Miért éppen húsvét?
Nem furcsa-e, hogy az egyház valamikori legnagyobb ünnepét éppen a hasunkra gondolva neveztük el? És hogy nevezik mások? Hol utal az ünnep neve a fontosságára, hol vallási jelentőségére, hol az események idejére és hol van pogány neve? Eközben kiderül ez-az erről a furcsa ünnepről.
A húsvét korábban a kereszténység legnagyobb ünnepe volt, hiszen ekkor történt a hívő keresztény számára legfontosabb esemény, Jézus feltámadása. A 20. században azonban inkább a karácsonyt kezdték a legfőbb ünnepnek tartani, ráadásul a húsvét is fura átalakuláson ment át. Eredetileg az ünnep vasárnapra esett, és csak az idők folyamán vált kétnapos ünneppé. Ahogy a vallás egyre inkább vesztett szerepéből, egyre inkább a hétfő vált igazi ünneppé: a templomba nem járók számára a vasárnap ugyanolyan munkaszüneti nap, mint bármelyik másik, viszont a hétfő tényleg ünnep, mert az rendkívüli, hogy akkor nem kell dolgozni.
(Forrás: Wikimedia commons)
A húsvét különös történetét tükrözi a különböző nyelvekben található elnevezése is. Utánajártunk, hogyan nevezik a húsvétot a különböző európai nyelvekben.
A hús ünnepe
A húsvét magyar elnevezése, könnyen kitalálható, a hús (magunkhoz) vételére, azaz arra utal, hogy a negyven napos böjt után végre lehet húst fogyasztani. Az egyik legszakrálisabb ünnep elnevezése tehát meglehetősen földhözragadt, és az ünneppel kapcsolatos testi örömre utal.
A magyarhoz hasonló elnevezést egyedül az észtben sikerült találnunk, ott lihavõtt (szó szerint ’húsvét’), ill. lihavõttepühad (szó szerint ’húsvétünnepek’ néven él a népnyelvben, ahol egyébként más elnevezések (kevadpühad ’tavaszünnepek’, munapühad ’tojásünnepek’, kiigepühad ’hintaünnepek’ – húsvétkor szokás volt hintát ácsolni és hintázni).
(Forrás: Szlovák wikipédia)
A magyar szerkezetnek egy térben közelebbi, ám időben távolabbi párhuzama is van. Korábban a szerbben és a horvátban élt az ünnep vazam, szlovén nyelvjárásokban előfordul az ünnep vuzem elnevezése is, mely egy korábbi *męsovъzъmъ (kb. [menszovuzumu] alakból rövidült: ennek jelentése szó szerint ’húsvét’, és feltehetően ez szolgált a magyar elnevezés alapjául is.
Bár a húst nem említi, a böjt végére utal a finn pääsiäinen elnevezés is, melyet Mikael Agricola alkotott a päästä ’túljut’ igéből. Ennek tükörfordítása a számi (lapp) Beassážat.
A nagy ünnep
Különösen a szláv nyelvek sorában elterjedt, hogy a húsvét elnevezése egyszerűen ’nagy nap/éjszaka’ jelentésű. A ’nagy nap’ keleti szláv nyelvekben és a délszláv nyelvek keleti csoportjában elterjedt: a beloruszban (Вялікдзень, kb. [vjalikdzseny]), az ukránban (Великдень, kb. [velikdeny]), a bolgárban és a macedónban (bolgár helyesírás szerint Великден, macedón helyesírás szerint Велигден, kb. [velikden]). Ugyanezt az elnevezést találjuk a lettben is: Lieldienas.
Az északi szláv nyelvekre inkább a ’nagy éjszaka’ jelentésű szerkezet jellemző: a lengyelben Wielkanoc (kb. [vjelkanoc]), a szlovákban Veľká noc, a csehben Velikonoce (kizárólag többes számban). Hasonló elnevezést találunk a legnyugatibb délszláv nyelvben, a szlovénban is: Velika noč [velika nocs].
(Forrás: Wikimedia commons / Jan Kameníček)
Nyelvrokonaink közül hasonló elnevezést használnak a a komi-zürjének (ыджыд лун kb. [idzsid lun]), komi-permjákok (ыджыт лун kb. [idzsit lun]), az udmurtok (быдӟым нунал, [biddzsim nunal]) a marik (кугече [kugecse] < кугу кече [kugu kecse]), az erzák (инеши, kb. [inyesi]) és a moksák (оцяжи ~ очижи, kb. [ocjuzsi] ~ [ocsuzsi]). Mindebből (illetve a belorusz és ukrán adatokból) arra következtethetünk, hogy korábban az oroszban is ilyen lehetett az általános elnevezés.
