0:05
Főoldal | Rénhírek
késztetés–eredmény pár

Szenvedést okoz a szenvedés és az okozás megértése?

Olvasónk nem érti, hogy ha van takarít, miért nincs takarul, ha van takargat, miért nincs takarog. Házi szakértőnk elmondja, miért nincsenek késztetés–eredmény párok, és mik azok.

Kálmán László | 2014. július 29.

Magdi nevű olvasónk régi ismerősünk, mostani kérdéséből könnyen ráismertem, hiszen ehhez nagyon hasonlót kérdezett már.

Mi lehet az oka annak, hogy sok ma érthetetlen szótőhöz szabályosan járulnak „késztetés-eredmény” toldalékok (pl. pezs-dít/ pezs-dül/ pezs-get/ pezs-eg// for-dít/ for-dul/ for-gat/ for-og stb..), ugyanakkor pl. a „takar-ít” igét úgy lehetne folytatni, hogy: „*takar-ul” (nincs ilyen szó)/ takar-gat (teljesen mást jelent, nem illik a képbe) „*takar-og” (nincs ilyen szó)...

A Magdi által használt „késztetés–eredmény pár” kifejezést a szakirodalom nem ismeri, ezt ő maga alkotta bizonyos igepárok megjelölésére. Először megpróbálom megmagyarázni, mit érthet ilyen igepárokon. Azért is van szükség erre a magyarázatra, mert a nyelvészetben sem teljesen egységes a szóhasználat, az alábbiakat tartom nagyjából követhetőnek.

Arról van szó, hogy (mint nemrég ugyanebben a rovatban írtam róla) ugyanazt az eseményt vagy folyamatot két különböző módon ábrázolhatjuk, és a magyar nyelvben sokszor eltérő képzésű igék felelnek meg a két ábrázolásmódnak:

  1. Cselekvő (aktív) és kauzatív szemlélet: Van egy aktív cselekvő (egy ágens), neki tulajdonítjuk az egész eseményt vagy folyamatot, őt tekintjük az okozónak, és van egy „elszenvedő” (egy páciens), aki az esemény vagy folyamat révén hely- vagy állapotváltozáson megy keresztül. A magyarban (és sok más nyelvben) alanyesetű névszói szerkezet utal az ágensre, és tárgyesetű a páciensre. Például: Pista (ágens) forgatja/kavarja/forralja a vizet (páciens).
  2. Szenvedő (passzív) és mediális szemlélet: Ilyenkor a pácienst tekintjük főszereplőnek, és az esemény okozójára nem is kell utalnunk. Sok más nyelvhez hasonlóan a magyarban ilyenkor alanyesetű névszói szerkezettel fejezzük ki a pácienst. Például: A víz (páciens) forog/kavarog/forr.

Az elnevezések sokaságának (és néha keveredésének) több oka is van. Az egyik az, hogy a cselekvő és a kauzatív megkülönböztetése jelentéstanilag nem mindig egyszerű. A kauzatív szemléletet az úgynevezett az ún. műveltetés egyik alesetének szokták tekinteni: akkor beszélnek kauzatív szemléletről, amikor a beszélő állítólag két részesemény együtteseként tekint az egész eseményre, például azt, hogy Pista forralja a vizet, úgy képzeli el a beszélő, hogy külön esemény az, amit Pista csinál, és egy másik esemény az, hogy a víz forrni fog. Ezzel szemben cselekvő szemléletről akkor szoktak beszélni, amikor a beszélő nem két részeseményre utal, például Pista vizet iszik – senki nem érzi úgy, hogy ilyenkor a beszélő külön eseményként képzeli el Pista ivását és a víz fogyását.

Forr a víz
Forr a víz
(Forrás: Wikimedia Commons / Schekinov Alexey Victorovich / GNU-FDL 1.2)

A szenvedő és a mediális megkülönböztetése egy fokkal világosabb. Akkor szoktak szenvedő szemléletről beszélni, amikor a páciensen kívül az eseménynek van egy aktív, cselekvő résztvevője, például: A vízet forralják, A víz forralódik, A víz fel van forralva. (A magyarban a szenvedő szemléletnek az -ódik/-ődik képzőn kívül nincs rendszeres, produktív alaktani kifejezőeszköze, szemben például a latin nyelvvel, amelyben az igéknek külön „szenvedő ragozásuk” van.) A mediális szemlélet tehát az, amelyben az eseményt okozó cselekvőre egyáltalán nincs utalás, például A víz forr.

