Öt abszurd történet nyelvről és politikáról
Könnyed hétvégi válogatásunkban öt olyan történetet sorolunk fel, amiben felvillan a csalhatatlan politikus, mint döntéshozó tényező – a világ ámulatára.
Az állam szeret mindenbe beleszólni. Gyakran egy-egy politikus (esetleg a politikus mögött álló pénzember) aktuális rögeszméi szűrődnek át a közéletbe, amikor meghökkentő döntéseket hoz a politika. Természetesen a nyelv, a nyelvhasználat, a nyelvpolitika sem kivétel – talán azért van ez, mert a politikus határtalan bölcsességében bátrabban nyúl az olyan területekhez, amelyekhez ugyan semmi köze, de politikai meggyőződése szerint talán annyi kárt nem okozhat, mint mondjuk egy szívműtét során.
A „könnyűnek” vélt területek listája persze egyre csak gyarapszik (lehet, a szívműtét is rajta van már), de a nyelv szinte mindig a lap elején szerepel. Ezeken a területeken a politika gyakran úgy véli, hogy nem szükséges meghallgatnia a szakembereket – sőt gyakran úgynevezett lépéseket is tesz a szakmai érveket megfogalmazókkal szemben: pellengérre állítja, kifigurázza őket, és – ahogy a listából látni fogjuk – egyes esetekben akár fejüket is veheti.
Alább az elmúlt évek néhány meghökkentő nyelvi, „nyelvpolitikai” döntését soroljuk fel – a teljesség igénye nélkül.
Erőből a forrás
A 2010-es kormányváltás rögtön figyelemreméltó nyelvi leleménnyel lepte meg az országot. A kormány frissen létrehozott csúcsminisztériumának a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nevet adta. Az ellenérvek nem hatottak, az oktatással ás a kultúrával foglalkozó minisztérium neve pedig végül szembement a magyar helyesírás szabályaival. Azok szerint ugyanis Nemzetierőforrás-minisztérium lett volna a helyes írásmód – legalábbis a minisztérium honlapján szereplő angol nyelvű intézménynévből kiindulva.
A hivatalok sem tartják be a helyesírást
A név egészen 2012 májusáig tartotta magát, amikor a helyesírási szempontból már kifogástalan Emberi Erőforrások Minisztériuma lett a neve – a helyesírási szabályzatokban jártas emberi erőforrások legnagyobb örömére.
Átnevezték a minisztériumot
Értékelés: a sértett csönd, amivel a politika reagált a jogos észrevételekre, a két éves konok kölök-dac, másrészt a kulturális-oktatási tárca beolvasztása a hülyenevű intézménybe egészen pikáns helyzetet teremtett, ezért aránylag magas pontszámot érdemel az egyébként pitiáner elnevezési ügy: 7/10
Szárnyakat adtak vágyaiknak
Egy évvel később már újabb névadási ügy borzolta a kedélyeket – ez esetben a politika nem finomkodott és Fellegi Tamás nemzetfejlesztő miniszter agyszüleménye védelmében egyszerűen kirúgták a szakmai véleményeket megfogalmazókat. Az agyszülemény a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér volt – ezt a formát a földrajzi nevekről döntő földrajzinév-bizottság nem fogadta el és helyette egy másik – szakmai javaslatokkal indokolt – formát javasolt.
(Forrás: 1985: átadják a kettes terminált)
Ami ezután következett, annak groteszk íve van: a földrajzinév-bizottság valamennyi tagját visszahívták, két tagot a munkahelyükről is menesztettek, a kormány pedig azonnal módosította a földrajzinév-bizottság működését szabályzó kormányrendeletet, meghatározva, hogy mostantól a „kiemelten közérdekű” elnevezések kapcsán nem kell kikérniük semmiféle bizottság véleményét. És hogy mi számít kiemelt közérdeknek? Hát amit a politikai annak mond. A politikus bölcsessége tehát rendeletileg támadhatatlan és megkérdőjelezhetetlen lett.
Egy névadás különös története
Értékelés: az emberáldozatra és a szakmai döntéseket a szakma kezéből kiragadó politikára való tekintettel magas pontszámot ér el a reptér ügye: 8/10.
Utcanevek
Az utcák, terek, parkok átnevezése már-már szakrális jelentőségű dolog egy politikus életében. Azt a politikust, aki nem űzi rendszeresen, társai könnyen kiközösíthetik, sőt előfordulhat, hogy nehezebben talál magának párt. Az utcaátnevezés egy politikus számára olyan, mint vadállat számára a vadászterület megjelölése: a nyest például rápisil a vadászterület stratégiai pontjaira, a politikus ezzel szemben átnevezi őket. Teljesen érthető, hogy e fontos, ösztönös tevékenységét nem mindig tudja olyan szempontok mentén végezni, mint a történelmi tények, hagyományok.
