Halálos bogyók

Tavasszal nagy örömmel szemléljük a gyöngyvirág bókoló virágait. Nyár elejére a virágokból zöld bogyók lesznek. Eszünkbe ne jusson bekapni egyet-kettőt!

Június elején-közepén már tobzódunk a gyümölcsökben. Még van eper, és már érik a meggy meg a cseresznye, a bokrokról pedig csipegethetjük a málnát és a ribizlit. A nagy csipegetésben azonban jó vigyázni – főként kisebb gyermekeinkre. Nem mindegy, melyik bogyót kapják be.

Gyöngyöm, gyöngyvirágom

A tavaszi erdőkben virító, szerény külsejű gyöngyvirág (Convallaria majalis) megjelenése ellenére nem válogat az eszközökben. Minden része mérgező, így a levelek, virágok és bogyók elfogyasztása, szopogatása, rágcsálása is rosszullétet, több bogyó elfogyasztása pedig akár halált is okozhat. Mire figyeljünk?

Egyrészt, avatatlan szemlélő számára a mérgező gyöngyvirág és a szabadon fogyasztható, ízletes medvehagyma (Allium ursinum) levele könnyen összetéveszthető. Mivel mindkét növény árnyas erdőkben nő, csak akkor gyűjtsünk leveleket, ha biztosak vagyunk abban, mit szedünk. Szerencsére a medvehagyma levelei hamarabb bújnak elő, mint a gyöngyvirág hajtásai. Míg a medvehagyma levele dörzsölésre fokhagymaszagot áraszt, a gyöngyviráglevél szagtalan. Bár mindkét növénynek hosszúkás levelei és fehér virágai vannak, virágzatuk meglehetősen különböző. Míg a gyöngyvirágnak kis harangocskái vannak, a medvehagymának sok kis csillag alakú virága van. Ha ezek után sem vagyunk biztosak benne, mit találtunk, inkább ne együk meg.

A kertekben is igen gyakori gyöngyvirágnak ugyanis minden része a szívműködésre és az emésztésre ható méreganyagokat tartalmaz. Fogyasztása hányást, hasmenést, szívritmuszavart, szívmegállást okozhat. Állítólag még a gyöngyvirágot tartalmazó váza vízének elfogyasztása is veszedelmes lehet. A legkomolyabb mérgezést a bogyók okozhatják. Ezek nyár elején még jelentéktelen zöldek, de őszre lassan narancssárgára, vörösre változnak – és így már elég csábítóak egy kisgyerek számára. Ahol kisgyerek van, érdemes még zölden leszedni a terméses szárakat, vagy esetleg elvirágzás után lenyírni a gyöngyvirágmezőt.

Abban az irodalom nem egységes, hogy hány bogyó elfogyasztása okozhat halált. Kisgyermekek esetében egyes források szerint már egyetlen bogyó elfogyasztása is végzetes lehet, másutt csak 5 bogyó elfogyasztása után ajánlják a méregtelenítés megkezdését. Ha bizonytalanok vagyunk, mit tegyünk és nincs akut életveszély, érdemes először betelefonálni a mérgezési ügyeletre, ahol segítséget nyújtanak. Ha orvoshoz kell fordulni, a fogyasztott növény részeit mindenképpen vigyük magunkkal!

Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat

ingyenesen hívható zöld szám: 06-80-20-11-99

telefon: 06-1-476-6464

Ne üljünk a babérjainkon!

A kertekben egy gyakran dísznövényként ültetett bokor is csábító terméseket fejleszt, amiket jobb, ha nem kóstolunk meg. A némileg a zelnicemeggyre (Prunus padus syn. Padus avium) hasonlító babérmeggyről (Prunus laurocerasus) van szó. A növény levele és termése a babérra, éretlen termése pedig némiképp a meggyre emlékeztet. Az érett termések feketék. A növény levelét se jusson eszünkbe elfogyasztani, hiszen mind a levelek, mind a termés egyes részei cián-glikozidokat tartalmaznak. Mérgezés esetén gyomor – és bélpanaszok mellett légzési nehézség, fejfájás, eszméletvesztés is bekövetkezhet.

A babér szó A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint ismeretlen eredetű. A szó első írásos előfordulása az 1500-as évek végéről való.

A babérmeggyre igen csak hasonlít a Földközi-tenger vidékén őshonos babér (Laurus nobilis). Ennek levelét fűszer – és gyógynövényként használjuk. Az ókorban babérlevelekből font koszorút tettek a győztesként hazatérő hadvezérek, illetve a költői versenyeket megnyerő költők fejére. A poeta lauraeatus ’koszorús költő’ vagy másutt nemzeti költő címet azonban néhol napjainkban is megkaphatják a verselők. Belgiumban, az Egyesült Államokban és Hollandiában is van ilyen cím, amely lényegében a magyar nemzet színésze cím testvére.

A babér szó szólásainkban is többször előfordul. Aki ül/pihen/nyugszik a babérjain, az állítólagos érdemeire hivatkozva nem csinál semmit. Ha valaki számára nem terem babér, akkor hiába várja az áhított sikert vagy elismerést. Aki nem sok babért arat, az sikertelen lesz, szégyent vall. Aki viszont learatja a babérokat, az besöpri az elismerést. Ha pedig valaki írói babérokra tör, az irodalmi sikerekre áhítozik.

Akár vannak írói ambícióink, akár nincsenek, arra mindenképpen vigyázzunk, hogy nehogy a babérmeggy levelét tegyük bele a krumplifőzelékbe. És zelnicemeggy helyett se szopogassuk a babérmeggy termését. A gyöngyvirágot meg csak nézegessük, de semmiképp ne vegyük a szánkba.

Források

Horst Altmann: Mérgező növények és állatok

Grau – Jung – Münker: Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.)

Bárdosi Vilmos (szerk.): Magyar szólástár

O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások

Kapcsolódó tartalmak:

• A gyilkos szépasszony
• Kutyagyümölcsök, kutyazöldségek
• A tavasz első hírnöke
• A madarak és fák napja
• Juhok, bikák, emlékek és gyöngyök

Hasonló tartalmak:

• Szent Lőrinc esete a rostéllyal és a dinnyével
• Górcső alatt a górcső
• Híre-hamva se maradt az írmagnak?
• Magtár
• Tubák, cigi, bagó

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)