Jelentéstanilag tehát a Magdi által „késztetés–eredmény párokban” az érintett eseményeknek, folyamatoknak akár négy különböző szemlélete is megfigyelhető (a Magdi által idézett párok általában cselekvő–mediális vagy kauzatív–mediális párok). Ráadásul a cselekvő/kauzatív és a szenvedő/mediális szemléletek különbsége kapcsolatban áll a személytelenséggel is, hiszen szenvedő és mediális szemlélet használata esetén nem kell említést tennünk cselekvőről, ilyen értelemben az ilyen kifejezések személytelenek.

Személytelen vonat
Személytelen vonat
(Forrás: Wikimedia Commons / Honza Groh (Jagro) / CC BY-SA 1.2)

A terminológiai kavarodás másik oka az, hogy különböző nyelvekben és egyes nyelveken belül is sokféle eszköze van a két- vagy többféle szemlélet kifejezésének, és néha a jelentéstani elnevezés és a nyelvi eszköz elnevezése keveredik. Így a magyarban ritkán használják a szenvedő szót, mert (az egyetlen -ódik/-ődik képzőn kívül) nincs rendszeres kifejezőeszköze a cselekvő–szenvedő megkülönböztetésnek (szemben a már említett latinnal, amelyben külön szenvedő ragozás, hagyományos kifejezéssel a szenvedő igenem létezik). A mediális szemléletet sokszor képzők fejezik ki (a magyarban is), például a melléknévből mediális igét lehet képezni az -ul/-ül, illetve -dik képzővel (barna ∼ barnul, fekete ∼ feketedik), ilyenkor a hagyományos nyelvtanban is használták a mediális ige (középige) kifejezést. Máskor viszont a mediális szemléletet kifejező igető képző nélküli, és ebből lehet kauzatív szemléletűt képezni (pl. kel ∼ keleszt). Ilyenkor viszont a képzett igéről mondják, hogy kauzatív, de az alapigét a magyar nyelvtan nem szokta mediálisnak nevezni.

Magdi párjai is azt mutatják, hogy a magyar nyelvben a cselekvő/kauzatív és szenvedő/mediális párok nem egységesek, sokféle lehet a párok tagjai közt az alaktani viszony – ha egyáltalán van, és nem teljesen eltérő igékkel fejezhetjük ki őket. A Magdi által idézett párok egyikében például az -ít-ul/-ül képzőpárt figyelhetjük meg (pezsdít ∼ pezsdül), a másikban egy képzős alak egy puszta igetővel (pezsget ∼ pezseg).

Pezseg
Pezseg
(Forrás: Wikimedia Commons / THOR / CC BY 2.0)

Az az ige, amire a kérdése irányul, a takarít formailag kauzatívnak tűnik, mivel -ít képzőt fedezhetünk fel benne. Jelentéstanilag úgy lehetne kauzatív-cselekvő szemléletűnek felfogni, ha lenne egy mediális-szenvedő párja, ami azt jelentené, hogy ’megtisztul, rendessé válik’, de ilyen nincs. Az eltakarít ’elteszi az útból’ esetében már inkább, hiszen az eltakarodik ige használható abban az értelemben, hogy ’elmegy az útból’. Szótörténetileg érdekes a takar tő használatának a sokfélesége (legkorábbi használatai ’begöngyöl, felhalmoz’ értelműek voltak), de a mai magyar nyelvben ezek már teljesen függetlennek tekinthetők. A ’tisztaságot, rendet igyekszik létrehozni’ jelentésű takarít-nak csak történetileg van köze az el- igekötős változathoz. (Megjegyzem, tájnyelvi változatokban létezik a (be)takarul változat is. Én Zala megyében érdekes módon cselekvő értelemben, a (be)takarít szinonimájaként hallottam. Ugyanott figyeltem meg az épül hasonlóan cselekvő, ’épít’ értelmű használatát.)

Ami a *takarog igét illeti, valóban nem létezik, de ezen nincs mit csodálkozni. Mint említettem, a magyarban egyébként is igen rendszertelen a cselekvő–szenvedő párok kifejezési módja (ha egyáltalán használatos a pár mindkét tagja), de a -g képző nem is tartozik a mediális szemléletet kifejező szokásos eszközök közé. Kivétel például a fent már említett kavarog (mediális) ∼ kavar (cselekvő) pár. A forog, a zörög és sok más társa is mediális szemléletű, de kérdéses, hogy mennyire tulajdonítható ez a -g képzőnek, hiszen ezeknek a kauzatív párjaiban nem hiányzik a -g képző, hanem valamilyen más képző van jelen (mint például a -dít a fordít-ban, az -at/-et a zörget-ben). Az pedig ezek után végképp nem csoda, hogy ha nincs *takarog, akkor nincs ennek -at/-et képzős takargat származéka sem.