(Forrás: S. Balázs)
Az utcaátnevezésnek bonyolult hagyományai és összetett technikái vannak – alábbi cikkünk jó pár tippet ad az érdeklődő politikusoknak is.
Trükközések az utcanevekkel
Értékelés: mivel jól bejáratott, hagyományos és megszokott rítusról van szó, alacsony pontszámot adunk a jelenségnek: 4/10.
Egész népét nem fogja
Tavaly decemberben a kisebb (értsd: nem „csókos”) nyelviskolák pánikoltak amiatt, hogy a felnőttképzés irányításának legmélyebb bugyraiban, a Nemzetgazdasági Minisztérium mélyén megbúvó kazamatákban már izzottak a tüzes vasak, amelyekkel a magánnyelvoktatás – a politika szerint legalábbis – haszontalan vadhajtásait kívánták lenyesegetni az arra felkentek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pechan Cecília / CC BY-SA 3.0)
Hogy ki haszontalan, azt is összefoglalták. A magyarázat szerint azok a nyelviskolák, nyelvoktatással foglalkozó bétécskék, magántanárok voltak haszontalanok, akiknek nem volt legalább egy külön berendezett nyelvstúdiójuk, férfi és női vécéjük, a nap bármely pillanatában elérhető diszpécserszolgálatuk, recepciósuk, továbbá a legkülönbözőbb toronyóráik olyan változatos aranyláncokkal, mint például az intézményi akkreditáció, amelynek kötelezettsége időközben véletlenül be is vezetődött, az akkreditálásra kijelöltek legnagyobb megrökönyödésére – minthogy például ők sem tudtak semmit minderről.
Az ügy végül a gyakorlat értelmezésének köszönhetően rendeződött: a nyelvoktatással foglalkozó cégek és magánvállalkozások, amelyek nem szoktak százmilliókat nyerni uniós és vállalkozásfejlesztési pályázatokon nem kell, hogy fenntartsanak ilyen szolgáltatásokat. Azok, akik pályáznának bármire is, kénytelenek lesznek megfelelni a szigorú követelményeknek. Ugyan mindezt rendeletben szabályozták csak, a felnőttképzési törvény pedig továbbra is előírja a toronyórákat és az aranyláncokat, no és egybehangzó vélemények szerint a törvény magasabb szintű jogszabály, mint a rendelet, a nyelviskolák végül megelégedtek azzal, amivel korábban a média is: ugyan ott van ez a sok fenyegető jogszabály, de hátha nem alkalmazzák majd őket.
Tönkreteszik-e rendeletileg a nyelvtanárokat?
Nyelvtanítási botrány: megszólalt a minisztérium
Nyelvoktatás: sikerrel kampányoltak a kis iskolák
Értékelés: ugyan az ügy igen fordulatos lett, továbbá a politika a közelgő választásokra való tekintettel a szokásosnál is szűkmarkúbb volt a tájékoztatás terén, a létrejött kompromisszumra való tekintettel nem pontoztuk túl az ügyet (azt is értékelni kell, ha van olyan hivatalnok, aki igyekszik valahogy megoldani a problémát): 6/10.
Stratégiai semmitmondás
A politikus egyik legérdekesebb sajátossága, hogy alapít. Az alapítás szintén egy fontos viselkedéstani cselekménysor a politikus életében – igazából azt a politikust, aki még nem alapított, nem is veszik emberszámba politikustársai. Éppen ezért a politikus a legkülönfélébb dolgokat alapítja szinte kényszeresen: frakciókat, bizottságokat, társaságokat, köröket, klubokat – és újabban intézeteket is.
Az intézetalapítási lázból a Nyelv Ügye sem tudott kimaradni: a kormány rendeletileg megalkotta a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet. A vicces kedvű alapítók (a kormány tagjai) április elsejével indították útjának az intézetet, amiről az alapítás után sem lehetett semmit tudni – azt leszámítva, hogy százmillió forintból stratégiai tervez, és Orbán Viktor irányítja Lázár János révén dr. Bencze Lóránt által. Ez utóbbi információkat a Magyar Közlönyből lehetett megtudni, a Kormányzati Információs Központ – jó okunk van felételezni, hogy önhibáján kívül – sokkal több részletet nem volt képes szolgáltatni az ügyről, ami az idegeket a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve a különböző nyelvi tanszékeken és kutatóhelyeken át egyaránt borzolta, sőt még Pálinkás ex-akadémiai elnök/kormányzati pozícióvárományos is beszólt az ügyben – igaz, ő az értetlenkedő kollégáknak, hogy ne értetlenkedjenek már ennyire látványosan.
