Mi jöhet a hártya után?
Nyáron általában még azok is útra kelnek, akik év közben nem mozdulnak ki otthonról. Ha csak az ország egy másik pontjára utazunk, már akkor is 2-3 órás autózással, buszozással vagy vonatozással kell számolnunk. Külföldi út esetén pedig ennél jóval hosszabb ideig lehetünk összezárva egy kis helyen családtagjainkkal, barátainkkal. Mit tegyünk, ha társaságunkban unatkozó gyerek is van, vagy ha már az összes témát megtárgyaltuk útitársainkkal?
Hosszú utazás során az ablakban elsuhanó táj látványa nem mindenkit köt le tartósan. Olvasni sokan nem tudnak vagy nem szeretnek mozgó járművön. A vonaton utazó nagyobbacska gyerekek többsége mobiltelefont vagy valamilyen más elektronikus eszközt nyomogat. Ha mi magunk nem szeretnénk a virtuális valóságba mélyedni vagy azt gondoljuk, gyerekeink számára sem a gombok nyomkodása a leggyümölcsözőbb időtöltési forma, játsszunk szójátékot!
(Forrás: Wikimedia Commons / Acrofan / CC SA-BY 3.0)
Cikkeink elkészítéséhez sok ötletet Rittgasszer Judit óvónőtől kaptunk. Köszönjük!
Cikksorozatunkban olyan nyelvi játékokat mutatunk be, amikhez semmilyen eszköz nem szükséges és szabályaik sem túl bonyolultak. Sokszor elég néhány perc játék ahhoz, hogy az addig unatkozó gyereket kizökkentse a nyűglődésből, és újra érdeklődéssel nézelődjön vagy új elfoglaltságot találjon magának. Kezdjük a játékok ismertetését a legegyszerűbb, legkisebbeknek való játékokkal.
Mondókák és kategóriák
A még beszélni alig tudó gyerekekkel leginkább énekelni, mondókázni, ölbéli játékokat játszani érdemes. A lovagoltató játékokat például minden kisgyerek nagyon élvezi. Erre főként vonaton vagy autóbuszon van lehetőségünk – autóban csak tenyeresdiket, csiklandozós játékokat játszhatunk. Bár a szülők számára hamar unalmassá válik a Hóc, hóc, katona..., a kisgyerekeknek pont az ismétlés, a ráismerés öröme fontos. Ha sok mondókát ismerünk, könnyebben variálhatjuk őket – bár igen gyakran egyetlen kétsoros versikét kell százszor is ismételni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gordon Browne (1858-1932))
Beszélni tudó gyerekekkel már szójátékokat is játszhatunk. Már egész kicsiket is megkérhetünk arra, hogy mondjanak egy állatot, mi pedig utánozzuk a hangját. Majd cserélhetünk szerepet. Ez különösen akkor szórakoztató a felnőttnek, ha más anyanyelvű utas is tartózkodik a fülkében – érdemes figyelni az arcát, hiszen az állathangokat minden nyelven más-más hangsorral közelítik meg.
A kategorizálást is élvezni szokták a gyerekek. „Mondjunk négylábú állatokat!” vagy „Sorold fel, milyen színeket látsz!” Ha nagyobb testvér is beszáll a játékba, az remek alkalom a szókincs játékos bővítésére. Óvodásokkal már játszhatunk kakukktojásosat – felsorolunk mondjuk három állatot és egy bútort, és ki kell találnia, melyik nem illik oda. Persze jó, ha indoklást is kérünk tőle – hiszen a kutya, macska, gólya, asztal négyesből például csak a gólyának nincs négy lába, így az is tökéletes megoldás. Meg fogunk lepődni, mennyire másképp jár a gyerekek agya, mint a miénk, mennyire más kategóriákban gondolkodnak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Eirik Newth / CC BY 2.0)
A kategorizálásnak egy alesete az, amikor azt játsszuk, hogy keresztneveket kell mondani. Ekkor mindenkinek fel kell sorolnia, hogy kik azok az emberek, akik az ismerősi köréből ilyen nevet viselnek. Ez elsősorban családi játék – egymás köreit nem ismerő embereknek nem okoz örömet, ha számára teljesen idegenekről van szó. Iskolás, óvodás testvéreknek azonban nagyszerű időtöltés, hiszen sok a közös ismerős, de újdonság is mindenkinek eszébe jut az osztálytársak, csoporttársak közül.
