A Patyomkin-konyha, és ami mögötte van
A Patyomkin-falu dekoratív falai eltakarják a szomorú valóságot – de éppen ez a céljuk. Ha viszont helyesen írjuk át névadója nevét, az olvasók talán fel sem ismerik. Ez pedig aligha lehet célunk.
Patyomkin-konyhának nevezte a Cink a magyar téli olimpikonok szállásának konyháját, mivel a csapból nem folyt víz, és a gáz híján főzni sem lehet benne. De ki az a Patyomkin, és mit keres a konyhában?
(Forrás: Wikipedia Commons)
Grigorij Alekszandrovics Potyomkin-Tavricseszkij 1739-ben született a Szmolenszki kormányzóságban egy nemesi család gyermekeként. Őrnagy édesapját korán elvesztette, anyja Moszkvában nevelte. Itt kezdte egyetemi tanulmányait is, kezdetben annyira eredményesen, hogy Pétervárra hívták és bemutatták Erzsébet cárnőnek is – később azonban lustaságára és hiányzásaira hivatkozva kizárták a tanintézményből.
Szerencsésebben alakult katonai karrierje. Az 1762-es katonai puccs során – amikor II. Katalin cárnő letaszította a trónról férjét, III. Pétert – jelentős érdemeket szerzett, és a legmagasabb körökbe emelkedett. 1763-től kezdve a Szent Szinódust (az orosz birodalom legfelső egyházügyi szervét) felügyelő főügyész lett, de közben katonai karrierjét is folytatta, több törökellenes hadjáratban is részt vett. 1784-ben hadseregparancsnokká léptették elő. Katonai reformokat hajtott végre, ő alapította a fekete-tengeri flottát.
Potyomkinnak hatalmas szerepe volt az Oroszország által a törököktől elhódított területek (a mai Ukrajna déli része, illetve Oroszország a Kaukázustól északra fekvő régiói) betelepítésében, gyarmatosításában. Városokat alapított, szőlőket és erdőket telepített, iskolákat, gyárakat, nyomdákat alapított – bár terveinek nagy részébe bele se tudott fogni, vagy azok már a kezdeteknél elhaltak, így is sokat elért.
1787-ben II. Katalin cárnő a Krímbe utazott, hogy megtekintse, milyen fejlődés ment végbe a területen. (Egyes források szerint erre inkognitóban II. József osztrák császár – és kalapos király – is elkísérte.) És innen származik a Patyomkin-falvak története. A legenda szerint Potyomkin a Dnyeper mentén álfalvakat épített: a házaknak csak a homlokzatuk volt meg, de ezt az előkelő utazók nem láthatták. Amikor a vendégek elmentek, a falut továbbutaztatták, és felállították a következő állomáson. A Patyomkin-falvak történetét nem mindenki tartja hitelesnek, és vannak kompromisszumos elképzelések: ezek szerint Patyomkin valóban utaztatott ilyen dekorációkat, de díszítés, és nem az utasok becsapása céljából. Az mindenesetre tény, hogy ha a Patyomkin-falvak története, ha nem is hiteles, mindenesetre valósággá vált, például 2013 októberében, amikor Vlagyimir Putyin Szuzdalba látogatott. Ha nem is álfalvakat húztak fel, de a lerobbant házak homlokzatait ponyvákkal „renoválták”, hogy az autójában elsuhanó elnök számára jobb állapotúnak tűnjenek.
(Forrás: 1gatta-felice.livejournal.com)
A Patyomkin-falu kifejezést azóta több nyelvben a helyzetet a valóságosnál jobbnak mutató manipulációkkal kapcsolatban használják. Ennek mintájára más Patyomkin- előtagú összetételt is lehet alkotni, ilyen a Patyomkin-konyha is. De miért hívják a a falvakat Patyomkinnak, ha a jeles személyiség neve Potyomkin volt? Ez a kérdés legalább annyira érdekes, mint az elnevezés története.
Korábban már írtunk arról, hogy miként írunk át orosz neveket magyarra. Ebből kiderül, hogy az orosz szavak magyar átírása részben a kiejtésen, részben az orosz helyesíráson alapul (átbetűzés). A Потёмкин névben az első szótagban az orosz helyesírás szerint о-t kell írni, ám mivel hangsúlytalan. A szó a потёмки [potyomki] ’sötétség’ szóból ered, mely a по- [po] ’után’ elöljárószóból, a тём- [tyom] ’sötét’ tőből és a -к- [k] képzőből áll (az и [i] a többes szám végződése, a szó csak többes számban használatos) – a felépítése alapján úgy tűnik, erdetileg a sötétedés utáni időszakot jelentette. Ez számunkra csupán azért érdekes, mert a по- [po] ’után’ elöljárószót mindig о-val írják. Csakhogy az orosz irodalmi nyelvben (és a déli nyelvjárásokban) a hangsúlytalan o ejtése megegyezik a hangsúlytalan a-éval, a rövid [á]-hoz hasonlóan hangzik. A Patyomkin átírás tehát a jobban követi a kiejtést – tulajdonképpen szabálytalan, de valószínűleg abból az időből származik, amikor az átírást még nem szabályozták.
(Forrás: Wikimedia Commons )
Ismeretes azonban még egy átírás, a Potemkin is. Ezt használják például az angol és német szövegekben, korábban (a 20. század közepéig) nálunk is általános volt. Ebben éppen az ellenkező tendenciát figyelhetjük meg: a kiejtést gyakorlatilag figyelmen kívül hagyó átbetűzésről van szó. Egyfelől semmi nem utal arra, hogy a т itt „lágy” mássalhangzót jelöl ([ty]-szerű, és nem [t] hangot) jelöl (az angol és a német esetében ez érthető,, hisz ott ilyen hang nincs is), másfelől az [o]-t jelölő ё-t is egyszerű e-ként adja vissza (ami egyébként az oroszban is lehetséges, l. a matróz sapkáját a fenti plakáton).
Így aztán a szabálytalan Patyomkin és Potemkin írásmód gyakoribb a magyarban, mint a szabályos Potyomkin – a „helytelen” írásmódot alkalmazók azonban aligha hibáztathatóak, hiszen a szabályos átírásban az olvasók talán nem is azonosítják megfelelően, kiről is van szó.