0:05
Főoldal | Rénhírek
Vita: extra Hungariam Uherszkó Maďarorságque sunt

Miért éppen Uhorszkó?

Vita van kibontakozóban a magyar blogtérben, méghozzá nyelvi kérdéssel kapcsolatban: a Mandiner blog és a Slovensko, do toho! blog szerzői fejtették ki véleményüket a magyarosítás és következményeinek kérdésével kapcsolatban. Bár a vita egyébként is minket érdeklő, nyelvvel kapcsolatos kérdéseket feszeget, cikkünkben elsősorban a Dotoho által használt Uhorszkó elnevezésről szól.

Fejes László | 2011. június 23.

Június 10-én két, Vhailor , illetve Agent Ungur néven publikáló szerző Magyarosítás – Kis szlovák legendárium I. címen sorozatot kezdett a Mandiner blogon. A cikk lényege, hogy a szlovákok túlértékelik az 1918 előtti magyarosítási törekvéseket, és bár a magyar nemzetiségi politika nem volt tökéletes, a korban enyhének számított.

A Magyar Királyság néprajzi térképe, 1910 (Katt a nagyításhoz!)
A Magyar Királyság néprajzi térképe, 1910 (Katt a nagyításhoz!)
(Forrás: Wikimedia commons / Teleki Pál)

A Mandiner tárgyi tévedéseit a Slovensko, do toho! (Hajrá, Szlovákia!, becenevén Dotoho, azaz 'Hajrá!') szerzője, Csehszlovák Kém a Miért kínos beismerni a magyarosítást? című bejegyzésében tette helyre. A cikk szerzője arra törekedett, hogy a magyar olvasóval megértesse, hogy néz ki a probléma szlovák szemszögből, illetve miért is kezdtek a korábban Magyarországhoz érzelmileg is erősen kötődő szlovákok függetlenségre vágyni.

A Mandiner blog szerzői cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak a Dotoho állításaira.

Csehszlovák Kém cikkében többször használta az Uhorszkó megnevezést, amit több hozzászóló is sérelmezett. Valójában ebben a megnevezésben semmi sértő nincs, használatát a szerző külön cikkben igyekezett igazolni. De elfogadhatjuk-e érveit?

Mitől Uhorszkó?

Az Uhorszkó alak lényegében a szlovák Uhorsko [uhorszko] magyaros alakja. A magyar helyesírásnak megfelelően Csehszlovák Kém az [sz] hangot sz-szel, és nem s-sel jelöli. Mivel a magyarban (néhány indulatszótól eltekintve a szóvégi o csak hosszú lehet, hosszan írja. Ez teljesen helyénvaló.

Mint arról már korábban írtunk, a szlovák Uhorsko a magyarok külső elnevezésének alakváltozata, az onogur alakból szabályosan jött létre (a -sko ország- és tájnévképző), a német Ungarn, az angol Hungary stb. etimológiai megfelelője. A szlovákban az Uhorsko kizárólag a történelmi Magyarországot, a Trianon előtti Magyar Királyságot jelöli. Ezzel szemben a Maďarsko [magyarszko] szó a Trianon utáni Magyar Királyságra, a Magyar Népköztársaságra és a Magyar Köztársaságra utal. Hasonlóképpen az Uhor 'magyar férfi', Uhorka 'magyar nő', uhorský, -á, -é stb. 'magyar (melléknév)' a történelmi Magyarország lakójára vagy az ahhoz kapcsolódó dologra utalhat (nemzetiségre való hivatkozás nélkül), míg a Maďar [magyar], Maďarka [magyarka], maďarský, -á, -é ([magyarszkí] stb.) vagy magyar nemzetiségűre, vagy a mai Magyarországról származóra. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát szlovákul Rakúsko-Uhorsko-nak hívják, holott az az osztrák-magyar kiegyezésen alapult, melyben csak a magyar nemzetiségűek egyeztek ki az osztrákokkal – a kiegyezés szlovák neve ingadozik is: Rakúsko-uhorské vyrovnanie vagy rakúsko-maďarské vyrovnanie.

Láthatjuk tehát, hogy a szlovák terminológia sem mindig teljesen tiszta, hiszen az utóbbi esetben nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy adott esetben nemzetiségről vagy államhoz tartozásról van-e szó.

