Miért éppen húsvét?
Nem furcsa-e, hogy az egyház valamikori legnagyobb ünnepét éppen a hasunkra gondolva neveztük el? És hogy nevezik mások? Hol utal az ünnep neve a fontosságára, hol vallási jelentőségére, hol az események idejére és hol van pogány neve? Eközben kiderül ez-az erről a furcsa ünnepről.
A húsvét korábban a kereszténység legnagyobb ünnepe volt, hiszen ekkor történt a hívő keresztény számára legfontosabb esemény, Jézus feltámadása. A 20. században azonban inkább a karácsonyt kezdték a legfőbb ünnepnek tartani, ráadásul a húsvét is fura átalakuláson ment át. Eredetileg az ünnep vasárnapra esett, és csak az idők folyamán vált kétnapos ünneppé. Ahogy a vallás egyre inkább vesztett szerepéből, egyre inkább a hétfő vált igazi ünneppé: a templomba nem járók számára a vasárnap ugyanolyan munkaszüneti nap, mint bármelyik másik, viszont a hétfő tényleg ünnep, mert az rendkívüli, hogy akkor nem kell dolgozni.
(Forrás: Wikimedia commons)
A húsvét különös történetét tükrözi a különböző nyelvekben található elnevezése is. Utánajártunk, hogyan nevezik a húsvétot a különböző európai nyelvekben.
A hús ünnepe
A húsvét magyar elnevezése, könnyen kitalálható, a hús (magunkhoz) vételére, azaz arra utal, hogy a negyven napos böjt után végre lehet húst fogyasztani. Az egyik legszakrálisabb ünnep elnevezése tehát meglehetősen földhözragadt, és az ünneppel kapcsolatos testi örömre utal.
A magyarhoz hasonló elnevezést egyedül az észtben sikerült találnunk, ott lihavõtt (szó szerint ’húsvét’), ill. lihavõttepühad (szó szerint ’húsvétünnepek’ néven él a népnyelvben, ahol egyébként más elnevezések (kevadpühad ’tavaszünnepek’, munapühad ’tojásünnepek’, kiigepühad ’hintaünnepek’ – húsvétkor szokás volt hintát ácsolni és hintázni).
(Forrás: Szlovák wikipédia)
A magyar szerkezetnek egy térben közelebbi, ám időben távolabbi párhuzama is van. Korábban a szerbben és a horvátban élt az ünnep vazam, szlovén nyelvjárásokban előfordul az ünnep vuzem elnevezése is, mely egy korábbi *męsovъzъmъ (kb. [menszovuzumu] alakból rövidült: ennek jelentése szó szerint ’húsvét’, és feltehetően ez szolgált a magyar elnevezés alapjául is.
Bár a húst nem említi, a böjt végére utal a finn pääsiäinen elnevezés is, melyet Mikael Agricola alkotott a päästä ’túljut’ igéből. Ennek tükörfordítása a számi (lapp) Beassážat.
A nagy ünnep
Különösen a szláv nyelvek sorában elterjedt, hogy a húsvét elnevezése egyszerűen ’nagy nap/éjszaka’ jelentésű. A ’nagy nap’ keleti szláv nyelvekben és a délszláv nyelvek keleti csoportjában elterjedt: a beloruszban (Вялікдзень, kb. [vjalikdzseny]), az ukránban (Великдень, kb. [velikdeny]), a bolgárban és a macedónban (bolgár helyesírás szerint Великден, macedón helyesírás szerint Велигден, kb. [velikden]). Ugyanezt az elnevezést találjuk a lettben is: Lieldienas.
Az északi szláv nyelvekre inkább a ’nagy éjszaka’ jelentésű szerkezet jellemző: a lengyelben Wielkanoc (kb. [vjelkanoc]), a szlovákban Veľká noc, a csehben Velikonoce (kizárólag többes számban). Hasonló elnevezést találunk a legnyugatibb délszláv nyelvben, a szlovénban is: Velika noč [velika nocs].