Takargó kutya
Takargó kutya
(Forrás: Wikimedia Commons / Rob Hanson / CC BY 2.0)

Az illető -g képző egyébként a nyelvtörténészek szerint eredetileg gyakorító képző volt, tehát a mediális szemlélethez nem volt köze. A mai -gat/-get is ebből a képzőből származik, talán olyan „üres” kauzatív képző hozzáadásával, mint amilyenről a kopogtat igével kapcsolatban nemrég írtam.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (9):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2014. augusztus 4. 13:41
9 mederi

@Fejes László (nyest.hu): Bocs, elírtam, de a többi nagyon is lehetséges..:)

5 éve 2014. augusztus 4. 11:34
8 Fejes László (nyest.hu)

@mederi: Rotterdam HOLLAND város, neve a Rotte folyó gátját jelenti. en.wikipedia.org/wiki/Rotterdam Az összes többi kb. ennyire stimmel.

5 éve 2014. augusztus 4. 11:07
7 mederi

@mederi:

A "fú-ja-szt/ fú-jo-dt (fújott)", "fú-vó-d(t)-odt (fúvódott)" kifejezések szerintem ma is közvetlenül értelmezhetők, és illeszkedők..

5 éve 2014. augusztus 4. 11:01
6 mederi

@gligeti:

A kezdetek kezdetén (mikor beszélni kezdett az ember és még annak előtte), más volt szerintem a leggyakoribb szituáció.

Vagy kergették az embert mint zsákmány "állatot", vagy az ember kergetett valamilyen elejthető zsákmány állatot.

Pista valóban azért fut, "mert van neki akarata, és úgy dönt", csak szerintem "kicsit más okból", inkább kényszerből történhetett ez valamikor nagyon régen..:)

-A "fut" ige egyáltalán nem biztos, hogy mindig ige volt mai alakjában, vagy ha igen, akkoriban szerintem még a szavak alakja közel sem határozta meg, hogy milyen végleges értelmet (nyelvenként eltérő lehet..) fog elnyerni az adott szó.

-Ha a "késztetés-eredmény" szópárt tekintjük pl. "-szt/ -d(t)" végződéssel, (sokféle lehet, és talán még többféle is volt), úgy tűnik, hogy az új szavak "létrehozásának" egyik alaki forrása lehetett..

-Hasonlóan szükségességből képzett szavak lehettek, mint a "fut":

késztetés:

roszt(Roszt-ov orosz városnév), rossz, rost, rózsa, ros-ál (pl. sakkban cserél), rostál..

eredmény:

rodt(--Rott-er-dám német városnév), ród, rót, rot-or (forgórész), stb.

/Az"eredeti" szituáció valószínűleg:

"*ros(z)t(ál)/ ha "ro(ha)dt", ---"ród, rót"

A nedves, járhatatlan utakra talán eleinte csak rászórták a fát, gallyakat (később fa pallókat ácsoltak, úgy építettek "utakat", amiknek a nyomát pl. Angliában meg is találták..).

Ezek ha el-ro-ha-dtak (talán a színük is megváltozott vörösre), lecserélték.

-Visszatérve a "fut" igére, a

<"ród, rót"-hoz hasonlóan, a valamikori ehhez illő gyakori szituációkhoz illeszkedve, a

<"fúd, fút" is nagyon valószínű lehet, mint

"széthasadt végződésű eredmény" képződmény.

A magyar felszólító módú "fuss!" (nagyon sok a hasonló végződéső f.mód "-t" végződésű ige esetén..), akár mint "essesedett késztetés ige" is létre jöhetett szerintem..

(Azt nem érdemes nézni, hogy ma melyik nyelv milyen értelemben használja a korai képződményeket (ha "szituácóhelyes"), hiszen a mai értelemben vett nyelvek még ki sem alakultak szerintem, mikor egy-egy "formai alakulat" szóalkotó felhasználásra került egyes közösségekben.)

//Az eredeti "szituációhelyes" feltételezhető késztetéspár szerintem:

*fú-szt/ *fú-d(t)

lehetett a magyar "fut" esetén, ami az eredmény oldali végződés hasadásával jöhetett létre, és a párja "fúd" lehetett, ami ma az angolban "étel" jelentéssel ide illik..

(Az "el-fus-er-ál" és a "fuccs (fudts)!" mint annyiszor, nagyon találó szleng szavaink, a késztetés oldal termékei lehetnek..)

