0:05
Főoldal | Rénhírek
Semmi sem elég egy nyelvésznek?

Diszkriminált állatok

A korszerűsödő technológia jobb és jobb lehetőségeket ad az állati viselkedést megfigyelő tudósok kezébe. Ennek köszönhető, hogy egyes etológusuk pedzegetik: bizonyos állati kommunikációs formák a beszélt nyelvhez hasonlíthatók. Sok nyelvész azonban hallani sem akar a témáról.

Péli Péter | 2009. június 15.

Noam Chomsky, a modernkori nyelvészet úttörője és követői továbbra is ragaszkodnak Chomsky régi elméletéhez. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy a nyelv a Homo sapiens egyedüli kiváltsága, ami nem valami egyszerűbb „állati” nyelvből fejlődött ki az evolúció során. Az elmélet cáfolatának bizonyítékai több évtizede halmozódnak a nyelvészet és társterületei – pl. a neurológia, az etológia vagy a kognitív tudományok – legfrissebb eredményeiben. Íme közülük néhány – csak az elmúlt két évből.

Halak és madarak: a nyelvtanulás evolúciós jelei

A Science magazin egyik tavaly júliusi cikke új evolúciós kontextusba helyezi az emberi beszédet és a gerincesek társadalmi kommunikációját általában. A Howard és a New York-i Egyetem tudósai frissen kikelt hallárvák agysejtjeinek fejlődését vizsgálva fedezték fel, hogy az emberi hangképzésért felelős ideghálózat eredetét egészen a halakig vissza lehet vezetni. A verbális emberi kommunikációt lehetővé tevő idegpályák több százmillió évvel ezelőtt kialakultak, és már a halak kezdetleges hangképzésénél fellelhetők. Ez is elég világosan igazolja, hogy a kommunikálás evolúciós előnyei közel sem az emberrel kezdődtek.

Beszéd vagy makogás?
Beszéd vagy makogás?
(Forrás: MTI/EPA/Majama Kimimasza)

A kommunikáció és a nyelv evolúciós fejlődésének folytonosságát és ennek jeleit más gerinceseknél is fellelhetjük. Egy másik Science magazinban megjelent cikk az énekesmadarak ének- és az emberek nyelvtanulási folyamatainak hasonlóságára hívja fel a figyelmet. A kutatásokat a MIT (Massachusetts Institute of Technology) agykutatási központjában, ugyanazon az egyetemen végezték, ahol Chomsky ma is professor emeritusként tanít.

A tudósok azt találták, hogy a fiatal zebrapintyek (Taeniopygia guttata) az emberi csecsemőkhöz hasonlóan átesnek egy gügyögési fázison, mielőtt elérnék a teljesen kifejlődött kommunikálás szintjét. A zebrapintyek is látszólag véletlenszerű folyamatos hangképzéssel, gügyögéssel kezdik a tanulási folyamatot, ami meglepően erős párhuzamban áll az emberek fiatalkori nyelvtanulásával. Ez is azt látszik igazolni, hogy a nyelvtanulás nagyon hasonló általános elvek alapján működik, még ha olyan távoli fajokról is van szó, mint a zebrapinty és a Homo sapiens.

Egy másik madárfajjal folytatott kutatások eredményei még direktebben támadják Chomskynak az emberi nyelv egyedülállóságát hangsúlyozó feltételezését. A beágyazott mellékmondatok használatának és megértésének képessége a Chomsky-féle nyelvészet szerint csakis az emberre jellemző: annak egyetemes tulajdonsága és az emberi nyelv egyik legfontosabb sajátossága.

A San Diegó-i egyetem kutatói mesterségesen, két különböző szabály szerint generáltak dalokat európai seregélyeknek. Az egyik típusú dalokhoz a beágyazásos szabály szerint, a többi dalhoz pedig csak a dal elején vagy végén adtak új motívumokat. Hosszú gyakorlási folyamat – több, mint 10 000 dal – után a seregélyek megtanulták a beágyazásos szabály megkülönböztetését. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a seregélyeknek egyszerre kell megfelelő memóriával és a sémafelismerés képességével rendelkezniük. Chomskyt természetesen nem győzte meg az eredmény. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a madarak teljesítményének valószínűleg csak a rövidtávú memóriájukhoz van köze, az eredmények nem egy nyelvi képesség létezését igazolják.

Túl emberiek? A főemlősök és a nyelvkutatás

A majmok lényegesen közelebbi rokonaink, mint a halak vagy a madarak, és nyelvkutatásuk olyan konkrét eredményeket hoz, amelyeket a nyelvészeknek is sokkal nehezebb figyelmen kívül hagyniuk. A St. Andrews-i Egyetem kutatói nigériai fehérorrú cerkófok (Cercopithecus nictitans) hívó kiáltásait rögzítették. Kiértékelésük után azt találták, hogy a majmok úgy kombinálják a hangokat és a bennük rejlő információt, akár az emberek. Korábban úgy gondolták, hogy a majmok nem tudnak kombinálással új hangokat létrehozni a különböző információk közlésére. A fehérorrú majmok hívó kiáltásai azonban nemcsak a ragadozó fajtájáról kódoltak információt, hanem a hívó személyét és a menekülés vagy nem menekülés szándékát is tartalmazták, amiket a többi majom is felismert. A majmok mondhatni „ragozták” a hívó kiáltásokat. Ez újabb cáfolata az emberi nyelv hirtelenszerű, szinte a semmiből történő kialakulásának.