Kell-e nekünk Uhorszkó?

Csehszlovák Kém cikkéből egyértelmű, miért hasznos, ha megkülönböztetjük az uhort és a magyart: lehet, hogy valakinek az identitása kötődik Magyarországhoz (Uherszkóhoz), de nem magyar nemzetiségű. Szlovákul tehát mondhatjuk, hogy Pavol Országh Hviezdoslav bol uhorský básnik 'Pavol Országh Hviezdoslav magyar (uhor!) költő volt', magyarul ezt csak meglehetősen körülményesen tudnánk leírni: mondhatnánk 'magyarországi'-nak, de ez meglehetősen furán hangzik.

Az ilyen megkülönböztetésre azonban az esetek többségében nincs szükség. Amikor a 18. századi Magyarországról beszélünk, nyilvánvaló, hogy nem Maďarsko-ra gondolunk. A magyarban hasonló megkülönböztetés működik Itália és Olaszország között, de nem mondhatnánk, hogy különösen hasznos: inkább arra jó, hogy valakit cikizni lehessen, ha a középkori Olaszországról beszél.

Mégis vannak ritka alkalmak (mint például a Dotoho első cikke), amikor érdemes a kettőt megkülönböztetni. De nincsen-e erre elegendő eszközünk? Hiszen beszélhetünk történelmi Magyarországról, Nagy-Magyarországról, és megkülönböztethetjük a magyar nemzetiségűt a magyarországi lakostól vagy a magyar állampolgártól.

Ha mégis úgy érezük, hogy határozottabb terminussal szeretnénk megkülönböztetni a kettőt, akkor sem szerencsés az Uhorszkó szót választani, hiszen ez egyértelműen szlovák terminus. A Dotoho második cikkében is olvashatjuk, hogy

A párizsi békkonferencián már így írták alá a dokumentumokat: Maďarsko (szlovák), Mađarska szerb-horvátul Ugarska helyett és Madžarska szlovénül Ugerska helyett.

Ha már választunk, miért döntsünk az Uhorszkó mellett az Ugarszka vagy az Ugerszka helyett? Természetesen azok is egyoldalúak lennének, így egyik sem szerencsés választás.

Abban viszont aligha tudunk egyetérteni Csehszlovák Kémmel, hogy a pannon, ill. pannonius is 'magyar'-t, 'magyarországi'-t jelentene. Ez 'dunántúli'-ként, használatos, bármilyen kiterjesztése megtévesztő.

Ezzel szemben a szakirodalomban elterjedt hungarus-tudatról beszélni: ez a kifejezést a magyar (uhor!) állammal való azonosulást jelenti. Mivel latin alapú kifejezés semleges, ha nagyon nagyon szükséges, sokkal célszerűbb lenne a hungarus, illetve a Hungária kifejezésekkel élni.

Whorf most örülhet?

Az eset azért érdekes, mert úgy tűnik, meggyőző példát találtunk arra, hogy a nyelv befolyásolhatja a gondolkodást. Egy magyar számára összetartozik a magyar nemzeti érzés, illetve a magyar államhoz való kötődés, míg egy szlovák számára bárki kötődhet úgy a (régi) magyar államhoz, hogy közben nem érzi magát magyarnak (Maďarnak). Egy magyar szemében Trianonban Magyarország elveszítette területének nagy részét – egy szlovák szemében Uhorsko teljesen megszűnt, viszont létrejött Maďarsko.

Uhor vagy magyar?
Uhor vagy magyar?
(Forrás: mek.oszk.hu)

Természetesen azt nem állíthatjuk, hogy a magyarok és a szlovákok „nyelvük börtönébe zárva” meg sem érthetik egymást (ebben az esetben az erről szóló cikkek sem születhetnének meg), de a nyelvük minden bizonnyal meghatározza gondolkodásuk kiindulópontját. Persze a helyzet értelmezhető úgy is, hogy éppen az eltérő gondolkodásmódjuk tükröződik nyelvükben.

Akárhogy is, néhány esetben jól jönne, ha mi is különbséget tennénk. Például ha nem neveznénk Janus Pannoniust magyar költőnek, akkor nem hinnénk azt, hogy valóban magyar anyanyelvű volt. (A legvalószínűbb, hogy horvát volt, de pontos adataink nincsenek.) Ez talán abban is segítene, hogy ne csodálkozzunk azon, mennyire érthetőek még ma is a költeményei...

