Kimaradunk és lemaradunk
Mihez kezdjen a tanár, ha az osztály tanulói jelentős részének más az anyanyelve, mint az oktatás fő nyelve? Hol van az internet helye a nyelvórán? Hogyan tanuljunk nyelveket a nyelvórán kívül? Ilyen és ehhez hasonló problémákkal és kihívásokkal foglalkozik a grazi székhelyű Élő Nyelvek Európai Központja, amelynek munkájában magyar szakértők is jelentős szerepet vállaltak. Ennek ellenére Magyarország 2011 októberében megszüntette tagságát a szervezetben.
Magyarország 2012 januárjával kilép több nemzetközi szervezetből, köztük az Európa Tanácshoz tartozó Élő Nyelvek Európai Központjából (ECML). A döntés hátterében a NEFMI tájékoztatása szerint az áll, hogy az évi 22000 eurós (hozzávetőlegesen 6 millió forintos) tagsági díj „nem áll arányban a nemzetközi szervezeti tagságon keresztül kapott segítséggel, információval.” Mivel a központ munkája kevéssé ismert a magyar közönség előtt, utánajártunk, valóban kevés hasznot hozott-e a konyhára a több, mint 15 éves tagság.
(Forrás: http://www.ecml.at)
Az oktatás problémái nálunk és más nemzeteknél
A grazi székhelyű központ célja a modern nyelvoktatási módszerek kidolgozása, gyakorlatba való átültetése és minél szélesebb körű terjesztése a tagállamokban és azokon túl. Magyarországon is újabb és újabb kihívások elé állítja a pedagógusokat az eltérő családi hátterű, más szokásokat magukkal hozó gyerekek együtt oktatása és nevelése – gondoljunk csak az iskolába kerülő hátrányos helyzetű roma gyerekek példájára. Bár elméletileg a tanárok tudják, hogy az egyéni képességeket figyelembe vevő és ezzel együtt mégis a gyerekeket egy közösségbe integráló módszerek az igazán hatékonyak, a mindennapokban gyakran eszköztelennek érzik magukat, hiszen a hasonló ezekre a feladatokra nem feltétlenül lettek korábban felkészítve. Képzeljük most el egy Németországban felnövő török kisgyerek helyzetét, aki iskolás korára még nem sajátította el az oktatás nyelvét. Mit kezdjen vele a tanár? Ez nem egyedi példa, ma sok, főként nyugat-európai országban ez a realitás.
De milyen megoldásokat tud kínálni a központ? A munkája négyéves ciklusokra bontható. Minden ilyen periódusra meghatároznak 3-4 témakört, amelyekben aztán egy adott problémán dolgozó nemzetközi szakértőcsapat pályázhat a projektjével. A négy év végére publikációk készülnek, amelyek feladatlapokat és egyéb, a gyakorlati megvalósításra vonatkozó instrukciókat tartalmaznak.
Közös értékelés és nyelvtanulási napló
Lássunk most néhány konkrét példát a 2008–2011-es periódusból. Az időszak egyik kerettémaköre az Értékelés volt. A projektek majdnem mindegyike kapcsolódott a korábban kidolgozott Közös Európai Referenciakerethez (KER). A KER célja a nyelvtudás szintjének egységes mérése Európában (játékos formában ki lehet próbálni). Hat szintet ismer el (A1-től C2-ig), és ezeket a szinteket pozitívan, ún. can do („már képes vagyok arra, hogy…”) állításokkal határozza meg. Az állítások a kommunikációs helyzetre utalnak, amelyben a nyelvtanulók az idegen nyelvet használják (pl. bemutatkozás, információkérés, utazás, vita, előadás, stb.). Az egyik projekt például a fiatal nyelvtanulók idegen nyelven való írás- és olvasáskészségének mérését kívánta összehangolni a KER-rel, míg egy másik az egyetemisták nyelvtudásának tesztelését.
Egy másik terület, amellyel az utóbbi években foglalkoztak, a Folytonosság a nyelvtanulásban címet viselte. Az itt megvalósuló projektek többsége az úgynevezett Európai Nyelvi Portfólióhoz kapcsolódott. A portfólió egy Magyarországon még kevéssé használt dokumentum, tulajdonképpen egy nyelvtanulási napló, melynek célja az autonóm nyelvtanuló kialakítása, aki nyitott a kulturális különbségekre, és egész életében tanul nyelveket, hiszen tudatosan figyel az őt ért nyelvi hatásokra. A holtig tartó nyelvtanuláson tehát nem azt értik, hogy az ideális tanuló háromévente nekifog egy új idegen nyelv tanulásának, hanem például azt, hogy bármerre is jár a világban, keresi az alkalmat, hogy felszedjen egy-két szót, kifejezést, amelyeket aztán később használni és bővíteni is tud. A tanultakat pedig lejegyzi a saját portfóliójába, először tanári segítséggel, majd (ideális esetben) önállóan is, így dokumentálja a saját fejlődését a már említett can do állítások segítségével. A cél tehát egy nyitott szemlélet, gondolkodásmód kialakítása a nyelvtanulókban.