A konzervatív nyelvészek számára azonban a legtöbb kihívást talán az iowai Főemlős Alapítvány (Great Ape Trust) rendszeres eredményei jelentik. Itt dolgozik Dr. Sue Savage-Rumbaugh, a főemlősök nyelvkutatásának úttörője, és itt él több, a nyelvhasználatáról híressé vált bonobó, köztük Kanzi és Panbanisha is, akik kölyökkoruk óta több mint 300 lexigram segítségével kommunikálnak gondozóikkal (a lexigramok kétdimenziós absztrakt jelek érintésérzékeny képernyőn vagy billentyűzeten).

Egy új kutatás olyan nyelvészeti eszközöket használ, amilyet korábban csak emberi párbeszédek analizálásához alkalmaztak. William M. Fields, az alapítvány igazgatója szerint „a tudományos társadalom ellenállása óriási”. Egy évekkel korábban rögzített videofelvételen Panbanisha a lexigramokkal kommunikálva azt próbálja elérni egy erdei séta során, hogy ölbe vegyék, mert nem kedveli a velük sétáló kutyát. A párbeszéd kiértékelése azt az eredményt hozta, hogy Panbanisha sok, sajátosan az emberi párbeszédre jellemző kommunikálási fordulatot alkalmazott. Ezek között szerepelt pl. az egyezkedés, a szünetek, az ismétlés, és nem utolsó sorban a felváltva kommunikálás. Panbanisha tehát nem csak a szavakat, a lexigramokat és a jelentésüket, hanem az emberi párbeszéd alapjául szolgáló szabályokat is érti. Az emberi nyelvnek fontos és természetes része az ismétlés. A nyelvészek egy része azonban a főemlősök kommunikációjában ezt a nyelv hiányának bizonyítékaként próbálják értelmezni. Ez kettős mérce, ami az érintett nyelvészek saját, a priori elfogultságát igazolja.

Egyes nyelvészeknek semmi sem elég. Kanzi, a Főemlős Alapítvány egy másik bonobója összetett mondatokban megadott és korábban nem hallott utasításokat is képes értelmezni és elvégezni, például fenyőgallyakat tud több tárgy közül kikeresni és a hűtőbe helyezni. A hitetlenkedő nyelvészek erre azzal válaszoltak, hogy mindez a nyelv „zagyva”, szó szerinti értelmezése, az emberi nyelvhasználat felsőbbrendűségének újabb határvonalát pedig a metaforák és szóképek használatánál húzták meg.

Dokumentált példák azonban a bonobók metaforahasználatára is vannak. Ezeket a nyelvészek véletlen egybeesésnek nevezik, vagy egyéb kifogással utasítják el. Panbanisha például egy rosszul viselkedő látogatóra a „szörny” lexigramot alkalmazta, Kanzi pedig egy svéd kutatót (Par Segerdahlt) – akiről tudta, hogy kenyeret hoz, de a személyéhez nem volt külön lexigramja – a „kenyér” és az angolul hasonló hangzású „pear” (körte) szimbólumokkal írt le.

Nemcsak nyelvészet...

Az állatok nemcsak a nyelvészetben jeleskednek és tűnnek egyre kevésbé különbözőnek tőlünk, emberektől. A „tudatelmélet” (theory of mind) egyrészt azt a felismerést jelenti, hogy másoknak más érzéseik és vágyaik vannak, másrészt azt a képességet, hogy a helyükbe tudjuk képzelni magunkat. Ez a képesség nagyon közeli kapcsolatban van az emberi nyelvvel, és általánosan feltételezett, hogy az emberszabású majmok nem rendelkeznek vele. Egyre több kutató gondolja, hogy ez képesség legalább annyira fontos, mint a nyelvtan. Kanzi egyszer az intézmény igazgatójának hiányzó ujjára felfigyelve a „fáj” lexigrammal jelzett neki – mintegy kérdezve, hogy fáj-e. Kanzi mondata csak egy szóból állt, mégis a nyelv egy fontos jellemzőjéről árulkodik: hogy a szavak jelentése a kommunikációs helyzeten és szövegkörnyezeten múlik.

Chomsky ragaszkodása az emberi nyelv egyediségéhez egy másik nagy 20. századi újítóra, Einsteinre emlékeztet, aki élete végéig nem tudta elfogadni az ellentétesnek tűnő, de valójában inkább párhuzamos kvantummechanika elméletét, mert látszólag „nem illett össze” az általa kidolgozott relativitáselmélettel, és így egyszerre tűnt számára tévedésnek és támadásnak. Chomsky és követőinek reakciói nem kevésbé defenzívek és elfogultak. Amikor gyakorlatilag minden emberi tulajdonságnak – legyen biológiai, fizikai, pszichológiai vagy társadalmi – meg lehet találni az evolúciós eredetét, a nyelv kizárólagos emberi kisajátítására tett próbálkozások szinte a bibliai teremtéselmélet szintjére alacsonyítják le a nyelvészetet.

Források:

Lingformant, nyelvészettudományi hírek

Halak

Pintyek

Seregélyek

Cerkófok

Főemlős Alapítvány

Kanzi

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!