Szavak lánca
4-5 éves gyerekekkel már játszhatunk szóláncot. Ennek legegyszerűbb változata az, amikor a soron következő játékosnak az előző által mondott szó utolsó hangjával kell egy szót mondani. Eleinte nehézséget okoz a gyerekeknek egy szó hangokra bontása, így valószínűleg segítenünk kell: „Kacsa. Akkor neked a-val kell mondanod.” Hamarosan azonban könnyen fog nekik menni.
Nagyobb, ügyesebb gyerekekkel szűkíthetjük a témát – csak állatneveket vagy ehető dolgok nevét lehet mondani például. Az is lehet nehezítés, hogy nem csak az új szót, hanem az egész láncolatot fel kell sorolni mindenkinek, majd a végéhez odaragasztani az új szót. Ez felnőtteknek is jó kihívás!
6-7 éves kortól pedig megpróbálkozhatunk olyan szólánccal, amikor az utolsó szótagnak kell lennie a következő szó kezdő szótagjának. Ez a változat már sokszor megoldhatatlan feladat elé állítja a játékost: a hár-tya szó után senki nem tud mondani például jó magyar szót.
Érdemes előzetesen tisztázni, mi a teendő akkor, ha valaki nem tud szót mondani. Ha lehet jó szót mondani, csak a játékosnak éppen nem jut eszébe, akkor segíthetünk neki (kisebb gyerekeknél ez válik be inkább), esetleg kimaradhat, vagy zálogot kell adnia. Ha nincs jó szó – mint például a hártya esetében –, akkor az előző játékost megkérhetjük arra, hogy mondjon egy másik, folytatható szót.
Abban is meg kell állapodnunk, hogy milyen elbírálás alá esnek a hosszú és rövid hangok. Mivel a magyarban szó végén nincsen rövid o, ö, tisztáznunk kell, hogy például az egyszerű szóláncban a hajó szó után elfogadjuk-e az oroszlánt, vagy csak például az óra számít jónak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Mbdortmund / GNU-FDL 1.2)
A szótagos változat esetében sok vitára számíthatunk. Ennek egyik fő oka azt lesz, hogy a szótagolás és az elválasztás nem egészen ugyanaz. Mivel jó eséllyel óvodások, kisiskolások a partnereink, ne ragaszkodjunk az írásbeli elválasztás szabályaihoz, hiszen a gyerekek ezeket úgysem ismerik. Vitás esetben megkérhetjük a többi játékost, hogy szótagolják el a vitatott szót, s ez alapján szavazhatunk, hogy elfogadjuk-e a megoldást.
Azt is meg kell beszélni, hogy a szóvégi szótagnak az új szóban is önálló szótagot kell-e alkotnia, vagy elegendő, ha azzal a hangsorral kezdődik a következő szó. Tehát, hogy a po-hár szó után a há-rom jó lesz-e, vagy csak a hár-tya vagy hár-pi-a fogadható-e el. Minél ifjabbak a játékostársak, annál megengedőbbre érdemes a szabályokat megalkotni, hiszen annál kevesebb szót ismernek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Zachary Dylan Tax / GNU-FDL 1.2)
S mit tegyünk, ha gyerekünknek még fogalma sincs a szótagolásról? 5-6 éves gyerekek már nagyon élvezik azt a feladatot, ami a logopédusnál sokszor előkerül: „tapsold el a szót!” Nem kell különösebben magyarázni magánhangzókról, mássalhangzókról és szótagmagról, sőt, a szótag szót sem kell kiejtenünk. Elég, ha néhány két szótagú szón megmutatjuk, mire gondolunk. Minden szótagra tapsolunk egyet, s a szótagok között rövid szünetet tartunk. Ha már két szótaggal jól megy, lehet néha egy szótagú szót is adni, mintegy beugratásként, majd jöhetnek a három és négy szótagú szavak. Ez a játék igen hasznos iskolába készülő gyerekeknek, hiszen valószínűleg szótagolva fognak olvasni tanulni.
Az eddig bemutatott játékokkal egy utazást már biztosan kibírunk verekedés, civakodás, nyavalygás nélkül. Cikksorozatunk második részében a nagyobb óvodásokkal, kisiskolásokkal már játszható gondolós-kitalálós játékokról lesz szó – ezeket kipróbálhatjuk majd a visszaúton.