(Forrás: nefmi.gov.hu)
További érdekesség, hogy speciális portfólió készült a fiatal nyelvtanároknak, illetve nyelvtanárnak készülő diákoknak, amelyben dokumentálni tudják kezdeti nyelvtanítási tapasztalataikat (pl. „már jól tudok óravázlatot készíteni, érdekes órát tartani, egyénileg odafigyelni a tanulókra, stb.”).
A magyar részvétel
A 15 éves tagság alatt számos pályázat szakértőcsapatának volt magyar tagja, és 2000-2011-ig hat nagyszabású nemzetközi projektnek a koordinátora is valamely magyar egyetem, vagy középiskola tanára volt. Sőt, 1996 és 2007 között a központ igazgatótestületét is a testület magyar tagja elnökölte, vagy magyar volt az elnökhelyettes. Jelentős a magyarul elérhető publikációk száma is.
Érdemes kiemelni például az interkulturális kompetencia tanítását elősegítő projektet: ebben azt hangsúlyozták, hogy a nyelvórán nem elég a szókincset és a nyelvtant megtanítani, hanem az adott nyelv elsajátításához kulturális ismeretekre is szükség van. Nem minden kultúrában lehet megkérdezni, hogy ki mennyit keres, vagy például nem minden vacsorameghívást érdemes szó szerint érteni. Egy másik érdekes terület a többnyelvű oktatás. Ebben a projektben olyan módszereket dolgoztak ki, amelyekkel a tanulók az anyanyelvükre támaszkodva (ami nem feltétlenül az oktatás fő nyelve) vehetnek részt az oktatásban, hiszen a tanítási folyamat egyszerre több nyelven zajlik. De ezeken kívül a magyar résztvevők foglalkoztak olyan témákkal is, mint az internet szerepe a modern nyelvoktatásban, vagy a sikeres csoportmunka.
Lázár Ildikó, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének tanárképző oktatója szerint a központ „rengeteg tanárnak és tanárképzőnek nyújtott olyan kiváló kutatási, tananyag-fejlesztési és továbbképzési lehetőséget, amilyet a magyar oktatásügy már rég nem tud. Lőrincz Ildikó, a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója hozzáteszi, hogy a központ segítségével a magyar nyelvpedagógiai szakemberek bekapcsolódhattak európai szakmai-tudományos műhelyek munkájába, de a nemzetközi programokban nem csak a szakemberek, hanem a közoktatás minden szereplője részt vehetett. A központ publikációit egyébként használják a tanárképzés minden szintjén: Nikolov Marianne könyveit a gyermekek nyelvtanításának módszertanához, Szesztay Margitét az óravezetési készségek kialakításához (lásd lejjebb), illetve a már említett Portfóliót, és a tanárjelölteknek szóló Portfóliót.
Michael Armstrong, a központ főmunkatársa megdöbbentőnek tartja Magyarország kilépését, az eddigi rendkívül aktív részvétel mellett már csak azért is, mert az országnak a tagság anyagilag nem hogy veszteséges, hanem egyenesen nyereséges volt: a központ fizette ugyanis évente kb. 20 szakértő részvételét a programokon (útiköltséggel, szállással, napidíjjal, stb.), de rajtuk kívül gyakran láttak vendégül magyar tanár- és tanárjelöltcsoportokat is.
Egy kis történelem
Természetesen a hatékony oktatás és ezen belül is a nyelvoktatás több európai szervezetnek is a szívügye, de míg az Európai Unió két idegen nyelv (lehetőleg sokak által beszélt nyelv) elsajátítását tűzte ki célul a polgárai számára, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) sokkal inkább a nyelvi sokszínűséget támogatja. De mit is jelent ez? A 47 tagállammal rendelkező ET Nyelvpolitikai Osztálya 1992-ben fogadta el a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A Chartát aláíró tagállamok vállalják, hogy a területükön beszélt, és egyre inkább már csak a családi életbe visszaszoruló kisebbségi nyelveknek teret biztosítanak az oktatásban, a médiában és az államigazgatásban.