(Forrás: Wikimedia commons / Jan Kameníček)
Nyelvrokonaink közül hasonló elnevezést használnak a a komi-zürjének (ыджыд лун kb. [idzsid lun]), komi-permjákok (ыджыт лун kb. [idzsit lun]), az udmurtok (быдӟым нунал, [biddzsim nunal]) a marik (кугече [kugecse] < кугу кече [kugu kecse]), az erzák (инеши, kb. [inyesi]) és a moksák (оцяжи ~ очижи, kb. [ocjuzsi] ~ [ocsuzsi]). Mindebből (illetve a belorusz és ukrán adatokból) arra következtethetünk, hogy korábban az oroszban is ilyen lehetett az általános elnevezés.
Itt kell megemlítenünk még az ünnep litván elnevezését: Velykos [velíkosz]. Ez ugyan litvánul nem jelent semmit, de a ’nagy’ jelentésű szláv szó átvétele.
A feltámadás ünnepe
Természetesen vannak nyelvek, ahol az ünnep elnevezése a vallás szempontjából fontos eseményhez, a feltámadáshoz kötődik. Ez is elsősorban a szláv nyelvekre jellemző. Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják szerb-horvát-bosnyákul (Uskrs/Ускрс [uszkrsz], illetve Vaskrs/Васкрс [vaszkrsz] – az előbbi népi eredetű, az utóbbi az egyházi szlávból való átvétel, a horvátoknál, úgy tűnik, nem használatos, az előbbi alak viszont előfordul a szlovénoknál is. A bosnyákoknál az előbbi alak a katolikus, az utóbbi az ortodox húsvétot jelöli.
(Forrás: Wikimedia commons / Wolfgang Sauber)
Az oroszban az ünnep Воскресе́ние Христо́во (kb. [vaszkeszenyije hrisztóva], szó szerint ’Krisztus feltámadása’) néven is ismert, a közönséges ’feltámadás’ jelentésű szó némi alakmódosulással (воскресе́нье [vaszkreszenyje]) a ’vasárnap’ jelentést vette fel.
Hasonló elnevezés ismeretes a lengyelben is: Zmartwychwstanie Pańskie (kb. [zmartvichvsztanye panyszkie], kb. ’az Úr feltámadása’).
A szláv nyelveken kívül az elnevezés használatos az észtben is, az ünnep hivatalos elnevezése Ülestõusmispühad (szó szerint ’feltámadásünnepek’).
Az ünnep ünnepe
A húsvét pikantériája, hogy azok az események, amelyekre az ünnep megemlékezik, éppen egy ünnep idején zajlottak, amelyek egy másik eseményre emlékeztek.
(Forrás: Wikimedia commons / Oren neu dag)
Jézus éppen a zsidó húsvétnak is nevezett pészah ünnepére érkezett Jeruzsálembe. Ezen az ünnepen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók. Az ünnep neve ’kikerülés’-t, ’elkerülés’-t, más források szerint inkább ’lebegés’-t jelent, de mindkét esetben arra utal, hogy a tíz egyiptomi csapás a zsidókat nem érte: a bosszúálló angyalok elkerűlték őket, ill. védangyalok lebegtek felettük. Az előbbi értelmezésből ered az angol Passover, mely kizárólag a zsidó húsvétra vonatkozik.
Az ünnep neve azonban πάσχα [pászha] alakban átkerült a görögbe, onnan a latinba (pascha [pászka]), s onnan ilyen vagy olyan módon eljutott egy halom európai nyelvbe, ahol ma ezt használják a keresztény ünnep megnevezésére is. A latin alak megőrződött az újlatin nyelvekben: olasz pasqua [pászkua], spanyol pascua [pászkua], portugál páscoa [páskua], a franciában Pâques [pák] stb. A románban általában többes számban használatos: Paști [pasty], de előfordul egyes számban is (Paște [paste]). Ezt használják a germán nyelvek többségében is: fríz Peaske, holland Pasen [pászen], dán és norvég påske [pószke], svéd påsk [pószk], izlandi páskár [pászkár], az Easter mellett a skóciai angolban Pace stb. A kelta nyelvekben szintén ez az elnevezés elterjedt: breton pask [pászk], velszi pasg [pászk], az írben és a gaelben viszont már nehezebb felismerni, mivel a szókezdő p ott [k]-vá vált: ír Cásca [kászka], gael Cáisc. Пасха [pászcha] az ünnep neve az oroszban, de a korábban említett elnevezések mellett használatos a beloruszban az ukránban, a bolgárban, a lengyelben, a csehben, a szlovákban is. Oroszország (ill. az egykori Szovjetunió) területén több kisebb-nagyobb nép nyelvébe is bekerült az orosz alak, így pl. az azeribe vagy a kazahba. Az albán elnevezés szintén a görögre vezethető vissza: pashka [páska] vagy paskë [páske]. A törökben a szó képzőt kapott: Paskalya [paszkalja].