A Nyelvstratégiai Intézetről mind a mai napig annyit lehet tudni, mint amennyit megalapítása előtt: állítólag van, állítólag működik és állítólag bizonyos dolgokkal foglalkozik.
Szupertitkos intézet 100 millió forintból
Nyelvstratégiai Intézet: senkivel sem egyeztettek
Az MTA-nak sem tetszik a nyelvstratégiai intézet
Mi Magyarország nyelvstratégiája?
Mi hiányzik a magyar nyelvstratégiából?
Értékelés: az ügy legalább annyira abszurd, mint az intézet kommunikációja, így a százmilliós fantomintézet – bővebb információ híján – egyelőre mindenképpen megérdemli a magas pontszámot: 9/10.
@Kincse Sz. Örs: Igen, ez csúsztatás. Nyilván többen kérdezték már Önt, hogy ez miféle megkülönböztetés az egyetlen Krizsa nevével - s immár közel egy éve? Hogy ennek mi lehet az oka? Vártam nyugodtan, hogy biztosan egyre többen fogják Önt kérdezni, majcsak válaszol egyszer:-).
S miért csúsztatás? Mert az emlékezetes "sok" hozzászólásom, amikor Ön ezt írta nekem emailben:
"Megvizsgáltuk a problémát és azt találtuk... 2O13 januárjában volt, s AZONNAL ABBAHAGYTAM, hogy akár a felét / a harmadát is hozzászóljak, mint bárki más:-)))). Hiszen a bárki másnak akkor is, azóta is lehet.
2O13 SZEPTEMBERÉIG nem történt semmi (kb. fél év) Szeptemberig tehát feltehetően elavult az, hogy - egyszer, amikor két héten át számolták - "túl sokat" szóltam hozzá. Mások persze még többet, mert volt néhány nagy vita... de én, aki először nem értettem, miben térnék el másoktól, és tagadtam... aztán án is összeszámoltam és beismertem Önnek (emailban): annyi. Azt nem tettem hozzá, hogy még heten-nyolcan sokkal több, mert első az igazság. Hogy tényleg sokat szóltam hozzá - s azonnal abbahagytam.
Egymás után több hozzászólás viszont SOHA nem volt jellemző rám. (Másokra igen, folyamatosan, most is).
A két hozzászólás gyakori dolog. Akkor fordul elő, ha kijavítjuk magunkat, vagy ha lényeges dolgot akarunk még hozzátenni az előzőekhez.
Soha nem láttam még, hogy (ilyen ritka) két egymásutáni bejegyzés bárkit zavart volna (Önt is beleértve).
Most akkor VALÓTLAN amit Ön ír, vagy csak nem szokott utána nézni, hogy mi van a fórumon?
Hova írtam 3-4 bejegyzést egymás után? S egyetlen egyszer is "huzakodtam" az eltérő - néha ocsmány, megalázó hozzászólással? Soha. Mert ezeket szó nélkül szoktam otthagyni.
Most el lehet tűnődni azon, hogy mi a valótlan:-))).
@Krizsa: csak a rend kedvéért, no és amiért volt szíves megszólítani személy szerint, összefoglalom, miért nem jelenik meg az ön neve a hozzászólások dobozában. Természetesen semmi köze ennek az ön elképzeléseihez (magyar, mint legrégebbi ősnyelv; az ön által "megalapozott" összehasonlító gyöknyelvészet; akármi). Az alábbiakat kértem öntől több alkalommal is, mielőtt meghoztuk ezt a döntést:
"Megvizsgáltuk a problémát és azt találtuk, hogy ön két héten belül több mint száz posztot írt a nyest.hu oldalán. "
"...ismét arra panaszkodnak többen, hogy egymás után több, hosszú bejegyzésével rombolja mások társalgását. Kérem, ne tegye."
"Ha hozzá kíván szólni egy társalgáshoz, azt ne két – három – négy stb. egymást követő, hosszas hozzászólásban tegye, mert ezzel rombolja mások beszélgetését, akik joggal panaszkodnak önre.
