Tönkreteszik-e rendeletileg a nyelvtanárokat?
Nehéz idők várnak a magán nyelvtanárokra és a kis nyelviskolákra. Ha hivatalosan szeretnének működni, lehet, strómanoknak fizethetnek majd „papírért”. Ha nem, akkor irány a feketegazdaság. Izgatottan várjuk a rendeleteket.
Tönkremennek-e az egyéni nyelvtanárok és a kisebb iskolák? Sokak szerint ez az igazi kérdés abban a vitában, ami zárt ajtók mögött a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetésével zajlik a napokban. Az egyeztetéseken az egyéni – értsd: magánnyelvórákat adó, nem nyelviskolai kötelékben oktató – nyelvtanárok tudomásunk szerint szervezetten nem képviseltetik magukat, hiszen nincs egyesület, társadalmi vagy érdekvédő szervezet, ami összefogná az egyénileg nyelvet oktató mikrovállalkozókat. Pedig az összefogásra szükség lenne, hiszen az egyeztetések információink szerint a nagy, sőt talán a legnagyobb nyelviskolák érdekei mentén folynak – ha pedig minden rosszul sül el, azzal törvényen kívül helyezhetnek sok ezer magántanárt és kisebb iskolát.
Az új felnőttképzési törvény szeptember elseje óta hatályos. A törvény a nyelvoktatás számos területével kapcsolatban előírta, hogy azokat rendeletben kell szabályozni. Azonban a nyelvi képzésekre vonatkozó részletszabályok, az azokat kidolgozó rendeletek a mai napig nem születtek meg, sőt társadalmi vitára sem kerültek. A nyelviskolák és az egyéni nyelvtanárok tehát három hónapja nem tudják, minek is kellene pontosan megfelelniük. Pedig a tét jelentős: itt van mindjárt a vagyoni biztosíték és az engedélyeztetési eljárás kérdése – két olyan dolog, amit a felnőttképzési törvényhez készülő végrehajtási rendeletek szabályoznak majd részletesen, és ami a jelek szerint nagyon megnehezíti az egyéni nyelvtanárok és a kisebb nyelviskolák életét. Ha éppen nem teszi őket tönkre teljesen.
Durva lobbi – nyomás a minisztériumon
A kérdéses jogszabályok tehát jelenleg is „szakmai egyeztetés” alatt állnak – hogy pontosan kik vesznek részt a szakmai egyeztetésben, arról a Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztálya sokadik megkeresésünkre sem adott választ. A sajtóosztály szerint ugyanis a szakmai egyeztetés „a felnőttképzés legfontosabb szakmai és érdekképviseleti szervezeteivel történik”, amelyben a nyelviskolák részéről a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete vesz részt. Kifejtik, hogy „a felnőttképzés nem szakképzés, bár szakmai képzés is folyik benne. Ezért iparági szervezeteket, egyesületeket közvetlenül nem vontunk be az előzetes egyeztetésekbe. Ugyanakkor bevontuk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát és a Nemzeti Agrárkamarát. Az iparági szervezetek, egyesületek a honlapon megjelenő tervezetekről nyilváníthatnak véleményt.”
Egyelőre tehát annyit biztosra vehetünk, hogy a tárgyalóasztalnál ott ül a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete, és ilyen vagy olyan módon több nagy nyelviskola is megtalálta a módját, hogy beleszóljon a jogszabályalkotásba. Amit nem tudunk, hogy a kisebb nyelviskolák és az egyéni nyelvtanárok hogyan képviseltethetnék magukat az egyeztetésekben – már ha egyáltalán. Számukra pedig a lét a tét: a jelenlegi szabályozás olyan feltételeket írhat elő, ami pontosan az ő működésük szempontjából kritikus fontosságú.
(Forrás: Forrás: MTI Fotó, MAFIRT jogtulajdonos: Rév Miklós)
No miss, azt nem-nem!
De mi történik a zárt ajtók mögött valójában? A Nyelvtudásért Egyesület szerint kemény lobbiharc indult az ügyben és komoly nyomás nehezedik a minisztériumra a nyelvoktatási ágazat gyökeres átrendezése érdekében. Rozgonyi Zoltán, az Egyesület elnöke szerint amennyiben néhány nagy nyelviskola érdekeinek megfelelően véglegesítik a szabályozást, azzal akár egyik napról a másikra, szeptember elsejéig visszamenőlegesen törvényen kívül helyezhetnek több ezer magántanárt és kis iskolát.
