A dadogó görögök
Az ismétlés a tudás mellett többek közt a többes szám és a befejezett igealakok anyja. Amikor a befejezettségről került szó, a rómaiak egyenesen dadogni kezdtek, a görögök egy kicsit finomabbak voltak. Azt is megtudjuk, hogy a szótagok határa nem mindig esik egybe a szavak határával. Megismerünk továbbá néhány nyelvtani lakmuszpapírt.
Ismétlés – latinul reduplicatio [reduplikáció] – szinte minden nyelvben előfordul. A magyarban jellemzően erősít, kb. ’nagyon’ jelentésben: lassan-lassan odaérünk, mozgás, mozgás!, vagy pedig ismétlődést fejez ki: meg-megállt, le-lepottyant. A többes szám jele is lehet, például az ausztráliai virájgyúráj nyelven: wagga ’varjú’, wagga wagga ’varjúk’ (ez utóbbi egyúttal egy ausztráliai város neve is). Formai szempontból ezekben az esetekben teljesen konkrét a reduplikáció: a teljes szóalak változatlanul ismétlődik. A jelentés azonban néha konkrét: meg-megáll, wagga wagga, máskor viszont elvontabb. A maláj orang szó jelentése ’ember’, az orang-orang-é viszont nem ’két (vagy több) ember’, hanem (az emberhez hasonlító) ’madárijesztő’.
(Forrás: genome.gov)
Részleges ismétlés
Az ismétlés sokszor a szó alakjának módosításával jár együtt: pl. fireg-forog. Itt a fireg-nek nincs jelentése, az csak a forog megváltoztatott ismétlése.
A görögben és a latinban többek közt a befejezett igealakok töve ismétlődik. Ez az ismétlődés azonban nem a teljes tövet érinti. Lássunk először néhány latin példát. (A c betű hangértéke [k], az s [sz], a többi betű a szokásos hangértékben szerepel. Mint említettük, a görög – és ugyanígy a latin – igékre egyes szám első személyű alakjukkal hivatkozunk.)
| jelen | befejezett jelen | ||
|---|---|---|---|
| 1 | curro | cucurri | ’fut’ |
| 2 | mordeo | momordi | ’harap’ |
| 3 | spondeo | spopondi | ’esküszik’ |
A ’futok’ tehát curro, az ’elfutottam’ pedig cucurri, a ’harapok’ mordeo, a ’megharaptam’ pedig momordi. A befejezett alakokban mintha dadogna a beszélő, a szó eleji mássalhangzót és az azt követő magánhangzót kétszer ejti.
(Forrás: screenrant.com)
A spondeo példája pedig azt villantja fel, hogy ha mássalhangzó-kapcsolat van a tő elején, az ismétlés egészen bonyolulttá válhat, erre alább még kitérünk.
Még részlegesebb ismétlés
A latinban csak néhány igének van reduplikációval képzett befejezett töve, a görögben viszont ez általánosan jellemző. Lássunk tehát görög példákat. (Az átíráshoz magyarázatot sorozatunk egy korábbi részében adtunk. Nem fogunk itt szólni sem az ún. attikai, sem a duratív (nem pillanatnyi) alakokban megjelenő reduplikációról.)
| jelen | befejezett jelen | befejezett múlt | ||
|---|---|---|---|---|
| 4 | λύω [lüó] | λέλυκα [lelüka] | ἐλελύκειν [elelükén] | ’old’ |
| 5 | παιδεύω [pajdewó] | πεπαίδευκα [pepajdewka] | ἐπεπαιδεύκειν [epepajdewkén] | ’nevel’ |
A latinban az első mássalhangzó és az azt követő magánhangzó is ismétlődött, itt viszont csak a mássalhangzó, a magánhangzó nem, ahelyett mindig ε-t találunk (λύω [lüó] ’oldok’ → λέλυκα [lelüka] ’megoldottam’, nem *λύλυκα [lülüka]). A másolás tehát a tőnek egészen kis részét érinti, egészen pontosan egy mássalhangzót. Aki olvasott a tulajdonságok nélküli magánhangzóról, esetleg emlékszik, hogy az is ε-ként jelenik meg, amikor nincs utána magánhangzó, amit megnyújthatna. A befejezett múltban a reduplikált tő előtt a múlt idő jeleként az augmentum is megjelenik (ἐλελύκειν [elelükén] ’megoldottam volt’). A következő igék megerősítik a feltevésünket, hogy a reduplikáció is a tulajdonságok nélküli magánhangzót tartalmazza.
