Népességpolitika a neandervölgyieknél
Elképzelhető, hogy a neandervölgyiek korábban szoktatták le csecsemőiket az anyatejről, mint a mai ember ősei, méghozzá azért, hogy rövidebb időn belül újra – vagyis gyakrabban – szülhessenek.
A fog növekedési vonalain kimutatható elemek, nevezetesen a bárium és a kalcium változó mennyiségének vizsgálatával tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyi csecsemőket viszonylag korán leszoktatták az anyatejről. A Nature című tudományos magazinban megjelent tanulmány szerint a kalcium és a bárium ingadozó mennyisége a modern emberek és a makákó majmok fogaiban krónikaszerűen felfedi, hogy a csecsemők étrendjében mikor tértek át az anyatejről a szilárd halmazállapotú táplálékra.
A főemlősök fogzománcának legfőbb ásványi anyaga a hidroxiapatit (HAP), a kalcium-foszfát egy formája. Ám a véráramban előforduló, a kalciumra kémiailag hajazó nyomelemek, mint amilyen a bárium vagy a stroncium, szintén beépülhetnek a fogzománcba meszesedés közben – fejtette ki Manish Arora, a New York-i Mount Sinai Orvostudományi Egyetem környezeti kémikusa. A fogak már a születés előtt formálódni kezdenek az ínyben, úgyhogy növekedési vonalai hűen tanúskodhatnak – akár csecsemőkorban – a szervezetet ért kémiai hatásokról és a táplálkozási szokásokról, beleértve az anyatejről való leválasztás hozzávetőleges idejét is.
A kutató vezette csapat a bárium és kalcium arányát vette górcső alá az emberek és a makákók fogaiban mindkét faj szoptatási és táplálkozási szokásainak pontos ismeretében. Az eredmények azt jelezték, hogy a születés előtt egyik faj esetében sem mutatható ki bárium a fogzománcban, ám közvetlenül a születés után a kémiai elem mennyisége hirtelen megugrik, mivel az anyatejben viszonylag sok van belőle. Aránya azonban fokozatosan süllyedni kezd azzal párhuzamosan, hogy a csecsemők étrendje mind inkább kiegészül egyéb táplálékfajtákkal, a végleges leszoktatással pedig mennyisége egészen alacsony szintre apad.
A tanulmány keretében a tudósok egy neandervölgyi kisgyerek fogának növekedési vonalait is elemezték. Kiderült, hogy nagyjából héthónapos koráig kizárólag anyatejen élt, majd további hét hónapig más táplálékot is kapott. Azt követően azonban a fogzománc báriumszintje hirtelen lecsökkent, jelezve, hogy a kicsi étrendjéből eltűnt az anyatej. Arora véleménye szerint a tizennégy hónap meglehetősen korainak tűnik a leszoktatáshoz, a nem-ipari emberi társadalmakban ugyanis általában 2,5 éves korig szoptatták a gyermekeket.
Louise Humphrey, a londoni Természettörténeti Múzeum antropológusa úgy ítélte meg, hogy egyetlen fog vizsgálatából nehéz általános következtetéseket levonni. Mindazonáltal elképzelhetőnek tartja, hogy a neandervölgyiek valóban korábban szoktatták le csecsemőiket az anyatejről, mint a mai ember ősei, méghozzá azért, hogy rövidebb időn belül újra – vagyis gyakrabban – szülhessenek. De lehetségesnek tartja azt is, hogy a szóban forgó csecsemő anyja váratlanul meghalt vagy megbetegedett.
Az antropológus meglátása az, hogy mindkét változat alapvető kihatással lehetett a neandervölgyiek társadalmi szerkezetére. Egy fészekalja gyerekről gondoskodó anya bizonyosan rászorult családja és környezete támogatására, ami arra utalhat, hogy a közösség tagjai rendszeresen segítettek egymásnak. Ha pedig a leszoktatás az anya betegsége vagy halála miatt történt, akkor az árván maradt kicsit valószínűleg a nagyobb testvérek vagy rokonok nevelték fel (a fog egy nyolcéves gyereké volt). A leszoktatási idő több szempontból is befolyásolja a demográfiai folyamatokat, beleértve a szülések közötti idő hosszát is – húzta alá Holly Smith, a Michigani Egyetem ősembertani kutatója, hozzáfűzve, hogy az utóbbi főleg a népességnövekedés ütemére van hatással.