-Arra gondolok, hogy a vadat űző vadász (pl. mérgezett hegyű nyíl ki-fújásával/ fúvásával), ha nagy vad üldözésére "vetemedett", könnyen üldözőből üldözötté válhatott, ha a vad nem fogta menekülésre..

Az eredmény így kétségessé vált..

A "meghasadt szó vége" is erre utalhat, hogy vagy étellé válik valaki (mindkét résztvevőre igaz!), vagy tovább "fut"..

Ha valami nem sikerül, ma is azt mondjuk:

"Hát, ennek aztán "fuccs"!

"Na, ezt fújhatod".. :)

5 éve 2014. július 29. 21:22
5 Janika

@Sigmoid: gyakran nem a nyelvtani forma, hanem a szó jelentése hordozza azt az informáciüt, hogy aktív vagy passzív cselekvésről/történésről van szó:

a Föld forog: aktív ige, mégis szenvedő jelentésben.

Pista forgolódik az ágyban: szenvedő forma, aktív jelentéssel.

5 éve 2014. július 29. 20:47
4 gligeti

Azért az nem egészen úgy van, hogy gondol egyyet a víz, hogy most forrni szeretne, és akkor forr. Ez azért inkább inherens módon *történik* a vízzel, míg Pista viszont mégiscsak azért fut, mert van neki akarata, és úgy dönt (még ha külső kényszer, pl. egy tornatanár hatására), hogy fut.

5 éve 2014. július 29. 20:10
3 Sigmoid

Ezt nem értem, még hogy világos... :)

Azt írjátok, hogy a 'víz forr / kavarog' az szenvedő. Hát amennyire látom, ez nem lehet igaz. Ezzel analóg ugyanis az, hogy 'Pista fut', ami nyilván aktív. Pista nem elszenvedője, hanem ágense a futásnak, ami mellesleg tárgyatlan, aktív ige. Ugyanúgy, mint a 'forr'. A 'forral' úgy párja a 'forrnak', mint a'futtat' a 'futnak'. Hiába 'futtatja Pistát a tesitanár', az, hogy 'Pista fut', változatlanul aktív marad. Persze most már mondhatjuk, hogy 'Pista futtattatik / futtatódik', ami tényleg passzív volna.

5 éve 2014. július 29. 12:14
2 mederi

Nagyon világos, érthető cikk, köszönöm szépen.

A cikk első felében taglalt terminológiai magyarázatból végre sikerült leszűrnöm, hogy szerintem mi az oka az "értetlenségemnek" a szemléletek vonatkozásában..

A kettes számú szemlélet világos, azt eddig is értettem..

-Az egyesszámú szemlélettel kapcsolatban azt gondolom, hogy szervesen próbál harmóniába kerülni a "páciens és esemény központú" (tárgy és eredmény) kettes számú szemlélettel, ami nehézkes úgy gondolom...

Az "eseményekre" ("eredmény", vagy nevezhetjük "okozatnak" is) koncentrál, és "kauzatív" megközelítésben különállónak feltételezi az egyáltalán nem független történéseket (Pista forral/ A víz forr), míg "cselekvő" esetben egységesnek látja ("Pista vizet iszik.")...

-Ha pl. egy repülő-szerencsétlenségre gondolok, akkor nagyon fontos az okok kiderítése, és az újólag észrevételezett technikai, technológiai hibák elemzése és beépítése az új gépek gyártási folyamatába. A megelőzés gondolom elsőbbséget élvez, mely a tervezés, a prototipus majd a széria gyártás körültekintő megvalósításán múlik. Az esemény elért sikeressége (eredmény) a gyakorlatban később következik be..

Hogy a nyelvi megközelítésnél maradjak, a kettesszámú szemlélet a "repülőbaleset" utáni állapotból (elszenvedésből) és annak elemzéséből indul ki, azaz utólagos, "visszacsatoló" jellegű..

-A magyar nyelv szerintem az ok-okozat (majd okozat visszavezetése -okra "másodlagos késztetés" ami az eredményből következik) szemléletet helyezi előtérbe, és a "páciens" élő vagy élettelen voltától eltekint ("tárgyiasítja" azt).

A tervezett vagy várható szituációt (pl. egy gyártási folyamatot, vagy pl. egy várható élethelyzetet ) "igyekszik" úgy alakítani, hogy minél kevesebb "okozati" (pl. sok hibás darab, pl. repülő-szerencsétlenség) esemény következzen be..

5 éve 2014. július 29. 10:27
1 MolnarErik

Elég lett volna egy "csak" is :)