Farkas farkasnak farkasa?
A farkasok üvöltése nem a stresszről, hanem az egymáshoz fűződő kapcsolatuk minőségéről árulkodik – vélik egy ausztriai farkaskutató-központ kutatói, akik kilenc, két különböző falkából kiválasztott farkas viselkedését vizsgálták.
A kutatók megfigyelték, hogy minden esetben, amikor egy farkas elhagyja a falkát, a többiek vonítanak. Azt azonban nem tudták, hogy mitől függ a farkasok vonításának a minősége, illetve, hogy mi az oka a hangadásnak ebben az esetben. Az előzetes feltételezések szerint a vonítás ezekben az esetekben az állatok stressz-szintjéről árulkodik, és automatikus reakció arra, hogy valamelyik tag elhagyja a falkát. Az új megfigyelések azonban azt mutatják, hogy ennél bonyolultabb összefüggésről van szó: az üvöltés akár akaratlagos tevékenységnek is tekinthető – számol be az eredményekről a Science Daily.
A kutatók kérdése tehát az volt, hogy a hangadás ezekben az esetekben automatikus érzelmi reakció-e, vagy esetleg képesek a farkasok változtatni a hangadás minőségét a társas kontextus függvényében. „Az eredményeink azt mutatják, hogy a farkasok közti társas kapcsolatok inkább megmagyarázzák a vonítás változatosságát, mint az egyes farkasok érzelmi állapota” – mondta el Friederike Range, a kutatócsoport egyik tagja. „Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy a farkasok akaratlagosan tudják változtatni a hangadásuk minőségét.”
A kutatás során a tudósok feltérképezték a falkán belüli dominanciaviszonyokat, illetve azt, hogy melyik farkasnak melyik a leginkább preferált partnere. A kísérlet keretében egyes farkasokat kiemeltek a falkából, és pórázon vezetve elvitték őket sétálni. A falkában maradottak ezekben az esetekben mindig vonítani kezdtek; ezeket a hangokat rögzítették. Eközben a kutatók mérték a falka tagjainak stresszhormonszintjét.
A rögzített eredmények elemzéséből az derült ki, hogy az egyes farkasok intenzívebben vonítanak, ha olyan egyed hagyta el a falkát, akivel jobb viszonyban vannak, azaz, ha számukra az adott egyednek magas a szociális rangja. A vonítás intenzitása és mennyisége azonban nem mutatott összefüggést azzal, hogy milyen volt a vizsgált egyedek stresszhormonszintje. Ezek az eredmények tehát azt mutatják, hogy a vonítás nem automatikus reakció a stressz-szint növekedésére, hanem rugalmasan alakítható a kontextustól függően.
Forrás
Wolves Howl Because They Care: Social Relationship Can Explain Variation in Vocal Production