Pattintott kőkorszak
vagy pattintottkő-korszak?
Mi a közös a történelemben és a helyesírási szabályokban? Mindkettő tele van ellentmondásokkal. A történelem korszakokra bontása sem egyértelmű, hát még a korszakok nevének leírása. Különírás, egybeírás, mozgószabály és kezdőbetűk – kérdések és problémák az őskortól napjainkig.
A cikk alapötlete Novák Csillától származik. Köszönjük!
A történelem mostanában a nyest hasábjain elsősorban a kísérleti történelemkönyvek körül zajló vita kapcsán kerül elő, az ügyben még a Magyar Tudományos Akadémia is megszólalt. A történelmi korok azonban nem csak történészeknek adnak vitára alapot, hanem helyesírási szempontból is érdekesek. Nem könnyű még a nagyobb történelmi korszakok nevét sem helyesen leírni.
Minden kezdet nehéz
Az időszakok nevét – így történelmi korok nevét is – az akadémiai helyesírási szabályzat (AkH.) szerint kis kezdőbetűvel kell írni, ellentétben például az angol gyakorlattal: június ~ June [dzsún], középkor ~ Middle Ages [midl édzsiz]. Ez a 145. szabálypontból derül ki, ami az ünnepek, történelmi események és „rövidebb-hosszabb időszakok” nevéről szól. Ezek – bár úgy érezzük, valójában tulajdonnevek és még a szabályzat szerint „nem kicsi az érzelmi töltésük” – kisbetűvel írandók. A nyelvhasználók azonban főként az ünnepek nevét gyakran írják nagybetűvel.
(Forrás: Wikimedia Commons / Budavári Labirintus Kft. / GNU-FDL 1.2)
A történelmi korok esetében az kissé nehezíti a kezdőbetű megállapítását, hogy a fenti szabály a példák között egyetlen történelmi kor nevét sem sorolja fel, és a szabályzat szótári részéből is hiányoznak az ilyen jellegű szavak. Még a nagyobb méretű helyesírási szótárak sem bővelkednek a példákban. Az Akadémiai Kiadó által 1999-ben kiadott Magyar helyesírási szótár 140 000 tétele között megpróbáltuk megtalálni az őskor, ókor, középkor, újkor szavakat. Ezeket találtuk: őskori lelet, ókor, középkori. Nem sok, de több a semminél – az legalább az ókor szóból kiderül, hogy ezt a szót legalábbis kisbetűvel kell írni. Az Osiris-féle Helyesírásban (OH.) szerencsére viszont mindet megtaláltuk.
Miért lenne fontos ezeket a szótárakban felsorolni? Már az is elgondolkodtathat valakit, hogy az újkor egy vagy két szóba írandó-e, hiszen az új ház jelzős szerkezet két szó. Itt azért írjuk egybe a két szót, mert az újkor „minőségjelzős összetétel”. Itt az egybeírás azt jelzi, hogy más jelentése van a szókapcsolatnak (AkH. 107. b.), mint a két tag jelentésének összege. Tehát nem akármelyik új korról van szó, hanem a középkor után kezdődő történelmi korszakról. Az új kor szókapcsolat jelentése csupán annyi, hogy ’egy másik, későbbi vagy rövid idő óta tartó korszak’, mint például az egy új kor hajnalán kifejezésben.
Az ördög a részletekben
Nem csak olyan viszonylag egyszerű korszakneveink vannak azonban, mint az újkor. Találkozunk többszörös összetételekkel is. Ilyen például az őskőkor vagy az újkőkor – ezeket hat szótagig egybe kell írni (AkH. 138.).
Bonyolultabb esetekben nem ússzuk meg azonban a történelmi korok leírását a mozgószabály (AkH. 139.) alkalmazása nélkül. Az előbb említett őskőkornak és újkőkornak van másik bevett neve is. Ezeket a korszakokat az alapján különítik el, hogy az ősemberek jellemzően milyen módszerrel készítették eszközeiket: pattintással vagy csiszolással. Ezeknek a munkafolyamatoknak az eredményeként pattintott kő, illetve csiszolt kő jön létre. E két kifejezést azért így írjuk, mert a minőségjelzős kapcsolatokat a fő szabály szerint külön kell írni (AkH. 107. a.).
Mi történik akkor, ha a jellemző kőeszközökről nevezzük el a korszakot? Itt lép működésbe a második mozgószabály (AkH. 139. b.). Ennek értelmében, ha egy különírt szókapcsolat egészéhez utótagot kapcsolunk, akkor az első szókapcsolatot egybe kell írni, és az utótagot kötőjellel kell hozzáfűzni:
pattintott kő + korszak → pattintottkő-korszak
csiszolt kő + korszak → csiszoltkő-korszak
(Forrás: Wikimedia Commons / DocteurCosmos / GNU-FDL 1.2)
Vajon ezeket a bonyolultabb korszakneveket megtaláljuk a helyesírási szótárakban? Mindkét elnevezés szerepel az OH.-ban, de az iskolai szabályzatok szótári részében hiába keressük őket. A csiszoltkő-korszak viszont benne van a Magyar helyesírás szótárában.