Két komoly aggály merül fel a készülő rendeletekkel kapcsolatban: az engedélyeztetési eljárás és a vagyoni letét kérdése. A hatályos felnőttképzési jogszabályok előírják, hogy minden nyelviskola egymillió forint vagyoni biztosítékot köteles letétben elhelyezni a hatóságnál. Ez a letét a legnagyobb terhet a kis nyelviskoláknak jelenti, hiszen számukra nemcsak az egymillió forint előteremtése, de a normál üzletmenet biztosítása is hónapról hónapra gondot jelent.
A nyelviskolák többsége évek óta nem emelt árakat, miközben a tanulók száma legjobb esetben is csak stagnált. Ezt azt jelenti, hogy az – eddig törvényesen dolgozó – egyéni vállalkozó magántanárok és kis helyi iskolák vagy beszüntetik tevékenységüket, vagy önállóságukat feladva, betagozódnak egy nagyobb képző alá, annak neve alatt és annak jogosítványával működve.
Az NGM tájékoztatása szerint a szabályozást a hamarosan megjelenő miniszteri rendeletek úgy fogják pontosítani, hogy nyelvtanítást lényegében kizárólag engedély birtokában lehet végezni. A szabályozás abszurditását mutatja, hogy míg az „általános nyelvi képzést” engedélykötelessé teszi (azaz a jelentős költséggel, óriási folyamatos adminisztrációval, milliós vagyoni letéttel nehezített engedély nélkül tilos lesz nyelvet tanítani), addig ez alóli kivételként egyedül a „szaknyelvi képzést” adja meg (ezek az úgynevezett szakmaspecifikus illetve szaknyelvi vizsgára felkészítő tanfolyamok) – vagyis utóbbi szabadon végezhető, anyagi és adminisztratív terhek, állami kontroll nélkül.
Előállhat tehát az a különös helyzet, hogy egy magántanár nem tarthat kezdő angol tanfolyamot egy cégnél, csak ha megfelel a szükségtelenül szigorú előírásoknak (no és ha van kéznél egymillió forintja), ugyanakkor egy orvosi angol nyelvtanfolyamot – szaknyelvi képzés lévén – bármikor, bárki szervezhet.
Angoltanár? Akkor ön már ma sem működik legálisan!
A Nyelvtudásért Egyesületnél hetente tucatnyi magántanár, kisebb iskola érdeklődik az akkreditációs kötelezettségekkel kapcsolatban, mivel az NGM-től és az NMH-tól nem kapnak választ. Az Egyesület érdeklődésére a Nemzetgazdasági Minisztérium megerősítette, hogy intézményi akkreditációval nem rendelkező képzők, szeptember 1-től kezdődően semmiféle általános lakossági, vagy általános vállalati nyelvtanfolyamot nem szervezhetnek.
Sajnos az engedélyeztetési eljárás önmagában sem tűnik kimondottan vállalkozóbarátnak: a Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapján elérhető tájékoztatás szerint november 5. óta indítható ilyen. Az internetes felületre való belépéshez szükséges jelszót az Nemzeti Munkaügyi Hivatal 30 napos határidővel adja meg. Ezt követően kezdődhet meg az akkreditációs űrlapok kitöltése. Ez egyáltalán nem egyszerű, hiszen végrehajtási rendeletek hiányában nem ismertek a tényleges követelmények.
Az új felnőttképzési törvény szerint a nyelviskolák engedélyezési eljárása 60 napig is eltarthat. Ez a határidő meghosszabbítható, sőt a folyamatba előre beépített hiánypótlás is elkerülhetetlen, hiszen még az engedélyezési eljárás illetékét meghatározó rendelet sem jelent még meg. Ebből is nyilvánvaló, hogy az engedély megszerzésének ideje beláthatatlan.
Adatszolgáltatás: napi szinten
Az új jogszabályok előírják továbbá, hogy minden nyelviskola köteles napi szinten adatot szolgáltatni tanfolyamairól, a hallgatók jelentkezéséről, lemorzsolódásáról. Ez a kötelezettség sok kis nyelviskola esetében nem is értelmezhető. Sőt: ez a hihetetlen mennyiségű adminisztráció a nagyobb intézmények számára is komoly terhet jelent, de a jogszabályoknak való megfelelés egy-egy nagy szervezetben megoldható.
