Mozgássérült Parkoló és Motor tároló
Gábor fényképezett nekünk izgalmas feliratokat egy bevásárlóközpont parkolójában. Ennek kapcsán az egybe- és különírás rejtelmeiből is ízelítőt adunk.
Nemrégiben mutattunk be olvasóinknak egy szórólapot, amelyben rengeteg, az akadémiaitól eltérő helyesírású szót találtunk. A szörnyülködés helyett inkább arra igyekeztünk rámutatni ezzel kapcsolatosan, hogy milyen nagy mennyiségben vesznek minket körül a helytelenül írt szövegek. Hogy ezt olvasóink is észrevegyék, helyesírási hibavadászatot hirdettünk, amelyben olyan köztéri feliratok, plakátok stb. fényképeit vártuk, amelyek helyesírási szempontból érdekesek.
Gábortól kaptunk egy képet, amelyen két érdekesség is olvasható – egy bevásárlóközpont parkolójában, íme:
(Forrás: Ligeti Gábor)
Gábor a „Mozgássérült Parkoló” és a háttérben, épphogy csak látható „Motor tároló” feliratra hívja fel a figyelmünket. Mindkét esetben a szószerkezet vagy összetétel örök érvényű dilemma merül fel. Az már csak hab a tortán, hogy mi indokolhatja az egyik esetben a két nagy kezdőbetűt, a másik esetben pedig a nagy majd kis kezdőbetűt. (Ezzel kapcsolatban mindig úgy érezzük, hogy inkább írjunk valamit rosszul, de következetesen, mint következetlenül.)
Az akadémiai helyesírási szabályzat 138. pontja értelmében a kettőnél több tagból álló és hat szótagnál hosszabb összetételeket kötőjellel írjuk. A szótagszámlálásba a tő rag és jel nélküli alakja számít bele (tehát a képzőket számolni kell!).
A mozgássérült parkoló szószerkezet, méghozzá látszólag minőségjelzős: ’olyan parkoló, amely mozgássérült’. No, ez így biztosan nem jó, hiszen a felirat nem ezt akarja jelenteni, hanem azt, hogy az a hely a ’mozgássérültek a parkolója’. Azaz nem minőség-, hanem birtokos jelzős a szerkezet. Éppen ezért jelöletlen összetétel: nem látszanak benne a birtokviszonyra utaló toldalékok. Ennek alapján egybe kell írni: mozgássérültparkoló. Ez azonban még mindig nem jó! Az összetétel három tagból és hét szótagból áll, tehát kötőjellel kell írni: mozgássérült-parkoló – a bűvös hét szótagos szabály értelmében.
A „Motor tároló” esetében nagyon hasonló a helyzet: ugyanúgy birtokos jelzős összetételről van szó, és nem szószerkezetről. Itt azonban az összetétel két tagból áll, a kötőjelezés föl sem merül: motortároló.
Várjuk a további helyesírási megfigyeléseket szerkesztőségünk e-mail címére!
Internetes szövegekkel is lehet nyomulni?
Farmernadrágot alakít át egy finn cég motoros gatyává
a5.hu/motor/farmernadragot-alakit-egy-finn-ceg-motoros-gatyava
Szomorú világ ez, már egy parkoló is sérült a mozgásában. Valóban, erre nincs mentség, egy kötőjelet odabiggyeszthettek volna. Bár, én még azt emelném ki megint, hogy a 6 szótagos szabály alkalmazása NEM kötelező, hanem úgy fogalmaz a szabályzat, hogy "általában" így írjuk.
@Galván Tivadar: Igen, mert nem számít összetételi tagnak. Vagyis a "jelentésmegkülönböztetés" e szabály alapján csak két összetételi tagból áll, így akárhány szótag is lehet, akkor is egybe kell írni kötőjel nélkül. A szabály gyakorlatilag az, hogy három vagy annál több összetételi tag esetén hat szótag felett írjuk kötőjellel az összetételt, tehát kétszeres összetételnél még nem kell számolni a szótagokat.
@Sultanus Constantinus: Ezt az igekötős szabályt magam sem ismertem, de igaz lehet, mert akkora baromság. Amúgy: a jelentés-megkülönböztetés a "meg" nélkül is nyolc szótag, tehát az egytagú igekötő megléte akárhány szótag esetén felment a kötőjelezés alól?
Más: a magam számára kifejlesztettem azt a szabályt, hogy "soha nem következik két főnév egymás után" (mert ha igen, akkor azt egybeírjuk). Akkor már csak a kivételekre kell vigyázni: Kovács Józsi, Marcsa néni, honvéd ezredes, rendőr százados (de: rendőr-főkapitányság).
Sajnos lépten-nyomon láthatunk helytelenül (külön) írt szóösszetételeket. Azt kell, hogy mondjam, én érzem magam kisebbségben, amiért igyekszem helyesen írni. Céges vagy magánlevelezésben néha direkt helytelenül írok, mert nem akarok hivalkodónak tűnni, kilógni a sorból. Főleg, ha válaszolok egy levélre, amelyben valaki rosszul írt valamit, nem akarom a válaszban helyesen írni az adott kifejezést, nehogy kioktatásnak vegye a levélíró (főleg feljebbvaló esetében).
A hosszú szavak egybeírását (pontosabban: kötőjeles írását) a köznyelv mintha nem fogadná el. Azt gyanítom, eleink még úgy tanulhatták az iskolában, hogy a 6 vagy 7 szótagnál hosszabb (összetett) szavakat külön kell írni. A kötőjelről mintha nem is hallottak volna.
Érdekes, hogy miközben egyes nyelvészek már a -ban/ben rag végén álló "n” elhagyásáról cikkeznek, védelmébe véve a köznyelvben kialakult -- akadémiailag helytelen -- gyakorlatot, aközben az egybeírás/különírás kérdésében egyre erősebb frontvonal épül az akadémiai és a köznyelv közé.
"A szótagszámlálásba a tő rag és jel nélküli alakja számít bele (tehát a képzőket számolni kell!)."
Ehhez egy kiegészítés, mert nagyon sokan ezt sem tudják (természetesen a MS Office helyesírás-ellenőrzője sem): az egy szótagú igekötő nem számít összetételi tagnak, tehát nem kell számolni. Ezért:
jelentésmegkülönböztetés (nem *jelentés-megkülönböztetés)
konferenciameghívó (nem *konferencia-meghívó)
de: előadás-sorozat (itt már két szótagú az igekötő, így összetételi tagnak számít).
stb.