Sumerológia és sci-fi
Lehet-e izgalmas és sci-fibe illő téma az ókori nyelvek kutatása? Neal Stephenson bebizonyította, hogy igen, habár ehhez néhány kardozós jelenetre meg egy nemlétező egzotikus kábítószerre is szüksége volt. A sumérok sumérul beszéltek, de milyen nyelven beszéltek a többiek?
Neal Stephenson amerikai író Snow Crash című regénye 1992-es megjelenésekor alaposan átrendezte a sci-fi színteret. Ekkoriban már kezdett kifulladni a kiberpunk-divathullám, mindenkinek elege volt a multicégek, gengszterek és számítógépkalózok által benépesített sötét jövőből. Ráadásul a valóság lassan, de biztosan utolérte a képzeletet – a számítógépek egyre több háztartásban jelentek meg, és sokat vesztettek egzotikumukból. Az olvasóközönség új forradalomra várt, arra szinte senki sem számított, hogy bárki képes lesz még újat mondani a kiberpunk keretein belül. Stephenson azonban jött, látott, és győzött: a Snow Crash sajátos humorával és lendületes történetvezetésével egyszerűen letaglózta az olvasókat. Számunkra azonban a regény nem csak műfaj-megújító szerepe miatt érdekes, hanem azért is, mert cselekménye nyelvészeti kérdések körül forog!
(Forrás: Wikimedia commons / Bob Lee / CC SA-BY 2.0)
Főhős Főhős
Snow Crash
A könyv címe (kb. Hóhalál) arra a jelenségre utal, amikor a tévében nincs adás, és csak a „hangyák háborúját” láthatjuk. A régi Macintosh számítógépek fagyás után hajlamosak voltak hasonló képet megjeleníteni, Stephenson pedig ilyen gépen írta a regényt. A magyar kiadó valószínűleg azért tartotta meg az angol elnevezést, mert a kötet megjelenésére nagyon sokat kellett várni, és időközben már Magyarországon is ezen a címen vált ismertté.
Neal Stephenson ifjú titánként maga sem igazán vette komolyan, amit írt. (Azóta sokat változott a stílusa, mi nem vagyunk teljesen meggyőződve arról, hogy az előnyére.) A Snow Crash főszereplőjét egyenesen Hiro Protagonistnak nevezte el, ami körülbelül annyit tesz magyarul, hogy Főhős Főhős.
Az afro-koreai származású, a japán kardvívásért rajongó Hiro tipikus
alulteljesítő: hiába tud nagyszerűen programozni, mégis pizzafutárként
dolgozik. De még innen is hamar kiteszik, úgyhogy inkább már meglévő hackertudását kamatoztatja, és szabadúszó ipari kémként próbálja megszerezni a napi betevőre valót. Emellett hősünk egy virtuális világban, a háromdimenziós szemüvegen keresztül elérhető Metaverzumban fecsérli el szabadidejét – ez napjainkra már nem túl futurisztikus dolog, de a regény születésének időpontjában olyannyira annak számított, hogy ebből a könyvből terjedt el például az avatár kifejezés a felhasználó által irányított játékbeli karakterre.
(Forrás: Wikimedia commons / Ramona Forcella / CC SA-BY 2.0)
Hiro a Metaverzumban találkozik a Snow Crashsel is, amiről senki sem tudja, micsoda: drognak nevezik, de csak egy fura animációt mutat annak, aki meg próbálja nyitni az állományt. (A szerző nem igazán részletezi, pontosan hogyan lehet a Metaverzumban az avatárt irányítani, a szemüveg mindenesetre érzékeli az arckifejezéseket.) Fehér és fekete pontok villódznak a képen, mint a régi tévékészülékeken adásszünet idején. Hiro egyik hackerkollégája, Da5id belenéz az animációba, majd nyomban elveszti az eszméletét, és magához térte után folyamatosan különböző – értelmetlen? – szótagokat kántál. Eközben a valóságban is elkezd terjedni a hagyományos kábítószernek tűnő Snow Crash, és senki sem tudja, a kettőnek mi köze egymáshoz...
Sumér, a világnyelv
Vigyázat, spoiler! Elöljáróban figyelmeztetjük az olvasót, hogy a további cselekményt igyekszünk nem részletezni, de azzal, hogy a regény nyelvészeti hátterét tárgyaljuk, óhatatlanul elárulunk egyet s mást.
Sorozatunkban már szó esett arról, hogyan inspirálta a Sapir-Whorf hipotézis a sci-fi irodalmat. Eszerint az elgondolás szerint a nyelv közvetlenül és erősen hat a gondolkodásra. Ilyen erős hatást azonban a nyelvészeti mérések során nem sikerült találni, így a Sapir-Whorf hipotézis lassan kiment a divatból. Azzal ma valószínűleg minden kutató egyetért, hogy a nyelv hat a gondolkodásra és viszont, de ezeket a hatásokat jóval gyengébbnek vélik, mint korábban.
