Módjával hehezni
A hehezet viselkedését vizsgáljuk a görögben. Hol itt, hol ott tűnik fel a szóban, ráadásul egyszerre csak egy helyen. Vagy mégsem. Igyekszünk elcsípni a hehezetet. Kiderül, van-e bigámia a nyelvben, illetve hogy miért van szerencséje a görög medvének.
Vannak nyelvek, amelyekben egyetlen – rendszerint zöngétlen hehezetlen – zárhangsor van. Vannak olyanok, amelyekben kettő: vagy egy zöngés és egy zöngétlen hehezetlen (ilyen például a magyar), vagy egy hehezett és egy hehezetlen zöngétlen (elemzések ilyennek mutatják az angolt és a németet). A görögben három sorozat van: a zárhangok nem csak zöngétlenek ([p t k]) és zöngések ([b d g]) lehetnek, mint a magyarok, hanem hehezettek is ([pʰ tʰ kʰ]). A szanszkritban meg négy: az eddigi három mellett zöngés hehezettek is vannak ([bʰ dʰ gʰ]). Azt gondolhatnánk, hogy a hehezett hangok csak egy olyan nyelv beszélőinek tűnnek furcsának, amelyben nincsenek ilyenek. Azt fogjuk azonban látni, hogy a görögben is máshogy viselkednek a hehezett hangok, mint a nem hehezettek.
Similis simili gaudet
A magyarban ha zárhangok vagy réshangok kerülnek egymás mellé, az első átveszi a második zöngésségét vagy zöngétlenségét. Ezért kiejtés szempontjából méztől = mésztől, mézből = mészből. Ezt a jelenséget hívják a nyelvészek semlegesülésnek, merthogy a [sz] és [z] máshol meglevő különbsége (pl. mész–méz, szár–zár) itt eltűnik.
(Forrás: Luke Chueh)
A görögben hasonló történik, amikor két zárhang vagy egy zárhang és egy azt követő réshang – az ógörögben egy van, a [sz] – találkozik. Lássuk a medvét!
τρέπω
[trepó]
’fordítok’τρέψω
[trepsó]
’majd fordítok’ἐτρέφθην
[etrepʰtʰēn]
’megfordultam’— ῥαπίζω
[rʰapizdó]
’(bottal) verek’— — ῥάβδος
[rʰabdosz]
’bot’ἄγω
[agó]
’vezetek’ἄκτωρ
[aktór]
’vezér’ἤχθην
[ēkʰtʰēn]
’elvezettettem’ἄγδην
[agdēn]
’vezetve’γράφω
[grapʰó]
’írok’γραπτήρ
[graptēr]
’író’ἐγράφθην
[egrapʰtʰēn]
’megírattam’γράβδην
[grabdēn]
’írva’
Az első oszlopban látjuk, hogy magánhangzó előtt bármilyen zárhang előfordul, zöngétlen is, zöngés is, hehezett is (az izgalmas mássalhangzókat az átírásban aláhúztuk). Egy zöngétlen zárhang vagy az [sz] előtt viszont csak zöngétlen zárhang lehet (2. oszlop), hehezett előtt csak hehezett (3. oszlop), zöngés előtt pedig csak zöngés (4. oszlop).
A zörejhang a zárhangok (pl. [p t k b d g]) és a réshangok (pl. [f v sz z s zs]) összefoglaló neve. Ezek a hangok sok nyelvben párosával fordulnak elő: van belőlük zöngés is, zöngétlen is. A többi hangnak (pl. [m n l r h a i u]) jellemzően nincs zöngétlen vagy zöngés párja.
Eddig pontosan ugyanúgy viselkednek a görög és a magyar zörejhangok: ha kettő egymás mellé kerül, akkor a másodiknak a zöngéssége, zöngétlensége vagy hehezettsége lesz jellemző az elsőre is. A különbség csak annyi, hogy a görögben van hehezettség, és az ugyanúgy részt vesz a hasonulásban.
Est modus in rebus
Figyeljük viszont meg a következő párokat.