(Forrás: Wikimedia commons / Loyna)
A magyarban az elnevezés az ünnep megjelölésére nem használatos, és a történetiségből is csak a pászkabárány ’húsvéti bárány’ összetételből gyaníthatjuk, hogy lehetett ilyen jelentése is. Az alak azonban jelentheti a kovásztalan kenyeret, a maceszt. A pészahot a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik: ez az egyiptomi fogságban elszenvedett nélkülözésekre emlékeztet. Ez valószínűleg a pászkakenyér alakból rövidült. Van adat arra is, hogy a pászka húsvéti kalácsot jelent, és más nyelvekből is kimutatható, hogy az elnevezés valamilyen jellegzetes húsvéti ételre, általában kenyérre, kalácsra ragadt. Az oroszoknál édes túróból készített desszertet neveznek így.
(Forrás: Wikimedia commons / Mitrius)
A wikipédia (forrásmegjelölés nélkül) említi, hogy Csíkmenaságon a húsvéti körmenetet kikerülésnek hívják. Ha ez igaz is, feltehető, hogy inkább a templom vagy a falu megkerülésére utal, mint a pészah eredeti jelentéséhez van köze.
Pogány ünnep
A húsvét nagyon sok pogány tavaszünnep nyomát őrizheti, a termékenységi kultuszok maradványa a nyúl és a tojás is. Azonban csak kevés nyelvben maradt fenn a pogány ünnep neve: köztük van viszont a Magyarországon legismertebb két nyelv, az angol és a német. Az angol Easter (kb. [íszte(r)]) és a német Ostern [ósztern] egyaránt egy germán istennő nevére vezethető vissza. A név az óangolban Ēostre (Northumbriában) vagy Ēastre (nyugati szász), az ófelnémetben Ôstarâ volt. Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ’fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza, ebből származik a görög és a latin hajnalistennő, Éosz és Aurora neve is. A germánoknál azonban a tavasz istennője volt, és az egyik (nagyjából áprilissal egybeeső) hónapot is róla nevezték el. Így kapta a nevét az ünnep, mely erre az időszakra esett.
Feltehetően erre vezethető vissza a húsvét kasub neve, a jastrë (kb. [jásztrö]) is.
Annyi kiegészítést tennék, hogy az újlatin nyelvekben a szónak nem közvetlen forrása a latin pascha – hiszen ez csak *pasca alakot adott volna – hanem a népi latin pascŭa (< pascuus) 'legelő', melyet népetimológiás alapon használtak e jelentésben a pascha helyett.
A finn "pääsiäinen" szóról még annyit, hogy Agricola (vagy előtte valaki, hiszen a reformáció előtti finn nyelvű egyházi tradíció nincs dokumentálva, pedig biztosan léteztek a nagy keresztény ünnepek elnevezései finnül már a reformáció előtt) talán a zsidó pészahra is gondolhatott (talán a hasonló hangzás miatt is). "Päästä" nem csak "túljutást" hanem "kikerülést, megmenekülést" is jelenthet.
Hogy pont a húsvétnak miért van finn elnevezése, bár szinte minden más egyházi ünnep finn neve svéd vagy még korábbi germán jövevényszó: a svéd "påsk"-ban az å egy korábbi hosszú a-hoz megy vissza, amely pedig a közfinnben talán még nem létezett. Tehát a svéd szóból, ha normálisan átvette volna a finn nyelv, "paska" lehetett volna, azaz, bocsánatot kérek a kifejezésért, "szar" (egyébként a magyar "fos" etimológiai megfelelője).
Jó tudni a húsvétra vonatkozó germán szavak eredetéről, mert én azt gondoltam eddig, hogy a Keletnek, mint égtájnak köze van hozzá.