Itt kell megemlítenünk még az ünnep litván elnevezését: Velykos [velíkosz]. Ez ugyan litvánul nem jelent semmit, de a ’nagy’ jelentésű szláv szó átvétele.
A feltámadás ünnepe
Természetesen vannak nyelvek, ahol az ünnep elnevezése a vallás szempontjából fontos eseményhez, a feltámadáshoz kötődik. Ez is elsősorban a szláv nyelvekre jellemző. Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják szerb-horvát-bosnyákul (Uskrs/Ускрс [uszkrsz], illetve Vaskrs/Васкрс [vaszkrsz] – az előbbi népi eredetű, az utóbbi az egyházi szlávból való átvétel, a horvátoknál, úgy tűnik, nem használatos, az előbbi alak viszont előfordul a szlovénoknál is. A bosnyákoknál az előbbi alak a katolikus, az utóbbi az ortodox húsvétot jelöli.
(Forrás: Wikimedia commons / Wolfgang Sauber)
Az oroszban az ünnep Воскресе́ние Христо́во (kb. [vaszkeszenyije hrisztóva], szó szerint ’Krisztus feltámadása’) néven is ismert, a közönséges ’feltámadás’ jelentésű szó némi alakmódosulással (воскресе́нье [vaszkreszenyje]) a ’vasárnap’ jelentést vette fel.
Hasonló elnevezés ismeretes a lengyelben is: Zmartwychwstanie Pańskie (kb. [zmartvichvsztanye panyszkie], kb. ’az Úr feltámadása’).
A szláv nyelveken kívül az elnevezés használatos az észtben is, az ünnep hivatalos elnevezése Ülestõusmispühad (szó szerint ’feltámadásünnepek’).
Az ünnep ünnepe
A húsvét pikantériája, hogy azok az események, amelyekre az ünnep megemlékezik, éppen egy ünnep idején zajlottak, amelyek egy másik eseményre emlékeztek.
(Forrás: Wikimedia commons / Oren neu dag)
Jézus éppen a zsidó húsvétnak is nevezett pészah ünnepére érkezett Jeruzsálembe. Ezen az ünnepen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók. Az ünnep neve ’kikerülés’-t, ’elkerülés’-t, más források szerint inkább ’lebegés’-t jelent, de mindkét esetben arra utal, hogy a tíz egyiptomi csapás a zsidókat nem érte: a bosszúálló angyalok elkerűlték őket, ill. védangyalok lebegtek felettük. Az előbbi értelmezésből ered az angol Passover, mely kizárólag a zsidó húsvétra vonatkozik.
Az ünnep neve azonban πάσχα [pászha] alakban átkerült a görögbe, onnan a latinba (pascha [pászka]), s onnan ilyen vagy olyan módon eljutott egy halom európai nyelvbe, ahol ma ezt használják a keresztény ünnep megnevezésére is. A latin alak megőrződött az újlatin nyelvekben: olasz pasqua [pászkua], spanyol pascua [pászkua], portugál páscoa [páskua], a franciában Pâques [pák] stb. A románban általában többes számban használatos: Paști [pasty], de előfordul egyes számban is (Paște [paste]). Ezt használják a germán nyelvek többségében is: fríz Peaske, holland Pasen [pászen], dán és norvég påske [pószke], svéd påsk [pószk], izlandi páskár [pászkár], az Easter mellett a skóciai angolban Pace stb. A kelta nyelvekben szintén ez az elnevezés elterjedt: breton pask [pászk], velszi pasg [pászk], az írben és a gaelben viszont már nehezebb felismerni, mivel a szókezdő p ott [k]-vá vált: ír Cásca [kászka], gael Cáisc. Пасха [pászcha] az ünnep neve az oroszban, de a korábban említett elnevezések mellett használatos a beloruszban az ukránban, a bolgárban, a lengyelben, a csehben, a szlovákban is. Oroszország (ill. az egykori Szovjetunió) területén több kisebb-nagyobb nép nyelvébe is bekerült az orosz alak, így pl. az azeribe vagy a kazahba. Az albán elnevezés szintén a görögre vezethető vissza: pashka [páska] vagy paskë [páske]. A törökben a szó képzőt kapott: Paskalya [paszkalja].
(Forrás: Wikimedia commons / Loyna)
A magyarban az elnevezés az ünnep megjelölésére nem használatos, és a történetiségből is csak a pászkabárány ’húsvéti bárány’ összetételből gyaníthatjuk, hogy lehetett ilyen jelentése is. Az alak azonban jelentheti a kovásztalan kenyeret, a maceszt. A pészahot a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik: ez az egyiptomi fogságban elszenvedett nélkülözésekre emlékeztet. Ez valószínűleg a pászkakenyér alakból rövidült. Van adat arra is, hogy a pászka húsvéti kalácsot jelent, és más nyelvekből is kimutatható, hogy az elnevezés valamilyen jellegzetes húsvéti ételre, általában kenyérre, kalácsra ragadt. Az oroszoknál édes túróból készített desszertet neveznek így.