| jelen | befejezett jelen | befejezett múlt | ||
|---|---|---|---|---|
| 6 | ἄγω [agó] | ἦχα [ēkha] | ἤχη [ēkhē] | ’vezet’ |
| 7 | ἐθέλω [etheló] | ἠθέληκα [ēthelēka] | ἠθελήκειν [ēthelēkén] | ’akar’ |
| 8 | ὀφείλω [ophéló] | ὠφείληκα [óphélēka] | ὠφειλήκειν [óphélēkén] | ’tartozik’ |
A magánhangzóval kezdődő igék esetén a befejezett igető megegyezik az augmentált tővel, ami ugye a tulajdonságok nélküli magánhangzó. De hová tűnt a reduplikáció elejére várt mássalhangzó?
Vannak nyelvészek, akik szeretnék megmutatni, hogy a nyelvek nagyon hasonlítanak egymásra. Mivel olyan nyelv van, amelyikben magánhangzóval nem kezdődhetnek szavak, csak mássalhangzóval, olyan viszont alig (ha egyáltalán), amelyikben mássalhangzóval nem kezdődhetnek, feltételezik, hogy minden nyelvben, minden szó mássalhangzóval kezdődik. Amikor nem ezt tapasztaljuk, akkor egy kiejtetlen, nulla alakú mássalhangzó van ott. Felmerülhet, hogy ez ellentmond annak a korábbi megállapításunknak, hogy a görögben még a [h]-val kezdődő szavak is magánhangzó-kezdetűként viselkednek. Az ellentmondás csak látszólagos: az érintett görög szavak [h]-ja az őt követő magánhangzó része, előtte pedig egy kiejtetlen mássalhangzó áll.
Még mielőtt elfogadnánk, hogy itt nem reduplikáció van, hanem augmentum, tegyük fel, hogy a tő elején egy nulla alakú mássalhangzó van, és ez másolódik szintén nulla alakban: ∅αγ- → ∅V-∅αχ- → V-αχ- → ᾱχ- → ἠχ-. Vagyis itt ugyanúgy reduplikációt találunk, mint eddig, de a szó eleji mássalhangzó hiányában ebből csak a tulajdonságok nélküli magánhangzó jelenik meg, így a reduplikáció megvalósulása itt egybeesik az augmentummal. A magánhangzóval kezdődő tövek befejezett múlt idejű alakja ezután nem tud különbözni a befejezett jelen idejű tövüktől, ugyanis a reduplikációtól megnyúlt magánhangzót az augmentum nem tudja tovább nyújtani. (A továbbiakban a befejezett múlt idejű alakot már nem adjuk meg.)
Még bonyolultabb esetek
A reduplikáció szempontjából a szóeleji mássalhangzó-kapcsolatokat két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba a zöngétlen zárhang ([p ph t th k kh]) + folyékony hang ([l r m n]), valamint a zöngés zárhang ([b d g]) + [r l] kapcsolatok tartoznak. Ezekre adunk néhány példát.
| jelen | befejezett jelen | ||
|---|---|---|---|
| 9 | πνέω [pneó] | πέπνευκα [pepnewka] | ’lehel’ |
| 10 | χράω [khraó] | κέχρηκα [kekhrēka] | ’jósol’ |
| 11 | βλάπτω [blaptó] | βέβλαφα [beblapha] | ’károsít’ |
| 12 | γράφω [graphó] | γέγραφα [gegrapha] | ’ír’ |
Láthatjuk, hogy az első csoportba tartozó töveknél a két tőkezdő mássalhangzóból csak az első ismétlődik, a második nem. A reduplikáció tehát egy mássalhangzót másol, és egy tulajdonságok nélküli magánhangzót tesz utána. Azt is észrevehetjük, hogy a hehezett tőkezdő mássalhangzó helyett hehezetlen párja jelenik meg (ennek okát egy későbbi cikkben fogjuk felderíteni – maradjanak velünk).