A fő baj az, hogy az újonnan bevezetésre kerülő adatszolgáltatás kötelezettségnek a szolgáltatások tényleges színvonalára semmiféle hatása sincs. Hiszen miért is sajátítanánk el gyorsabban a befejezett jelen csodáit attól, hogy a nyelvtanár az esti óra után „jelentést” készít a munkaügyi hivatalnak a napjáról?
Kinek jó mindez?
Míg azt nehéz lenne kideríteni, pontosan milyen érdekek mentén zajlanak az egyeztetések, vannak azonban támpontok arra nézve, hogy melyek azok a képzőintézmények, amelyeknek nem okoz majd gondot az egymillió forintos letét befizetése és a szigorú adminisztrációs rend betartása. Az elhíresült felnőttképzési TÁMOP-pályázatok – melyek keretében sok milliárd forintot osztottak szét feltűnően aránytalan módon – legnagyobb nyertesei bizonnyal képesek lesznek előteremteni a letét összegét.
Az alábbi ábrán a novemberi állapot szerint 2012 ősze óta 100 millió forint feletti keretösszegű támogatást nyert nyelviskolákat soroltuk fel úgy, hogy a csak informatikát oktató két intézményt kihagytuk a felsorolásból. Ami feltűnő, hogy néhány jobb nevű, ismert nyelviskola mellett megjelennek olyan cégek, szervezetek is, amelyeknek a pályázati pénz elnyeréséig nem sok közük volt a nyelvoktatáshoz.
Természetesen nem csak ez a 15 cég nyert a pályázaton: a közel kétszáz intézmény közül ez a 15 nyert 100 millió forint feletti összeget, további húsz cég 50 millió feletti összeget (átlagosan 71 milliót), míg közel kétszáz cég jellemzően öt és 20 millió forint közötti összeget. A nyers adatokat ebben a táblázatban tekinthetik meg.
A nagy összegű TÁMOP-keretösszegeket nyert cégek sokak szerint jól járnak majd a nehezített feltételekkel. Nagyításért kattintson a képre!
(Forrás: Nyelv és Tudomány)Az ábrán látható legnagyobb nyertes a New York Nyelviskola és Top Tanoda. A két céggel kapcsolatban megemlítendő, hogy míg előbbit egy olyan hölgy vezeti, aki annak a Bucskóné Szabari Juditnak a leánya, akit a Nemzeti Munkaügyi Hivatal az egyeztetések során szakértőjének kért fel, az utóbbit pedig rokonuk. Bucskóné a felnőttképzési törvény életbe lépéséig a Felnőttképzési Akkreditációs Testület nyelvi albizottságának elnökeként nyelviskolák akkreditációjáról döntött – a Nyelvtudásért Egyesület véleménye szerint elfogultan, saját üzleti érdekei mentén: erről a témáról az index cikkében olvashatnak bővebben.
Hogyan tovább?
A kilátásba helyezett szigorú szabályozást nézve elgondolkodtató, hogy mi lehet ezzel egy pont nemzetgazdaságinak nevezett minisztérium szándéka? Azt kell feltételeznünk, hogy nem tájékoztatták megfelelően a jogalkotói oldalt az intézkedések várható hatásairól.
Félretéve, hogy az intézkedések bevezetésével hogyan nő a munkanélküliség, ez a szabályozási elképelés igen világosan kifejezett és gyakran kommunikált kormányzati szándékokkal, célokkal megy szembe.
A kormányzati szándék szerint a gazdaság fehérítésére van szükség, éppen ezért helyezi előtérbe a fogyasztási típusú adókat a munkát terhelő adókkal szemben, kommunikálja lépten-nyomon a munka, az értékteremtés szükségességét. Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a tervezett intézkedések bevezetésével ezreket fognak a szürkezóna felé lökni: nyilván lesz olyan nyelvtanár, aki „megoldja”, hogy szaknyelv oktatásáról állíthasson ki számlát, de azért valószínűbb, hogy sokan lemondanak majd a számla kiállításáról. Hiszen az új rendszerben megjelenik egy olyan járulékos stressz, ami eddig nem volt jellemző: mi lesz, ha munkaügyi ellenőrzést kapok, hogy valóban szaknyelvet oktatok és nem kezdő angol kurzust viszek?
Ott a másik szempont, a magyar szakértelem sikerének kérdése és az uniós szinten meglehetősen hátul kullogó nyelvtudásunk: a központosított, durva adminisztrációval terhelt nyelvoktatási ágazat semmi esetre sem lesz rugalmasabb – ezt egy teljesen laikus személy is könnyen beláthatja. Nem lesz könnyebb nyelvtanárt találni, nem lesznek olcsóbbak az órák, nem lesz verseny, és a magyar szakértelem megáll az országhatárnál.