(Forrás: Wikimedia commons / Mitrius)
A wikipédia (forrásmegjelölés nélkül) említi, hogy Csíkmenaságon a húsvéti körmenetet kikerülésnek hívják. Ha ez igaz is, feltehető, hogy inkább a templom vagy a falu megkerülésére utal, mint a pészah eredeti jelentéséhez van köze.
Pogány ünnep
A húsvét nagyon sok pogány tavaszünnep nyomát őrizheti, a termékenységi kultuszok maradványa a nyúl és a tojás is. Azonban csak kevés nyelvben maradt fenn a pogány ünnep neve: köztük van viszont a Magyarországon legismertebb két nyelv, az angol és a német. Az angol Easter (kb. [íszte(r)]) és a német Ostern [ósztern] egyaránt egy germán istennő nevére vezethető vissza. A név az óangolban Ēostre (Northumbriában) vagy Ēastre (nyugati szász), az ófelnémetben Ôstarâ volt. Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ’fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza, ebből származik a görög és a latin hajnalistennő, Éosz és Aurora neve is. A germánoknál azonban a tavasz istennője volt, és az egyik (nagyjából áprilissal egybeeső) hónapot is róla nevezték el. Így kapta a nevét az ünnep, mely erre az időszakra esett.
Feltehetően erre vezethető vissza a húsvét kasub neve, a jastrë (kb. [jásztrö]) is.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (29):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
11. (Folytatás VII.) A h u s v é t babiloni hónapa, a mai
július végén, az Oroszlán-csillagkép feltűnésével kezdődött.
- Megint nem érdektelen hát, hogy ez a csillagkép a babiloniaknál a
leggyakrabban: uhr-szú-la.
- Ahogy náluk az úr is: uhr !
A babiloni úr, elsősorban: vallási vezető; akinek a legfőbb feladata:
az arra érdemeseket az alvilágba kísérni, vezetni; hogy onnan ők
majd vele: a túlvilágon újjá is születhessenek.
Éppen ezért, a babiloni legfőbb úr - a király (megint a leggyakrabb
szavukkal): mal-ku, teremtő-házú.
De ezért is király: βασιλεύς (baszileusz) az Újszövetségben a megváltó !
- És ha a görögök, régebben kissé mást is értettek rajta - hisz nekik: a
baszili, ba-as si li, jövendő fény látó
- a mi király szavunk:
ki-ra-aj, helyének-tisztán-adakozó, vagy: helye-leg-adakozóbbja
- még ma is utal erre az eredeti értelemre !
11. (Folytatás VI.) - A h u s v é t , a babiloni: Ahbu hónap 8.
napja felé közeledve - tekintve, hogy a görögök - kissé megkeverték
az egyiptomi naptárt, érdemes megemlíteni, hogy az Újszövetség,
tulajdonképpen a babiloni naptár irodalmi változata; amelyben
- és nem is véletlenül, a babiloni ötödik, vagyis az Ahbu hónapra
összpontosítják a történetet; mert ez az
ah-bú, újjáteremtőn-lehető, újjáteremt-hető
- az újjáteremtő: a megváltó !
@szigetva: - Annak: ó, aki nem tud: ó-görögül !
@at.ti.la: νέων (neoun), ennek az átírása [neón].
11. (Folytatás V.) A második se túl bonyolult; a husvét
idejének (idén a július 31.) hónapára utal a későbbi arám (és nem héber)
szövegben feltűnő: אביב (ebib), a magyarban: Abib; ami ugyancsak egy
- a kopt nyelvből inkább mint: επειπ (epip) néven ismert - egyiptomi
hónap neve: ebeb; ami, a mai időszámításunk előtti évszázadban
megint éppen a mi júliusunkra esett.
11. (Folytatás IV.) A husvét ideje - és különösen a hónapja,
a különböző Biblia szövegekből többféle módon is egyértelmű.
Legegyszerűbben; a legrégebbi görög szövegből a νέων (neoun) hónap
neve, ami ott az áradásra, vagyis a Sirius csillag hajnali kelésére utal;
és az két évezreddel ezelőtt Egyiptomban a mai július közepén volt.
zmŕtvychvstanie a 'feltámadás', szsz. "halottaiból feltámadás, felállás"
@cikk: "Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ’fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza"
az oštara kb. azt jelenti nyűg
slovnik.azet.sk/synonyma/?q=oštara
.
a vzkriesenie, uskrs, vaskrs szavakban pedig a kereszt 'крст, крест, кръст, križ, kříž' búvik meg, a
@cikk: "Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják" eufémisztikus csúsztatás. talán azt értik alatta, de nem annak nevezik.
