A Magyar Kultúra Napja
A közvélemény szerint a helyesírás a kultúra része, sőt alapja. Akkor miért követnek el tömegesen hibákat a magyar kultúra napján?
Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Idén is számos rendezvény volt hivatott a magyar kultúra fényét megmutatni. Olvasónkat, Katalint azonban valami zavarta.
Újságokban, szépen megszerkesztett meghívókon, sőt a tv-ben is láttam nagy kezdőbetűvel írva, pedig a helyesírási szabályzat 145. pontja alapján – az én értelmezésem szerint kis betűvel kellene írni.
Lehetséges, hogy más szabálypont vonatkozik e nevezetes nap írására?
A magyar helyesírással ugyan van számos probléma, de odáig a Magyar Nyelvi Bizottság sem fajult, hogy az egyes ünnepek nevének írásmódját külön szabályozza.
A 145. pont, melyre Katalin is utal, így hangzik:
Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepeket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat (bár olykor nem kicsi az érzelmi töltésük): március tizenötödike, anyák napja, május elseje, mindenszentek, karácsony, húsvét, nemzeti ünnep; a honfoglalás, a mohácsi vész, a bécsi kongresszus, a szabadságharc, az ónodi országgyűlés, a francia forradalom; stb.
Ebből a részletből is kiderül, hogy ezeket a kifejezéseket a nyelvhasználók gyakran írják nagybetűvel, méghozzá érzelmi töltetük miatt. Van azonban ennek egy másik oka is: az ilyen elnevezéseket jelentése a tulajdonnevekére emlékeztet. A honfoglalás például egy bizonyos történelmi eseményre utal, melynek ez a neve. A szabadságharc ugyan számos történelmi eseményre vonatkozhat, de egyben az 1848–49-es eseményeknek is a neve. Nem csoda, ha sokan úgy érzik, hogy ezek tulajdonnevek, és úgy is írják őket.
Ugyanez a helyzet a karácsonnyal, a húsvéttal vagy a magyar kultúra napjával kapcsolatban. A nyelvhasználók úgy érezhetik, hogy a kisbetűs írásmód akkor lenne használható, ha a magyar kultúrának több ünnepe is lenen az évben, és elmondhatnánk hogy minden nap a magyar kultúra ünnepe. De nem erről van szó, hanem arról, hogy van egy bizonyos nap, melyet így nevezünk. Ha nagyon megkapargatjuk a dolgot, inkább az a kérdés merül fel, hogy miért nem kell ezeket nagybetűvel írni. (Nem véletlen, hogy a szabályzatban külön pontot kell szentelni annak, hogy ezeket is kisbetűvel írjuk!)
Javaslatunk az, hogy Katalin fogja fel úgy, hogy a nyelvhasználók a magyar kultúra napját (is) arra használják fel, hogy úgy írjanak, ahogy szívük szerint írnának. Az ünnep emelkedett hangulata megengedi, hogy felülemelkedjünk a helyesírás piszlicsáré szabályain, és szabadon élvezzünk anyanyelvünket.