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (15):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
3 éve 2015. október 12. 01:23
15 geo

Ne feledkezzunk meg A. Bernolak szotararol:

Slowar Slowenski Cesko-Latinsko-Nemecko-Uherski seu Lexicon Slavicum Bohemico-Latino-Germanico-Ungaricum

8 éve 2011. június 26. 22:44
14 Fejes László (nyest.hu)

@zsada: "A nemzetek más nemzeteket sok esetben a viselkedésük, megjelenésük, vagy valamelyik más külső tulajdonságuk alapján nevezték el. Pl. a szlávok voltak a szolgák." Nem egészen. A szlávok önelnevezése vált 'szolga' jelentésűvé, amikor sok szláv szolgaságban került.

"A fülükben a durva germán beszéd olyan volt, mint a némák hangképzése." Nem egészen. Némák, mert nem tudnak beszélni. Mármint szlávul.

"És itt jön a magyarok hungar, hunger elnevezése. Bizony, ennek a szónak konkrét értelme van a németben, amit a mai mélymagyar állapotok között végképp tilos még csak megemlíteni is." Nem egészen. A német szó eredetéről már írtunk (www.nyest.hu/hirek/honnan-ered-magyarorszag-idegen-neve), a német Hunger-rel, angol hunger-ral való egybeesés a véletlen műve (ami persze tréfára, gúnyolódásra, értetlenségre is lehetőséget teremt, de ez más kérdés).

"Soha a magyarok nem nevezték magukat a hunok utódainak egészen mostanáig." Nem egészen. mek.niif.hu/07100/07139/html/0007/0002/0002-323.html

8 éve 2011. június 26. 09:28
13 zsada

azért v an itt egy alapvető kis bibi. A nemzetek más nemzeteket sok esetben a viselkedésük, megjelenésük, vagy valamelyik más külső tulajdonságuk alapján nevezték el. Pl. a szlávok voltak a szolgák. A német nevet a szlávok ragasztották a germánokra. Azt jelenti, hogy némák. A fülükben a durva germán beszéd olyan volt, mint a némák hangképzése. El sem tudták képzelni, hogy ezek a hangok nyelvként funkcionálnak. És itt jön a magyarok hungar, hunger elnevezése. Bizony, ennek a szónak konkrét értelme van a németben, amit a mai mélymagyar állapotok között végképp tilos még csak megemlíteni is. Soha a magyarok nem nevezték magukat a hunok utódainak egészen mostanáig. Ez egyfajta mélymagyarkodás, semmi köze a valósághoz. Csak hát éhes hordának lenni (németesen hunger) mostanában szégyen. Pedig ha belegondolunk, hogy a kalandozó magyarokra vajon jellemző lehetett-e, hogy felfaltak mindent, ami a kezük ügyébe került, hát....

8 éve 2011. június 24. 02:44
12 bloggerman77

"Például ha nem neveznénk Janus Pannoniust magyar költőnek, akkor nem hinnénk azt, hogy valóban magyar anyanyelvű volt. (A legvalószínűbb, hogy horvát volt, de pontos adataink nincsenek.)"

***

Horvátok a 15. századi Szerémségben? Hát, ez igencsak átírná a történelmet. :)) A Szerémség a középkori Mo. integráns része volt, nem volt saját közigazgatása. Lakossága kb. fele-fele arányban magyar és délszláv. Hogy a magyar nyelvhatár milyen mélyen volta Szerémségben: érdemes a kis falvakat feltüntető térképeket nézegetni, mert ott számos, horvát helyesírással írt, de jól azonosítható magyar településnév található.

Az itteni magyarságot a kálvinista hite mentette meg a modern korig asszimilációtól. Kimentésükre szervezte a magyar állam 1941-44 között a Julián (Juliánus)-mentőakciót. Az ekkor áttelepítetteken kivül egészen a délszláv háborúig léteztek református magyar közösségek itt, a romos templomaik máig megtalálhatóak. A délszláv háború idején a szerémségi magyar közösség végleg megsemmisült.

