Szent Lőrinc esete a rostéllyal és a dinnyével
Görgeti-e valaki a görögdinnyét? Melyik földrészről származik? Mit csinál Szent Lőrinc a dinnyével? És mit tettek Szent Lőrinccel? Cikkünkből az is kiderül, hogy milyen nagy a királydinnye, és mi köze a díszpintyeknek hozzá.
Az augusztusi forróságban jól esik egy kis jégbe hűtött dinnyét harapdálni – akár sárgát, akár görögöt. Augusztus 10-e, Szent Lőrinc napja után azonban többen inkább nem vesznek dinnyét. A népi regula ugyanis azt mondja, hogy „Lőrinc belepisil a dinnyébe” (bizonyos helyeken egyenesen „beléfosik”) – tehát ekkor már nem fogyasztható. Van-e alapja ennek a hiedelemnek?
(Forrás: Wikimedia Commons / Steve Evans / CC BY 2.0)
Móroknak azokat az Afrikából érkező, muzulmán vallású és afrikai, arab vagy berber származású hódítókat nevezzük, akik a VIII. és a XV. század között megszállásuk alatt tartották az Ibériai-félszigetet.
Először lássuk, mit tudunk a dinnyéről. A görög- és a sárgadinnye is a tökfélék családjába tartozik, ám más-más nemzetségbe sorolhatók. A görögdinnyéről (Citrullus lanatus) tudjuk, hogy Afrika déli, sivatagos területein őshonos, és a XIII. században, a mór hódítók révén jutott el Európába. Ezzel szemben az uborkával (Cucumis sativus) közeli rokonságban álló sárgadinnye (Cucumis melo) eredeti termőhelyéről számos elképzelés olvasható – Afrikától a Közel-Keleten és Örményországon át Indiáig mindenütt meg vélték már találni az őshazáját.
Rendszertanilag egyik dinnyének sincs köze azonban a királydinnye (Tribulus terrestris) nevű gyomnövényhez, melynek fél centiméteres átmérőjű, gömb alakú termése olyan kemény és hosszú tüskékkel rendelkezik, hogy könnyen átszúrja akár a hegyi biciklik külső és belső gumiját is. De vajon miért hívják királydinnyének az apró termésű gyomnövényt? Első hallásra egy hatalmas, gyönyörű dinnyét képzelünk magunk elé a királydinnye szó hallatán. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a névadás gúnyos hangvételű, csakúgy mint a jómadár, díszpinty ’nem megfelelően viselkedő ember’ kifejezések. A dinnyének aligha nevezhető, sok bosszúságot növényt gunyorosan nevezték el királydinnyének.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stan Shebs / GNU-FDL 1.2)
Más, viszonylag édes termények nevében is előfordul a cukor- előtag. Nem csak a cukor előállítására használt cukornád és cukorrépa elnevezésében, hanem az édesebb fajta zöldborsó, a cukorborsó nevében is felbukkan a szó.
Honnan ered maga a dinnye szó? A magyarban a dinnye már igen korán megjelenik írásos emlékekben. A szó szláv eredetű, egy közelebbről meg nem határozható, feltehetőleg déli szláv nyelvből került a magyarba, először dinya alakváltozatban. Ebből vált a szó magas hangrendűvé (dinye) majd megnyúlt a két magánhangzó közötti mássalhangzó. Az ősszláv *dynja szó leszármazottja szinte mindegyik szláv nyelvben megtalálható. A cseh dýně [dínye] és a lengyel dynia [dinya] ’tök’, a szlovák dyňa [dinya] ’dinnye’, illetve nyelvjárásokban ’tök’ jelentésű. Ezzel szemben az orosz дыня [dinya] és az ukrán диня [dinya] ’sárgadinnye’ jelentéssel bír, csakúgy, mint a szerb és horvát dinja [dinya] vagy a felsőszorb dynja [dinya]. Ezzel szemben a bolgár диня [dinya] ’görögdinnye’ jelentésű. A szlovákban – a magyarhoz hasonlóan – jelzőkkel különböztetik meg a két dinnyefajt. A žltá dyňa [zsltá dinya] ’sárga dinnye’, míg a červená dyňa [cservená dinya] ’vörös dinnye’. Mivel a görögdinnye csak viszonylag későn került Európába, feltételezhető, hogy a szó eredetileg nem erre utalt. A nagy, gömb alakú termésű növények közül a hidegebb vidékeken csak a tök terem