θρίξ [tʰriksz] ’haj’ τριχά [trikʰa] ’hajat’ τρέφω [trepʰó] ’táplálok’ θρέψω [tʰrepszó] ’majd táplálok’ ἔχω [ekʰó] ’van nekem’ ἕξω [hekszó] ’lesz nekem’
Ezúttal azt tapasztaljuk, hogy az [sz] előtt eltűnő hehezet a szó elején bukkan fel. A τρέπω [trepó] ’fordítok’ és τρέφω [trepʰó] ’táplálok’ igék között minimális a különbség: a tő utolsó mássalhangzója az egyikben nem hehezett, a másikban viszont igen. Ha csak annyi történne, hogy az utóbbi hehezettsége eltűnik nem hehezett mássalhangzó előtt, akkor itt is semlegesülést találnánk. A görög medvének azonban szerencséje van, nem semlegesül a két ige különbsége (mint a méz–mész-é), hanem megmarad a jövő időben is: τρέψω [trepsó] ’majd fordítok’, de θρέψω [tʰrepszó] ’majd táplálok’. A jelenséget Grassman-törvénynek hívják. A szabály működésére két változatot is ad a névadó, Hermann Grassmann (1809–1877). (Az adatok azonban korántsem annyira jólfésültek, mint ahogy itt láttatjuk.)
Az egyik változat szerint a hehezet, miután nincsen maradása egy nem hehezett mássalhangzó előtt, áttelepedik a tőnek egy olyan hangjára, amelyikre tud. A γράφω [graphó] ’írok’–γραπτήρ [graptēr] ’író’ esetében nincsen ilyen hang, mert a zöngés [g] a görögben nem tud hehezett lenni. A τρέφω [trepʰó] ’táplálok’–θρέψω [tʰrepszó] ’táplálni fogok’ esetében viszont a tő eleji [t] hehezetté tud válni, és azzá is válik. A táblázat utolsó példája mutatja, hogy a hehezet magánhangzóra is kerülhet.
Nihil nimis
A másik változat szerint míg a γράφω-nak csak a második zárhangja hehezett, a τρέφω-nak mindkettő. Csakhogy hehezetből is megárt a sok: egy tövön belül a hehezetet csak egyszer lehet kiejteni. A tő első zárhangja tehát csak akkor mutathatja meg a hehezetét, ha a második nem teszi ezt, mert a hasonulás során elvesztette.
Nade ha ez így van, akkor mi van a ἐτρέφθην [etrepʰtʰēn] ’megfordultam’ féle hasonult alakokkal? Itt az első hehezett zárhang – a [pʰ] – a tő része, a második – a [tʰ] – már a toldaléké, vagyis a tövön belül csak egy hehezet van. De egy tövön belül két hehezett hang is előfordulhat: pl. ἰχθύς [ikʰtʰüsz] ’hal’. Ha két egymás melletti hang hehezett, akkor valójában csak egy hehezet van a szóban, ami egyszerre tartozik mindkét zárhanghoz. Erről a felismerésről már volt szó a nyesten, az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb hangtani elmélete épült rá.
(Forrás: iStockphoto)
Non bis in idem
Menthetetlennek tűnhet viszont az ἐθρέφθην [etʰrepʰtʰēn] ’feltápláltattam’. Ebben a szóban három zárhang is hehezett, és ebből az első kettő, ami a tőben van, nem szomszédos, azaz nem magyarázhatjuk egyetlen, a két hanghoz egyszerre tartozó hehezettel. A helyzet azonban az, hogy a φ hehezete ismét közös a következő, már a toldalékhoz tartozó θ-éval. Tudjuk, hogy ez utóbbi mindenképp hehezett, a φ hehezete csak a toldalék hehezetének a következménye. Így a tőben továbbra is csak egyetlen hehezet van. Az alábbi ábrán a tövet zárójelek közé tettük. Látható, hogy csak egy hehezet tartozik hozzá, a másik a toldalék része.
Úgy is tekinthetjük a dolgot, hogy első lépésben az ἐθρέφθην tő végi φ-je elveszti a hehezettségét, hiszen egy zörejhang – a toldalékot kezdő θ – követi. Ebben a pillanatban a tő eleji θ-n meg is jelenik az addig rejtőzködő hehezete. Hogy azután a hasonulás miatt a tő végi φ ismét hehezett lesz, az már nem számít: ugyanabban az ügyben az ügyészség sem indíthat kétszer eljárást. (Ez is jól ismert jelenség a hangtanban.)