A másik csoportba tartozik az összes, nem az első csoportba tartozó mássalhangzó-kapcsolat. Ezekre is adunk példákat.
| jelen | befejezett jelen | ||
|---|---|---|---|
| 13 | σπείρω [szpéró] | ἔσπαρκα [eszparka] | ’magot vet’ |
| 14 | ψεύδω [pszewdó] | ἔψευσμαι [epszewszmai] | ’becsap’ |
| 15 | γνωρίζω [gnóriszdó] | ἐγνώρικα [egnórika] | ’ismertet’ |
Azt figyelhetjük meg, hogy a magánhangóval kezdődő szavakhoz (6–8) hasonlóan a szókezdő mássalhangzó itt sem másolódik. Emiatt sok nyelvtaníró azt tanítja, hogy a befejezett igetövet néha reduplikációval (4–5, 9–12), máskor viszont augmentummal (6–8, 13–15) képezzük. Azonban a magánhangzóval kezdődő tövek esetében beláttuk, hogy reduplikációval is magyarázhatók az adatok. Ez azért előnyös, mert így „butább” – úgy is mondhatjuk, egyszerűbb – lehet a nyelvtanunk, nem kell eldöntenie, hogy vajon augmentum vagy reduplikáció képezze-e a befejezett igealak tövét. Jó volna valahogy a második csoportba tartozó mássalhangzó-kapcsolatokról belátni, hogy különböznek az első csoportbeliektől, ráadásul úgy, hogy ebből következzen, hogy itt sem másolódik a reduplikációban a mássalhangzó.
A szótag a megoldás?
Az iskolában a magyar szótagról azt tanultuk, hogy az elején egy mássalhangzó lehet, ezt egy magánhangzó követi, majd jöhet még egy vagy több mássalhangzó. Nem teljesen világos, hogy ha ez így van, akkor hogyan szótagolódhat a tréfa: a -fa megfelel az imént említett feltételeknek, de a tré- nem, csak a -ré-. Mondhatjuk persze, hogy a tréfa épp azt bizonyítja, hogy a szótag elején több mássalhangzó is lehet, de zavaró, hogy szó belsejében ez mégsincs így. Pl. a satrafa első szótagja csak hosszú (tá) lehet, vagyis sat-, hiszen ha sa-tra-fa lenne a szótagolása, akkor rövid (ti) lenne az első szótag. Nézzük csak meg egy hevenyészett hexameterbe foglalva: Xanthippé egy satrafa, nem más – mondta a vándor, vagyis: (tá-tá)-(tá tá) (tá-ti-ti) (tá tá) (tá-ti ti) (tá-tá).
A magyarban korábban nem voltak szó elején mássalhangzó-kapcsolatok. Azonban a más nyelvekből átvett szavakban az ilyenek feloldására két stratégia létezett. A zárhang+[r l] kapcsolattal kezdődő szavaknál a két mássalhangzó közé került egy magánhangzó: brat > barát, claustrum > kolostor; az [s]+mássalhangzó kezdetű szavaknál azonban a kapcsolat elé: skola > oskola/iskola. Később eltűntek a magánhangzó-betoldó szabályok és megjelentek a szó eleji mássalhangó-kapcsolatok: tréfa, sperma (a görög σπερ- [szper-] ’magot vet’ tőből).
Olyan nyelvekben, amelyekben lehet egy szótag elején is mássalhangzó-kapcsolat, azt tapasztaljuk, hogy ezek a kapcsolatok nem mindig egyformán viselkednek. Például a spanyolban ugyan kezdődhetnek mássalhangzó-kapcsolattal szavak (Granada, trabajo ’munka’), a más nyelvekből átvett [sz]+mássalhangzó kezdetű szavak elején mégis megjelenik egy [e]: görög sperma > spanyol esperma ’sperma’. Az olaszban ugyan nem jelenik meg ez az [e], viszont a hímnemű névelő lo az ilyen szavak előtt, nem pedig il, mint rendesen: lo sperma, de il servizio ’a szolgálat’, il pranzo ’az ebéd’.