meg, hiszen mindkét dinnyefaj beéréséhez hosszú, forró nyárra van szükség. Ez magyarázhatja, hogy a lengyelben és a csehben ’tök’, a többi szláv nyelvben pedig valamilyen fajta dinnye a szó jelentése. A Tájszótár szerint a dönnye alakváltozat az Ormánságban létezik 'dinnye' jelentésben. Itt egyedül Görgeteg faluból van a dönnye 'sütőtök' jelentésben. A Tájszótárban dönnyetök nincs, dinnyetök 'sütőtök' van.A TESz. szerint a magyarban is feljegyezték Somogyban a szót ’tök’ jelentésben, de ez a dönnyetök összetételből keletkezhetett. A görögdinnye elnevezés arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről, a görögöktől érkezett hazánkba ez a gyümölcs. Tehát semmi köze a szónak a görgetéshez. A sárgadinnye a zöld héjú görögdinnyétől elütő színe alapján kapta a nevét. A sima héjú, igen édes változatokat cukordinnyének is nevezik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Church of emacs / GNU-FDL 1.2)
Vajon miért terjedt el a hiedelem, hogy augusztus 10. után a dinnye már nem fogyasztható? Ha éretten nem szedik le a nagy víz- és cukortartalmú dinnyéket, akkor valóban mindkettő elveszti élvezeti értékét. A sárgadinnye rohadni és erjedni kezd, a görögdinnye pedig kásássá válik. Valóban Szent Lőrinc lenne a ludas a túlérésben?
A későbbi Szent Lőrincet 258. augusztus 10-én végezték ki, mint az alig egy évig pápáskodó II. Szixtusz pápa fődiakónusát. A pápát a keresztényellenes Valerianus császár augusztus elején elfogatta és lefejeztette. A hagyomány szerint kivégzése előtt a pápa Lőrincet bízta meg az egyház kincseinek szétosztásával. Ő teljesítette is a kérést, szétosztott mindent a szegények között, ám maga is a pápa sorsára jutott. Néhány nap múlva őt is elfogták és megölték. A katolikus hagyomány szerint Lőrincet a szokással ellentétben nem lefejezték, hanem roston lassú tűzön megsütötték, hogy kínvallatással bírják rá arra, hová tette az egyházi vagyont. A legenda szerint Szent Lőrinc a roston így szólt az őt vallató bíróhoz: „Ez az oldalam már megsült, akár ehetsz is belőlem”. A kínvallatás módja miatt őt tartják a pecsenyesütők, vasalónők, pékek, üvegfúvók védőszentjének. Ám számos nem tűzzel kapcsolatos foglalkozás űzői is sokszor fordultak hozzá segítségül – a földművesektől kezdve a cukrászokon át a börtönőrökig sokan tisztelik.
A népi hagyományban Lőrinc napját az ősz kezdőnapjának tekintik, ekkortól nem javasolják a folyókban való fürdést és a dinnyefogyasztást sem. Azt is hiszik, hogy a kígyók Lőrinc-naptól kezdve vonulnak vissza téli álmukra. Hogy lehet ez, amikor augusztusban még gyakran vannak kánikulai napok, és bár a hajnalok egyre hűvösebbek, a folyók még melegek?
(Forrás: Wikimedia Commons)
Justiniani Szent Lőrinc (olaszul Lorenzo Giustiniani) XV. századi velencei püspök volt, aki a szegényeket nagyban támogatta. Számos kolostor és plébánia alapítása fűződik nevéhez, emellett írói munkássága is említésre méltó. Tisztelete főként Olaszországban jelentős.
A választ az adja meg, hogy szűk egy hónappal később, szeptember 5-én is van egy Szent Lőrinc-nap, Justiniani Szent Lőrinc ünnepe. Ez a nap már valóban tekinthető az ősz kezdőnapjának, s addigra már a dinnyetermés javát is elfogyasztottuk, a folyók vize is lehűl. A földeken maradó dinnyék jó eséllyel túlérnek, megromlanak eddigre. Ám a szeptemberi Lőrinc-napon egy Magyarországon kevéssé ismert szent ünnepe van, így az ahhoz a naphoz kapcsolt regulákat sokan a szélesebb körben ismert, augusztusi Lőrinc-napra értették. Így a dinnyetermesztők bánatára a dinnyeszezon kellős közepén hiszi azt a vásárlók egy része, hogy már nem fogyasztható a gyümölcs.