A horvát vazam, szlovén vuzem alakkal kapcsolatban érdekes lenne tudni, mikor tűntek el. A magyarságot körülvevő szláv nyelvek esetében nem példa nélküli, hogy mesterségesen távolították magukat a magyaros kifejezésektől. Például a horvát nyelvben a számnevek Zágráb környéki elmagyarosodottnak tartott szavai helyett a dalmát terület számnevei kerültek a nyelvtankönyvekbe.
A szlovák húsvéti tál, ebben a formában inkább kordokumentum, és nem hagyomány. Lehet, pár év múlva narancs lesz rajta, hisz az is kapható a boltban. Tájjelegűnek a cékla és a torma nevezhető hagyományos mellékletnek, bár a terület morva, lengyel, magyar, ruszin népei alapján nehéz meghatározni, mi is a szlovák.
Minden hit vagy vallás egy valós tény köré épül. Ilyen a kereszténység is és azon-belül a húsvét vagy karácsony.
Karácsony a keresztényi hit szerinti megváltó megszületését ünnepli a Húsvét a hitért való feláldozását vagyis a halálát és annak a halottaiból való feltámadását ami egyben a lélek halhatatlanságát is jelenti.
A vallás azért tartja nagyobbnak a húsvétot mert akkor teljesedik be a örökélet fogalma.
A húsvét nem szófejtéseken alapuló megnevezés, hanem egyszerű valóság. A pusztai ember először is nem vallásilag böjtölt hanem szükségességből tehát azért nem evett húst mert nem volt, de ez az időszak meghozta számára a lehetőséget ugyanis ekkor fialnak a juhok a kecskék amikkel ők rendelkeztek ekkor kezdtek tojni a tyúkok, sőt amelyik első tojó nagyobbat tojt az még véres is lett, innen a pirostoljás.....
...a többit szépen köréépítették.
@GéKI: Nem ez az első butaság, amit tőled hallok.
@szigetva:
Már ne is haragudj, de az „összehasonlító nyelvészet” és a történettudomány, sokkal közelebb áll a „hithez” mint az egzakt tudományokhoz. Lehet, hogy ezzel valami újat mondtam számodra?
@GéKI: A hitben van helye a toleranciának, a tudományos kérdésekben nincs.
@at.ti.la: πάσχω (paszkhou) valójában az átírás paszkhó (eredetileg hosszú, nyílt [ɔɔ], ami később vált zártabbá, de sosem volt kettőshangzó). A többi megjegyzésedre inkább nem is mondok semmit.
@Fejes László (nyest.hu):
„Lehet, hogy az egyház a húsvétot tartja a legnagyobb ünnepnek, de nem biztos, hogy ezt a hívők is így élik meg: ez persze személyes dolog. Mindenesetre a hívő keresztények sem elszigetelten élnek, hat rájuk a társadalom, ahol a karácsony egyértelműen jelentősebb.”
Mélységesen egyetértek. De felhívnám a figyelmét arra, hogy ezt a toleranciát, amelyet a „hívő keresztények” - iránt tanúsít, érdemes lenne kiterjeszteni azokra is, akik nem különböztetik meg a nyelvet és népet. Merthogy ők is csak azért nem különböztetik meg a nyelvet és a népet, mert „hat rájuk a társadalom” – ahol is még ma is emberek milliói halnak meg hitbéli különbségek miatt. Pedig a mai tudományos ismereteink alapján – szinte jelentéktelen különbség van, mondjuk a zsidó – muszlim – keresztény vallások között. Azt pedig, hogy a katolikus és református egyház tanai között mi a különbség, valószínűleg egy „átlaghívő” meg sem tudná fogalmazni. De ez már egy másik téma.
@Fejes László (nyest.hu):
Kedves Fejes László!
Mindenki megérti, hogy tisztességes kolléga védi a „mundér becsületét”. Ha nem így lenne nem is tartanánk becsületes kollégának. Vannak olyan esetek, amikor viszont nem tehetünk mást, vagy hallgatunk, vagy megszólalunk. Ez esetben a hallgatás bölcsebb lett volna. A paprika és paradicsom sem a szlovák, sem a magyar, de még a délszláv időjárási viszonyok között sem teremhet meg június előtt. Jómagam is emlékszem, arra hogy a 80 –as években – már márciusban ki lehetett ültetni a plántákat, de ennél korábbi időpont az kizárt. Az ez irányú nemzetközi kereskedelemre való hivatkozás pedig az ön „billentyűzetéből” teljességgel érthetetlen.