Viszont az nem igaz a cikk bevezetőjében, hogy nem a húsvét a legnagyobb keresztény ünnep. Mindig is az volt, a karácsonyt az első időkben egyáltalán nem ünnepelték. Legfeljebb a nem vallásosaknak nagyobb ünnep a karácsony, de az egyház, a kereszténység soha nem váltotta le a húsvétot elsőségéről.
Vicces az a kép a "Szlovák húsvéti tál"-ról. Ilyenkor a paradicsomnak és paprikának még a palántája sincs elültetve - legfeljebb fólia alatt, üvegházban, de ott se érik még. Inkább marokkóit kéne írni.
@JL: Azt, hogy a päästä itt éppen a böjttől való szabadulást jelenti, a finn wikipédiából vettem: "Suomen kielen sana pääsiäinen on Mikael Agricolan keksimä uudissana) ja tarkoittaa paastosta ”pääsemistä”, eli pääsiäistä edeltävän neljänkymmenen päivän paaston päättymistä." (fi.wikipedia.org/wiki/P%C3%A4%C3%A4si%C3%A4inen#Sanan_alkuper.C3.A4) Mivel úgy tűnik, hogy megbízható forrásra megy vissza, arra gondoltam, a kérdés kultúrtörténetileg adatolt, ezért a magabiztosság.
Ha a közfinnben nem volt hosszú aa, akkor a finn saari, észt saar azonossága mire vezethető vissza? Az világos, hogy nem első szótagban később keletkezett, de első szótagban azért meg kellett lennie, nem? (Nekem úgy rémlik, h a lappban is más megfelelője van az a-nak, mint az aa-nak, de lehet, hogy ebben tévedek.) Másrészt viszont a jövevényszavak végére tipikusan i kerül – vagy ez csak ma van így? De ha korábban a volt a default, akkor is torzíthatták a szót „esztétikai okokból”...
@Nyenyi: Valóban, én is azt gondoltam, hogy a kelethez van köze. És eghyébként igazunk is van, mert a 'kelet' jelentésű szavak ugyanarra az indeurópai gyökre mennek vissza: en.wikipedia.org/wiki/East
Kérdés, hogy hogyan definiáljuk a kereszténységet. Lehet, hogy az egyház a húsvétot tartja a legnagyobb ünnepnek, de nem biztos, hogy ezt a hívők is így élik meg: ez persze személyes dolog. Mindenesetre a hívő keresztények sem elszigetelten élnek, hat rájuk a társadalom, ahol a karácsony egyértelműen jelentősebb. Ha figyelembe vesszük, hogy a karácsonyt mennyi készülődés előzi meg az egyházban is (gondoljunk az adventre), akkor szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a karácsony nagyobb hangsúlyt kap, még akkor is, ha teológiailag kevésbé jelentős.
Én láttam már magyar paprikát a boltokban (legalábbis ez volt ráírva), de, gondolom, Szlovákia is rendelkezik külkereskedelmi kapcsolatokkal, tehát nem értem az értetlenkedést...
Szvsz a "feltámadás/feltámadáskor" (=húsvét/húsvétkor) elnevezés használatos is, és általánosan érthető is. (Bár lehet, hogy túl modern szóhasználat, ezt nem tudom.)
A "-vét" tagon kicsit rágódva, talán érdemes megjegyezni, hogy a "húsvét" szó kicsit ellentmondani látszik annak, amit valahol olvastam, hogy ti. a magyar nyelvben viszonylag későn jelenik meg az összetett szó. Továbbá, talán alátamasztja azt az elképzelésemet, hogy az ősmagyar beszédet olyan könnyen azért nem értenénk meg, ha hirtelen találkoznánk egy ősmagyarral. A "magához vesz" = eszik azonosságot értjük persze, de a csupasz "vesz" ma már csak alig- alig jelenthet evést. Konkrétabban: eddig az volt az elképzelésem, hogy a húsvét inkább magára a böjtre utal, tehát a hús 'elvételére', és nem a magamhoz vételére. Tehát köszönöm a cikket.