A nyest szerkesztősége csak remélni tudja, hogy egy hatalmas félreértés ez az egész. Mindenesetre Rozgonyi Zoltán szerint itt az ideje, hogy a kisebb nyelviskolák és a magántanárok is hallassák a hangjukat. Ha ön magántanár, vagy kisebb iskolát vezet, várjuk hozzáfűznivalóját, javaslatait a szerkesztoseg@nyest.hu címen.
Infografika-módszertan: az adatokat a Nyelvtudásért Egyesület gyűjtötte a TÁMOP-iroda adatszolgáltatására támaszkodva és a 2012 novemberétől 2013 októberéig terjedő időszakra érvényesek.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (46):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
A saját pecsenyéjét sütögeti. Ő a Studio Italia vezetője is. Mo-on az olasz nyelvtanítás hivatalos (pl. céges) részéből busásan kivette a részét eddig is. Az olasz tankönyvimport meg az ő kezei között valósul meg. Pl. évekkel ezelőtt csak ők hozhatták be a Projetto Italiano Tk-sorozatot. Aki nem ismeri, ez volt az egyik legelterjedtebb tankönyv Mo-on. A tankönyv nagykereskedők is szídták, mert őket is átirányították hozzá, ha közvetlenül Olaszországból rendeltek volna. Tehát a rendszer már ki van próbálva.
Az a helyzet, hogy a NYESZE az elmúlt időszakban kettévált, éppen az új jogszabályhoz való viszonyulás miatt. A NYESZE nagyobb nyelviskolái azon dolgoztak az elmúlt 1 évben, hogy mindenkire vonatkozzon az a szabályozás, ami eredetileg csak a külső, azaz eus + állami forrásokat kapó (ez mostanság főleg a TÁMOP) nyelviskolákra vonatkozott volna.
Akik ellenkeztek, azt kitúrták a NYESZÉ-ből. (Jellemzően ők mentek a Nyelvtudásért Egyesület szárnyai alá) Állítólag még a NYESZE mögött álló szakmai testület is egyszerre lemondott - tehát az egész szakma otthagyta őket. Csak a nagyobb (jellemzően Bp-i) nagy nyelviskolák képviselik immár. Tehát ők persze, hogy üdvözlik a szigorítást. Örülnek neki, hogy kisebbek tönkremennek. Úgy kalkulálhatnak, hogy majd a hülye tanuló átmegy hozzájuk tanulni, ha egyszer a kisebbek, már nem lesznek a piacon. Szerintem mellé fognak lőni, mert azért nem fognak fizetni a tanulók, hogy ugyanolyan sz.r képzést kapjanak sok pénzért, amilyet a közoktatásban is kapnak. Persze a céges oktatást lenyúlják, az tuti. Azok meg nem tehetnek mást, már állítólag kaptak is figyelmeztetést a hivatalos szervektől, hogy csak engedéllyel rendelkezőktől rendeljenek meg nyelvi képzést, mert irgum-burgum.
Kiváncsi leszek mi lesz belőle: Józan Paraszt
Ha Salusinszky úr (Nyelviskolák Szakmai Egyesülete) azt állítja, hogy a törvény minőségi javulást fog eredményezni és visszaszorul a feketepiac, akkor:
a) hatásosan és eredményesen képviseli a nyelviskolákat, nyelvtanárokat, a nyelvi képzést és a nyelvtudás ügyét?
b) áruló?
c) fogalmam sincs kicsoda ő?
- Tippeld meg a helyes választ!
- Mit állítok? :)
(Látod, más nyest cikket is olvasok azért!)
Na a TÁMOP és az a mögött álló sok-sok millió. Ez a mozgatója a dolgoknak. A konvergenciás támogatások eredeti célja az lenne, hogy a vidéket felzárkóztassa. Na most Mo-on ezt úgy néz ki nyelvoktatási piacon, hogy a fővárosi nagy nyelviskolák sem szerettek volna kimaradni a buliból. Ezért a vidéki nyelviskolák saját terepén hirdettek meg TÁMOP tanfolyamokat és bp-i nyelviskolaként nyertek sok-sok zsozsót. Szegény vidéki kisebb nyelviskolák fizetőképes tanulói ezután nem a vidéki nyelviskolának fizettek, hanem átiratkoztak az ingyenes tanfolyamba. Pont a vidéki kis nyelviskolák szívták meg :(
A sors különös fintora, hogy sok esetben meg pont velük végeztették el a tanítást, mint alvállalkozók, mert ugyebár egy fővárosi nyelviskolának pl. Dunaújvárosban nem volt nyelvtanára.