@Kritizáló Kritikus: Elég erős érv ez ellen, hogy a magyarban nem nagyon vannak igető+főnév alakú összetételek. :) Akkor már inkább görgődinnyét várnánk. Éppen ezért én mindig azon csodálkoztam, hogy ez a lehetőség egyáltalán felmerül...
Ha pedig idézünk, érdemes a azt is megadni, honnan... :)
@Aurevol: „Szerintem a Lőrinc nap is maradt a kijelölt dátumon, ugyanakkor az időjárási változás, ami a hiedelmet kialakította, napjaink augusztus 21-éjének felel meg. ” Okoskodásnak nem rossz, de mi támasztja alá? Az pedig azért nem véletlen, hogy szeptembertől szokás a meteorológiai őszt számolni, nem aug. 20-tól...
A görögdinnye és a tök rokonságáról egy népi szólás (rossz ízű, éretlen): "Hinnye, de tök ez a dinnye!"
A királydinnye esetleg Krisztus töviskoronájára utal? A királydinnyét Petőfi is említi Az Alföld c. versében. Gyerekként mezítláb szaladgáltunk falun a homokban, nagyon kellett vigyázni, igen fájdalmas sérülést tudott okozni.
Németül Wassermelone - görögdinnye, Zuckermelone - sárgadinnye.
Azért felvetnék az augusztusi Lőrinc nappal mellett egy érvet.
Gondoljunk a Luca napi decemberi szokásokra, és arra, hogy eredetileg a december 13. egybe esett a karácsonnyal, illetve a téli napfordulóval. A Gergely-naptár bevezetésekor csúsztak szét ezek az ünnepek, a karácsony követte a 10 napos kiigazítást és az akkori csillagászati értékre állt be, Luca nap maradt a 13-ai dátumon.
Szerintem a Lőrinc nap is maradt a kijelölt dátumon, ugyanakkor az időjárási változás, ami a hiedelmet kialakította, napjaink augusztus 21-éjének felel meg. No, és mikor van vége egycsapásra a balatoni szezonnak, mikor jön évről-évre a lehűlés? Talán szeptember 5-én?
Szerintem a Lőrinc hiedelmekből minden ráillik augusztus 20-ra, és naptári különbség is megfelel a naptárreformnak.
"A görögdinnye elnevezés arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről, a görögöktől érkezett hazánkba ez a gyümölcs. Tehát semmi köze a szónak a görgetéshez."
Ez ezért -véleményem szerint- nem erős érvelés.
Miért utal arra?
Miért nem a görgetésre?
"Létezik olyan vélemény is, hogy a gömbszerű formájában kell keresni a magyarázatot, és a gölődinyből (gombóc) származik. Egy harmadik verzió meg úgy szól, hogy ha nem vigyáznak rá, a dinnye gyakran elgurul, vagyis görög."
"Létezik olyan feltevés is, amely szerint a görögdinnyét piacokon együtt árulták a búzával és a kofa azt kiabálta, hogy „törökbúzát, gölodinnyét (gölodiny = gombóc) vegyenek”. Az emberek pedig arra a következtetésre jutottak: ha a búza török, akkor a dinnye biztosan görög."
"Miért görög, ha nem is görög?
Kérdés, hogy a magyaroknál miért görög a dinnye? Ennek is meg van a magyarázata nyelvészeti szempontból. Mivel a dinnye gömbölyű ezért gurul, görgethető, görög. Vagyis a görög szó esetünkben a gurul szó szinonimája. Más közelítésből a törökök ismertették meg velünk a dinnyét, amit akkor törökdinnyének neveztünk, de később politikai megfontolásból átkeresztelték görögdinnyére."
