Állatkínzásra biztat a mondóka?
Az állatvédők szerint a gyerekjátékok és az óvodai mondókák vezethetnek az állatkínzáshoz.
Zavarba ejtő sajtóközleményt adott ki az Orpheus Állatvédő Egyesület. A közlemény elején egy furcsa gyerekjátékra hívják fel a figyelmet:
Reflexet javít, készséget fejleszt, logikát épít az az 1-2 éveseknek kifejlesztett műanyag játék, melyben a játszadozó gyerekeknek az a feladatuk, hogy a teknősbéka házát egy műanyag kalapáccsal addig püföljék, míg minden porcikája beverésre nem kerül. Amint sikerül bekalapálni a teknősbéka házát, a meggyötört gyerekjáték feje kiugrik és jajdul egyet.
A játék ötlete valóban bizarrul hangzik, ám a közlemény nem csak az ilyen játékokat tarja aggasztónak:
Mondjuk a népköltészet gyermekdallamai is tartogatnak pár durva fejezetet, példaként említhető a Katalinka szállj el című versecske. Vajon az állatok nyüstölése a gyerekekben milyen irányba fejleszti (vagy rombolja) az egészséges személyiséget?
Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület vezetője szerint nem kizárt, hogy a gyermekkorban átvett rossz minták alakítják legfőképp ki (fogékony személyiség esetében) az alsóbbrendű állatokkal és az egyenrangú emberekkel kapcsolatos rossz viselkedési formákat. Ezt egy pszichológus szakember okosabban meg tudná határozni. Az biztos, hogy a mindennapi életünkben gyakran tudatlanságból is állatkínzást folytat sok ember. Gondoljunk csak az éheztetett vagy utcára dobált háziállatok magas számára. Persze az állatkínzásnak egyik magasabb foka, amikor valaki légpuskával madarakra lövöldözik, de éppen úgy idesorolható az olyan extrém erőszak is, amikor valaki szórakozásból benzinnel leönt egy macskát, vagy szándékosan tart teljesen elzárva állatokat. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy a felnőttkori környezetkezelés milyenségéhez van-e köze annak, hogy a „Katalinka szállj el” című dalt énekeltetik velünk a bölcsődében, vagy állatokat kalapáccsal püfölő játékokat adnak a kezünkbe a játszóházban.
A közlemény végén közlik a mondóka általuk ismert szövegét is:
Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek!
Kétségtelen, hogy a szövegben megjelenik az állatokkal való kegyetlen bánásmód, azonban azt is észre kell venni, hogy ez a szöveg nem olyan kínzásokról szól, melyek egyébként egy katicabogár esetében felmerülhetnek – különösen az agyonlövés tűnik irreálisnak. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a mondókát mondó gyermek nem a kínzó szerepében jelenik meg, hanem éppen ő az, aki a katicabogarat óvja, figyelmezteti a rá leselkedő veszélyekre, menekülésre készteti.
Ha megnézzük a fent említett teknőst működés közben, láthatjuk, hogy ebben az esetben sem feltétlenül brutalitásról van szó.
Persze az a kérdés mindenképpen jogos, hogy hogy merül fel egyáltalán egy teknős és egy kalapács összekapcsolása. De a játékkal kapcsolatban legalább ennyire jogos az a kérdés is, hogy miképpen fejleszti ez a játék a logikát és a reflexeket. Érzésünk szerint erre a némi színes papír alkalmasabb.