Érdekes még, hogy itt a "vét" = vétel, ahogyan esetleg az "ét" is lehet étel. Nem sok ilyen igénk van.
Amúgy pedig az ősmagyar/ómagyar igencsak húsevő fajta lehetett, tehát nem csoda, hogy a húsvétot (mint kötelmet) a gyomrán keresztül is szemlélte. A szlávok hasonló elnevezését pedig nem is értem :)
@Fejes László (nyest.hu): No, akkor mégis egy a gyökerük (east-eastern), érdekes.
A karácsony előtt ott van a négy hetes felkészülés, az advent (kis böjtnek is becézik), de a húsvét előtt meg a negyven napos (plusz vasárnapok) nagyböjt. Persze nyolcévesen mi gyerekek is meglepődtünk, amikor hittanon először hallottuk, hogy nem a karácsony, hanem a húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, mert nekünk fordítva látszott. Valószínűleg azért is tűnik így, mert újabban (30-40 éve?) már karácsonykor a felnőttek egymásnak is ajándékoznak legtöbb helyen (nagyobb a felhajtás a világban), míg húsvétkor továbbra is csak a gyerekeknek.
Csak azért volt furcsa hagyományos szlovák húsvéti ételként a paradicsom, paprika, mert mi mindig is azt ettük ekkor a tojáshoz, sonkához, ami már megtermett addig a kertben, ez legtöbbször zöldhagyma volt (jó esetben).
Azt szokás mondani, hogy a húsvéti nyúl és az ő tojása tulajdonképpen félreértés eredménye. Németül ugyanis a Haselhuhnnak, röviden Haselnek ’gyöngytyúk’ van tojása, de a Hasel és a Hase ’nyúl’ összetévesztődött, és ez hozta létre a tojást tojó nyulat. Nem tudom, hogy ez az etimológia mennyire megalapozott, avagy mennyiben csupán városi legenda.
@Mártonfi Attila: Ez akkor lehet hiteles, ha van rá adat, hogy a gyöngytyúk valaha kiemelt szerepet töltött be a húsvéti ünnepkörben. Ezen kívül ebből az is következne, hogy a nyúl csak ott kötődne a húsvéthoz, ahol erősebben lehet számolni a német kulturális hatással. Ez azonban nem igaz: van húsvéti nyúl pl. az angolszász kultúrában, sőt, a középkorig nyúlik vissza (en.wikipedia.org/wiki/Easter_Bunny ). Továbbá: a Haselhuhn (de.wikipedia.org/wiki/Haselhuhn_%28Art%29 ) nem a gyöngytúk, hanem a császármadár (hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1sz%C3%A1rmad%C3%A1r ), ami vadmadár, tehát nem tölthetett be központi szerepet egy mezőgazdálkodó társadalomban. A gyöngytyúk: de.wikipedia.org/wiki/Helmperlhuhn
Nem hiteles forrásból, de én még hallottam egy másik megfejtését is a Húsvét szónak. Krisztus testét (húsát) (el)vették a feltámadás előtt! Erre eredeztethető a vét, vétek (bűn) szó.
A karácsonyt - egyelőre még nem, de a husvétot - már
itt is elrontom. - Különösen, hogy az idén kettő is van belőle !
A h u s v é t - ugyanis: a júliusi telihold !
11. (Folytatás) A rövid u-val helyesebb husvét szónak semmi köze
a hús szavunkhoz; és ezt, a szavak régies: "husweit, hwsueth, hoswet,
hosweth", illetve: "huſ , huſs" - alakjaiból, valószínűleg csak a
nyelvészeink nem látják !
A husvétnak egyébként - a húshoz sincs köze. (Még akkor se, ha
lehetett volna hús is az utolsó vacsora menüjében !)
11. (Folytatás II.) A husvét - egy elmagyarosodott babiloni
szóösszetétel, ami el is meséli az ünnep értelmét:
hu-us-ú-é-ith, 3legelső-4alatti-5jó-1királyin-2szolgáló,
a jóként feltámadt isten fia.
(A szlávok itt megint nem jönnek szóba !)
- És persze, a hús - is: babiloni; és ugyanazt is jelenti, amit az
eredetije (uzu), a teremtő teste.
