A majmoknak is vannak nyelvjárásaik!
Egy új primatológiai és nyelvészeti kutatásban azt találták, hogy a főemlősök jelzései jóval bonyolultabb szerkezetűek, mint azt korábban gondolták, illetve hogy a különböző területeken élő populációk különbözőképpen használják a jelzéseiket.
Az azonos fajba tartozó, de különböző területeken élő majmok különböző vészjelzéseket használnak – derült ki az állatok kommunikációjának nyelvészeti vizsgálatából. A kutatásból arra is fény derült, hogy a majmok üzenetei jóval komplexebb szerkezetűek, mint azt korábban gondolták – számol be a Linguistics and Philosophy című tudományos lapban megjelent tanulmányról a NeuroScientistNews.
„Azt találtuk, hogy a Campbell-cerkófmajmok (Cercopithecus campbelli) megkülönböztetnek egymástól szótöveket és toldalékokat, ami lehetővé teszi a számukra, hogy egy összetett leírást adjanak a veszély milyenségéről és nagyságáról” – magyarázza az eredményeket Philippe Schlenker, a kutatás egyik vezetője, az NYU (New York University) professzora. A kutatásban nyelvészek és primatológusok (a főemlősökkel foglalkozó biológusok) vettek részt. Két területen, az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban és a Sierra Leone-i Tiwai szigetén hasonlították össze az ott élő cerkófmajmok vészjelzéseinek szerkezeteit.
A terepmunka során állatoknak lejátszották az őket fenyegető ragadozók hangját, például a rájuk vadászó sas vijjogását, és lejegyezték a majmok reakcióját. Egyrészt azt találták, hogy az ilyen helyzetekben használatos vészjelzések jóval bonyolultabb szerkezetűek, mint ahogyan azt korábban gondolták. Másrészt pedig a két különböző területen élő állatok különböző jelzéseket („különböző dialektusokat”) használtak.
Meglepő, de a majmok is használnak különböző „szóelemeket”, töveket és toldalékokat; ezeknek a kombinálásával pedig le tudják írni, milyen jellegű, milyen mértékű veszélyről van szó. A „morfémáknak” a majmok esetében is önálló jelentésük van. Viszont a használatuk különbözik a két különböző területen élő populációban: például a kb. [krak]-nak hangzó jelzés a Tai-erdőben leopárdveszélyt jelent, míg a Tiwain általános veszélyt jelez. A különbségek magyarázata a nyelvészek feltevése szerint egy, az emberi nyelvből is ismeretes pragmatikai jelenség: az implikatúra.
A kutatók szerint a főemlősök kommunikációs rendszereinek vizsgálata hosszabb távon lehetővé teszi majd a „majomnyelvtanok” elkészítését, ami segíthet megérteni az állati kommunikációs rendszerek létrejöttét, illetve az emberi beszéd kialakulásának folyamatát.
Forrás
Linguistic methods uncover sophisticated meanings and monkey dialects