Mi az a vizitke?
Vannak olyan szavak, amelyek nem azért mentek ki a divatból, mert helyükbe más szavak léptek, hanem egyszerűen azért, mert sosem voltak divatban. Ezúttal utánajártunk egy ilyen elfeledett szónak: lássuk, hogy mit takar a vizitke! Azt eláruljuk, hogy nem a nagyvizit ellentétét.
A nő keble fehér selyem vizitkébe volt takarva – olvashatnánk egy 19. századi regényben, és ez igen izgalmas olvasmány lenne. És nem csupán azért, mert nem tudjuk, hogy az asszony kebléből mennyit enged látni a rejtélyes vizitke, hanem azt sem nagyon tudjuk, hogy egyáltalán mi az a vizitke. Persze a szövegkörnyezetből azt kikövetkeztethetjük, hogy a vizitke valamilyen felsőruházat. De honnan ered ez a furcsa, ma már nem használatos elnevezés? És kik hordanak vizitkét?
A megfejtés elég kézenfekvő: a vizit (’látogatás’) szóhoz járul a -ke kicsinyítőképző, ebből jött létre a vizitke szóalak. Ahhoz hasonló képzés ez, mint az otthonka, amely az otthon tőből és a -ka kicsinyítőképzőből jött létre. Az otthonka az a – jellemzően női – ruhadarab, amelyet otthon viselünk. Ebből már nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a vizitke pedig az a ruhadarab, az a kis kabátka, amit vizitekkor viselünk. A vizit persze ma már nem használatos bármilyen látogatás, vendégeskedés esetében, kizárólag a kórházi orvosi vizit a köznyelvben bevett kifejezés. De a vizitkét nem az orvosok, és nem is a nővérek viselik! A vizitkét azok a nők öltötték magukra, akik látogatóba mentek valakihez.
A szó első írásos előfordulását A magyar nyelv történet-etimológiai szótára 1857-ből regisztrálja. A szótár szerint a szó létrejöttében szerepe lehetett a német vizitli (’vizitke’) alaknak, ami a bajor-osztrák visiterl (’női kabátka’ alakból jöhetett létre. A magyar köznyelvben a szónak elég rövid pályafutása volt: a 19. században jelent meg, és a ma már csak népviseleteket bemutató oldalakon találjuk nyomát.
Dosztojevszkijnél még ezt a pruszlikfélét jelentette, ma viszont névjegyet.
Oroszul is van ám vizitka.
Érdekesség, hogy a Székelyföld egyes vidékein vizitka.