11. (Folytatás III.) De az elején kezdve: a πάσχα (paszkha)
- sem a héberből került a görögbe ! - Már Homérosznál is megtalálható.
A szó, a πάσχω (paszkhou): szenvedett, tűrt - görög ige egy alakja.
A Bibliában a jelentése egyszerűen: áldozat.
Az ünnep pedig: egyiptomi - babiloni eredetű. (A zsidók csak - ezt is -
a sajátjuknak próbálják - nagy sikerrel - feltüntetni !)
A szó - természetesen - a babiloniból került a görögbe:
pha-as-khu, felemelőn-vágyott-királyi,
a m e g v á l t ó !
@Fejes László (nyest.hu):
Kedves Fejes László!
Mindenki megérti, hogy tisztességes kolléga védi a „mundér becsületét”. Ha nem így lenne nem is tartanánk becsületes kollégának. Vannak olyan esetek, amikor viszont nem tehetünk mást, vagy hallgatunk, vagy megszólalunk. Ez esetben a hallgatás bölcsebb lett volna. A paprika és paradicsom sem a szlovák, sem a magyar, de még a délszláv időjárási viszonyok között sem teremhet meg június előtt. Jómagam is emlékszem, arra hogy a 80 –as években – már márciusban ki lehetett ültetni a plántákat, de ennél korábbi időpont az kizárt. Az ez irányú nemzetközi kereskedelemre való hivatkozás pedig az ön „billentyűzetéből” teljességgel érthetetlen.
@Fejes László (nyest.hu):
„Lehet, hogy az egyház a húsvétot tartja a legnagyobb ünnepnek, de nem biztos, hogy ezt a hívők is így élik meg: ez persze személyes dolog. Mindenesetre a hívő keresztények sem elszigetelten élnek, hat rájuk a társadalom, ahol a karácsony egyértelműen jelentősebb.”
Mélységesen egyetértek. De felhívnám a figyelmét arra, hogy ezt a toleranciát, amelyet a „hívő keresztények” - iránt tanúsít, érdemes lenne kiterjeszteni azokra is, akik nem különböztetik meg a nyelvet és népet. Merthogy ők is csak azért nem különböztetik meg a nyelvet és a népet, mert „hat rájuk a társadalom” – ahol is még ma is emberek milliói halnak meg hitbéli különbségek miatt. Pedig a mai tudományos ismereteink alapján – szinte jelentéktelen különbség van, mondjuk a zsidó – muszlim – keresztény vallások között. Azt pedig, hogy a katolikus és református egyház tanai között mi a különbség, valószínűleg egy „átlaghívő” meg sem tudná fogalmazni. De ez már egy másik téma.
@GéKI: A hitben van helye a toleranciának, a tudományos kérdésekben nincs.
@at.ti.la: πάσχω (paszkhou) valójában az átírás paszkhó (eredetileg hosszú, nyílt [ɔɔ], ami később vált zártabbá, de sosem volt kettőshangzó). A többi megjegyzésedre inkább nem is mondok semmit.
@szigetva:
Már ne is haragudj, de az „összehasonlító nyelvészet” és a történettudomány, sokkal közelebb áll a „hithez” mint az egzakt tudományokhoz. Lehet, hogy ezzel valami újat mondtam számodra?
@GéKI: Nem ez az első butaság, amit tőled hallok.
Minden hit vagy vallás egy valós tény köré épül. Ilyen a kereszténység is és azon-belül a húsvét vagy karácsony.
Karácsony a keresztényi hit szerinti megváltó megszületését ünnepli a Húsvét a hitért való feláldozását vagyis a halálát és annak a halottaiból való feltámadását ami egyben a lélek halhatatlanságát is jelenti.
A vallás azért tartja nagyobbnak a húsvétot mert akkor teljesedik be a örökélet fogalma.
A húsvét nem szófejtéseken alapuló megnevezés, hanem egyszerű valóság. A pusztai ember először is nem vallásilag böjtölt hanem szükségességből tehát azért nem evett húst mert nem volt, de ez az időszak meghozta számára a lehetőséget ugyanis ekkor fialnak a juhok a kecskék amikkel ők rendelkeztek ekkor kezdtek tojni a tyúkok, sőt amelyik első tojó nagyobbat tojt az még véres is lett, innen a pirostoljás.....