A sokoldalú Woody Allen a Minden, amit tudni akarsz a szexről, de sosem merted megkérdezni (1972) című filmjében többek között egy spermát is alakít.
Ezeket a jelenségeket lehet úgy magyarázni, hogy egy szóeleji, mássalhangzót megelőző [sz]/[s] nem egy szótag elején, hanem egy előző szótag végén van, ezzel szemben a [gr tr pr] kapcsolatok mindkét tagja szótag eleji. A spanyolban nem kezdődhet szó szótagvégi mássalhangzóval – ezért megjelenik előtte egy [e] –, az olaszban igen, de ott a névelő vált emiatt alakot – il helyett lo lesz: így a szótagolás lo s-per-ma, azaz a szó- és a szótaghatár nem esik egybe. Ráadásul a korábban emlegetett, minden nyelvet nagyon hasonlónak gondoló nyelvészek szerint a [sz]/[s]+mássalhangzó kapcsolat soha, semmilyen nyelvben nem tartozhat egyetlen szótaghoz.
A reduplikáció mint lakmuszpapír
Aki jól figyelt, sejtheti, hogy a görög reduplikáció látszólagos kétféleségét is így fogjuk magyarázni. A következő listában felsorolunk néhány korábban említett görög igét. A tövük első szótagját zárójellel határoljuk, az első szótag első mássalhangzóját – amit a reduplikáció másol, és ami esetenként nulla alakú – aláhúzzuk. A tulajdonságok nélküli magánhangzót V-vel jelöljük. (Az utolsó igében feltételezünk és jelölünk egy nulla alakú magánhangzót is, amit a ☺ jel képvisel, ennek azonban itt nincs jelentősége.)
| tő | reduplikált tő | ||
|---|---|---|---|
| 4 | (λύ)ω [(lü)ó] | λV(λυ)κα → λέ(λυ)κα [le(lü)ka] | ’old’ |
| 12 | (γρά)φω [(gra)phó] | γV(γρα)φα → γέ(γρα)φα [ge(gra)pha] | ’ír’ |
| 6 | (∅ἄ)γω [(∅a)gó] | ∅V(∅α)χα → ∅α(∅α)χα → ᾱχα → ἦχα [ēkha] | ’vezet’ |
| 13 | (∅☺σ)πείρω [(∅☺sz)péró] | ∅V(∅☺σ)παρκα → ∅ἔ(∅☺σ)παρκα [∅e(∅☺sz)parka] | ’magot vet’ |
Tehát a reduplikáció nem mérlegel semmit, gépiesen másolja az első szótag első mássalhangzóját – akár rendes mássalhangzóról, akár nulla alakúról van szó –, utánateszi a tulajdonságok nélküli magánhangzót, majd lefutnak a görögben általánosan működő szabályok, amelyeket már korábban megismertünk. Ezek szerint a máshonnan tulajdonságokat nem szerző magánhangzó [e]-ként jelenik meg, az egymás melletti magánhangzók összevonódnak, a hosszú ᾱ-ból pedig η lesz. Az eredmény a magánhangzóval és a második csoportba tartozó mássalhangzó-kapcsolattal kezdődő igék esetén az augmentumra hasonlít, ez azonban csak véletlen egybeesés: épp ezeknek az igéknek az elején van egy nulla alakú mássalhangzó, aminek a másolása a kiejtésben nem hagy nyomot.
A latin spondeo∼spopondi ’esküszik’ ugyan nem a görög mintát követi, azért itt sem a tő eleji s ismétlődik (*sospondi, *spospondi). Azaz, ahogy sejthettük, a latinban sem a spo- ennek a szónak az első szótagja. Ez az ige spanyol leszármazottaiban is megmutatkozik: esposo ’hitves’, esponsales ’házassági eskük’, espónsor ’szponzor’.
(Forrás: iStockphoto)
Amint az olaszban a névelő, úgy a görögben a reduplikáció lakmuszpapírként jelzi, hogy egy adott szó első szótagja nulla alakú mássalhangzóval kezdődik-e, vagy nem. Kísérleteink ugyan nem olyan látványosak, mint azok, amiket kémia órán láttunk, cserébe viszont jóval olcsóbb a nyelvi lakmuszpapír.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (44):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@El Mexicano: És a nyelvészek érzékenységét is meg lehet érteni, hiszen talán a legtöbbet támadott tudósok nálunk. Szóval már csak ezért sem pártolnám én sem az alázzunk nyelvész-mozgalmat, kapnak sajnos elég sok nem jogos kritikát.
