Mi az a panyóka?
Ismét egy olvasói kérdés, melyet nem veszünk fél vállról – sőt, megtoldjuk azzal, hogy honnan származik a nyelvápolók kedvenc ruhadarabjának elnevezése.
Ildi nevű olvasónk kérdezi:
Ma is lehet találkozni a "panyókára vet" kifejezéssel: ez azt jelenti, hogy nem bújik bele a ruhájába, csak a vállára veti. De mi az a panyóka? A váll régi neve?
A kérdés teljesen jogos. A magyar nyelv történeti-etimológia szótára (TESz.) szerint a panyóka a panyó kicsinyítő képzős alakja, a panyó pedig a ponyva alakváltozata. A ma is használt jelentése abból származik, hogy amikor ponyvába csomagoltak valamit, azt a vállon átvetve cipelték. A hasonlóan hordott ruhát hívták panyókának is, de ezt az elnevezést használták ’pongyola’ jelentésben is.
(Forrás: Wikimedia Commons / turtlemom4bacon / CC BY-SA 2.0)
Maga a ponyva szláv eredetű, ószláv alakja pońava [ponyava], jelentése eredetileg ’lepedő, vászon’. Ennek eredete vitatott. A magyarba a délszlávból, esetleg a honfoglalás előtt az óoroszból kerülhetett. A magyarba valószínűleg ’takaró’ jelentésben került át. Irodalomesztétikai terminusként való használata 1852-ből adatolható, először Arany Jánosnál fordul elő, de már a megelőző évtizedből vannak adatok a ponyvai irodalom, illetve ponyvairodalom kifejezésekre.
Ha már szóba került a nyelvvédők és műkedvelő stiliszták kedvenc ruhadarabja, a pongyola, vessünk egy pillantást e szó eredetére is! A TESz. szerint ez a bugyolál, bonyolít, batyu szavakkal rokon, és jelentésükben úgy kapcsolódik hozzájuk, hogy olyan ruhadarabot jelöl, mely csak lazán bugyolálja be viselőjét. Melléknévi jelentéseiben korábban fordul elő: ’fesztelenül könnyed’ (1788), ’hiányosan, hanyagul öltözött (személy)’ (1791), ’szabálytalanul kunkorodó (növényszár)’ (1799-1800). Csak ezután jelenik meg főnévként, ’reggeli ruha; kényelmes, bő, elöl nyíló női háziruha’ (1805), illetve ’fesztelen magatartás’ (1851) jelentésben. A nyelvművelők által használt ’kevésbé szabatos (nyelvhasználat); köznapiasan megfogalmazott (szöveg)’ jelentés 1832-ben bukkan fel először.
@Galván Tivadar: Igen, de ezt magyarul nem így fejeznénk ki. Legalábbis az én dialektusomban nem lehet félvállra vállat rángatni, legfeljebb fél vállat rángatni. Igaz, panyókára rángatni is csak ruhát, ez nyilván valami metonimikus használat.
@Fejes László (nyest.hu): Hát a Mestert sajnos már nemigen kérdezhetjük meg, de valamiért nyilván hangsúlyozni akarta, hogy a mesterné csak a fél vállát vonta meg.
@Galván Tivadar: A panyókára ’félvállra’ jelentése természetesen megvan, a kérdés arra vonatkozik, hogy ez honnan jön. Bár a „félvállra rángatta a vállát” nekem nem meggyőző...
Annyival egészíteném még ki Ildi értesüléseit, hogy tudomásom szerint a "panyókára" annyit teszen, mint "félvállra". Másként hogyan értelmeznénk Móra Ferencnek az Asszonyok tükörét, ahol a mesterné panyókára rángatta a vállát?
Panyókára A héber pone = fordul, pnijá = fordulás.
Panyó főnév szerintem nem volt a magyarban, csak panyók, abból panyók-xra – ahol a -xk gyakorító képző. Itt azt jelenti, hogy gyakori, szokásos dolog fordítani (pl. a hátra).
Pony-va /szláv: ponyava/ A héber paná-v = v.minek a felszín-e (általában) és konkrétan az arc-a. A v itt birtokrag.
Pongyola – pinuj = kiürítés, kitakarás. A pongyola szó azt jelenti, hogy a felszínes, nem látszik az, hogy mi van belül és van-e valami.
Bugyolál – az ősi PK gyökből: peká = bimbó. Hangváltozásokkal BG gyök: bag = élelem csomag (bog, bogyó, bogy-za).
A Gy lehet BDj is, s akkor: baduj = koholt, bidjoni = képzelt (badarság).
Bonyolít – bone = felépít (általános értelemben is).
A magyar BTy gyökszavai: batyu, báty. A héber béjti = házi, batúah = biztosítva van. A nagy fiútestvér és a batyú: biztonságos.
Esetleg a latin pannus 'posztó, kendő' szóval állhat kapcsolatban (ahonnan spanyol paño is jön)?