Bármilyen szépen hangzik is, a Charta még mindig csak elveket fogalmaz meg, és kérdés volt, hogyan lehet ezeket eredményre juttatni a gyakorlatban, azaz például az iskolákban. Ennek a problémának az áthidalására alapították 1995-ben a Nyelvpolitikai Osztállyal szorosan együttműködő, de profiljában a gyakorlati megvalósításra koncentráló Élő Nyelvek Központját. A központ nem az európai intézmények többségének helyet adó Strasbourgban vagy Brüsszelben található, hanem a szomszédos Ausztriában, méghozzá Grazban. A választás nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy sok ET tagállam az egykori vasfüggönytől keletre helyezkedik el, Grazra pedig – Magyarországhoz és a volt Jugoszláviához való közelsége miatt – mint a kelet kapujára tekintettek abban az időben. Bár a környező országok többsége közben az Európai Unió tagja lett, az ET-nek és a központnak több nem EU-s tagállama is van, mint például Albánia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Örményország.
A magyar résztvevők tehát a továbbiakban nem járulhatnak hozzá a központ működéséhez, holott a következő ciklusra (2012-2015) megint pályázatot nyert egy magyar koordinátor is. Kérdés, hogy az ország a megspórolt évi pármilliós tagsági díjjal nyer-e többet.
Források
Az Élő Nyelvek Európai Központjának honlapja
Council of Europe, Language Policy Division
ECML publikációk magyarországi szakértők szerkesztésében és/vagy közreműködésével (1995-2011)
Nikolov Marianne (PTE-BTK):
An early start: Young learners and modern languages in Europe and beyond
TEMOLAYOLE – Teaching modern languages to young learners: teachers, curricula and materials
Boldizsár Gábor (korábban OKM)
An introduction to the current European context in language teaching
Rádai Péter (Nyíregyházi Főiskola, korábban ELTE CETT)
The status of language educators
Thematic collections: Presentation and evaluation of work carried out by the ECML from 1995 to 1999
Uwe Pohl (ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet)
TrainEd – Training teacher educators
Szesztay Margit (ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet)
The organisation of innovation in language education
GroupLead – Group facilitation in language teacher education
Lázár Ildikó (ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet)
Mirrors and Windows: An intercultural communication textbook
Incorporating intercultural communicative competence in language teacher education
ICCinTE – Intercultural Communication Training in Teacher Education
Lőrincz Ildikó (Nyugat-magyarországi Egyetem, és munkatársai)
Műprobléma.
Kihoztam egy 9 éves gyereket. NEM nyelvzseni, hanem normál átlag. Egy szót se tudott más nyelven. Június utolsó napjaiban érkeztünk Izraelbe. Júliustól egy 3 hónapos nyelvtanuló csoportba kerültünk. Semmi "gyerekek külön", csak úgy, mindenki együtt. A tanfolyamon KIZÁRÓLAG héberül beszéltünk és a tanár is.
Nem sokat törődtem külön a gyerekkel, hiszen úgyis évvesztő lesz az iskolában, gondoltam. Én meg már M.o.-on is tanultam héberül, sokszor inkább munkát kerestem, s a gyereket otthagytam
"Saját" lakókocsink is volt a nyelvtanuló központban (ULPÁN) erre a 3 hónapra.
Csak 2 hónap telt el, a háromból. Legnagyobb meglepetésemre azt kérdezték, hogy a gyerek ott maradhat-e a helyi iskolában, vagy szeptemberben már van hol lakjunk - valahol máshol?
Nem is értettem, mit akarnak. Hiszen nem tud héberül és még a 3 hónapos tanfolyamnak sincs vége. "Novemberben már jobban fog tudni, mint te" válaszolta az ügyintéző.
Hát nálam nem jobban, mert én már M.o.-on is... vélekedtem. "Hallom, felelte az ügyintéző, azzal együtt.
Jó, akkor a negyedikbe járt tavaly, mondtam. Oké, az ötödikbe megy.
Dehát ez teljes lehetetlenség, képedtem el. Még a tananyag is biztosan más.
Anyuka, nem a maga gyereke az első bevándorlónk. Ehhez mi jobban értünk.
Nem novemberben, hanem már OKTÓBERBEN folyamatosan beszélt a lányom héberül.
**********************
Tehát ez MŰPROBLÉMA.
1. A magyarországi cigányok nagy része magyarul is tud.
2. Egyetlen egy cigány-magyar tanítónéninek kell kipótolni egy kicsit a híres tanári nyomorfizetést (Hungarikum) a nyári hónapokra.
Egyetlen osztályka kell a cigány kiskörzetben, s a laza nyári 2-3 órás foglalkozáson CSAK MAGYARUL szabad beszélni. Cigányul egy szót sem.
Az új nyelvet az új nyelven tanítjuk: kézzel-lábbal, fintorokkal, torna mutatványokkal. Furulyával is lehet.
Szal nincs több ingyenes kiutazás a nagy semmiért, ahol semnmiféle "tapasztalatot" úgyse szereznek a lalala utazgatók az adófizetők pénzén. És nincs is értelme. Turistáskodj saját erőből.