Szerintem ez a könnyen jött pénzt szeretnék most törvénybe foglalni. Minden kicsi menjen el a nagyokhoz alvállalkozónak. Állítólag 1-2 nagyobb nyelviskola, már ezzel meg is keresett kisebb nyelviskolákat. Ők már biztosan tudják a fejleményeket.
Ha nem akarsz szakembertől tanulni, akkor ne menj el hozzá és ne fizess neki. Igen, a piac kell, hogy szabályozza ki marad életben és ki nem. De a jelenlegi törvény szembemegy a piacnak. Amikor az állam pénzt ad egy képzéshez, akkor talán még azt is mondhatnám, hogy jogosan szól bele abba, hogyan zajlik a képzés. De ha nem ad pénzt hozzá, hanem a megrendelő (értsd egyéni nyelvtanuló vagy vállalat) fizeti a képzést, akkor ebbe az államnak nem kell beleszólni! Ha a megrendelő elégedett a színvonallal, akkor fizet, ha nem elégedett, akkor nem fizet, és csődbe megy az intézmény vagy egyéni nyelvtanár. Ha szart kap, de mégis fizet a nyelvtanuló, akkor meg megérdemli!
@Grant kapitány: Természetesen mindenkinek alanyi joga, hogy önállóan ill. tanári segítség nélkül megtanuljon pl. angolul. Sőt ez kifejezetten támogatandónak tartom. Pl. én is többet tanultam egyik nyáron a Balatonon egy kedves német lánytól (elmúlt 18éves) 1 hét alatt, mint előtte 4 évig a középiskolában ;o) Természetesen németről van szó.
Azonban aki az önálló tanulás mellé, igénybe szeretné venni egy szakértő segítségét, azt miért kell akadályozni - főleg, ha ezt a saját pénzéből fizetné + a saját igényének megfelelően szeretné a tantervet???
Ha szerinted a fő kérdés, a nyelviskolák és nyelvtanárok létjogosultsága a lakossági piacon, akkor miért nem küldesz be egy tanulmányt a tapasztalataidról és majd az ottani fórumban megvitatjuk. Ígérem aktív hozzászólója leszek ;) Igaz sokat nem tudunk majd vitatkozni, mert abban túlnyomó részben egyet is értek veled :)
@szitem: "Persze ha el akarjuk terelni a lényegről a figyelmet, akkor vitassuk meg, hogy a közoktatásban / az előre rögzített fix programmal tanító (most nyeregben lévő) nagy nyelviskolákban / a független nyelvtanárokkal vagy a kicsi és rugalmas (értsd: eltér a "nemzeti nyelviskolák" programjától) nyelvstúdiókban lehet eredményesebben tanulni."
Szerintem a leglényegesebb annak a megvitatása lenne, hogy a nyelviskolák/nyelvtanárok nyilvánvaló üzleti érdekből miért próbálják a magyar lakosságba beleszuggerálni azt a gondolatot, hogy idegen nyelvet tanulni nem lehet hatékonyan autodidakta módon. Hiszen ez a kimondatlan konklúziója az üzeneteiknek.
Egy megfelelően motivált tanuló otthoni, önálló nyelvtanulással képes lehet ugyanolyan vagy még jobb eredménnyel - és tegyük hozzá: lényegesen olcsóbban - nyelvet tanulni, mint ha beiratkozik egy nyelviskolába vagy magántanártól vesz órákat. Ezek arra jók, hogy az önállótlanságra szoktassák rá a népet.
"szerintem félreértetted a "magyar szakértelem megáll az országhatárnál" kifejezést. Nem azt jelenti, hogy a magyar szakértelem nem megy külföldre, hanem azt, hogy külföldről nem JÖN BE a szakértelem. "
Szerinted akkor a "Magyar szakértelem megáll az országhatárnál" azt jelenti, hogy külföldről nem jön be a MAGYAR szakértelem? Megmagyaráznád ezt?