Az önmagát horvátként megjelölő etnikum, és maga a Horvát-Szlavónország eltolódása északi, északeleti irányban a török hódoltság alatt megy végbe, és a 18. századra rögzül a három szerémségi vármegye Horvát-Szlavónországhoz csatolásával, amit a magyar rendi ogy. sosem ismert el törvényesnek.

A középkorban Szlavónia fővárosa, és a szlavón bán székhelye Zágráb. A 18. századtól mindmáig Szlavónia központja: Eszék..

Már ez jelzi, milyen mértékű átrendeződés ment itt végbe....

Tehát helyesebb azt mondani: Janus Pannonius, alias Csezmicei János ESETLEG szerémségi szláv nemzetiségű volt.

De nem horvát!

8 éve 2011. június 24. 02:28
11 bloggerman77

A Mandineren közölt cikkel nem értek egyet, kommenteltem is náluk pl. a csernovai csendőrsortűz sajátos átértelmezése kapcsán.

DE.

Azért ne essünk már át a ló másik felére, mint a DoToHo blog szerzője, hogy egy MAGYAR nyelvű cikkben a saját hazánk 1918 előtti formáját egy SZLOVÁK névvel illessük?!

Akkor ezentúl legyen Pozsony Bratyiszlava?

Nevetséges.

Ez valami kényszeres politikai korrektség, hasonló volt a kommunizmus alatt is a "testvéri" szomszéd országokkal... nem kéne, hogy ez visszatérjen.

8 éve 2011. június 23. 22:17
10 Pesta

@Fejes László (nyest.hu):

Annyi jelentésbeli megoszlás azért van a magyarban is, hogy sértőnek (vagy mondjuk politikailag helytelennek) számít a régi népnevekkel illetni a csonkaországon kívüli népeket. Magyarán :) letótozni a szlovákot, lerácozni a szerbet, leoláhozni a románt.

Volt már róla szó néhány éve, hogy az újabb keletű „szlotaista" szlovák történelemkönyvek szándékosan is manipulálnak ezzel a két bevált szlovák elnevezéssel a feszültségkeltés kedvéért. Ott is magyaroznak, ahol az uhor, tehát a történelmi Magyarország lakója lenne a megfelelő.

8 éve 2011. június 23. 19:15
9 peterbodo

@Fejes László (nyest.hu): A kiegyezés következményeként a magyar politikai vezetés hatására sérültek a kisebbségek jogai, de az nem volt megírva a kiegyezésben, hogy így kell legyen. Az kizárólag az államokkal foglalkozott. A kiegyezéssel kapcsolatba hozható törvények: 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról

1867. évi XIV. törvénycikk azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik

1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról

1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről

(forrás: Wikpedia, kiegyezés szócikk)

A nemzetiségi kérdések rendezése már Magyarország saját ügye lett, de nem a kiegyezés tehet róla, hogy ezt nem a legjobban intézték. Ezért a kiegyezésre szerintem megfelelő az Uhorsko használata.

8 éve 2011. június 23. 17:18
8 doncsecz

A szlovén és a horvát is két különböző névvel illeti Magyarországot a történelmi időszaknak megfelelően akárcsak a szlovák. Szlovénül 1918 előtti országot is Ogrskának, horvátul Ugarskának nevezik. Itt sem kell mondani, hogy ennek is közös a gyökere, az ugor, onogur szóra vezethető vissza. Viszont érdekes, hogy a szlovénoknál ha Ogrskáról van szó még akkor is a népet Madžari-nak, a nyelvet madžarščinának nevezi. Csak a honfoglaló magyarokat nevezik Ogrinak.

A vend nyelvben lényegében még mindig az archaikus (vagy ha egyáltalán a vendben tekinthetjük-e annak) Vogrska, Vogrsko alakok vannak. A 20. századi regionális neologizmuskor ugyan próbálták megalakítani a Madjarska szót, vagy átvették a szlovén Madžarskát, de azt veszem észre, hogy a Muravidéken is a legtöbb ember Vogrskoról, vogrski jezikról beszél, még a szentgotthárdi kerületben kizárt dolog, hogy mi a Vogrsko, vogrski alakokon kívül mást mondjuk (mint a madjarski, madžarski neveket).

