Gondoltam!
Mi lehet a gyerekünk fejében? Mire gondolhat, amikor kibámul az ablakon? Sokakat izgató kérdés. Hosszú utazások remek alkalmat kínálnak rá, hogy kitaláljuk, mire is gondol a másik. Hogyan játsszunk kitalálós játékokat kisgyerekekkel?
Vonat-, busz- vagy autóutak, hosszabb séták alkalmával játszható, semmilyen eszközt nem igénylő játékokat ismertető sorozatunk első részében olyan szójátékokat ismertettünk, amiket már beszélni tudó, illetve óvodás gyerekekkel is játszhatunk. Most pedig az óvodás-kisiskolás kort vesszük célba. Ilyenkor érkezik el a kitalálós játékok ideje.
Hazánkban talán a legismertebb és leggyakrabban játszott kitalálós játék a barkochba. Ebben az egyik játékos gondol valamire, a többieknek pedig eldöntendő kérdések segítségével kell kitalálniuk, mire gondolt. A gondoló játékos csak az igen, nem – esetleg előzetes megállapodás esetén az is vagy a nem jellemző választ adhatja.
A játékot csak Magyarországon nevezték el Bar Kohba zsidó szabadságharcosról. A legenda szerint Bar Kohba egyszer kihallgatott egy embert, akit kirablói megcsonkítottak, s még nyelvét is kivágták. A hadvezér eldöntendő kérdések sorozatának segítségével hallgatta ki a szerencsétlenül járt embert, s így később el is fogta a támadókat. Angol nyelvterületen a játék twenty questions ’húsz kérdés’ néven ismert – s a kitaláló csupán húsz kérdéssel gazdálkodhat. Németül Wer bin ich? ’ki vagyok én?’ a játék neve, s a kérdéseket is egyes szám első személyben teszi fel a kitaláló játékos.
(Forrás: Wikimedia Commons / A. Kalderon)
Mikor kezdhetünk barkochbázni gyerekünkkel? Természetesen nagyok az egyéni különbségek, de nagycsoportosokkal (azaz 5-7 évesekkel) általában már elég jól lehet játszani – természetesen akkor, ha olyan dolgokra gondolunk, amiknek közük van az ő világukhoz. A mássalhangzó vagy a jelzáloghitel ilyenkor még szóba sem jön. Az is nagyon valószínű, hogy gyerekünk más kategóriákban gondolkodik, mint mi, nem egészen pontosak az információi arról, amire gondolt (például a bálna és az ebihal szerinte hal, a szomszéd lány néni és így tovább). Emellett az eldöntendő kérdések megfogalmazása is nyögvenyelősen megy először. Ha például rájön, hogy ahhoz, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz, meg kellene tudnia a dolog méretét, rögtön meg is kérdezi: Mekkora? Vagy ha már kicsit jobban érti a játékot, azt kérdezi: Nagy? Hiszen egy óvodásnak még nem egyértelmű, hogy egy dolog csak valami máshoz képest lehet nagy. Ilyenkor adjunk tippeket, hogy kell jól megfogalmazni a kérdést.
(Forrás: Wikimedia Commons / Olaf Tausch / GNU-FDL 1.2)
Amint a fenti példákból látjuk, valószínűleg nem lesz az első barkochbajátékunk egyszerű és felhőtlen. Így mielőtt belevágunk, érdemes néhány könnyebb, rávezető játékot megismertetni a csemetékkel. A legegyszerűbb, bármely korosztállyal játszható ilyen játék az asszociációs játék. Valaki mond egy szót, s a soron következő játékosnak az első dolgot kell mondania, ami eszébe jut. Akkor élvezetes a játék, ha sikerül gyorsan, pergősen játszani. Ez általában mindenkinek nagyon érdekes, mert kiderül, mennyire másképp gondolkodnak a többiek. Ez azért segít a barkochbához, mert a kicsi gyerekek hajlamosak azt gondolni, hogy a másik ember csak arra gondolhat, amire ők – a szabad asszociációs játéknál viszont egészen meglepő „megoldások” születnek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Simon Speed)
A másik rávezető játék kis óvodásokkal már játszható. Válasszunk ki mondjuk egy állatot, és foglaljuk össze a jellemző tulajdonságait úgy, hogy egy-két mondatból a gyerek jól ki tudja találni, mire is gondolunk. Például ha a kutya szóra gondunk, mondjuk valami ilyesmit: Gondoltam egy négylábú házi állatra. Szereti a húst és a csontot. Ugat. Jó házőrző. A gyereknek hatalmas örömet okoz, ha ki tudja találni, mire gondoltunk. És közben észrevétlenül megtanulja, hogyan definiálunk valamit – először megmondjuk a felettes kategóriákat, majd ismertetjük a speciális tulajdonságokat, amelyek a halmaz ezen elemét megkülönböztetik az ugyanebbe a kategóriába tartozó többi elemtől. Amikor már jól megy a gyereknek a kitalálás, ő is gondolhat. S ha ebben már profik vagyunk, áttérhetünk a valódi barkochbára.
Eleinte a felnőtteknek, nagyobb testvéreknek igen könnyű dolga van, amikor az óvodás gondol. A kedvenc alvóállatára, a legkedvesebb barátjára vagy óvónőjére, a kedvenc állatára fog gondolni. De türelem, hamarosan egyre szélesebb körben keresgélhetünk! S közben gyerekünk nagyon sok mindent megtanult, amit nem csak az iskolában, hanem bonyolultabb szójátékokban is kamatoztathat majd. Ezeket cikksorozatunk harmadik részében mutatjuk be.