De esetükben nem beszélhetünk valódi értelemben vett "tanításról". Egyes emberszabásúaknál már megjelenik az a tulajdonság, hogy szinte "tudatosan" utánozzák a másik cselekedeteit (nemcsak a folyamatot ismerik fel, hanem annak "célját" is: dió feltörése), de még ez sem valódi tanulás.
A kezdetleges kőeszközök valamivel persze bonyolultabbak, mint az egyszerű bothasználat, de - mint amire ez a cikk is felhívja a figyelmet - eléggé egyszerű módszer: az emberősök lakóhelyén (amely a mai csimpánzokéhoz és bonobóékhoz is eléggé hasonlított) könnyen találhattak folyami kavicsokat, amelyek könnyen megmunkálhatóak voltak.
DE: amiről elfeledkezik ez a cikk is, ezek az eszközök több százezer évekig lényegében változatlanok voltak, amelyek azt jelentik, hogy mindenféle jelentős módosulás nélkül öröklődtek generációról generációra (pl.: nincs jele ezeknek az eszközöknek, hogy melyik "kézre" tervezték őket, illetve hogy az ezeket használók bal- vagy jobbkezesek voltak-e). Tehát nem az történt, hogy az Australopithecusok körbeülték a törzs öregjét, és az átadta nekik tudását a kövek megmunkálásáról.
A Homo erectus felbukkanásáig és Afrikából való kivándorlásáig vagy ennél kissé tovább is kell várni, hogy valamiféle tanulásról illetve tanításról lehessen beszélni (a tűz használata szintén nem követelt meg jelentősebb áthagyományozódást: a nagy viharok az emberelődök lakóhelyein, és sok állat keresi fel máig a bozóttüzek helyét táplálék után keresve, tehát csak a szállítását kellett megoldani). A tanulás megjelenése megmutatkozik a régészek által feltárt kultúrák nagy számában és elkülönülésében (az utánzástól eltérően a hagyományozódás mindig kisebb eltérésekkel történik, amelyek hosszabb idő múlva felhalmozódnak), illetve több és sokféle eszköz használatáig. Legkésőbb Ausztrália meghódításáig ki kellett alakulnia a tanításnak és tanulásnak (hajókat ugyanis a fentebb említett tapasztalati-utánzási módszerrel nem lehet építeni: a csimpáznak kell, hogy ott "legyen" az étel, azaz nem "vár" rá, nem elég feltételeznie, hogy túl a látóhatáron lehet, hogy
Tegnap óta ez a cikk jár a fejemben, de csak most jöttem rá, hogy mi az, ami nagyon zavart benne.
Liszt Ferenc olyan műveket írt, amit a kortárs zongoristák közül szinte senki sem tudott lejátszani. De Liszt tanítványai már igen, a következő generációk pedig már gond nélkül. (Elképesztő játéktechnikai és zeneszerzési újításai voltak.)
Tehát kellett egy lángész, aki az új dolgot megalkotta, majd továbbadta, kuturálissan.
Kanzi zsenije az emberré válásunk óta felhalmozódott ilyen jellegű tudásanyagunk farvízén úszik. Teljesítményének inkább a neveltetése az oka.
Az állatvilágban alacsonyabb törzsfejlődéstani szinteken is létezik az eszközhasználat. Ilyenek például: egyes sirályfajták tojásledobása a magasból, majd a széttört tojás elfogyasztása. Varjúfélék primitív bothasználata stb. Ezek tanult folyamatok! Persze foglalkozhatunk azzal is, hogy más állatok esetében pl. hódok gátjai, várai stb. milyen szinten öröklött vagy tanult. Kár, hogy a cikk szerzője nem törekedett az átfogóbb szemléletre.
@Kincse Sz. Örs: teljesen mindegy mihez hasonlítják, én a "nagyszerű" következtetést kritizáltam. Egyébként megnéztem az eredeti cikket, ott egyértelműen nem a modern emberről beszél, hanem a "Homo" nemzetség korábbi formáiról, illetve úgy általában a "Homo nemzetségről és nem pedig a Homo sapiensről, pláne nem az anatómiailag modern emberről. Oké, hogy tudományos bulvár, de nem kéne ennyire átírni a szöveget. Bár igaz van benne egy megtévesztő mondat, mert "modern emberi kultúráról" beszél, viszont ez alatt nem az "antropológiailag modern ember" kultúráját érti, hanem a "Homo" fajok által képviselt kultúrákat: "The findings will fuel the ongoing debate over whether stone tools mark the beginning of modern human culture, or predate our Homo genus." Tehát nem Homo sapiens, hanem Homo genus. Ha már ilyen hangsúlyos következtetéseket közvetítünk, akkor legalább az eredetit kellene átvenni.
@arafuraferi: hm... nyilván az én hibám, ha nem derül ki a cikkből egyértelműen, hogy a pattintott kőszerszámokhoz hasonítják a jó bonobó eszközeit. elnézést érte.
"ismét fellángolnak a viták arról, hogy a szerszámhasználat és -készítés a modern ember megjelenésének fontos mérföldköve-e, avagy megelőzi a Homo sapiens megjelenését"
Vajon a blikk vagy a kiskegyed volt a cikk forrása?:-)
Legfeljebb ott lehet vita tárgya, hogy a kőkorszak kezdete két és fél millió éve éve volt vagy esetleg 50 ezer éve. A kőkorszak első szakasza a a pattintott (nem pedig kődobálós) kőkorszak, azaz a szerszámkészítés kezdetével kezdődött az is. Tehát már a modern embertől anatómiailag makó-jeruszálemi távolságra elhelyezkedő vértesszőlősi előemberek is foglalkoztak szerszámgyártással (SAMU-MŰVEK). A modern ember a művészet megjelenésével újított csak (barlangfestmények).
A szerszámhasználat csínját pedig Jane Goodall óta nem vitatjuk el a csimpánzoktól sem.