...a többit szépen köréépítették.
A horvát vazam, szlovén vuzem alakkal kapcsolatban érdekes lenne tudni, mikor tűntek el. A magyarságot körülvevő szláv nyelvek esetében nem példa nélküli, hogy mesterségesen távolították magukat a magyaros kifejezésektől. Például a horvát nyelvben a számnevek Zágráb környéki elmagyarosodottnak tartott szavai helyett a dalmát terület számnevei kerültek a nyelvtankönyvekbe.
A szlovák húsvéti tál, ebben a formában inkább kordokumentum, és nem hagyomány. Lehet, pár év múlva narancs lesz rajta, hisz az is kapható a boltban. Tájjelegűnek a cékla és a torma nevezhető hagyományos mellékletnek, bár a terület morva, lengyel, magyar, ruszin népei alapján nehéz meghatározni, mi is a szlovák.
@cikk: "Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ’fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza"
az oštara kb. azt jelenti nyűg
slovnik.azet.sk/synonyma/?q=oštara
.
a vzkriesenie, uskrs, vaskrs szavakban pedig a kereszt 'крст, крест, кръст, križ, kříž' búvik meg, a
@cikk: "Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják" eufémisztikus csúsztatás. talán azt értik alatta, de nem annak nevezik.
zmŕtvychvstanie a 'feltámadás', szsz. "halottaiból feltámadás, felállás"
11. (Folytatás IV.) A husvét ideje - és különösen a hónapja,
a különböző Biblia szövegekből többféle módon is egyértelmű.
Legegyszerűbben; a legrégebbi görög szövegből a νέων (neoun) hónap
neve, ami ott az áradásra, vagyis a Sirius csillag hajnali kelésére utal;
és az két évezreddel ezelőtt Egyiptomban a mai július közepén volt.
11. (Folytatás V.) A második se túl bonyolult; a husvét
idejének (idén a július 31.) hónapára utal a későbbi arám (és nem héber)
szövegben feltűnő: אביב (ebib), a magyarban: Abib; ami ugyancsak egy
- a kopt nyelvből inkább mint: επειπ (epip) néven ismert - egyiptomi
hónap neve: ebeb; ami, a mai időszámításunk előtti évszázadban
megint éppen a mi júliusunkra esett.
@at.ti.la: νέων (neoun), ennek az átírása [neón].
@szigetva: - Annak: ó, aki nem tud: ó-görögül !
11. (Folytatás VI.) - A h u s v é t , a babiloni: Ahbu hónap 8.
napja felé közeledve - tekintve, hogy a görögök - kissé megkeverték
az egyiptomi naptárt, érdemes megemlíteni, hogy az Újszövetség,
tulajdonképpen a babiloni naptár irodalmi változata; amelyben
- és nem is véletlenül, a babiloni ötödik, vagyis az Ahbu hónapra
összpontosítják a történetet; mert ez az
ah-bú, újjáteremtőn-lehető, újjáteremt-hető
- az újjáteremtő: a megváltó !
11. (Folytatás VII.) A h u s v é t babiloni hónapa, a mai
július végén, az Oroszlán-csillagkép feltűnésével kezdődött.
- Megint nem érdektelen hát, hogy ez a csillagkép a babiloniaknál a
leggyakrabban: uhr-szú-la.
- Ahogy náluk az úr is: uhr !
A babiloni úr, elsősorban: vallási vezető; akinek a legfőbb feladata:
az arra érdemeseket az alvilágba kísérni, vezetni; hogy onnan ők
majd vele: a túlvilágon újjá is születhessenek.
Éppen ezért, a babiloni legfőbb úr - a király (megint a leggyakrabb
szavukkal): mal-ku, teremtő-házú.
De ezért is király: βασιλεύς (baszileusz) az Újszövetségben a megváltó !
- És ha a görögök, régebben kissé mást is értettek rajta - hisz nekik: a
baszili, ba-as si li, jövendő fény látó
- a mi király szavunk:
ki-ra-aj, helyének-tisztán-adakozó, vagy: helye-leg-adakozóbbja
- még ma is utal erre az eredeti értelemre !