@El Mexicano: "mivel én megadom a kellő tiszteletet"
Félre ne érts, nem azt mondtam, hogy ne add meg a tiszteletet, én is tisztában vagyok azzal, hogy a töredékét sem tudom annak, amit ők ezen a szakterületen. Én csak azt mondom, hogy nem fogadok el olyan érvelést, hogy "ezt tanultam öt évig, úgyhogy dugulj el." Magyarán vitát sem úgy kezdek, hogy elkérem tőlük a diploma másolatát. Vagyis túl sok szakmai baklövéssel találkoztam már ahhoz más területen, hogy beszarjak attól, hogy valaki miket szokott a falra kitenni díszkeretben.
"senkiházi is simán meg tudja őket győzni"
Keress fel sürgősen egy pszichológust, ha ekkora önértékelési zavaraid vannak.:-)
"tehát vannak hiányosságaim" A hiányosságok teljes kiirtására még egy PhD fokozat sem alkalmas, úgyhogy vedd úgy, hogy nem vagy egyedül a világban.
"megkapom még nyelvész hallgatóktól" A hallgatók tudod milyenek, azt hiszik már mindent tudnak, inkább profokkal dumálgass, ha ilyen érzékeny lelkületű vagy.:-)
@szigetva: @arafuraferi: Nem konkrétan erre a témára gondoltam, csak úgy általános megfigyelés. :)
"az a baj, hogy te úgy kezdesz egy vitát, hogy nektek van igazatok"
Persze, mivel én megadom a kellő tiszteletet a szakmának és a szakmabelieknek, akik nyilván nem azért tanultak az egyetemen és írtak doktori értekezést, hogy egy senkiházi is simán meg tudja őket győzni mindenről (hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok szakember, tehát vannak hiányosságaim, meg különben sem szereti senki az okoskodókat) – de látod, hogy minden igyekezetem ellenére így is néha megkapom még nyelvész hallgatóktól is, hogy miért szólok bele vagy mit tartok magamon olyan nagyra, mintha én tehetnék arról, hogy nekem valamikor ezt vagy azt tanították vagy olvastam valamelyik szakirodalomban. :)
@szigetva: Ez inkább utána fajult el, de amúgy nem volt nagyon vészes. El Mexicano túlságosan a szívére veszi ezt, bár én is egyetértek vele részben, ezért is általánosítottam.
@El Mexicano: "nem is vagyok az ő szintjükön" az a baj, hogy te úgy kezdesz egy vitát, hogy "nektek van igazatok":-)
Valóban manapság divat a szakbarbárság, ha pedig másba beleszólsz, akkor illik előre magyarázkodni, hogy "hát én nem értek hozzá, de...", akkor meg minek egyáltalán megszólalni, már ott el van döntve a vita eredménye, ha így állsz hozzá.
Amúgy pedig a nyelvészet is akkora hatalmas tudomány lett, hogy nem ért minden nyelvész minden szakterülethez, úgyhogy simán lehet esélyed.:-)
@El Mexicano: Biztos van igazságotok, de speciel ebben a szálban (8, 15, 16) nem látom, mi volt bántó.
Amit kifogásolsz, az a szókratészi módszer, amit nyilván nem tökéletesen próbálnak utánozni a nyelvészek, de régi, bevált eszköz akkor, ha valaki hajlandó az előítéleteitől kicsit függetlenedni.
@arafuraferi: Én általában azért szoktam nyelvészeti témákhoz hozzászólni, hogy megosszam, amit én olvastam róla (szintén szakemberektől), vagy pedig kérdezek/javasolok, ha valami nem világos. Eszem ágában nem lenne a szakértőkkel vitatkoznom vagy okoskodnom (úgysem tudok velük labdába rúgni, meg nem is vagyok az ő szintjükön), csak azt nem szeretem, amikor visszaélnek azzal, amit ők tudnak, és eljátsszák a hülyét, ha valaki nem szakszerűen tesz fel nekik egy kérdést (amikor nyilván jól tudják, mire utal az illető).