A cikk elején az egyéni nyelvtanárok összefogásáról is szó van. Az egyéni nyelvtanárok összefogása megvalósíthatatlan: elszigetelten működnek, egyéb érdekek mentén. Ellenben a nem támogatott képzéseket folytatók összefogása lehet egy reális cél. Hiszen a történet nem a vállalkozási formák mentén fut (egyéni vállalkozó, bt, kis nyelviskola, nagy nyelviskola), hanem az államilag támogatott - nem támogatott képzések és az állami beleszólás kérdése mentén. A cél nem az, hogy az egyéni nyelvtanárokra ne vonatkozzon a törvény, hanem az, hogy csak a támogatott képzésekbe szóljon bele az állam. {Persze a nem támogatottak nagy része egyéni nyelvtanár, ezért terelődött a figyelem rájuk (ránk).}
off topic: Grant kapitány, szerintem félreértetted a "magyar szakértelem megáll az országhatárnál" kifejezést. Nem azt jelenti, hogy a magyar szakértelem nem megy külföldre, hanem azt, hogy külföldről nem JÖN BE a szakértelem. Röviden: a magyar tanárok a v e r s e n y h i á n y á b a n nem tudnak minőségi módon tanítani.
@Grant kapitány: Igen. Ezek túlzások. Azonban nem ez a fő mondanivalója a cikknek. Persze ha el akarjuk terelni a lényegről a figyelmet, akkor vitassuk meg, hogy a közoktatásban / az előre rögzített fix programmal tanító (most nyeregben lévő) nagy nyelviskolákban / a független nyelvtanárokkal vagy a kicsi és rugalmas (értsd: eltér a "nemzeti nyelviskolák" programjától) nyelvstúdiókban lehet eredményesebben tanulni.
Parttalan vita lenne (kinek, mi az érdeke) és mondom ez a cikk nem erről szól.
@szitem: "Felhívom az előttem hozzászólók figyelmét, hogy a cikk nem arról szól, hogy szükség van-e a közoktatáson kívüli nyelvoktatásra".
Ja tényleg nem erről szól, ezt csak - teljesen alaptalanul - előfeltételezi az olyan mondatokban, mint "Nem lesz könnyebb nyelvtanárt találni, nem lesznek olcsóbbak az órák, nem lesz verseny, és a magyar szakértelem megáll az országhatárnál."
Ami persze hülyeség. Miért kellene elhinni, hogy a magyar szakértelem külföldre áramlása a nyelvtanárokon múlik? A helyzet valójában az, hogy aki igazán komolyan akar nyelvet tanulni, az megteheti autodidakta módon is.
Valahonnan ismerős ez a képlet a piacszerzéssel kapcsolatban...
Teljesen egyetértek szitem-mel: amennyiben az állam támogatást ad a képzésekhez, akkor jogosult arra, hogy beleszóljon, függetlenül attól, hogy a képzést ki nyújtja - nagy nyelviskola, kis bt vagy egyéni vállalkozó. Amennyiben az állam nem nyújt támogatást a képzéshez, akkor semmi keresnivalója nincs ezen a terepen; a megrendelők (nyelvtanulók, vállalatok) majd "lábbal szavaznak", azaz fizetnek, ha tetszik és odébbállnak, ha nem, így magától bezár az, aki nem nyújt minőségi szolgáltatást és nincs keresnivalója a piacon.
Kifejezetten piacszerzés volt a jogszabály nyelvi részének a célja. Mint írtam a többi szakmát nem szerették volna minőségileg fejleszteni :)
A nagyobb nyelviskolák az elmúlt 3-4 évben átlagosan 50%-os bevételcsökkenést (ezek nyilvános adatok) szenvedtek el. Azonban a kisebb nyelviskolákat + magántanároknál jóval kisebb volt ez az arány, mert ők főleg lakossági önköltséges (akik tudják hol a minőség) tanulókat tanítottak. Na ezzel szeretné a jogszabály a lakossági nyelvtanulókat a nagy nyelviskolák felé terelni. A kicsik mehetnek a levesbe.
Egy példa arra, hogy a nagy nyelviskolák hogyan szeretnék (a törvényt meglovagolva) bekebelezni a kicsiket, illetve az egyéni vállalkozókat:
Részlet a K.t.dr. nyelviska egyéni oktatóknak szóló leveléből:
"Amennyiben közvetlen vállalkozói kapcsolatban vagy (nem akkreditált nyelviskolán keresztül) egy céggel, intézménnyel, a K.t.dr. örömmel vállalja a kapcsolat legalizálását. Ennek érdekében kérlek keresd ..."
Dohányt a nemzeti dohányboltból - nyelvet a (hatóságok által szabályozott) nyelviskolából. Kérdés van?
Lehet h ezzel a rendelkezéssel is gátolni akarják a külföldre való elvándorlást? ):o)