Mit csinál, aki darvadozik?
Szokott-e Ön darvadozni? Vajon honnan ered a darvadozik ige? Van-e köze a madarakhoz, és ha nincs, akkor miért van?
Tegyük fel, hogy megkérdezik tőlünk, mit csinál az, aki darvadozik. El tudnánk magyarázni? Egyáltalán, szoktuk használni ezt a szót? A nyest úgy döntött, hogy megtanulja, hogyan kell darvadozni, és elővette a szótárakat.
Nem kapott megnyugtató választ. Darvadozni ugyanis úgy tűnik, hogy többféleképpen is lehet. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint lehetséges, hogy a darvadozik a daru madárnév darv- tőváltozatából alakult ki, méghozzá az -adoz gyakorító képzővel. Ha ezt vesszük alapul, akkor a darvadozik kezdetben a darvak jellegzetes viselkedését jelentette, jellegzetes keringésükre, társas életükre vonatkozott. A szótárban ehhez az elmélethez a következő jelentéseket találjuk: ’szerteszét futkározik’, ’csapatba verődve kurrog’.
(Forrás: moksha.hu / Myreille)
A darvadozik azonban valami mást is jelenthet, méghozzá olyat, aminek a repüléshez és a madarakhoz nem sok köze van. Szathmári István nyelvész szerint a darvadozik ’vigadozás közben ordítozik’ és ’csapatosan beszélget’ jelentése a darvak hajnali viselkedésére vonatkozó jelentésből alakult ki. Az irodalomba pedig már egy kissé „csöndesebb” jelentésben került át az ige, valahogy így: ’szomorkásan tölti az idejét’, ’mélázva, búsan üldögél’.
Mészöly Gedeon szerint Tömörkény István mentette át a szót a magyar irodalomba, mert „kedves szavajárása volt és szivesen gyakorolta is a darvadozást”. Példa rá egyik elbeszélése:
Kiteszik Lőrincnek a poharat a középső asztalra, azután újból csönd, ülnek hárman háromfelé. Amíg olyan sötét nincsen, hogy egymásnak vaktában nekimenne az ember, nem szokás lámpát gyújtani. „Amíg egymást látjuk” – véli a bormérő – „kár a világító olajat fogyasztani. Darvadozzunk.”
Az írók aztán egymásnak adták a szót, mindenkinél módosult némileg a jelentése. Juhász Gyula írja Tömörkényt gyászoló versében:
Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.
Végül a szó eljutott Tóth Árpádhoz is:
Én szép ifjuságom
Sárgul hervadozva,
Ülök már a sutban
Lomhán darvadozva, –
Ilyen vagyok én már,
Fanyar, csöndes, fáradt,
Így szeress, ha kellek,
Nem járok utánad!
Nem minden szótárban találjuk meg a darvadozik kétféle jelentését. A Tinta Könyvkiadó Értelmező szótára például teljesen kihagyja a madarakat, és a darvadozik igét választékosnak ítéli meg. Az etimológiával kapcsolatban itt is csak annyit tudunk meg, hogy a szó „egy önállóan nem adatolható, ismeretlen eredetű szótő származéka”. A szótár a következő példamondatokkal magyaráz:
1. Egyedül darvadozott a vendéglőben egy pohár sör mellett.
2. Egyedül darvadoztak a sötétben.
A Magyar szókincstárban (szintén Tinta Kiadó) megjelenik egy új jelentés, a ’fagyoskodik’, ’didereg’, ezeket tájnyelvi szónak jelöli.
A Google keresőjébe is beírtuk a szót, hogy lássuk, manapság használjuk-e, és ha igen, milyen jelentésben. Válogatott találatok következnek:
- Az viszont valóban felháborító, hogy (...) az ő luxushajójukon, nyilván az ő pénzükön darvadozik.
- Továbbá a nem szaladó, egyszerű vadvirágok se törik magukat, a körömvirágok is betagadtak, ráadásul darvadozik a korallberkenye, és a tűztövis is volt már jobb színben.
- A szétszaggatott kerítés a sitthalom alatt darvadozik.
- Beleül a teli kádba, de csak darvadozik benne, vízlocsogást még véletlenül se lehet hallani.
- A kiadóban egyetlen kézirat sem darvadozik, csak én várok, illetve készítek a polcaimon fekvő latin, angol és magyar kéziratokból mintegy harminc további kötetet.
Forrás
Mészöly Gedeon: A „darvadoz” szó eredete: In: Népünk és nyelvünk. Szerk: Bibó István. Szeged, 1933. 1-8.
Szathmári István: Szó- és szólásmagyarázatok