0:05
Főoldal | Rénhírek

Ocsú és ocsúdik

Egy hónap múlva itt az aratás – ideje ráébrednünk bizonyos összefüggésekre. Vagy éppen hiányukra.

Fejes László | 2016. május 30.

Számos esetben tapasztaljuk, hogy hasonló alakú, de látszólag nem összefüggő jelentésű szavak történetileg mégis kapcsolatban vannak egymással. Így például a tó : tavak, szó : szavak stb. alakokból gyanakodhatunk, arra, hogy a só (: sók) és a sav (: savak) is eredetileg só : savak lehetett – és nem is tévedünk. Hasonló módon nem csak a és a javak, hanem a jós és a javas, a jóslat és a javaslat is összefügg, habár – különösen ez utóbbiak – kapcsolata jelentés szempontjából nem nyilvánvaló. Még a fenti példák ismeretében is keveseknek juthat eszükbe, de tény, hogy az ó ’régi’ és az avas, illetve az (el)avul is kapcsolatban áll egymással.

Az ilyen eseteknek köszönhető, hogy a nyelvhasználó olyankor is gyanakodni kezdhet bizonyos történeti kapcsolatokra, amikor a formai egyezés egészen egyértelműnek tűnik, de az esetleges jelentésbeli kapcsolat homályos. Irma nevű olvasónk kérdezi:

Van-e kapcsolat az ocsú főnév és az ocsúdik ige között?

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint az ocsú ’a kicsépelt gabonának rostáláskor különváló szemetes, törmelékes része’, ’pelyva, a gabonaszemet borító, csépléskor leváló hártyás levélkék tömege’ ótörök eredetű, az ótörökben az - [ucs] ’repül’ igetőből képzett származék. Magyar fejlemény ’az emberi közösség legértéktelenebb része, alja’, illetve az ezzel összefüggő melléknévi ’értéktelen, silány’ jelentés. (Ez utóbbiak ma már az eredeti jelentésű főnévnél is ritkábban használatosak.)

Aratás-cséplés mellékterméke
Aratás-cséplés mellékterméke
(Forrás: Wikimedia Commons / Takkk / CC BY-SA 3.0)

A TESz. szerint az ocsul nyelvjárási szó, és az ocsúdik is csak „költők és írók – köztük kimutatottan Csokonai Vitéz Mihály – szóhasználata révén emelkedett fel a nyelvjárások szintjéről” (sic). 

Ezzel szemben a TESz. szerint az ocsúdik ’ébred, magához tér, eszméletre tér’, de ’gyógyul’, illetve a vele összefüggő, azonos jelentésekben használt ocsul ismeretlen eredetű. Csak annyit említ, hogy „török származtatásának kísérletei nem fogadhatóak el”.

Felmerül a kérdés, hogy ha az ocsúdik ~ ocsul eredetét nem ismerjük, akkor miért nem vetődik fel, hogy az ocsúból magyarázzuk? A válasz részben az, hogy a két szócsalád között semmiféle jelentésbeli kapcsolat nem mutatható ki. Emellett figyelembe kell vennünk a szóképzés tényeit is. Bár arra a TESz. is felhívja a figyelmet, hogy nem dönthető el, hogy a mai igék töve eredetileg igei vagy névszói volt-e, a -d, illetve -l képzők közvetlenül a névszói tövek közül csak melléknéviekhez szoktak kapcsolódni, főnéviekhez nem. Az ocsúnak viszont csak későn, jóval az ocsúdik és az ocsul adatolása után alakult ki melléknévi használata, az sem vált általánossá, és hamarosan vissza is szorult. Így aztán a jelentéstani érvek mellett az alaktani tények is valószínűtlenné teszik a kapcsolatot.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (8):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
3 hete 2019. november 25. 21:10
8 mederi

Az ocsúval kapcsolatban nekem az olcsó szó jut eszembe, amit "lazán" "ócsó"-nak mondanak..

Mivel az ocsú búza törek, léha (a mag héja), és egyéb növényi maradványok összessége, bizonyára állatokkal etették meg, ami olcsó volt. Az ocsú o(l)csó volt..

A szleng ma is, mint annyiszor, a lényegre tapint..

"ócsít/ ócsul-->az eredmény "ócsó"

Az "ocsúdik" szó akkor is használatos, mikor valakit jól becsapnak, pl. elhitetik vele, hogy a felpolírozott réz gyűrű arany, és "olcsón" eladják. Mire a becsapott fél felocsúdik, az eladónak se híre se hamva.

3 éve 2016. június 2. 11:21
7 lcsaszar

Találtam egy cikket a témával kapcsolatban:

www.academia.edu/14130806/A_Slavonic_ety...n_verbs_in_Hungarian

3 éve 2016. június 1. 22:26
6 Untermensch4

"ha az ocsúdik ~ ocsul eredetét nem ismerjük, akkor miért nem vetődik fel, hogy az ocsúból magyarázzuk? A válasz részben az, hogy a két szócsalád között semmiféle jelentésbeli kapcsolat nem mutatható ki."

Az "ocsul"-lal itt találkoztam először. Azt hogy (fel)ocsúdik viszont olyasféle jelentésben hallottam már min "felnyílik a szeme", "magához tér" (révületből ocsúdik, "észrevesz addig is nyilvánvaló dolgokat külső változás nélkül". Az utóbbi kettő olyasféle élménynek tűnik mintha vmi "lelki leplet" veszítene el az illető ami addig "elfátyolozta" látását, elméjét. Ez az "ocsúdás" mint minőségi változás (nagyon) kissé analógnak tűnik az ocsúnak a búzaszemről történő leválásával.

3 éve 2016. június 1. 20:27
5 Fejes László (nyest.hu)

@mederi: Te biztos Káp istenben is hiszel...

3 éve 2016. június 1. 15:29
4 Sarkel

Pont ez volt az érzésem nekem is, hogy a két szónak, annak ellenére hogy hasonlítanak, nincs közük egymáshoz.

Elgondolkodtató a két "illik" szavunk is. Az egyik: - illik, azaz passzol - a másik: - illik, azaz illan, elfut vagy elszáll.... esetleg ebből lett az illatos, az illat is terjed - illik, és úgy gondolom, két teljesen külön eredetű szó.

3 éve 2016. június 1. 12:40
3 hhgygy

@mederi: Igen, de Felcsúthoz mindenképpen köze van, LoL.

3 éve 2016. június 1. 12:00
2 mederi

"Ó csurog! -->o(l)csósodik--> ocsúsodik" (értéktelenné, olcsóbbá válik) a magvas gyümölcs belseje, kívül pedig csúszóssá válik, ha kifolyik a leve, mert a héján keresztül összenyomtuk (mire felocsúdunk, már késő. (Ezért szállítjuk ládákban.)

Talán mégis lehet köze az ocsúnak az ocsúdik-hoz..? :)

3 éve 2016. június 1. 11:40
1 mederi

A szótő: talán

"csú(r)" (pl. Csurog az eső, és sár van..)

A késztetés/ eredmény szópár összeolvadt egy csodálkozást kifejező "ó" hanggal:

Ó(!)_csúszik?!/ Ó(!)_csúd(ál-ko(z))ik..!!

-----> (fel)ocsúdt (ocsúd-odt-->ocsúdott)

---> jelenidő: "ocsúdik"

de már későn "ocsúdik" (tér magához, ébred fel), mert hasra esett a sárban, és talán éppen ájulásból ébredt fel.. :)

Szerintem "szituáció helyes" ... :)