Stephenson a Snow Crashben azonban megcsavarta a Sapir-Whorf hipotézist: mi van akkor, ha bizonyos nyelvek jobban hatnak a gondolkodásra, mások pedig kevésbé? (Ma a nyelvészek többsége úgy gondolja, hogy a nyelvek ilyen szempontból egyenlőek.) Stephenson szerint például a sumér vagy a héber – az átlagolvasó számára titokzatosnak, misztikusnak tűnő nyelvek – erősebben befolyásolják a gondolkodást.
Az ókori emberek a könyv szerint egészen más idegrendszeri felépítésűek voltak, mint a maiak: az egymástól földrajzi vagy más okokból távolabb kerülő nyelveik is inkább a hasonlóság felé tendáltak, mint a különbözőség felé. A nyelvek fejlődésük során egyre egyformábbak lettek, és előbb-utóbb minden népcsoport sumérul beszélt! (Ez persze igazából erősen valószínűtlen, de összeesküvéselméletnek tökéletes.)
(Forrás: Wikimedia commons)
Mindenkinek ugyanaz volt az anyanyelve, és ezen a nyelven a beszélők agyára is lehetett hatni. Ha valaki írt egy sumér ráolvasást, és előadta a beszélőknek, a ráolvasás vírusként szétterjedhetett az egész emberiségben, és kiválthatta pozitív vagy épp negatív hatását. Azonban a később istenként tisztelt Enki olyan ráolvasást fejlesztett ki, aminek a hatására az emberek egészen különböző nyelveket kezdtek el beszélni. Így már nem lehetett őket egyszerre manipulálni, habár az átmeneti időszakban nagy volt a káosz... ugye emlékszünk Bábel tornyára?
A számos újonnan kialakult nyelv között azonban olyanok is felbukkantak, amelyek szintén erősen hatottak a gondolkodásra. Ilyen volt például a héber, de a zsidók komoly óvintézkedéseket tettek, például ragaszkodtak a szent szövegek betű szerinti megőrzéséhez és változtathatatlanságához. Így nem lehetett a kultúrát tönkretenni azzal, hogy a ráolvasásokkal bármely hozzáértő kézivezérelheti a lakosságot. Tulajdonképpen ezekből az óvintézkedésekből született a zsidó vallás a maga bonyolult szabályrendszerével.
Most ez komoly?
Ilyen vírus a valóságban nincsen, habár valóban léteznek olyan fertőzések, amelyek a hordozó viselkedését úgy módosítják, hogy a továbbfertőzés valószínűbb legyen. A toxoplazmózist okozó élősködő a macskák beleiben szaporodik, de más emlősöket, például rágcsálókat is fertőz. A rágcsálók viselkedését úgy befolyásolja, hogy a macska könnyebben elfogyaszthassa őket: a patkányok, egerek kockázatvállalóbbak lesznek, nem tartanak annyira a ragadozóktól. Emberek is megfertőződhetnek, de az vitatott kérdés, hogy a viselkedésük megváltozik-e, és ha igen, hogyan. Mindenesetre a toxoplazmózis nyelvi úton nem terjed...
A Snow Crashet nem kell komolyabban venni, mint bármely más érdekes tudományos-fantasztikus gondolatkísérletet. Ráadásul Stephenson a történet előrehaladtával egyre többet variál az alapelképzelésen, amitől az egész még valószínűtlenebbé válik: például a regény eredeti sumér vírusa mind kulturális, mind biológiai komponenssel rendelkezik, nemcsak nyelvi hangsorként, hanem vérrel és testfolyadékokkal is terjed. A hangsor olyan tevékenységekre készteti a meghallgatóit, amelyek aztán a biológiai terjedést is elősegítik. (Nagyszerű módszer a tömeges fertőzésre a templomi prostitúció.)
Stephenson rafináltan válogat az ókori történelemből, hogy alátámassza és hihetővé tegye az elgondolást. A számos apró részlet szinte bármelyikére rákeresve megállapíthatjuk, hogy a szerző nem vezet félre minket: a suméroknál tényleg népszerű volt a ráolvasás, a zsidó misztika valóban tartalmaz fonetikai elemeket, és így tovább.
A nagy meggyőző erő csak akkor szűnik meg, ha belegondolunk abba, ami a könyvből kimaradt. A sumért ma már nem beszéli senki anyanyelveként, de héber anyanyelvű beszélők több millióan vannak, elsősorban Izrael állam területén. Ha valóban lehetséges lenne effajta befolyásolás, akkor valószínűleg az izraeli társadalom sokkal egységesebb lenne, mint amilyen a valóságban. Persze lehet azt mondani, hogy valamiféle kabbalista összeesküvés őrzi a titkot, és nem élnek vele vissza felelőtlenül, de ez annak fényében meglehetősen valószínűtlen, hogy Izraelben még az atombombagyártást sem sikerült titokban tartani...