Azt is el kell mondanom, hogy nincs annyi időm sajnos, hogy ezzel a problémával tovább foglalkozzak, és azt sem szeretném, ha kollégáim lennének kénytelenek bármennyi időt is szánni erre. Azt hiszem, elég világosan leírtam, amit kérünk. A továbbiakban nem szeretnék levelezni erről. Egyszerűen és udvariasan kérem, hogy legyen tekintettel a többiekre. Ha nem fog menni a dolog, én többször nem fogom visszaállítani a jogosultságait."
"Ha már írok önnek, akkor azt azért el kell mondanom, hogy számomra is elég kellemetlen, hogy napi szinten írnak nekünk más kommentelők, akiket nem kifejezetten az ön gyöknyelvészeti irányultsága zavar, sokkal inkább az, hogy minden témához oda nem illő módon szól hozzá és fejti ki (jellemzően persze gyöknyelvészeti jellegű) mondandóját. "
Satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Nagyon határozottan szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ha továbbra is valótlanságokat állít rólam vagy a kollégáimról, véglegesen ki fogjuk tiltani önt a rendszerből. Aláhúzom: NEM az elképzelései, elvei, meggyőződése miatt.
Üdvözlettel,
ksz
Akármennyit berzenkedtek, a nyilvánvalóan ősrégi magyar nyelvet 150 éve, egy tudománytalan, tökéletesen elavult, DARWIN ELŐTTI indogermán, rasszista teória alapján - tiporták le. S ennek az álláspontnak az MTA, meg Ti itt a Nyesten, még most, 2014-ben is a képviselői maradtatok.
"Merjünk kicsik lenni", satöbbi. Merjél Te!!
"Nehogy a bilibe lógjon a kezünk", ha a magyar nyelvet Európa egyik (vagy 'A' legrégibb) ősnyelvének tartjuk. S amikor ezellen én tiltakoztam, Kincse főszerkesztő azt irta nekem emailben, hogy nincs ideje ilyesmivel foglalkozni... és ha továbbra is "rombolom a fórumozást", akkor legközelebb végleg kitilt.
Azóta sem tiltott ki végleg... Habár, ha úgy gondolja, ma is megteheti.
De ez a 150 éves, elejétől elavult, primitív "nyelvtudomány" azóta sem felel meg a 17 millió magyar nagy részének. Miért nem? Mert a magyar nyelv nem keletről érkezett, hanem mindvégig KM-ben kialakult ősnyelv volt.
A kormány megpróbál valamennyit korrigálni ezen a tűrhetetlen állapoton, ami a magyar nyelv körül, kb. az én életemben (60-70 éve) alakult ki. Mivel ebből nyilvánvalóan semmilyen anyagi hasznuk nincs a kormány tagjainak, az igyekezet kivételesen önzetlen és ezért biztosan helyes.
Van-e joguk hozzá? Persze, hogy van, hiszen a magyar anyanyelvű többséget képviselik. Amit - a magyar nyelv eredetét, az önjelölt nyelv"tudomány" magyar szektora, az MTA, "Szibériáig űzött". Pedig nyilvánvaló, hogy a magyarhoz hasonlító szibériai-uráli-ugor (nincs is olyan, hogy ugor) kisnyelvek is csak a Kárpát-medencéből szaladtak szerteszét. Tehát nem mi jöttünk Szibériából, hanem ők származnak a Kárpát-medencéből.
S mára már kierőszakolták, hogy a magyar nyelvtant is angol mintára tanítsák a magyar általános iskolákban. Itt telt be a pohár!!!!
A Nyest pedig - egyedül csak az én (valódi és nem nick-) nevemet: Krizsa Katalin - másfél éve nem jeleníti meg az új hozzászólók listáján. Miért nem? Mert a Nyest, mint üzleti vállalkozás, nem köteles még "reklámozni" is engem, vagyis az Összehasonlító gyöknyelvészet-et, amit én alapoztam meg. Aki az IND-FN nyelvészetet kb. 2000 oldalon, szerintem tudományos eszközökkel tagadom. (Gyöknyelészet G portal.hu) Amivel alapjaiban cáfolom az elavult, 150 éves,
DARWIN ELŐTTI
tökéletesen tudománytalan finnugor nyelvészetet . S ezzel együtt az IND-európai (ne szerénykedj!) eredetileg indogermán volt a neve - rasszista nyelvészetet is cáfolom. Pedig a németeknek ez már a hátuk közepére sem kell. Szégyellik (joggal) és rég túl vannak rajta.
@MolnarErik: mindenképpen jár rá a 10, vagy valami különdíj. a megelőző tapasztalatok után maga a próbálkozás hogy nyelvészeknek megmagyarázzák hogy a semmi az valami...
Aszittem, h a Manyesi 10/10 lesz.