@arafuraferi: Ezúton is elnézést kérek minden nyelvésztől az előző kettőért, kicsit bunkó voltam.:-)
@El Mexicano: De ha kezes báránnyá akarsz szelídíteni egy fórumozó nyelvészt, arra is van megoldás, csak be kell vetned a bűvös:
"kikopóban van" vezényszót, ezzel olyan hatást érhetsz el a nyelvészeknél, mint a kutyáknál egy lábszárcsonttal.:-)
@El Mexicano: Igen, mivel Bibi nem tudta egyedül felvenni a kesztyűt, ezért, írtam én is egy cinikus hozzászólást. Bár konkrétan a varjúk valóban bevett szó, akárcsak a varjak, de ezt normálisan is meg lehetett volna neki mondani.:-)
Amúgy ki lehet tapasztalni egy két dolgod, ha jó megfigyelő az ember.
Pl. Bibi tudhatta volna, hogy a nyelvészeknél vannak bizonyos vezényszavak:
"nyelvművelés"=ölj
"nyelvromlás"=torokra
"logikus nyelv"=csibész, fogd meg
Ehhez képest az elavult
"finnugor nyelvrokonság tarthatatlan" vezényszó "fújj dobod el"-lé,
a "finnek már nem tanítják"="csaholj"-á szelídült az idők folyamán.
Vagyis arra akarok kilyukadni, hogy sokszor egy tökkelütött hülyével kedélyesebben elbeszélgetnek, mint olyannal, aki igazi érdeklődő.
De persze ez a hozzászólásom megint általánosító volt, kicsit gonosz, és abszolút cinikus, merthogy én is szeretek provokálni:-)
@arafuraferi: "Úgy látom te is szeretsz provokálni. :-)"
Bár nem nekem szólt a megjegyzés, de nekem pl. általános tapasztalatom a fórumokon – főleg ott, ahol tudósok vs. érdeklődök vannak jelen –, hogy sajnos a témában szakirányú képzettséggel rendelkezők a nem hozzáértő érdeklődők hiányosságait kihasználva provokálnak. Pedig a sokszor megalázó stílusban történő szívatás helyett jobban tennék, ha egyszerűen elmagyaráznák az illetőnek, hogy miért nem helyes, amit gondol, vagy mi a tudomány álláspontja. Nyilván az érdeklődők (szándékosan nem a ledegradáló "laikus" vagy "amatőr" szavakat használom) is a legjobb tudásuk, ill. ismereteik szerint vázolják fel az álláspontjukat, és nem azt érdemelnék a szakértőktől, amit gyakran csinálnak.
@bibi: Úgy látom te is szeretsz provokálni.:-)
Legyél modern, add át magad a változás gyönyörének, és költs te is inkább, sőt még cserélgetheted is a különböző változatokat.:-)
"Mióta én darukezelői vizsgát tettem
Darvaskocsi tetejéről szálló darukat lestem,
Lenézek a hós földre, és mit látok ám fentről,
Ifjúk kőkkel dobálnak varjúkat fészekekből,
tók szélén látok iszó lókat
új idők hoznak megszépült új szókat"
@bibi: Én is hasonlóan érzek: tökéletesen értem az úgynevezett modern fizika álláspontját, de nem tudok sehogy se egyetérteni pl. a gravitációval, szerintem csúnya, igazságtalan dolog... :-)))
@bibi: „de látván, hogy a nyest.hu-n a cikkben szereplő "varjakat" simán ki lehet javítani "varjúkra"” — ezt csak én nem értem?
@tenegri: Tudtam, hogy a "nyelvromlással" mit idézek a fejemre, de látván, hogy a nyest.hu-n a cikkben szereplő "varjakat" simán ki lehet javítani "varjúkra" - hát, igazolva látom az álláspontomat.
@Fejes László (nyest.hu): "„tökéletesen értem az un. modern nyelvészet álláspontját” Miért, mi az?"
Hogy a nyelv változása: "ahogy esik, úgy puffan", avagy "secko jedno". Majd regisztráljuk.