"Dinnye szavunk a Történeti Etimológiai Szótár szerint „természetesen” szláv jövevény. Valóban megvan a legtöbb szláv nyelvben valamilyen alakban (dinja, dinje, dünjá stb.), de csak így, minden jelző nélkül. A görögöket egyik változat sem említi. (Legalább a bulgárok megtehetnék pedig, hiszen ők vannak hozzájuk a legközelebb.) A szlovákoknál azonban találunk egy érdekes variációt; ?ervená dy?a. Ez szó szerint azt jelenti, vörös dinnye. Ez érdekes. Ha megkérdezünk embereket, hogy milyen színű a görögdinnye, akkor százból százan azt fogják mondani, hogy zöld. Mi más lehetne, hiszen nemcsak „zölden” zöld, hanem éretten is, mégpedig ragyogó, karakteres árnyalatban. Az igaz, hogy a belseje piros, de ez nem indokolja a vörösdinnye elnevezést. Ilyen alapon a ropogós piros cseresznyét is nevezhetnénk fehér cseresznyének, hiszen belül fehér a húsa. A vörös dinnye nem egyéb, mint a görögdinnye félrehallása. A görög, török, vörös, göröngy és hasonló szavaink még nálunk is gyakran fölcserélődnek. A kuruc vezér Béri Balogh Ádám nótájában vörös bársony süveg helyett törökbársony süveget is énekelhetünk, vagy fordítva. A velünk élő szláv népek számára az -ö- hang kiejtése legalább olyan problémát jelent — ha nem nagyobbat — mint nekünk a sztrapacska, vagy a zmrzlina kimondása. Igyekeznek is elkerülni, pláne ha kettő is van belőle egy szóban. Biztosra vehetjük, hogy a tótok vörösdinnyéje a mi görögdinnyénk félrehallásából keletkezett. De nemcsak a jóravaló tót atyafiak keresztelték át a görögöt vörösre, hanem valószínűleg mi is valami egyéb ö-ö hangzású szót helyettesítettünk a görög népnévvel. Ez a szó lehetett talán a gölődiny, ami nem más, mint gombóc. (A TESZ gölődény alatt tárgyalja, és felsőnémet eredetűnek véli hozzátéve, hogy „a megfejtés részletei nincsenek teljesen tisztázva.”) A gölődiny ugyanolyan gömbölyű dolgot jelöl, mint a göröngy, amiből göröngyér-göröncsér-gölöncsér szavaink alakultak. Ezt az említett szótár gelencsérnek ismerteti, ezúttal éppen szláv eredettel. A gölő egyébként golyó szavunk magas hangrendű változata. A kőből készült golyó (kőgolyó=KGL) pedig nem egyéb, mint egy népszerű játék, a kugli fontos kelléke. Innen nyerte a nevét a játék és nem a bajor-osztrák khugl-ból, mint azt a sokat emlegetett tudós könyv állítja. A dinnye jellemzője a zöld szín mellett a gömbölyű forma, ami indokolja a gölődiny elnevezést. Talán a korabeli piacokon együtt árulták a friss tejes kukoricát az üde zöld gölődinnyel, és a kofa egész nap ezt kántálta: törökbúzát, gölődinnyét tessék, törökbúzát gölődinnyét tessék …! A normális észjárású emberek hamarosan észrevették a rokonságot. Ha a búza török, akkor a dinnye görög. Ez csak természetes."
Most, hogy geff írta, jobban megnéztem én is. A sárgadinnye a szlovénban dinja, vagy melone, a lubenica kizárólag görögdinnye és a vend dinje is görögdinnyét jelent.
2 dolgot fűznék a cikkhez. Az egyik, hogy a "dyňa" szó a szlovákban főképp a sárgadinnyére vonatkozik, míg a görögdinnyét "melón"-nak nevezik. Csak pár éve látni egyéb megnevezéseket. A cikkben említetteken kívül újabban használják még a "melón vodový" ("vizes dinnye") kifejezést is a görögdinnyére.
A másik dolog, hogy a cukordinnye kifejezést a németből vettük át.
@alakito: Köszönjük, hogy nem csak a cikk címét olvasta el.
A belepisilős Lőrinc nem az aug.10-i, hanem a szept.5-i.
A szlovén sztenderd és a horvát is lubenicának hívja ma a dinnyét, de vendül, mint más szláv nyelveknél dinje a neve. Az Őrség déli valamikor tudtak termeszteni dinnyét is, bár az itteni tájegység nagyrészt sárga agyagos föld, nem alkalmas az ilyesmire.