A bonobók úgy beszélnek, mint a gyerekek
Azt hittük, hogy csak az emberre jellemző, hogy a kontextustól független jelzéseket tud használni. Most kiderült, hogy a bonobóknál is előfordul ilyen.
Az emberéhez hasonló nyelv kialakulásának egyik feltétele az, hogy az élőlény képes legyen a körülményektől és az érzelmi állapotától függetlenül is valamilyen (legtöbbször hangzó) jel kibocsátására. Azaz, hogy a hangadás (jeladás) ne automatikus válasz legyen, hanem független a belső és a külső környezettől. A kisbabák születésük után már igen korán, már három-négy hónapos korukban képesek erre az úgynevezett funkcionális flexibilitásra. Kutatók azonban azt találták nemrégiben, hogy az emberiség nincs egyedül ezzel a képességgel: a bonobók szintén képesek erre – számolt be a felfedezésről az IflScience.
A kutatók azt találták, hogy a bonobók nagyon sok olyan hangjelet használnak, amelyek kontextushoz, illetve érzelmi állapothoz kötöttek – például ha megtámadják őket, vagy ha figyelmeztetni akarják a többieket a közelgő veszélyre. Találtak azonban egy olyan hangjelzést is, amely nagyon sokféle helyzetben előfordult, és független volt az állat aktuális érzelmi állapotától. Ez a fajta jelzés nagyon hasonló ahhoz, amit az embergyerekeknél láthatunk.
(Forrás: nyest.hu)
A kutatók ezt, a kontextusfüggetlennek tűnő jelzést vizsgálták meg különböző helyzetekben, és azt találták, hogy a hang formai tulajdonsága a különböző helyzetekben nem változnak. Maga a jelzés azonban változatlan formában megjelent mind a pozitív érzelmeket kiváltó helyzetekben (pl. etetés), mind pedig a negatív érzelmeket kiváltóakban (pl. agresszió). Ennek a jelzésnek az értelmezése tehát teljes mértékben kontextusfüggetlen, valamilyen más inger áll a hátterében – mondják a kutatók. Hogy mi lehet ez az inger, ennek kiderítése áll majd a kutatás következő szakaszának fókuszában.
„Két ötletünk van. Az egyik hogy ennek a hangjelzésnek az értelmezése úgy történik, hogy az állatok kombinálják az információt a kontextuális információkkal – például ha látják a fákat mozogni, és hallják ezt a jelzést, akkor az utazásra gondolnak” – magyarázza a feltevéseket Dr. Zanna Clay, a kutatás vezetője. „A másik szerint a bonobók a hangjelzéseket kombinálva hoznak létre bizonyos, bonyolultabb jelentéseket. Ezt egyébként részben már korábban is tudtuk.”
Forrás