Mutatis mutandis
Nem valószínű, hogy olvasóink emlékeznek egy év eleji igéretünkre, de a nyest semmit nem felejt! A reduplikációval kapcsolatban vettük észre, hogy a másolás közben a tőkezdő hehezett zárhangok hehezete elveszik. Emlékeztetőül néhány példa:
χράω [kʰraó] ’jósolok’ κέχρηκα [kekʰrēka] ’megjósoltam’ φεύγω [pʰewgó] ’menekülök’ πέφευγα [pepʰewga] ’megmenekültem’ τύφω [tüpʰó] ’füstölök’ τέθυμμαι [tetʰümmaj] ’elfüstöltem’
Az első két esetben a tő eleji hehezett zárhang másolódik, majd a Grassmann-törvény eredményeképp elveszíti a hehezetét. (Ebből arra kell gondolnunk, hogy a tő elé másolt reduplikátum a tő részét képezi.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Max Halberstadt)
A harmadik ige viselkedése összetettebb. A tő eleji zárhangnak jelen időben hiányzik a hehezete, de láthatjuk, hogy a tő végi zárhang hehezett, ezért ez nem lep meg. A befejezett alakban a tő végi zárhang elveszti hehezetét a toldalék kezdő [m] miatt. Ebben az esetben a tő elején megjelenik a hehezet, de a másolódott mássalhangzóról a már ismert okokból elveszik.
A dolog érdekességét az adja, hogy az [m] a görögben magához hasonítja az előző zárhangot – esetünkben a tő végi [pʰ]-t –, ugyanúgy, mint a többi zárhang. A standard magyarban a [v] viselkedik féloldalasan a zöngésségi hasonuláskor: hasonul (pl. savtól [saftol]), de nem hasonít (pl. hatvan [hatvan], nem [hadvan] – legalábbis néhány nyugati nyelvjárástól eltekintve).Ez a hasonulás azonban féloldalas: az orrhang hasonítja az őt megelőző zárhangot, de ő maga nem hasonul az őt követő zárhanghoz zöngétlenségben vagy hehezettségben: [pʰ]+[m]-ből [mm] lesz, de [m]+[pʰ] marad [mpʰ].
Varietas delectat
A klasszikus latinhoz képest a görög nyelv változatairól jóval több adatunk van. A görögben ugyanis még az irodalmi nyelvben is megjelentek a nyelvjárási sajátságok. De nem a szerző saját nyelvjárása, hanem a műfaj diktálta a nyelvjárási jellemzőket. Elégiát iónul, kardalt dórul, lírát aiolul (leszbosziul), prózát és drámát attikaiul, eposzt pedig egy mesterséges ión–aiol–arkadiai–ciprusi keveréknyelvjárásban volt szokás írni.
Ezért ismerünk számos szóváltozatot, amelyekben a hehezet helye változik. Íme néhány példa:
χιτών [kʰitón] ión: κιθών [kitʰón] ’alsóruha’ βατραχός [batrakʰosz] ión: βαθρακός [batʰrakosz] ’béka’ χαλκός [kʰalkosz] krétai: καυχός [kawkʰosz] ’réz’ φάτνη [pʰatnē] koiné: πάθνη [patʰnē] ’jászol’ θεσμός [tʰeszmosz] dór: τεθμός [tetʰmosz] ’törvény’
Quod erat demonstrandum
Azt állítottuk, hogy egy hehezett hang nem csak azoknak furcsa, akiknek az anyanyelvében nincs ilyen, hanem az ókori görögöknek is, akiknek van. Egyfelől a hehezett hangok ugyanúgy részt vesznek a „zöngésségi” hasonulásban (aminek ez a neve már túl szűknek bizonyul), mint a zöngés és a zöngétlen hehezetlen zárhangok. Másrészt viszont egy görög szóban, két egymást követő szótagban lehet két zöngétlen, hehezetlen zárhang (pl. κατά [kata] ’lefelé’, πέτρος [petrosz] ’kő’), lehet két zöngés zárhang (pl. βαδίζω [badizdó] ’lépeget’, βύβλος [büblosz] ’könyv’), de nem lehet két hehezett zárhang a Grassmann-törvény értelmében. Így tehát a görögben is különlegesnek számítanak a hehezett zárhangok.
Forrás
N. E. Collinge, The Laws of Indo-European, Amsterdam: John Benjamins, 1985.
A cikkben szereplő latin mondások
similis simili gaudet ’hasonló a hasonlónak örül’
est modus in rebus ’van mérték a dolgokban’
nihil nimis ’semmit se (vigyél) túlzásba’
non bis in idem ’ugyanabban (az ügyben) kétszer nem (lehet eljárni)’
mutatis mutandis ’megváltoztatva a megváltoztatandót’
varietas delectat ’a változatosság gyönyörködtet’
quod erat demonstrandum ’amit bizonyítani kellett’