(Forrás: Wikimedia Commons / Eileen Fleming / CC BY-SA 3.0)
Néhol az érvelés finom csúsztatásokra is szorul: például az érintőlegesen előkerülő arkangyali ábécét nem a zsidó, hanem a keresztény kabbalisták használták, és jóval újabb annál, mint amit a szöveg sugall. Stephenson kiemeli, hogy a betűk „vonalakból és kis körökből álltak”, mert ezáltal a bináris kód nulláira és egyeseire hasonlítanának, de ha az angyali betűkre nézünk, valószínűleg a kettes számrendszer az utolsó dolog, ami eszünkbe jut.
(Forrás: Wikimedia commons)
Különös toldalékolás
A szerző alapos munkát végzett, hogy hihetővé tegye a hihetetlent, de pár nyelvészeti ökörségbe azért belefuthatunk. Kiderül például, hogy a sumér „agglutináló, toldalékoló nyelv, vagyis morfémákat olvaszt össze szavakká. Ez nagyon különös jelenség.” Az agglutináló nyelvek igazából meglehetősen gyakoriak, többek között a magyar is ilyen. (A magyarnak és a sumérnak ettől még nincsen különösebb köze egymáshoz, tehát ezzel ne is próbáljunk indokolni egy esetleges sumér-magyar nyelvrokonságot!)
Sajnos a neurológiai részek jóval gyengébbek, azt nem igazán sikerült megértenünk, hogy egy fekete-fehér pöttyökből álló ábra hogyan vághatja haza a gondolkodást... leginkább sehogy, mert az agy nem futtatni való bináris kódként dolgozza fel a látnivalót, még akkor sem, ha hackerek agyáról van szó. Az szintén nem világos, miért kell annyit emlegetni az agytörzset, főleg, hogy a nyelvi területek nem is ott helyezkednek el.
Ha el tudunk tekinteni ezektől a problémáktól, akkor a Snow Crash érdekes olvasmány, a magyar fordítás – Kodaj Dániel munkája – pedig szintén gördülékeny és vicces. A kötet nyári olvasnivalónak is ideális, ha az embert nem zavarja, hogy a féktelen lövöldözés-kardozás-hackelés olykor minden átmenet nélkül hosszú nyelvészeti spekulációra vált. Az biztos, hogy a nyelvészeti témájú sci-fire gondolva általában nyugisabb könyvek jutnak az eszünkbe, de ez nem feltétlenül hátrány...
Kösz az ajánlót, elolvastam a könyvet és tetszett. Irtózatos agymenés.
@horesz: Köszi az ötleteket! A Contact van magyarul (és az még a régebbi földönkívülis sorozathoz is passzolni fog), a Dickinson szerintem nincs. Annak a címe nem Poison Oracle?
Itt van egy tök jó lista: www.princeton.edu/~browning/sf.html Habár pont az egyik kedvencem nincs benne, de azt lehet, hogy belerakom a következő részbe, úgyhogy addig inkább nem sütöm el ;]
@prezzey: Köszi! Elkerülte a figyelmemet. G. Pullum írt egy cikket még jó régen (Some lists of things about books), ott említ még két regényt (Carl Sagan: Contact, Peter Dickinson: The Poison Miracle), de ezeket nem ismerem, s talán nincs magyar fordításuk (ezt nem tudom pontosan). Mindenesetre jó, hogy ilyenekről is írtok.
@horesz: már kettő is volt belőlük itt a Nyesten - www.nyest.hu/hirek/nyelvbe-zart-vilagur
Valószínűleg a másik kettő is lesz, csak azokat akartam előre venni, amelyek vagy vannak magyarul, vagy Magyarországon viszonylag ismertebb a szerzőjük. Habár most hogy belegondolok, Ian Watson már többször is járt Magyarországon, mondjuk inkább csak a Warhammer könyvei ismertek :[
@Pesta: valószínűleg a Habitat nevű játékban használták először a modern értelmében és oda kimondottan a szanszkrit szóból került, Stephenson valószínűleg a Habitatból szedte. (Habár azt állítja, hogy nem emlékszik rá, hogy hol hallotta.) De a Snow Crash után terjedt el a szó a számítástechnikai értelmében.
https://secure.wikimedia.org/wikipedia/en/wiki/Habitat_%28video_game%29
További ajánlott nyelvészeti sci-fi:
Samuel R. Delany: Babel-17, Jack Vance: The Languages of Pao, Ian Watson: Embedding, Ursula K. le Guin: Dispossessed
„ebből a könyvből terjedt el például az avatár kifejezés a felhasználó által irányított játékbeli karakterre"
Maga az „avatár" szó pedig a szanszkrit avatára szóból ered, láthatóan a szerző ezt is belekeverte zavaros ismeretei közé, de legalább helyesen vitte tovább az értelmét. A hinduizmusban az isteni alászállásokat és földi megjelenésüket nevezik így, tudományos-fantasztikus értelmében egyszerűen az ember virtuális világba való alászállását és ottani „helyettesét") jelenti a szó.