0:05
Főoldal | Rénhírek

Mit kell tenni,
ha beleszerettünk valakibe?

Az élet nagy problémáira nehéz általános receptet megfogalmazni. Még felnőtt fejjel, tapasztalatokkal a hátunk mögött sem könnyű ez – hát még a gyerekeknek, akiknek éppen csak körvonalazódik a világról alkotott képük.

nyest.hu | 2013. január 5.

Korábban már többször írtunk a gyerekszájról, azaz olyan, a gyerekek által mondott mondatokról, melyek meghökkentően hatnak, ha felnőtt fejjel találkozunk velük. Az alábbiakban egy orosz gyűjteményt mutatunk be.

Mit kell tenni, ha beleszeretsz valakibe?
Mit kell tenni, ha beleszeretsz valakibe?
(Forrás: Facebook)

Marta, 9 éves: Nem szabad félni, és oda kell menni megismerkedni.

Froszja, 11 éves: A szemébe kell mondani. Nem szabad mindent magunkban tartani.

Liza, 5 éves: Bevinni egy olyan helyre, nem tudom, hogy hívják, ahol kimondják, hogy férj és feleség vagytok.

Gyina, 5 éves: Csókokat csinálni.

Vera, 10 éves: Megpróbálni beszélni a mamával, ő segít.

Igor, 7 éves: Szájon csókolni.

Kszenyija, 8 éves: Ajándékokat kell csinálni, segíteni. Meg lehet valamit szervezni, aztán mintha megmentenéd.

Szonya, 10 éves: Várni, úgy csinálni, hogy megtessél neki. Aztán mindent elmondani. Egy év múlva.

Rebekka, 5 éves: Na, ha felnőtt vagy, akkor meg lehet csókolni (suttogva) szégyellem mondani... A száján?

Mark, 6 éves: Összeházasodni és összebarátkozni.

Petya, 9 éves: Keresni a megelőzés módját.

A válaszokat különböző okokból tarthatjuk viccesnek. Egy részükből az tükröződik, hogy a gyerekeknek egészen más képük van a szerelemről, szerelmi kapcsolatokról, mint a felnőtteknek. A válaszok alapjában véve két nagyobb csoportra bonthatóak: az egyik arra próbál meg válaszolni, hogy milyen hódítási stratégiát kell követni, a másik a szerelem testi oldalával foglalkozik.

A válaszokból kitűnik, hogy a gyerekek rendelkeznek bizonyos ismeretekkel, de ezek még töredékesek. Teljesen helyénvaló tanácsnak tarthatjuk, hogy nem szabad félni, magunkban tartogatni érzéseinket, hanem ezekről jelzést kell küldenünk a másik felé. Egyet kell értenünk azokkal is, akik azt tanácsolják, hogy előbb próbáljunk magunk iránt szimpátiát kelteni. Az sem árt, ha hódítási terveinkhez mástól kérünk tanácsot – bár az nem világos, hogy a kis Vera a hódító vagy a meghódítandó anyukájára gondolt-e. E tanácsok azért viccesek, mert nagyon leegyszerűsítik a problémát. Nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy érzéseinkről beszámolva a „legyünk inkább barátok” választ kapjuk, vagy azzal, hogy a legnagyobb igyekezettel sem tudunk a másik félből a mienkéhez hasonló érzelmet kicsikarni.

Azt is helyesen látják a gyerekek, hogy a csók része a szerelmi kapcsolatnak – méghozzá nem egyszerűen a puszi, hanem a szájra adott, sőt, a nyelves csók. A magyarban beszélője válogatja, hogy a csók szót, illetve a belőle képzett formákat használja-e például az arcra adott puszira, vagy sem. (Az orosz nem különbözteti meg a ’puszi’ és a ’csók’ fogalmát: a поцелуй [poceluj] lehet mindkettő, és a цeловать(ся) [celovaty(szja)] ige is jelentheti azt is, hogy ’puszil(kodik)’, de azt is, hogy ’csókol(ózik)’.) A поцелуй/цeловать в губы [v gubi] szó szerinti jelentése ’ajkakon (pontosabban ajkakba) csók / ajkon csókol’. Az oroszban azt is lehet mondani, hogy цeловаться в губы, amit szó szerint így lehetne magyarra fordítani: szájon csókolózni.

Поцелуй в губы. Nem csak szerelemből
Поцелуй в губы. Nem csak szerelemből

A válaszokat itt inkább azért tartjuk viccesnek, mert a gyerekek számára úgy tűnik, hogy a csók a testi kapcsolat betetőzése, ráadásul valami furcsa dolog, amit még említeni is szégyen. A gyerekek nem sokat tudnak a testi szerelemről, de úgy tűnik, azzal tisztában vannak, hogy a téma tabu.

Az utolsó válasz kissé talányos: értelmezhetjük úgy is, hogy a gyerek azt mondja: jobb szerelembe nem esni; de úgy is, hogy a gyermekáldás megelőzésére utal anélkül, hogy ezt valójában kimondaná. Igazán azonban egyik sem életszerű, feltehetően valami egészen másra gondolt.

Szenvedélyes szerelem Szentpétervárott
Szenvedélyes szerelem Szentpétervárott
(Forrás: Wikimedia Commons / S URALA / CC BY-SA 3.0)

A gyerekszáj humorának másik forrása a nyelvi megformálás. Ebben az esetben a szó szoros értelmében vett nyelvtani hibával nem találkozunk, két szókincsbeli érdekességgel azonban igen. Az egyik a делать поцелуи [gyelaty poceluji] ’csókokat csinálni’, mely pontosan olyan esetlenül hangzik oroszul is, mint magyarul. Ez a hiba arról árulkodik, hogy a gyerek nem járatos a témával kapcsolatos terminológiában: néhány terminust ismer, de nem tudja, hogyan (nem) lehet ezeket használni. A másik esetben a gyerek pontosan tudja, hogy vannak olyan helyek, ahol házasságot lehet kötni, és azt is tudja, hogy az ilyen helyeknek megvan a maguk neve – magát a nevet azonban nem ismeri.

A magyarban ez viszonylag egyszerű: házasságkötő terem. A terminust megérteni könnyű, ha azonban a nyelvszokásnak megfelelően szeretnénk beszélni, ismernünk kell – nem helyettesíthetjük az egyébként ugyanúgy érthető, csak éppen nem használatos esküvőház vagy házasodóhely formákkal. Az oroszban a hely neve még ennyire sem áttetsző, ЗАГС [zaksz], ami az (отдел) записей актов гражданского состояния (kb. [otgyel zapiszej aktov grazsanszkovo szosztojanyija]), hozzávetőlegesen ’családi állapot [változásának] jegyzői (részlege)’ – azaz lényegében ’anyakönyvi hivatal’ – szerkezet rövidítése. Nem csak a házasságkötéseket, de a vállásokat, születéseket, elhalálozásokat stb. is, akárcsak a magyar anyakönyvi hivatalokban. A ЗАГС tehát inkább az anyakönyvi hivatal, mint a házasságkötő terem megfelelője, de az oroszban nincs a házasságkötő teremnek pontosabban megfelelő, szűkebb jelentéskörű kifejezés.

Aki úgy gondolja, hogy a gyerekek adhattak volna okosabb választ is, megkísérelheti felnőtt fejjel is a válaszadást. Ön milyen tanácsot adna, mit tegyen az, aki beleszeret valakibe?

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!