8 éve 2011. június 23. 16:57
7 bibi

@Fejes László (nyest.hu): A mellékelt írásokat még nem olvastam el, de meggyőződésem, hogy a szlovákok magyarellenes érzelmeinek felerősödése jelentős részben politikai úszítás és félrevezetés eredménye - ami bajkeverésben az osztrákoknak is megvolt a maguk szerepe, ráérősítve a pánszláv szervezkedésre. Tudom, hogy divatos ilyenkor a magyarok mindenféle bűneire mutogatni, de szvsz az is félrevezetés. A szlovákok túlnyomó többségének a mienknél is hamisabb a történelmi tudata.

8 éve 2011. június 23. 16:38
6 Fejes László (nyest.hu)

@bibi: Igen, a magyarban is volt kétféle terminus több népre is, mégsem jött létre jelentésbeli megoszlás. Miért? Szerintem érthető.

A város neve Uherský Brod,Morvaországban van, Szlovákia határán, és azt jelenti, h 'magyar(országi) gázló', ugyanis itt lehetett átmenni Magyarországra.

Az orosz propaganda nem ment volna, semmire, ha nincsenek azok az okok, amelyeket a Dotoho sorol fel. A dolgok NEM az orosz propagandával kezdődtek!

8 éve 2011. június 23. 15:05
5 bibi

Hogy a szlovákoknál politikai nyomásra létrejött egy megkülömböztetés a trianon előtti és utáni Magyarország ill magyarok elnevezéséről az érthető, de "csak egy dolog". A lényeg szerintem az, hogy a szlovák nyelvben magyaroknak van egy régebbi és egy újabb nevük. Olyasmi ez mint nálunk az oláh és a román, vagy a rác meg a szerb. Fenti állításomra nézve (szvsz) Uhorszky Brod és társai szolgáltatják a bizonyítékot. Amúgy, mi sem vagyunk velük sokkal másképpen: régebben Tótország, ma Szlovákia, de egészen más politikai hangsúllyal, mint náluk. És, hogy miért lettek a tótok ellenségesek velünk szemben, amikor régebben éppenséggel baratságosak voltak? A sok ok közül kiemelném az orosz pánszláv propagandát.

8 éve 2011. június 23. 14:46
4 Fejes László (nyest.hu)

@peterbodo: Például abból az egyszerű okból, hogy a magyar nemzetiségűek érdekei érvényesültek. Magyar lett az államnyelv, megtörtént az unió Erdéllyel (amelyet nem csak a románok, az erdélyi szászok is sérelmeztek), nem kapott önállóságot Horvátország (meg a "túloldaon" Csehország sem), sőt, egyáltalán, a magyarországi nemzetiségiek semmit nem kaptak a kiegyezésben, a magyarokra bízták őket. De ha tudsz valamiről, ahol az ő érdekeik érvényesültek, akkor szívesen hallgatom.

8 éve 2011. június 23. 14:43
3 Fejes László (nyest.hu)

@siposdr: "Magyarország etnikai térképe az 1910-es népszámlálás adatai alapján. Eredeti méretaránya 1 : 1 000 000. Minden négyzetmilliméter 100 lakost jelent. "Carete Rouge" - Vörös Térkép az 1920-as trianoni béketárgyalásokra készült."

(https://secure.wikimedia.org/wikipedia/en/wiki/File:Ethnographic_map_of_hungary_1910_by_teleki_carte_rouge.jpg)

8 éve 2011. június 23. 13:32
2 peterbodo

"holott az az osztrák-magyar kiegyezésen alapult, melyben csak a magyar nemzetiségűek egyeztek ki az osztrákokkal "

Ezt kifejtenéd, hogy miért gondolod így? Bár a magyarországi politikai vezetők között felülreprezentáltak volt a magyar nemzetiségűek, és el tudom képzelni, hogy hangsúlyosabban képviselték a magyar érdekeket, a megállapodások egyértelműen az államok működésére vonatkoztak: koronázás, miniszterelnök kinevezése, közös minisztériumok, pénzügyek, stb.

8 éve 2011. június 23. 12:31
1 siposdr

A térképhez egy kis hozzáfűzés:

Ez az a híres Teleki Pál-féle "vörös térkép", amely a párizsi béketárgyalások magyar álláspontjának alátámasztására készült. Ebből következően természetesen nem 1910-ben született, hanem 1920-ban, az 1910. évi népszámlálás adatai alapján.