Annak ellenére, hogy a szabályzatból elég egyértelműen levezethető ez az írásmód, és némelyik helyesírási szótár is tartalmazza a kifejezéseket, ennek a két korszaknak a nevét igen sokszor találjuk meg különírva: pattintott kőkorszak, csiszolt kőkorszak – ez utóbbit például a népszerű ötödikes Mozaik történelemkönyvben is. Holott nyilvánvaló, hogy egy korszakot sem pattintani, sem csiszolni nem lehet. A Wikipédián mindkét írásmóddal találkozunk: pattintottkő-korszak szerepel az Őskőkorszak címszónál, míg pattintott kőkorszak a Kőkorszaknál. A Sulinet oldalán pedig mindkét kifejezést különírták.
A Google keresője a pattintott kőkorszak írásmódra 4800, a szabályzatnak megfelelő pattintottkő-korszak írásmódra pedig mindössze 57 találatot ad.
Azon túlmenően, hogy a mozgószabály alkalmazása nem egyszerű, s mint Mindennapi helyesírás sorozatunk mutatja, az ennek alkalmazása folytán létrejövő szavak írásképét sokan furcsának tartják, még egy ok szerepet játszhat abban, hogy kevesen tudják leírni helyesen a pattintottkő-korszak nevét. Ez pedig a kifejezés ritmusa, melyet remekült kihasznált népszerű gyermekversében Tamkó Sirató Károly.
Hát nem tudod:
– Hát hol élünk? Öregapó!
réges-régen nem élünk már
a – Pattintott Kőkorszakban!
– Hogy hol élünk?
Ide figyelj:
a – Kattintott Fénykorszakban!
Azt természetesen nem tudjuk, hogy vajon a szavakkal gyakran játszó avantgárd költő tudta-e, hogy az akadémiai szabályzat szerint hogy kell írni a pattintottkő-korszak nevét. Mindenesetre a fenti verssel sok örömet szerzett az újkort követő legújabb korban született gyerekeknek, illetve a rendszerváltást követően ismét csak az újkorban – ezen belül a különírt nevű modern korban vagy az egybeírt jelenkorban született gyerekeknek. Mi is jobban járunk, ha a korszakok nevének ellentmondásos helyesírása helyett a Kattentotta című verset élvezzük.
Források
A magyar helyesírás szabályai (AkH.)
Deme – Fábián – Tóth (szerk.)(1999) Magyar helyesírási szótár.
Horváth Andrea – Horváth Levente Attila (2008) Történelem 5. Az őskor és az ókor története. Szeged, Mozaik Kiadó.
Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll
@béta: Szerintem nézz el nyelvművelői, „nyelvi tanácsadói” oldalakra, és nézd meg ott, hogyan foglalkoznak helyesírási kérdésekkel.
Megértjük, ha nem mindenki érzi úgy, hogy érdemes minden nap megnyitni a nyestet. Javasoljuk, hogy nézzen vissza minden második nap! :)
Baromira unalmas már ez a kurva sok helyesírás a nyesten! Ha csak fele ennyi nyelvről, nyelvészetről szóló írás készülne, mint helyesírási, meg "jaj, helyes-e? - persze, hogy az!" típusú, akkor épp volna értelme naponta ide nézni. De ennek a pszeudonyelvművelésnek semmi értelme: pont olyanok vagytok, mint a nyelvművelők egy kis agresszív finnugorkodással megöntözve (az uráli nyelvekről is milyen jó kis modellező tanulmányokat írnak a biológusok, nem megkövezve azt, aki feltételezni meri, hogy a nyelveket beszélők nélkül - jajjj,gének! - nehéz elképzelni), és hangsúlyozva, hogy nem vagytok nyelvművelők. Akkor esetleg nem kéne úgy ismeretterjeszteni, mint a nyelvművelők teszik, mert pár nyelvtől független MTI-hír átvétele nem jelenti azt, hogy nem ugyanarról írtok, mint Lőrincze Lajos vagy Balázs Géza.
@Janika: „Nyilvánvaló hogy egy korszakot se nem pattintanak se nem csiszolnak de attól még nevezhetjük így nem?”
Csakhogy azok sem így értelmezik, akik így írják le... Még pontosabban: nem azért írják így, mert ezt akarják kifejezni, hanem azért, emrt nem ismerik (alkalmazzák) a helyesírási szabályokat.
A szabályzat persze egyértelműen meghatározza hogyan kell helyesen írni. Ez nem kétség.
Azonban el lehet képzelni egy olyan értelmezést, miszerint a "pattintott" és a "csiszolt", magának a kőkörszaknak egyféle megnevezése. Ezzel érzékeltetjük, hogy nem új korszakokat írunk le, hanem a kőkorszakot bontjuk két részre. Ha mondjuk korai kőkörszaknak és késői kőkorszaknak hívnánk ez nem lenne kétséges. Nyilvánvaló hogy egy korszakot se nem pattintanak se nem csiszolnak de attól még nevezhetjük így nem?
Ilyen értelmezésben már különírandó.